Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

6 KELET-MAGYARQRSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. december 14. BÁLLÁ KAROLY: Nekem kevés Nekem kevés ételnek a kenyér. Nekem kell a hal s a gomba íze. nekem hiányzik a bors. a paprika, én tudni vágyom, milyen az osztriga, milyen a békacomb s a medvetenyér... Nekem kevé6 ételnek a kenyér. Nekem kevés italnak a víz. Nekem kell még sok-sok íz: édes tej, keserű sör. savanyú bor, gyümölcslé és ősi kumisz, nekem kell íz, még vagy tíz... Nekem kevés italnak a víz. Nekem kevés tüdőmbe a levegő. Nekem kell az ózon s a benzingőz, nekem hiányzik a trágyabűz s a parfümillat, ismerni vágyom szagát a rothadt avarnak, s tudni vágyom, milyen a tavaszi. harmatos legelő... Nekem kevés tüdőmbe a levegő. Nekem kevés fénynek a lámpa. Nekem kell a fénvszóró-pászta. kell a nap sugara s a villámfény. sápadt hold s pislákoló csillagok. Érdekel, milyen a magnézium largja!.. Nekem kevés fénynek a lámpa. Nekem kevés szerelemnek a csók. Nekem kell a szerenád, a bók, a csalódás s a boldog öröm. Kell a gondolatok harmóniája, s kellenek a párbajgolvók... Nekem kevés szerelemnek a csók. Nekem kevés éleinek a let Kell a kockázat, a tét. Kell a kéj s a kin. a harc s a megelégülés. Én kívánom a munka erejet.. Nekem kevés életnek a lét. Nekem kevés mindennek a valami Én mindent akarok látni, hallani. Nem csak lenni akarok, de élni. s nem csak élni, de születni s meghalni Én kiáltom, hogy tudjatok hallani: Nekem kevés mindennek a valami! EGY NÍVÓDlJ TITKA 7/í'\ Főiskolás színjátszók - önmagukról Szerda este, negyed nyolc. Percnyi pontossággal érkeznek a ..színé­szek”, a rendező jelt ad a hangosításra, visít egy hangszóró, tekergő, kí­gyózó kábelek, vezetékek közt botorkálva a szereplők elfoglalják helyü­ket, kezdődhet a próba. Aki egy ilyen alkolommal érkezik a nyíregyházi tanárképző főiskola zsebszínházába, vagy mozaiktermébe, azt hiszi, elté­vedt. A próbák nyugtalan hangulata, s a felfordulás közepette is nyugodt „színészek” láttán azt hihetnénk, igazi próbán járunk. Apró jelek mégis elárulják, hogy amatőr együttes próbál. Nincsenek például maszkok, jel­mezek, a darabokat díszletek nélkül adják elő. Próbán is, színpadon i>. o Négy-öt évvel ezelőtt született az ötlet, hogy csoportokat alakítsanak a színjátszás­hoz; rendezéshez kedvet, tehetséget érző fő­iskolai hallatók közül. Az első, főiskolai szereplések óta gyakran hallatnak maguk­ról. Műsoraikkal alkalmanként ifjúsági klu­bokban, iskolákban is bemutatkoznak. Leg­utóbb a megyei színjátszó csoportok és iro­dalmi színpadok versenyén bizonyítottak. A zseb6zínházban működő három együttes kő1 zül az egyik, a színjátszó csoport, az Anti- goné-val elnyerte a megyei tanács nívódíját. Ennek a nivódíjnak a titkairól beszélget­tünk a darab rendezőjével és szereplőivel. A három csoport munkájában általá­ban negyvenen vesznek részt. Az irodalmi színpad elsősorban a főiskolai ünnepélyeken lép fel. műsoraik kiválasztása is ehhez al­kalmazkodik. A színjátszó csoport — mint az Antigoné is mutatja — nagyobb, kon­centráltabb munkát igénylő produkciókra vállalkozik. A stúdiószínpad, kevesebb mű­faji kötöttséggel modernebb tartalmi és formai megoldással kísérletezik. A zsebszin- házon belül mégsem szerencsés elhatárolni ezeket a csoportokat, hiszen a negyven sze­replő mindig ott és akkor lép fel. ahol es amikor szükség van rá. Darabok, szerepek és képességek szerint egyszerre több pro­dukcióhoz is tartozhatnak. e A nivódij már igazolja, hogy sikeresen oldották meg az Antigoné szinrevitelét. ez a mű azonban hivatásos színészektől is nagy erőt követel. Nem túl nagy-e a cél, amire vállalkoznak? A csoportok vezetője, Jeney István, a főiskola kulturális bizottsá­gának titkára foglalja össze elképzeléseiket. — Mindhárom csoportnak az a célja, hogy fiatalosan, modern ötletekkel szóljon aktuális témákról. Mivel elsősorban fiata­loknak játszunk, bátran nyúlunk olyan da­rabokhoz is. amelyeket korábban csak egy bizonyos formában lehetett elképzelni. Az eredeti műhöz mi írtunk mitológiai előszót, a könnyebb tájékozódás kedvéért. Ötvenöt percre szűkítettük a cselekménvt. s hang­súlyosabbá tettük Kreon alakját. De erTől már az illetékes. Kreon, azaz Danku István, magyar-ének-zene szakos hallgató beszél. — Szakítani akartunk azzal a romanti­kus felfogással, hogy Kreon csak jó. vagy rossz lehet. Értnél sokkal bonyolultabb ez a iellem. Vezető, aki személyek tetteiért, de népének érdekeiért is felelős. S végül a leg­fontosabb. hogy ember. Ezt akartuk hang­súlyozni. • © Egészen más műfajban, ugyancsak az ember felelősségét, szerepét vizsgálja a Má­jusi kórus című pódium játék. Az összeállí­tást rendező Balogh l6tván, matematika— rajz szakos, lény es ban gef f ek t usok kai szí­nesíti. viszi közelebb a fiatal közönséghez a fő motívumot; a ma forradalmiságát. Nem véletlen, hogy gvakran választanak mély tartalmakat hordozó témákat, ez áll közel érdeklődési körükhöz, a próbákon kívül is sokat foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Most azonban valami egészen másra vállal­koznak. Andersen-mesék címmel kosztümös — díszletes darabot készítenek, s bár a be­mutató csak jövő év elejére várható, már tervezik, hogy sokszor és minél nagyobb közönség előtt lepnek fel. Azt vallják ugyanis, hogy önmaguk ürömét mások örö­mévé teszik, s eközben, szinte észrevétlenül olyan közművelődési funkciót valósítanak meg. amely a főiskola és a város, a megye közötti kapcsolatok kialakulását segíti, erő­síti. Ez az egyik céljuk. A másik, hogy a fő­iskola befejezése után kt-ki saját munkahe­lyén, falujában, városában folytatja majd a zsebszinházíban összegyűjtött ötletek, tervek megvalósítását. B. E. Közvetlenül a háború után Pestre jöt­tem a falumból, hogy szerencsét próbáljak. Éppen befejeztem a négy polgárit és az lett volna a szerencse, ha Pesten tovább tanulha­tok. mivel otthon erre nem volt lehetőség azaz: pénz. , Tervem azonban nem sikerült és jó Ideig alkalmi munkát végeztem, hogy ha már a jövőmet nem is tudtam, legalább a jelene­met biztosítsam. Hányattatásaim során többféle ipari szakmával is próbálkoztam, magyarán inas- kodtam, meri ehhez ko6Ztot, kvártélyt is kaptam. Egyebek között úri és hölgyfodrá­szatot is tanultam néhány hónapig, s az el­múlt napokban kedvem támadt, hogy felke­ressem azt a külvárosi üzletet, s elmerengjek a múltakon. Az üzlet azonban sehol sincs, mert az egész környéket szanálták. Csak azt tehet­tem, hogy képzeletben építettem mega tégi, rozzant, földszintes bérházat, benne az üzle­tet. s vele együtt akkori életem egy darab­ját. A tulajdonosnő, akinél újsághirdetés alapján jelentkeztem, hatalmas termetű, dúskeblü, bogárfekete nő volt, s igen barát­ságosnak mutatkozott. Első pillanattól ma­gázott,. és azt mondta: „Úgy szeretném kvázi, ha jól együttműködnénk..Ez igen tetszett nekem. Az is tetszett, hogy bő­beszédű volt a nagyságos asszony. Sokat kérdezgetett, s gyakran felkacagott szavai­mon. — Józsi úr majd bevezeti magát — mondta befejezésül. — Előbb a férfirészleg­ben érjen el némi haladást, aztán próbál­kozhat a hölgyfodrászatban is. — A segéd­hez fordult: — Magyarázza el, Józsi úr, amit A dekabrista felkelés 150. évfordulójára A felkelés magyarországi visszhangja t enin munkáiban átfogóan értékelte a dekabrista felkelést. Amikor kidol­gozta a történelem, és ezen belül az orosz- ország: felszabadító mozgalom történelmé­nek tudomány >s koncepcióját, rámutatott arra is. hogy a dekabristák az oroszországi forradalmi mozgalom első, nemesi szakaszá­nak a képviselői, tevékenységükkel függ ösz- sze az oroszországi felszabadító mozgalom­ban a köztársasági szokások kialakulása, a jobbágyrendszer és az önkényuralom elleni szervezett harc kezdete. A lenini értékelés alapján szovjet toiténészek egész sor mun­kája jelent meg a dekabrista felkelésről, a benne részt vevő személyiségekről. Most, amikor a dekabrista felkelés 150. évfordulója közeleg, szeretnénk az olvasót emlékeztetni arra. hogy az oroszországi ese­mények milyen visszhangot keltettek a ha­ladó gondolkodású magyar kortársak köré­ben. Nagyszámú tudományos és irodalmi al­kotás bizonyítja, hogy a péterburgi Szená­tusi téren 1825. december 14-én lejátszódott eseményekre a haladó gondolkodású magyar kortársak kellő figyelmet fordítottak. Hogyan írtak 1826-ban a magyar lapok a dekabrista felkelésről? A lapok közölték a felívelés céljait, társadalmi és politikai ál­láspontját, a kivégzettek és a Szibériába to- loncoltak névsorát, a francia újságok szim­patizáló cikkeit, de publikálták az osztrák újságok reakciós cikkeit is. Az újságok nem kommentálták az eseményeket, egyszerűen konstatálták a tényékét. Ez érthető, külön­ben a cenzúra úgy is törölte volna. Az ol­vasók az újságokból megismerhették Pesz- lelnek, a felkelés vezetőjének ..Russzkaja Pravda” c. művét. A lapok é műnek csak a tartalmát közölték, de leírták a dekabristák programját es politikai céljait is, melyek a Habsburgok elleni antifeudális harcban a magyarok számára fontosak voltak. /"• róí Széchenyi István naplójának ^ lapjai bizonyítják ezt a mély be­nyomást, amit a Szenátusi tér eseményei keltettek személyében. Széchenyi párhuza­mot vont az orosz és a magyar társadalom fejlődése és problémái között. A dekabrista felkelés valamilyen mértékben segít Szé­chenyinek világosabban látni az akkori ma­gyar társadalom antagonisztikus ellentmon­dásait, és meggyőződni arról, hogy a hala­dás magyarországi erői még gyengék. Ezt a következtetést vonta le magának Széchenyi naplójának 1826. január 30-i oldalán. Szintén nagy tisztelettel írt a dekabris­tákról Kossuth Lajos, az 1848—49-es sza­badságharc vezére is. Mint ismeretes. Kos­suth komolyan foglalkozott az orosz forra­dalmi mozgalom történetével. A lengyel for­radalomról szóló munkájában megállapítja. hogy két Oroszország létezik: .... az egyik — az orosz önkényuralom a másik az orosz nemzet. Az első az megszűnik, sem­mive lesz. a másik megmarad.” A dekabristák nézeteit elemezve Kossuth megállapítja, hogy a felkelők a cári önkényuralom megsemmisítésének szüksé­gességében egyetértettek, csak abban nem volt közös elképzelésük, hogy mi legyen a varizmus után. Egy részük alkotmányos monarchiát, a másik köztársaságot akart. Kossuthhoz a dekabristák bal. köztáipasági szárnya állt közelebb. P. I. Pesztel, a Déli Társaság alapítója és vezetője. A dekabristák alkotmány- tervezetének, a „Russzkaja pravdá”- nak a szerzője. 1826. július 13-án ki­végezték. A/T int ismeretes, nagy regényt irt Jó- kai Mór is a dekabristákról Szabad­ság a hó alatt vagy a „Zöld könyv" címmel. Igaz, a regényben sok minden az írói fantá­zia szülötte, nem mindenben egyezik mega történelmi eseményekkel de Jókai mégis nagyszerűen ki tudta fejezni az orosz nép szabadságtörekvését, felszabadulásáért fo­lyó harcát. A dekabrista felkelés felkelti a magyar közvélemény- érdeklődését Oroszország, az orosz nép, az oro6z irodalom és történelem, az orosz tudomány és kultúra iránt. A de­kabrista felkelés helyes, marxista—leninista megvilágosítását adják felszabadulás utáni történészeink, Révai József és Dolmányos István. Különös figyelmet érdemel Dolmá­nyos István egyik érdekes munkája, A de­kabrista felkelés magyarországi emlékei c. írása, amihez memoárokat és irattári anya­gokat használ fel. A z első orosz forradalmárok önfelál- dozó harcának sziklájából olyan forradalmi láng keletkezett, amelyben ha­muvá vált a jobbágyrendszer, az önkény- uralom és a burzsoázia. Oroszországban 1917-ben győzött a szocialista forradalom, mely lehetővé tette a második világháború után a szocialista világrendszer kialakulá­sát, hazánk felszabadulását. Győzelemre ju­tott a dekabristák ügye. Dr. Balta Tamara kell, igen? — Ezután kezet nyújtott, s azt mondta: — Viszontlátásra, Gyula úr! Józsi úr nem szólt közbe. Egy karos­széknek támaszkodva állt, egyik lábát ke­resztbe tette a másik előtt és a fogát pisz­kálta. ötven év körülinek látszott, s rend­kívül hosszúkás, kétoldalt összenyomott feje volt. Arra gondoltam, úgy néz ki, mint egy disznósajt, amikor kiveszik a prés alól. Amint a tulajdonosnő távozott, azonnal megélénkült Józsi úr. Ellökte magát a szék­től, s járkálni kezdett, akár egy töprengő professzor. — Jó dolga lesz itt magának, meglátja — magyarázta. — Télen melegben, nyáron hűvösben és mindig tisztán. — Megrázta ma­gán a fehér köpenyt. — Nem cserélném el egy főorvoséval!... Magának csak az a dol­ga, hogy amikor jön a vendég, beteríti, szap­panozza, aztán átkapog itt a falon. így... — Anélkül, hogy a falhoz ért volna, mutatta a kopogás mikéntjét. Aztán felemelte nagyon fehér, hosszú mutatóújját: — Csak a nacs- cságával vigyázzon! Nem mondta meg: miért kell vigyáznom, ellenben igen trágár módon szidalmazni kezdte a főnökasszonyt. Látszott, hogy na­gyon gyűlöli. — A naccságának nem megmondani, hogy odaát vagyok! — emelte fel ismét ko­mikus mutatóújját. Úgy zajlott minden, ahogy Józsi úr elő­írta. Mikor jött a vendég, udvariasan köszön­tem — Józsi úr megmutatta, hogyan kell meghajolnom és „Van szerencsém, jónapot kívánok” — aztán -beterítettem a vendéget, majd szappanozni kezdtem. Mikor éreztem, hogy most már fokhagymaszagú, altkor — átkopogtam. Józsi úr jött frissen, derűsen, s már fente a kést, sercegtette a szakállat. — Na, Gyula úr — szólt, miután a ma­radék szőrt lekaparta — lemosni, kölnit, pu­dert a vendég úrnak, s mehet az esküvőre. Alászolgálja, viszontlátás ... Ismét elvonult a szomszédba, ahol egy piszkos kis italmérés állt Nem mondhatom, hogy iszákos volt Józsi úr, azt hiszem, csak szeretett odaát lenni. Színesebb volt az élet, nagyobb volt a mozgás és persze el-elkor- tyolt naponta öt-hat hosszúlépést is. — Nekem ez a fenővíz — magyarázta egyszer. — Jobban fog tőle a borotva. Estefelé rendszerint kivörösödött a képe és vizenyőssé lett a tekintete. Szétdobálta magáról a köpenyt, a kitaposott cipőket, s

Next

/
Thumbnails
Contents