Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

1975. december 14.

KELET-MAGYARORSZÁG - VASÁRNAPI MELLÉKLET

5

Megyénk tájain

A

kkora hópáncélt hord a hátán a hatalmas szatmári síkság, hogy beiekáprázik a szem, míg körbejárja. Másutt már olvad, a Szamoson túli háromszögben azonban, ahol az egyik tábla az országhatárt, a másik Csen- gersimát mutatja, makacsul tartja magát a tél. Szelíd, fekete csík most a Szamos, olyan lomha, hogy aki nem látta, el sem képzeli; volt már vadv alattomos is.

Fehér faluba érkezünk, halk és tiszta, mint a hóesés. Az emberek meg mint a keményre fagyott föld, kivül-belül erős tartá- suak, nehezen hajlanak, nehezen barátkoznak, de ha engednek, erősen kötődnek ahhoz, akit befogadtak. Összeedzette őket hajdan az uradalmi nagybirtok, később a sok két-három holdas kisparaszti gazdaság, s amikor mindez a múlté lett, birokra kelhettek a természettel, perelhették vissza a víztol.a .jpgos tulajdonukat, életüket. Itt nem köszönnek rá az idegenre, nem tudakolják, mi járatban van, kéretlenül nem igazítják útba. Csendesek az utcák és az udvarok, nem látni ráérő asszonyokat, ácsorgó öregeket. Aki kimegy, az havat seper, vagy a boltba siet. Csak egy csapat gyerek veri fel a csendet, kipirult arccal hógolyóznak a sportpályán.

A holnapot jelenti

Miről híres Csengersima?

— Nem hallottam róla, hogy híres lenne, az árvíz óta nem történt semmi különös. Élünk.

— Az árvízre gondol? Vagy a pávakörünkre?

— Csak arról lehet híres, hogy kétszer is újjászületett.

Szakácsnő, hivatalsegéd és községi párt- titkár válaszolt sorrendben a kérdésre. Óvatosan, visszakérdezve, nagy szavak nélkül. Ismerkedésünk első perceiben meglepett; mennyire nem felejtenek, öt év, fél- könyvtárnyi anyag a katasztrófáról, a mentésről, az újjáépítésről, s még mindig napi esemény életük fordulója.

— Mi ugyanis két újjászületésről beszélünk — összegzi az elmúlt öt évet Szegedi Antal, a községi partalapszervezet titká- kara, s egyben a tanácstagi csoport vezetője.— Az egyik a házakat, a földet, vagyis a mát, a másik pedig a holnapot jelenti. Halálra volt ítélve ez a falu, ha arra a sorsra jutunk, mint itt a Szamos és a határkönyökben a másik kettő. Hivatalos fogalmazással úgy jelölik Nagygécet és Komlódtót- falut, hogy további fejlesztésre nem jelölt falvak. Ez várt ránk is. Addig jártunk-ki- lincseltünk, míg azzal a hírrel haza nem lőttünk; maradhatunk.

Új élet vár Csengersimára

A kitelepítés vagy a fokozatos megszűnés veszélye hosszú időre kedélytelensé- get, makacsságot, sőt, közönyt szült. Mindaddig, míg meg nem tudták; új élet vár Csengersimára. Lehet beköltözni, építkezni, lehet szépíteni a házakat.

— Szerencsére az a régi terv keresztülúszott a Szamoson. Minket pedig legalább ötven évvel vitt közelebb a holnaphoz. — utal Hajnal Árpád iskolaigazgató arra a fejlődésre, amely már eddig bekövetkezett, s amellyel a továbbiakban számolnak.

Az árvízi téma — bármennyire is kerülgetjük — öt év múltán is élő. Elég végigmenni a falun, s megnézni a főútra merőleges, szabályszerű utcákat, a típusházaGyakorlati foglalkozás az általános iskola kémiai előadótermében.

4100 kötet könyvet kölcsönöztek november végéig a könyvtárból.

kát. Huszonötnél is kevesebb épület bírta ki a vízmosást, a többi 152 kétszobás azóta épült. Fejlődik, gyarapodik a falu, de speciális ellentmondásokkal:- Van bekötő út, de csak félig készült el. Vannak szép házai, de mellettük minden udvaron ott a nyári konyha, s a füst onnan száll fel. A gázszállító kocsi itt megy át a sokkal kisebb szomszéd faluba, a cseretelepre; itt még nincs gázcsereállomás. Majdnem minden házon tv-an- tenna, de a román adást jobban fogják, mint a hazait. Van művelődési háza, de t ossz, használhatatlan.

S végül van szép óvodája, új iskolája, napközije gyerekeknek és 22 öregnek, van saját vízmüve az egész falu ellátására, van korszerű egészségügyi kombinátja, van ifjúsági klubja heti kétszeri foglalkozással, van könyvtára csaknem kétszáz rendszeres olvasóval.

Munkahely, jó megélhetés

Gazdagodik a falu, s ugyanakkor kopik is. Ezeket a furcsa ellentmondásokat próbáltuk a falu egy-egy jellegzetes emberének véleménye alapján megragadni. Kezdjük a legkisebbekkel, akikről Kecskeméti Béláné körzeti védőnő beszél.

— Valami' feltűnt nekem. Szorgalmasan járnak a kismamák a tanácsadásra, de egyre kevesebb a gyerek. Amíg 1970. előtt évente több mint nyolcvan csecsemő volt a körzetben, most az öt községben nem éri el az ötvenet. Lehet ez egy átmeneti jelenség is, a magyarázatát nem ismerem, de furcsának találom.

Egy órával később Szegedi Antal párt-- titkártól a magyarázatot is meghallottuk.

— Körülbelül öt éve készítettünk egy felmérést a harminc éven aluliakról. Akkor százhuszonketten voltak. Ma ötven-hatvanan lehetnek. A vízügy, a fehérgyarmati HÓDIKÖT, Mátészalka, meg ki tudja még hányféle munkahely biztosabb megélhetést ígér, mint a Lenin Tsz. A munkahelyváltozás legtöbbször lakásváltozást is jelent, ide nem szívesen építenek, sokan elmennek.

Biztos munkalehetőségek, jó megélhetés. Ezek voltak az indokok, amelyre az egykori tanácselnök hivatkozott. Hajnal Árpád, aki hosszú éveken át kísérte figyelemmel a továbbtanulást, még egy adalékkal egészíti ki a munkavállalás feltételeit.

— Csodánkra jártak egy időben, mert nem hitték el, milyen eredményeket produkálunk. Nincs még öt éve, hogy a tsz-ben észrevették, nem lehet boldogulni a gyü- mölcskertószetben. Hatvannál is több szak- és betanított munkást képeztünk át. Később megépült az állattenyésztési kombinát — s kezdődött elölről az egész. Huszonkét fiatal tett szarvasmarha-tenyésztői szakmunkás- vizsgát; ma három dolgozik ott. A többiek, csakúgy, mint a gyümölcskertészek, szétszéledtek.

Kik és miért hibásak, hogy elveszett ”a' mezőgazdasági szakmunkás-utánpótlás? Sajnos az egész faluban nem akadt egy olyan ember, aki meg tudta volna mondani, hol tálálható a válaszra illetékes csengeri Lenin Tsz Szamoson túli üzemegysége. Útbaigazítás helyett csak felvilágosítással szolgált Szegedi Antal párttitkár.

— Ilyet ne is keressen, mert nem létezik. Papíron megvan, gyakorlatban azonban soha nem valósult meg. Tudjuk, hogy a tsz_- szel sürgősen Rendeznünk kell nézeteltéréseinket, hiszen szinte minden családnak valamilyen formában köze van a gazdasághoz.

Tévé, gáz, homok

A dolgozó lakosság legnagyobb részét a tsz foglalkoztatja. Központjuk, csakúgy, mint a tanácsi közigazgatásé; Csengerben van. öt éve, 1970 júniusától tartozik a falu Csengerhez. A csatlakozásból — mint láttuk jó és rossz egyaránt származik. Nagy hátránnyal indultak, sokat kell behozni. Villanyra például egészen 1962-ig vártak. Egy vegyes- és egy italbolt; ez ma a kereskedelmi hálózat. A fodrászüzleten kívül komolyabb szolgáltatásuk nincs, húsért Csenger- be. Fehérgyarmatra mennek. Panaszra meg Póti Árpádhoz, aki tizenhat éve függetlenített hivatalsegéd. A kiürült tanácsházán öt éve gyűjtögeti a község panaszait.

— Tíz éve két tévé volt a faluban. Most van vagy százhúsz, de szerelő csak mint a mesében, hol volt, hol nem volt. A gázost is ritkán látjuk, pedig itt megy el az autó Cse- göldre, ahol megcsinálták a cseretelepet. Nagyon kellene nekünk is, mert így az asz- szonyoknak itthon kell maradni egy-egy napra, amíg a gázost lesik. De a legnagyobb

Csak új házak láthatók a géci utcában.

VflSRRnnpi

IVIelléklet

gondunk a jó út. Tudom, hogy kevés a pénz, nem is megy mindig, hogy egyik zsebből áttegyék a másikba, de adnánk társadalmi munkát is. Homok meg annyi terem, hogy Szamos-part van belőle.

Tiszta szobák

Sokat fejlődött a falu, de nem eleget — ezt az utalást fogalmazták meg lépten-nyomon. Van elégedett ember is, s van, aki több évtizedes elmaradottságot emleget. Különösen a faluba bekerülő idegen nézi értetlenül a kialakult, nehezen változó szokásokat. Dr. Sarkadi Antalt, öt falu körzeti orvosát az lepte meg, hogy a rendelési idő felét elveszik a táppénzes betegek.

— A másik bosszantó dolog, amit a helyiek talán észre sem vesznek, a lakáskultúrával kapcsolatos. Felépültek a szép házak, két tiszta szobával, s ha kimegyek beteget látogatni a nyári konyhában találom.

Orvosi rendelés az új rendelőben.

(Elek Emil felvételei)

Meglepő volt, hogy Hajnal Árpád iskolaigazgató is utalt a nem lakott lakásokra.

— Hallottunk mi már olyat is, hogy megtartjuk a tiszta szobát, s a csirkékkel alszunk a nyári konyhában. Mi, akik így együtt éltünk át egyet-mást, annak is örülünk, hogy már vannak tiszta szobák. Ahhoz pedig idő kell, hosszú idő, hogy ez változzon. Amíg az egész falu megtanulja, hogy nem az ember van a lakásért.

Ismerkedésünk végére hagytuk az iskolát, no meg a jövőre készülő legújabb nemzedéket. Nem is olyan régen lámpa pislákolt a régi összevont iskolában, az összes kémiai felszerelés nem érte el az ötven forintot. Az emeletes iskolában tavaly ősztől megoldották a délelőtti tanítást, a délután a napköziseké és a szakköröké. Négyből hét tantermet varázsoltak, s csak a kémia órákhoz szükséges felszerelések megközelítik a 200 ezer forintot. Szakelőadótermet alakítottak ki, minden korszerű szemléltetőeszköz rendelkezésükre áll.

Túl az országhatáron

Este pedig az iskolában átveszik a helyet a felnőttek. A Hajnal házaspár vezetésével próbál az országos hírű pávakör, amelynek tagjai idén ünnepük tízéves jubileumukat. Történetüket krónika örökíti meg, amelyet Balogh Elemér nyugdíjas és könyvtáros vezet nagy szorgalommal. Gyűjtik és feldolgozzák a környék népművészeti hagyományait, a tanárnő tervei alapján néha még meg is szövik a fellépéshez szükséges ruhákat. A pávakör mellett vegyes kar és női kórus is működik, legújabb tervük pedig, hogy a társadalmi temetésekre alkalmas műveket is megtanulnak.

Tízéves jubileumukra érték el, hogy megkezdődtek a tárgyalások az első külföldi szereplésről. Ha sikerül: az országhatáron túl is megtudják, hogy a kilencszáz lelkes falu új életet kezdett, gyorsabban fejlődőt, gazdagabbat.

Baraksó Erzsébet