Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. január 17. Bezárult a KGST 74. ülésszaka Moszkvában január 13—16- án megtartotta 74. ülésszakát a KGST Végrehajtó Bizott­sága. Az ülésszakon a tagál­lamok miniszterelnök-helyet­tesei vettek részt. A végrehajtó bizottság megvizsgálta az együttműkö­dés egy sor fontos problémá­ját és felvázolta e problémák megoldásának módozatait. Többek között megvizsgálta és a tanács ülésszaka elé való terjesztés céljából jóváhagy­ta a közlekedési és szállítási állandó bizottság jelentését a KGST-országok azzal kapcso­latos együttműködésének fej­lesztéséről. A KGST Végrehajtó Bi­zottsága megvizsgálta a gép­gyártási állandó bizottság je­lentését a komplex program ama része realizálásának me­netéről, amely a könnyűipar ágazatainak gépekkel és be­rendezésekkel való ellátásá­val kapcsolatos intézkedések kidolgozására vonatkozik. Az ülésszakon elfogadták a mezőgazdasági állandó bizott­ság arra vonatkozó ajánlását is, hogy az állattenyésztés ta­karmányfehérjékben, növé­nyi, állati és mikrobiológiai eredetű tápanyagokban mu­tatkozó szükségleteinek kielé­gítése céljából működjenek együtt, és jóváhagyta az ez­zel kapcsolatos főbb intézke­dések megvalósításának ter­vét. A KGST Végrehajtó Bizott­ságának ülésszaka a barátság és a kölcsönös megértés lég­körében folyt le. A KGST Végrehajtó Bi­zottságának 74. ülésszakáról közleményt adtak ki. ★ Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képvi­­selője pénteken hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a KGST Végrehajtó Bizottsá­gának 74. ülésén. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent dr. Polinszky Károly oktatási, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszter. Ott volt V. J. Favlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. CUNHAL: A szélsőbalosság a reakció gyújtózsinórja Rendkívül éles szavakkal bírálta a portugál munkás­mozgalom soraiban megnyil­vánuló baloldaliságot Cunhal, a kommunista párt főtitká­ra a Lisszabon melletti Car­­naxideban csütörtökön es­te mondott beszédében. A politikus leszögezte: „itt az ideje, hogy megértsük végre, a baloldaliság, a sza­vakban megnyilvánuló radi­kalizmus nagy szerepet ját­szott azokban a sorozatos ku­darcokban. amelyek a mun­kásmozgalmat és a fegyveres erők forradalmi szárnyát érték április 25. után. A haladó erők összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben lehetnének, ha nem befolyásolták volna őket szélsőbaloldali, álforra­dalmi nézetek és akciók, s nem fejlődtek volna ki ra­­dikalista, szektás tendenci­ák”. Cunhal hangoztatta: „né­hány kommunista elvtárs is balos befolyás alá került, összetévesztette vágyait a valósággal”. Annak a véle­ményének adott hangot, hogy a kommunisták nem harcol­tak elég erélyesen a bal­­oldalisággal szemben. Felhívta a figyelmet annak veszélyére, hogy a tizenegy szakszervezet által az áreme­lések és a bérbefagyasztás miatt január 17-re szervezett tüntetést szélsőbaloldali ele­mek provokációra használják ki. „A reakció gyújtózsinór­jának” nevezte a szélsőbalo­sok tevékenységét. A PKP főtitkára elmondta, hogy a fasizmus veszélye reális Portugáliában. Ugyan­akkor úgy vélekedett, hogy rendkívül nehéz egy demok­ratikus front megalakítása, mert — mint mondotta — „a szocialista párt vezetői jobb­ra keresik a szövetségeseket, ellenséges magatartást tanú­sítanak a PKP-val szem­ben ...” A GVŰRŰ Jfc ki azt hiszi, hogy a w gyűrű, amelyet a tör­ténet „hősé”-vé avat, valami különleges gyűrű volt, meglehetősen té­ved. Nem öleit apró cirádák­kal különös metszésű és sej­telmesen csillogó követ, nem volt titkos társaság megkü­lönböztető jelzése, nem lehe­tett öblös fejében méregfio­lát elrejteni, s varázsereje sem volt mindenható szelle­mek megidézésére. Arról nem is beszélve, hogy még pe­csétviasz szétmázolására sem lehetett alkalmazni, mi­vel valójában csak egyszerű aranykarika volt. Éppúgy lehetett 14 karátos, mint több vagy kevesebb. Tulajdonkép­pen senki sem tudta, hogy mennyi. Egy azonban biztos: valódi arany volt s az arány mivoltába vetett általános hitet még ez a cinikusnak tű­nő megjegyzés sem tudta megrendíteni: — Arany? Ugyan, szivi, trombita ez. Éppen csak meg nem szólal. Nyilvánvaló, hogy a sárga irigység hangja volt ez a pesti ... utcai leánygimnázi­um IV/b osztályában, de sen­ki sem méltatta különösebb figyelemre. S végeredmény­ben nincs is azon semmi meglepő, hogy a IV/b-ben ez volt azidőtájt a legszebb, a legcsodálatosabb, de minden­esetre a legfigyelemremél­tóbb gyűrű, amit valaha lát­tak, — a Satumus gyűrűjét is beleértve. — Haláli! — mondták a lányok, s ez náluk az értéke­lés legmagasabb foka volt. Ezt mondták ugyanis a Há­ború és békére, Belmondóra, a fagylaltra, a törpe tűsarkú cipőre, a házibulira és a te­metésre is. A gyűrű tulajdonosa és egyedül jogos, igaz bir­tokosa szép, sudártermetű volt. Fejjel magasabb min­denkinél a IV/b-ben. Egy há­zi szépségversenyt az osztály esze ezzel a lemondó sóhaj­jal értékelte ki: — Hja, neki könnyű. Az emberi kor legvégső határán lévő férfiak is megfordulnak utána. Ez tette-e vagy valami más, a szép, sudártermetű le­ány kezét megkérte valaki. Akadt az osztályban, aki tud­ni vélte, hogy csuda klassz pali, egy menő fej, aki tál-TELEX... REYKJAVIK Joseph Luns NATO-főtit­­kár, aki közvetíteni próbál a Nagy-Britannia és Izland között kirobbant úgyneve­zett „tőkehalháborúban”, pénteken befejezte reykjavi­­ki látogatásait és visszare­pült Brüsszelbe. Egyeztető tárgyalásait hétfőn folytat­ja Londonban James Cal­laghan brit külügyminisz­terrel. NICOSIA Konsztantin Karamanlisz gö­rög miniszterelnök személyes üzenetében kérte Glavkosz Klerideszt: álljon el attól az elhatározásától, hogy le­mond a ciprusi görög kö­zösség tárgyaló küldöttsé­gének vezetéséről. Marad­jon meg továbbra is e tiszt­ségben, mert lemondása árthat a nemzeti ügynek”. BONN A nyugatnémet Bundestag épületében pénteken meg­kezdődött az első szovjet— nyugatnémet interparlamen­táris szimpozion. A szimpozionon résztvevők meghallgatják több szovjet és nyugatnémet parlamenti képviselő előadását, megvi­tatják a képviselők szerepét az európai biztonság további megszilárdításában, vala­mint a Szovjetunió és az NSZK közötti együttműkö­dés továbbfejlesztésének kérdéseit. PRÁGA Lubomir Strougal cseh­szlovák miniszterelnök pén­teken fogadta a csehszlová­kiai látogatáson tartózkodó Ernesto Meló Antunes por­tugál külügyminisztert. A csehszlovák kormány­fő a találkozó soráií kifej­tette: Csehszlovákia érde­kelt abban, hogy politikai, gazdasági, műszaki és kul­turális téren fokozza Por­tugáliával az együttműkö­dést. Biztosította a portugál diplomácia vezetőjét, hogy a csehszlovák kormány meg­teremti az együttműködés kiszélesítéséhez szükséges feltételeket. Meló Antunes pénteken Andrej Barcak csehszlovák külkereskedelmi miniszter­rel is találkozott. A két mi­niszter egyetértett abban, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni Csehszlo­vákia és Portugália gazda­sági kapcsolatainak fejlesz­tése érdekében. pig férfi. Mások airról sut­togtak, hogy tulajdonképpen a leány apjának hajdani ba­rátja és a papa egy korábbi szívességért adja neki a leá­nya kezét. Volt, aki romantikus meg­oldásokat keresett s gyerek­kori szerelemről beszélt, amíg ki nem derült, hogy a vőlegény vidéki állatorvos, egy nyakigláb, szőke fiú, 28 éves, motorja van, de még az esküvő előtt egy Skoda Octáviát vesz, mert azzal könnyebb egyik faluból a másikba járni. Az eljegyzés­hez vezető ismeretség pedig az elmúlt nyáron a balaton­­földvári Keringóben kötte­tett, ahol a fiú felkérte tán­colni a leányt. Az iskola életét felkavaró ügy akkor kulminált, ami­kor a lány szülei engedélyt kértek az igazgatótól, hogy lányuk eljegyezhesse ma­gát, amit az igazgató össze­egyeztethetetlennek ítélt az iskola rendtartásával, és meg is adott. Aztán lezajlott az eljegyzés is. Az osztály tagjai közül senkit sem hívtak meg, ami általános sértődöttséget váltott ki a IV/b-ben. — Bezzeg a dirit meghív­ták — jegyezték meg, jelen­tőségteljes hangsúllyal utal­va a küszöbönálló érettségi­re. A sértődöttségét azonban elfújta a gyűrű, amely csak ekkor lépett a maga fényes valóságában színre. A gyűrű zibériában az a köz­mondás járja: „Nem is járt Szibériában, aki nem látta a Baj­­kált.” A mondás minden bizonnyal igaz, mert ennyi természeti szépséget együtt ritkán láthat az ember. Bármily messze van is, az egész országban büszke­séggel emlegetik ezt a rend­kívüli tüneményt. Amint a tajgán átvágott országúton közeledünk feléje, az út egyik meredekéről kápráz­tatóan kék színekben pom­pázik a majdnem mindig felhőtlen ég sátra alatt, s így tárulkozik az ember elé. A tó nyugati partján hatalmas, hófödte hegyek nyúlnak az égbe. A Bajkál a szülőanyja az Angarának, amelyen már három hatalmas vízi erő­mű készült. Felületét te­kintve a világ legnagyobb nyolc tava között van; mélységre és vízmennyi­ségre a világ legnagyobb­ja. Talán kevésbé ismert érdekessége az, hogy 452 méter magasan van a tenger szintje felett. Ezt a hatalmas medret 336 ki­­sebb-nagyobb folyó táplál­ja. A Bajkál vízböségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ha minden belé torkolló folyót lezárnának, az Angara négyszáz éven át kapna „anyai” táplálé­kot. Egészen különös, euró­pai számára szinte felfog­hatatlan tiszta a tó vize. A környéken lakó ötvenezer ember a Bajkál vizét tisz­títatlanul kapja, még a szanatóriumok is! Sokrétű a Bajkál növény- és állatvilága. Elsősorban annak köszönheti, hogy vi­ze rendkívül tiszta és oxi­géndús. A Fekete-tenger­nek csak a felső rétegei­ben van élet, a Bajkál tó­ban fenékig találhatók kü­lönféle élőlények. Az ed­digi kutatások szerint 1800 féle élőlényt találtak ben­ne, közülük 600 növényi, 1200 állati. Az élőlények háromnegyed része csak a Bajkálban fordul elő. Óri­ási halmennyiség van eb­ben a Balatonnál ötvenszer nagyobb tóban, több mint a Balti-tengerben! A háború idején és még utána is 1969-ig rablógazdálkodás A Föld ékessége Faház a tóparton. folyt a hallal. De rádöb­benve a pusztulás veszé­lyére, megszüntették az ipari halászatot. A halfé­leségek közül a legismer­tebb a világhírű omul, íze, zamata még a királyi ud­varokban is elismert volt. Egy másik halkülönleges­ség a golomunka: élve szü­li utódait, ötven méteres mélységben él egy rákfaj­ta, amely évente húszszor ■szűri meg a tó vizét. Van a tóban lazac is, amely meg­növekedhet 120 kilogram­mosra és még 19—20 éves korában is ad ikrát. Na­gyon kedvelt a szibériai pisztráng, amely a tavat tápláló folyókból kerül a hálóba, évente mintegy 30 ezer mázsa. Értékes állat a fóka, az utóbbi időben 70 ezerre szaporodott (1960- ban 25 ezer). Szőrméjéből drága bundát készítenek. tókornyék legneve­­i1 sebb vádfélesége a coboy. Igen ritka állat, négyzetkilo­méterenként csupán egy van belőle. Éppen ezért igen drága. Egyetlen állat szőrméje, kikészítve, 900 dollárt ér. Ezt a coboyfajtát már sok helyen próbálták mesterségesen tenyészteni, de semmire sem jutottak, mert az erre honos coboy szürkéskék pihéje utánoz­hatatlan. Weither Dániel (Következik: Uj város a tajgán) szenzáció lett, egyedülálló érdekesség, amelyet minden­ki megnézett, mindenki kéz­bevett és mindenki felpró­bált. Azon a héten lőtték fel éppen Gagarint az űrbe. Hi­ába keringett azonban az el­ső űrhajós a súlytalanság ál­lapotában az öreg bolygó kö­rül, hiába körözte le az időt, másfél óránként átélve a nappal és az éjszaka válto­zásait, a gyűrűvel nem ver­senyezhetett. A gyűrűpróba megállás nélkül folyt, a lányok egy­más ujjáról húzkodták le a szünetben, s töviről-hegyire megtárgyalták az eljegyzés intim részleteit is. — ö húzta fel a gyűrűt? — Megcsókolt? — Naná! Hogy lehet kér­dezni ilyen hülyeséget. — Szájon? — Isteni klassz! A gyűrű tulajdonosa pedig úgy állt a zsibongó lányok között, mint akit tulajdon­képpen az egész nem is érde­kel, mintha mindennap el­jegyzés volna. Egyszercsak az egyik lány ezzel állt elő: — Add kölcsön néhány napra ... Hadd pukkadjon meg az a hólyag. Az a hólyag egy szemüve­ges bölcsészhallgató volt. — Hát, ha nagyon aka­rod ... — mondta a gyűrű tulajdonosa. Mintha bomba robbant volna fel. — Nekem is ... — Ugye, nekem is ... — Hordhatjátok mind — mondta a szép 6udár leány unottan, azzal a fölényes biz­tonsággal, amely csak a ma­gukat birtokon belül érző nők sajátja. És hordták is. Hol az egyik, hol a másik leány tar­togatta a pénztárcájában, hogy a randevú előtt felhúz­za és flottatünteté6re hasz­nálja, felcukkolva szegény fiúkat egy nemlétező vőle­gény félelmetes árnyával. így ment ez egész héten át s ment volna tovább is, ha a szép sudár leány szomba­ton délután nem kap távira­tot az állatorvostól: „az esti gyorssal érkezem. Lajos”. A gyűrű! Mit fog szólni a Lajos, ha nem látja a ke­zén?! ö meg azt sem tudja, hol van. Rohant ahhoz a leányhoz, aki elsőnek kérte. — Nálam? — nézett az rá csodálkozó szemmel. — Én másnap odaadtam a Macá­nak. Macát telefonon is el lehe­tett érni. — Ketten is kérték, de tő­lem Kati vitte el. Futás Budára. Kati nincs otthon, Jucinál van, együtt tanulnak, mondja a mama. Hja, az érettségi. És így ment ez egész dél­után. Volt, hogy a lánc megsza­kadt s ott állt az utcán té­tován, most hol keresse. At­kozta a buta fejét, hogy be­lement ilyen hülyeségbe. Végül mégis rálelt. És ép­pen akkor, amikor már nem is számított rá, amikor már eldöntötte, hogy azt fogja mondani a fiúnak: „A gyű­rű? Ja, a gyűrű. Tudod, csak a dátum volt belevésve, de én elvittem az ékszerészhez, hogy vésse bele a te nevedet is”. A gyűrű Ibolyánál volt, aki a Flórián téren lakott és ép­pen móriba indult. — Csak tudnám, hova is tettem — tűnődött Ibolya, de aztán előszedte a gyűrűt a tolltartójából, radirgumi, ce­­ruzacsonkok, rajzszögek es kenyérmorzsa közül. ohant a Keletibe. Csak odaérjen időben. Az autóbuszon olykor­­olykor rápillantott a kezére s mindannyiszor túl­áradó öröm töltötte el: meg­van, megvan! A vonat már benn állt, amikor belihegett a peronra. Úgy tárta a karját ölelés­re, hogy gyűrűs bal kezét széttárt ujjakkal húzta el vőlegénye szeme előtt. A fiú azonban ügyet sem vetett a gyűrűre. Nem is vet­te észre. Mintha a nap egy­szerre csak elkezdene — déli 12 órakor szünetelni. Péteri István

Next

/
Thumbnails
Contents