Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 14. Kormányátalakítási tárgyalások Két évtizedünk az ENSZ-ben HÉTFŐ: Varsóban megnyílt a LEMP VII. kong­resszusa — Közzétették az új laoszi kor­mány programját — Ford elnök befejez­te ázsiai körútját — Portugália megsza­kította diplomáciai kapcsolatait Indoné­ziával. KEDD: A szocialista országok kommunista pártjai vezetői találkoztak Varsóban, Leonyid Brezsnyev és Kádár János fel­szólalt a lengyel pártkongresszuson — A csehszlovák kormányfő Belgrádban, a jugoszláv külügyminiszter Moszkvá­ban — Kiújultak a beiruti ellenségeske­dések. SZERDA: Tiltakozó sztrájkok Spanyolország­ban — Ford—Dobrinyin-találkozó — Macovescu román külügyminiszter be­fejezte budapesti tárgyalásait. CSÜTÖRTÖK: A NATO külügy- és hadügymi­nisztereinek értekezlete Brüsszelben — Szakadás a portugál jobboldali demokra­tikus néppártban — Vita az ENSZ-ben a népi Angola elleni beavatkozással kap­csolatban. PÉNTEK: Marokkó és Algéria vitája Nyugat- Szahara ügyében — Előkészületek Ku­bában a pártkongresszusra — Üj kor­mány Madridban — A francia államfő Egyiptomban. SZOMBAT: Rendkívüli választások Ausztráliá­ban. A közelgő ünnepek hangu­lata egyelőre nem érződik a nemzetközi porondon, sőt, ha lehet, még sűrűsödtek is az események. A hét európai fej­leményei ezúttal két kulcs­szintér, Varsó és Brüsszel kö­ré csoportosultak, s a két fő­városban zajló tanácskozáso­kon egy harmadikra, Helsin­kire utalták viésza. A lengyel pártkongresszus mérleget készített az ország eredményeiről és problémái­ról, de egyúttal lehetőséget adott hét szocialista ország pártvezetőinek találkozójára, közöttük hat olyan főtitkár, illetve első titkár volt, akik maguk is aláírták az EBK zá­róokmányát. A belga fővá­rosban a NATO szokásos té­li minisztertanácsi ülésén a résztvevők hangsúlyozták: az atlanti tömb első ízben tartott megbeszéléseket az európai csúcs óta. E párhuzamos tanácskozá­sok ismét megerősíthették, hogy Helsinki ígéretes kezdet volt, de az úton tovább kell haladni! A lengyel főváros­ban Kádár János és más pártvezetők nyomatékosan hangsúlyozták a katonai eny­hülés szükségességét, amire sajnos, egy cseppet sem „rí­melt” a brüsszeli visszhang: az atlanti vezetők többsége mind ez ideig nem mutatott konstruktív érdeklődést a fegyverkezési hajsza igazi csökkentésére. Erősödött a polémia a százoldalas zöld könyvvel, a természetesen kompromisszumos záródoku­mentummal kapcsolatosan is. A NATO részéről ugyanis egyre erősebb törekvés nyil­vánul meg az okmány „ki­mazsolázására”, sajátos értel­mezésére és félreértelmezésé­re. Ezért figyelmeztetett Var­sóban Leonyid Brezsnyev ar­ra, hogy a Finlandia-paloía hosszú asztalánál egységes egészként fogadták el a záró- dokumentumban foglaltakat, így is kell megvalósítani őket. Mindezek a kérdések, s kü­lönösképpen a katonai enyhü­lés, a SALT témája szóba ke­rülnek a szovjet—amerikai párbeszédek során is. Ezért keltett nagy érdeklődést a ko­rántsem diplomáciai rutinhír, hogy Ford elnök ázsiai körút­járól hazatérvén találkozott Dobrinyin szovjet nagykövet­tel. Minden jel arra mutat, hogy Kissinger külügyminisz­ter a közeli hetekben Moszk­vába utazik, ahol a szovjet vezetőkkel áttekinti a két or­szág kapcsolatait érintő leg­fontosabb problémákat. Kontinensünk „foró félszi­getén”, az Ibériáin változat­lanul íelfokozottan zajlik az élet. Uj kormányt alakítot­tak Madridban és új kor­mányt várnak Lisszabonban. Miközben Spanyolországban nagy tömegek vesznek részt a haladó ellenzék egységes sztrájkmozgalmában, a ható­ságok részben erőszakos esz­közökhöz nyúlnak, részben reformígéretekkel próbálkoz­nak. Az új kormányban 16 új miniszter foglal helyet s nyugati lapvélemények sze­rint a kevésbé kompromittált kabinet a NATO, a Közös Pi­ac felé akarja vezetni az or­szágot. Portugáliában a kato­nai baloldal különféle árnya­latainak kiiktatása után (ed­dig 123 tisztet tartóztattak le) az MFT-t, a fegyveres erők mozgalmát szeretnék teljesen „depolitizálni”, meg akarják szüntetni forradalmi jellegű szerepét. Folytatódik a jobb­ra tolódás, ugyanakkor a kormány jobbszárnyán, a demokratikus néppártban vá­ratlan szakadás történt. Úgy tűnik, újjáalakul a kormány alapvetően, az eddigi erők, így a kommunisták részvé­telével, akiknek közremű­ködését Antunes szocialista párti külügyminiszter is nélkülözhetetlennek tekinti. Füstbe burkolóztak a beiru­ti tengerpart híres szállodái: nincs már védett negyed a libanoni fővárosban. Újabb tűzszünetek — és ismét foly­tatódnak a harcok. Az ellen­ségeskedéseket az robbantotta ki, hogy a jobboldal sorra megszegte a megállapodáso­kat, politikai gyilkosságokat követett el s a muzulmán né­pi erők ellentámadásba men­tek át. Első ízben fontolgat­ták a hadsereg bevetését — a biztonsági alakulatok ugyan­is gyakorlatilag tehetetlenek —, ám fenáll a fegyveres erők teljes megoszlásának veszélye, ami visszavonhatat­lanná tenné a polgárháborút. Dörögnek a fegyverek egy volt, s egy még hivatalosan ma is portugál gyarmaton. Angolában, a FMLA, a népi köztárssaág hadereje sikere­sen nyomul előre északon, nagy mennyiségű külföldi ha­dianyagot zsákmányolt és zsoldosokat ejtett foglyul. Az ország déli felében nehezebb a hadihelyzet, s ott különös­képpen számolni kell a dél­afrikai csapatok behatolásá­val. Kedvező mozzanat, hogy mind több afrikai ország is­meri el Agostinho Heto kor­mányát Angola egyetlen tör­vényes vezető szerveként. A földrajzilag az Indonéz-szi­getvilághoz tartozó Kelet-Ti- moron az indonézbarát erők (nyugati tudósítók szerint maguk az indonéz csapatok) elfoglalták a fővárost, a mi nyelvünkben furcsán hangzó Dilit, s Baucaut, a második legnagyobb telepü­lést. A helyzet meglehetősen áttekinthetetlen, a lényeg azonban, hogy egyelőre jogi­lag érvényben van még a no­vemberi, római indonéz—por­tugál megállapodás, amely tárgyalásos rendezést irány­zott elő — eddig kevés foga­nattal. * Ami a jövő heti előrejelzé­seket illeti, a legfontosabb esemény várhatóan a szerdán kezdődő kubai pártkongresz- szus lesz: a kubai kommu­nisták első ízben tanácskoz­nak majd ilyen szinten a for­radalom győzelme óta. Pá­rizsban nagyszabású nemzet­közi gazdasági konferenciát tartanak a fejlett tőkés-, az olajekszportáló, illetve a fej­lődő országok képviselői. Va­lószínűleg a hét végén ül ösz- sze az Afrikai Egységszerve­zet Angolával foglalkozó ülés­szaka; az ENSZ Biztonsági Tanácsában a ciprusi problé­ma kerül terítékre. A magas szintű látogatások közül szót érdemel Giscard egyiptomi útjának befejeződése s nyil­ván a hírek keltezésében vál­tozatlanul sokat szerepel majd az Ibériai-félsziget két országa, valamint Beirut, Ti­mor és Nyugat-Szahara is. Réti Ervin Kürti András: Csókol: 13. A fejemhez kaptam, zú­gott, mint a méhkas. — Bevezetés gyanánt?! — Bizony — tárta szét kar­ját mosolyogva a köpcös —, a java még csak most kö­vetkezik. Tájékoztatnom kell önt a meddő kapacitás­Lisszabonban hétfőn foly­tatják a kormány átalakí­tásáról szóló tárgyalásokat — jelentette ki a köztársa­sági elnöki palotában foly­tatott pénteki tanácskozás­ról távozóban Sa Carneiro, a demokratikus néppárt (PPD) főtitkára. A Portugál Szocialista Párt, a demokratikus nép­párt és a kommunista párt vezetői, Soares, Sa Carnairo és Cunhal hosszú hónapok óta először ült tárgyalóasz­talhoz, hogy Gomes elnök­letével és Azevedo minisz­terelnök jelenlétében meg­vitassa a kormány további sorsát. A tv-híradó munka­társának adott rövid nyilat­kozatában Cunhal kijelen­tette: a kommunisták szük­ségesnek vélik, hogy a kor­mány működjék és ne ke­letkezzék hatalmi űr. Soares á tv-híradóban elégedetten nyilatkozott a hármas ta­lálkozó létrejöttéről. Sa Carneiro sürgette, hogy a pártjának hivatalos vonalá­val szembefordult néppárti miniszter és államtitkár he­lyett olyan személyeket ne­vezzenek ki, akik élvezik a PPD vezetőségének bizal­mát. Lisszaboni megfigyelők utalnak arra, hogy a kor­mány átalakításával kapcso­latos tárgyalásokat azzal egyidejűleg folytatják, hogy a fegyveres erők hatalmi szervei elhatározták az MFA és a legfontosabb pártok között 1975. áprilisában alá­írt politikai megállapodás felülvizsgálását. Utcai harcok A tűzszünet ellenére a li­banoni fővárosban és az or­szág több más részén szombat­ra virradó éjszaka tovább romlott a helyzet. A beiruti rádió szombat hajnali közle­ményében bejelentette, hogy Beirutban könnyű- és nehéz- fegyverek bevetésével foly­nak az utcai harcok. A rádió felsorolta azokat a körzeteket, ahol nem biztonságos a köz­lekedés. A felsorolásban sze­repel Beirut valamennyi bel­városi utcája, beleértve a parlament környékét és a bankok körzetét is. A közle­mény szerint a nagy szállo­dák környékén az elmúlt há­rom nap óta szinte megszakí­tás nélkül folynak a harcok. Ugyancsak felhívta a rádió az autósok figyelmét, hogy a legnagyobb nemzetközi autó- utakon fegyveresek cirkálnak, így veszélyes a Szíriába ve­zető országút, valamint a bei- rut—tripoli vonal is. A pénteki napon ismét öt­ven személy vesztette életét. A hírügynökségek összesítése­ket közölnek a nyolc hónap­ja dúló polgárháború áldoza­tainak számáról: eszerint 5150-en vesztették életüket, a sebesültek száma pedig meg­haladja all ezret. Kelet-Timor függetlenségéről Az ENSZ-közgyűlés pénte­ken 72 szavazattal, 10 ellené­ben, 43 tartózkodás mellett megerősítette a gyámsági bi­zottság által csütörtökön el­fogadott, Portugál-Timorra vonatkozó határozatot. A do­kumentum felszólítja az álla­mokat, hogy tartsák tisztelet­ben Kelet-Timor jogát az ön- rendelkezésre, szabadságra és függetlenségre, valamint arra vonatkozólag, hogy jövőbeni politikai státusát önállóan ha­tározza meg, összhangban az ENSZ alapokmányának elvei­vel és a gyarmati népek füg­getlenségének megadását • ki­mondó nyilatkozattal. A határozat felszólítja In­donéziát, hogy vessen véget Kelet-Timor területi integri­tása megsértésének és hala­déktalanul vonja ki onnan fegyveres erőit. A dokumen­tum ajánlja a Biztonsági Ta­nácsnak, hogy hozzon sürgős intézkedéseket a terület és népe jogainak védelmében. A kelet-timori kérdés meg­vitatására pénteken a késő esti órákra összehívták a Biz­tonsági Tanács ülését, amelyet azonban később, újabb idő­pont kitűzése nélkül, elnapol­tak. ENSZ-források valószí­nűnek tartják, hogy a BT a kérdésben már szombaton összeül. ról, a Törpéről, Orsted pro­fesszor sajnálatos haláláról, arról a keserves helyzetről, amibe kerültünk. Renate sietett segítségem­re. — Nem — jelentette ki határozottan. — Ez így nem lesz jó. Mi gyermekkorunk­tól benne élünk, de Tibi­nek idő kell, amíg meg­emészti az eddig hallotta­kat. Kis szünetet tartunk, azalatt ő majd kint sétál a kertben, vagy úszik egyet. Én vele megyek, nehogy megszökjön. És utána is úgy folytatjuk, hogy előbb ő kérdezzen, tisztázzuk, ha esetleg valamit nem értett meg, vagy nem jól értett Hans előadásából. Csak az­tán térjünk rá a lényegre. Egyetértünk? Mindenki bólintott. Én a legnagyobbat. IV. fejezet AZ ÚRHATNÁM TÖRPE Lényegében minden úgy történt, ahogyan Renate ja­vasolta. Szünetet is tartot­tunk, sétáltam is, úsztam is. Igaz, a szünet kissé hosszabb­ra nyúlt a tervezettnél, a sétát inkább menekülésnek nevezhetném, az úszást pe­dig kényszerű fürdőnek. Alighogy kilépünk Rená­tával a garázsból, vitatkozást hallunk. A közelből, az utca felől. Tisztán kivehető egy éles, dühös, tiltakozó gye­rekhang. Renate fülel picit, beszívja a felső ajkát. — Gyerünk! — ragadja meg a karomat. — Ezek ők! Elkapták a Kis Eriket! Behúz a közeli hangaró­zsa cserjék közé. Ott a föld­re lapulunk, úgy lesünk ki az ágak, levelek, virágok kö­zül. Én itt már azon sem cso­dálkoznék, ha sziuindiánok törnének ránk. Teljes harci díszben. Épp idejében bújtunk el, léptek csikorgása hallat­szik. A kocsikifutó, betonján közelednek a látogatók. Te­kerem a nyakam, hogy lás­sak valamit, sikerül is némi részleteket megpillantanom. Pontosabban — hat lábbelit. Középen nem is annyira lép, Húsz esztendeje éppen, hogy 1955. december 14-én újra az ENSZ New York-i palotájának nagytermében új tagok jelentek meg, kö­zöttük Magyarország kép­viselői is. Sok esztendő kö­vetkezetes és határozott politikai támogatása kellett a Szovjetunió részéről ah­hoz, hogy hazánk is elfog­lalhassa helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ENSZ-hez ugyanis már 1947. április 02-én elment az a levél — az akkori ma­gyar külügyminiszter írta az ENSZ főtitkárának, — amelyben az ország bejelen­tette: kormányunk elfogad­ja az ENSZ alapokmányá­ban foglalt kötelezettsége­ket, aláírta a békeszerződést és kéri, vegyék fel az ENSZ tagjai sorába .. Ha valaki végigpillanr" az ENSZ elmúlt húsz évének történetén, esztendőről esz­tendőre megtalálja a magyar külpolitika aktivitásának je­leit. 1963-ban Magyarország képviselőjét választották meg az I. számú politikai bi­zottság alelnöki tisztére; 1965-ben hazánk képviselő­je ugyanennek a bizottság­nak elnöke lett. 1966-ban a magyar küldöttség tagját választották a közgyűlés egyik alelnökévé, 1968-ban és 1969-ben hazánk is tagja volt az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának. Két évtized fordulója tá­ján, az ENSZ-közgyűlés ju­bileumi ülésszakán kül­ügyminiszterünk, Púja Fri­gyes joggal emlékezhetett arra, hogy az enyhülés, a bé­kés egymás mellett élés tér­hódításában a szocialista or­szágok sorában hazánknak is szerepe volt. „A Magyar Népköztársaság kormánya rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít mind az európai biztonsági értekezletnek, mind az ott elfogadott záró­okmánynak. Az a véleményünk, hogy az aláíró országoknak az el­következő hónapokban és években mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a záróokmány rendel­kezéseit átültessük az élet­be” — mondotta a többi kö-_ zott a magyar külügyminisz­ter és ezen a jubileumi ülés­szakon beszélt az ENSZ alapokmány elveinek tisz­teletben tartásáról, hangoz­tatta, hogy az ENSZ alap­okmánya most is alkalmas a világszervezet céljainak és elveinek érvényre juttatá­sára, ezért felülvizsgálására nincs szükség. Ma is az a lényeg — hangzik hazánk ál­láspontja, — hogy a tagálla­mok olyan politikát folytas­sanak, amely összhangban van az alapokmány minden ENSZ-tag által elfogadott elveivel. jobbára vonszolódik egy pár gyerekszandál. Tőle jobbra és balra szegletes or­rú, barna félcipők masíroz­nak. Hol az egyik, hol a másik szandál ugrik ki szűk látókörömből, ilyenkor pár pillanatra megtorpan a me­net, fojtott sziszegés, nyögés, aztán újra menetelés. Fel­emelem a fejem, aha, szóval ezért állnak meg időnként... Renate kopog a támaszko­dó kezemen, szemmel kérdi, mi történik? — Két bábatáskás férfi hurcolja a szeplőst — súgom. — Erik vitézül küzd, amint csak teheti, úgy rúgdossa őket, mint a hivatása ma­gaslatán álló hátvéd az előretörő középcsatárt. Ki­áltani azért nem tud a fiú, mert az egyik mókus a szá­ján tartja a tenyerét. Egyéb­ként nem bánnak vele dur­ván, nem torolják meg még a rúgásokat sem... Most ér­tek a garázsajtóhoz, elenge­dik Eriket, rendbehozzák a ruházatukat, bemennek... (Folytatjuk) Renate

Next

/
Thumbnails
Contents