Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 14. V I r A 1 Á R ó Ái orvos honoráriumáról közelmúltban a borravaló általános Á problémáiról indult vita lapunkban. Ez az orvosi honorárium kérdéséről folyó indulatoktól nem mentes polémiáváe alakult. Szerepet játszott ebben az a levél, ameiy e kérdést, ha nem is a leghiggadtabb hangvétellel, de mindenképpen igazságkereső céllal vetette fel. A hozzánk érkezett száznál is több, sokszor szélsőséges véleményt kifejező levél azt igazolja, hogy érzékeny pontot érintett a hozzászólás. Most a vita lezárásakor úgy véljük: élő, társadalmi feszültséget jelentő gond került az érdeklődés fókuszába. Dr. Juhász Pál orvosprofesszor az Orvos és beteg kapcsolata című munkájában olvashatjuk: „A kifejtett elvi állásponttal szemben ugyanis jelenleg nem ingyenes az orvosi ellátás: a betegek kötelezettnek érzik magukat az orvos honorálására, és hogy ez áldozat, azt orvosaink egy részének élet- színvonala bizonyítja.” Ez a gondolatmenet gondos különbséget tesz az egyedi és általános között. Sajnos, akit bármilyen sérelem ér, általánosít. Le kell ugyanakkor azt is szögezni: a honorárium esetében két fél van. Az egyik ad, a másik kap. A beteg vagy hozzátartozója egy régi szokás rabja; táplálkozik abból az egykor talán igaz gyakorlatból, hogy az ingyenes gyógykezelés nem is lehet megfelelő. Motiválja a pénz adását az a kétségtelen igény is, amely elvárja az előnyöket. Mindezek bizonyítják, hogy az orvosok többségének védelmét szolgálja minden olyan nyílt és elvi vita, mely hozzájárul egy rossz gyakorlat bírálatához. A levél közreadása, a hozzászólások közlése sem szándékozott az orvosokat sérteni. De igenis bírálat tárgyává akarta és akarja tenni mindazokat a szokásokat és jelenségeket, amelyek szocialista társadalmunktól idegenek. Ezek közé tartozik az egy réteget, szakmát érintő kivétel vagy előny, amely mások érdekét sérti. Az orvosok esetében sem külön társadalomról van szó, hanem orvosokról, akik a szocialista társadalomban élnek. Itt sem képzelhetők el öntörvények, legfeljebb olyanok, amelyek a hivatás jobb, emberségesebb, hatásosabb gyakorlását szorgalmazzák. érdemes külön szólni a vita lényegét C érintő fogalomról, a magyarul álta- ™ Iában hálapénznek- nevezett paraszolvenciáról is. önmagában hordja ez az ellentmondást, amikor „ingyeneséért „tiszteletdíjat” enged meg. Az orvos munkabéri kap, amelynek nagyságáról lehet ugyan vitázni, bár a pálya iránti nagy érdeklődés nem alacsony jövedelmet sejtet. Lényeges azonban, hogy az orvos'jelölt az államtól félmilliós támogatásban részesül addig, míg diplomáját megszerzi. Munkájáért — azért, hogy ingyenesen gyógyítson, megelőzzön — fizetést kap. Annak az elvnek megfelelően, amit a párt XI. kongresszusa így fogalmazott meg határozatában: „Szocialista társadalmunk közszellemét illetően is legyen a munka társadalma, s a végzett munka értéke szerint osszon elismerést.” Ennek ellentmondó gyakorlat az, ha egy foglalkozási ágnak, egy rétegnek olyan előjogot biztosítunk, amely más munkaterületeken nem megengedhető. Mert például, ha a tanácsi tisztviselő a jól végzett munkáért az ügyféltől pénzt kap: megvesztegették. Ha a pedagógus a szülőtől ajándékot fogad el jó munkájáért: fegyelmi felelősségre vonandó. Ha egy szocialista brigád munkása egy lakótól különpénzt fogad el a jó munkáért, az elveinkkel összeférhetetlen. A paraszolvencia viszont megengedett. Sajnos mind az egészségügyi törvény, mind az orvosi rendtartás ebben a kérdésben enyhén szólva liberális. A 11/1972 (VI. 30.) Eü. M. számú rendelet az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló előírásai 19. paragrafusának (2) pontja csupán három eset kivételével nem tiltja a hálapénz elfogadását. Ezek: gyógyintézetbe való elhelyezés, munkaalkalmasság vagy rokkantság elbírálása, hatósági tevékenység. Az orvos-egészségügyi szakszervezet közelmúltban lezajlott kongresszusa nem véletlenül feszegette „a szótárunkban sajnos meghonosodott, elterjedt hálapénz” problémáját, és sürgette az egészségügyi vezetőket, az etikai bizottság felelősségét. Jellemző módon a szerkesztőségünkhöz érkezett levelek gy része sem a hálapénz létezését tagadta, hanem azt kifogásolta: miért kellett erről szólni. Nos, ha valamiről, ami van, nem beszélünk, az attól még létezik, örvendetes, hogy a levélírók nagy többsége — a konkrét példát sorolók — annak a reményének adott kifejezést, hogy a nyilvános polémia segíti az orvos-beteg kapcsolatot rontó gyakorlat megszüntetését. Az orvosok kara sem tudott ebben egységes maradni — igen sokan egyetértő véleményüknek adtak hangot. Ez jelzi,, hogy a betege és az orvos konfliktus mellett orvos és orvos szembenállás is van é kétségtelen etikai kérdésben. Megemlítendő, hogy több orvos csak szóban, inkognitójának megőrzését kérve mondott véleményt, a kérdés felvetését helyeselve. kérdés magja anyagi természetű. Mind- Iá ez különös akkor, amikor hazánk- “ ban állampolgári jogon mindenki ingyenes egészségügyi ellátásra jogosult. Nyilvánvalóan az orvos számára is sértő, talán megalázó az a nézet, amely szerint a hivatását szerető, munkáját tisztességgel végző orvost nem lehet méltón megfizetni. Társadalmunk mindenkitől tisztességes munkát követel, éppen abbpl adódóan, hogy munkán alapuló társadalom vagyunk. így tehát fiem kegy, ha bárki is tudása javát nyújtja. Sőt, a munkáját nem legjobb tudása szerint végzőt felelősségre kell vonni. Való igaz: megyénk orvosai is számtalanszor tanújelét adták annak, hogy ezt természetesnek tartják. De nem jogos-e a féltő kérdés akkor, amikor arról szólnák a legilletékesebb egészségügyi szervek, hogy egyes szakmákat — laboráns, röntgenes, közegészségügyes, szervező, kórboncnok, tüdőszakorvos — a kihalás veszélye fenyegeti? Figyelmeztető jelenség, hogy mind többet kerül szóba országos fórumok előtt az orvostanhallgatók etikai nevelése. Levélíróink többsége is figyelmeztet arra, hogy Magyarországon a dolgozók munkabérükből, nyugdíjukból élnek! Szerkesztőségünk ebben a kérdésben is szükségesnek tartotta a nyílt eszmecserét. Az orvosi honoráriumról folyt vita levélírói — mérlegelő, őszinte és nyílt soraikkal — is az eszmecsere szükségességéről győztek meg. Higgadt vélemények oldották fel az általánosításokat, segítettek abban, hogy sikerüljön különválasztani az orvosok összessége közül azokat, akik e nagyszerű és nemes hivatást diszkreditálják. Ez arra késztet minket, hogy a hozzánk eljuttatott valamennyi hozzászólás illetékes helyre kerüljön, figyelmet, intézkedést feltételezőn. Sok, alá nem írt levélből érződik: az igazság kimondása, a vélemény nyilvánítása miatt hátrányt szenvedhetnek. Ez egyben ítél is azok fölött, akik ennek az aggodalomnak akár szóban, akár tettel tápot adnak. ■ ■ Ö sszegzésül: több olvasónk is felvetette — s ezt el kell fogadnunk —, hogy a valós és rengeteg hozzászólás tanúsága szerint is feszítő társadalmi problémát egy túlzottan általánosító levél tette szóvá. Mégis úgy gondoljuk: azzal, hagy a vitának teret adtunk, a legkülönbözőbb nézetek megjelenését biztosítottuk, sikerült hozzájárulni egy tisztá- zódási folyamat kezdetéhez. Célunk az, hogy a beteg-orvos kapcsolatában olyan egészséges állapot alakuljon ki, amelyből még azok az egyedi esetek is hiányoznak, melyek mindig módot adnak az általánosításra. Az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének kongresszusán is éppen ezért fogalmazódott meg a következő megállapítás: a cél az, hogy ne legyen mód, ok az általánosításra, tehát belülről kell fellépni az etikátlan magatartás ellen és a szakma becsületét attól kell félteni és megvédeni, aki nem a követelmények szerint él, dolgozik. Ezzel kívánunk szolgálatot tenni a betegeknek, a szocialista egészségügynek, s ezen belül a társadalomért minden esetben önzetlenül helytálló orvosoknak és segítőiknek. Természetesen se újságcikk, se vita, se levél nem oldhatja meg a problémákat. Az ügy konzekvenciájának levonása sem a mi feladatunk, hanem az egészségügy illetékeseié, a társadalomé. Fehérgyarmat, Május 14 tér. (Hammel József felvétele) Rendezik az adónyilvántartásokat Üj házadóbevallást kell tenni — a napokban jelentek meg erről a hirdetmények. Megyénkben .a rendelkezés nagyon sok családot érint, ezért részletesebb tájékoztatást kértünk 3 megyei tanács vb pénzügyi osztályán. Elmondták: legutóbb több, mint^lS éve volt Tiázadóbe- vallás, és a nyilvántartások már nem tükrözik a valós helyzetet. Hosszú az ügyintézés, sok a reklamáció is, ezért a tanácsok rendezik a házadókkal kapcsolatos nyilvántartásokat. A házadóbevallást az ingatlan fekvése szerinti illetékes községi, városi tanács adóhatóságához kell benyújtani 1976. január 15-ig. Az intézkedés azokat érinti, akik családi házzal, társas házzal, szövetkezeti lakással, OTP-öröklakás- sal vagy egyéb lakással rendelkeznek, üdülőépületük, társasüdülő-egységük. hétvégi házuk van, továbbá egyéb, nem lakás céljait szolgáló helyiséggel rendelkeznek (garázs, műhely, üzlet, rendelő, iroda, stb.) A bevallási kötelezettség — építési anyagára való tekintet nélkül — valamennyi felsorolt építményre kiterjed. A részletes tudnivalókról a helyi adóhatóságnál, a tanácson nyújtanak felvilágosítást. VÁLLALATOK A VÁROSÉRT Távfűtés 6300 lakásban Hetvenhárom hektárra nőtt a parkfelület Gyors ütemben fejlődött Nyíregyháza a IV. ötéves terv időszakában. A város- fejlesztés alapvetően befolyásolta a városi tanács vállalatainak munkáját is: jelentősen megnövekedtek az ingatlankezelő és szolgáltató, a kertészeti és parképítő, valamint a tanácsi építőipari vállalat feladatai. Ötezer bérlakás Az IKSZV korábbi tevékenységi köre — ingatlankezelés, közvetítés, központi és tömbfűtés — kibővült a köz- tisztasági és távhőszolgáltatási feladatokkal. A vállalat több, mint hétszáz dolgozója 1975-ben várhatóan négyszáz- millió forint értékű munkát végez, csaknem hétszeresét, mint öt évvel ezelőtt. Több, mint ötezer bérlakással foglalkozik a vállalat, és érdemes megjegyezni, hogy ezeknek csaknem negyven százaléka már összkomfortos családi otthon. A korszerűsítések során számos lakás komfortfokozatát javították. Új feladatokat jelentett a távfűtés elterjedése. 1970-ben a táv- és tömbfűtés még kétezernél kevesebb lakásba jutott el, jelenleg már több, mint 6300-ba. A városközpontban több nagy épületben végeztek fűtéskorszerűsítést: a környezetet jelentős mértékben szennyező széntüzelésről, gáztüzelésre, illetve távfűtésre tértek át. Az IKSZV által takarított útfelület körülbelül 20 százalékkal növekedett az öt év alatt, jelenleg meghaladja a 770 ezer négyzetmétert. A vállalat több, mint 190 millió forintot költött a város lakóházainak javítására, ez csaknem 200 épület — több, mint kétezer lakást — érintett. A felújítási munkákkal a város esztétikai képének javítását is szem előtt tartották: több helyen — így az Arany János utcán, a Tanácsköztársaság téren, a 4-es főút mentén sortatarozásokat végeztek. Parkok, Interflóra December 12-én, pénteken együttes ülést tartott Fehérgyarmaton a tanács járási hivatala és a járási KISZ-bizottság. Az ülésen jelen voltak a községi tanácsok elnökei, a községi KISZ-titkárok, illetve úttörőcsapat-vezetők. A tanácskozáson a KISZ és a tanácsi szervek együttműködésének feladatait és problémáit vitatták meg. Ezt megelőzően ugyanis az ifjúsági törvény tagjai közé. Üj szolgáltatásokat vezettek be: részt vesznek az országos virágküldő szolgálatban, és az Interflóra hálózatában is. r Építésr tatarozás szellemében már minden községben készítettek tervet az együttműködésről. A jobb együttműködés következtében például a tanácsok, a fiatalok és a termelő- szövetkezetek együttes erőfeszítéseként mintegy harminc sportjátszótér készült el, illetve folyamatban van az elkészítése. Jövőre újabb 19 pálya megépítése várható. K. M. Nagyot fejlődött a kertészeti vállalat is. Árbevétele öt év alatt több, mint kétszeresére emelkedett, s megközelíti a 30 millió forintot. A városban jelenleg 73 hektáros parkot és zöldterületet gondoz a vállalat, ez csaknem húsz hektárral több, mint öt évvel ezelőtt. A parképítő munka megkétszereződött: 1971-ben egész évben létesítettek 95 ezer négyzetméter parkot, az idén már az első fél évben megközelítették ezt a mennyiséget. Üvegházaikban hatvanféle dísznövényt és virágot termesztenek. A lakosság körülbelül másfélszer annyi virágot vásárolhat az idén, mint öt éve — más vállalatoktól, szövetkezetektől is sok vágott és cserepes virágot szereznek be. A választékot együttműködéssel bővítik: a vállalat belépett a Tiszántúli Kertészeti Egyesülés A tanácsi építőipari vállalat több mint 300 dolgozója az idén 58 millió forint értékű munkát végez, az öt év alatt végzett munka értéke meghaladja a negyedmilliárd forintot. A vállalat feladatköre — 1971-ben történt átszervezésével— változott: magasépítési munkát is végeznek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tanács számára szinte minden gyakori munkát el tud végezni a vállalat: útépítés, mélyépítés, magasépítés. Lakóház-felújítási tevékenységük az idén eléri a 14 millió forint értéket. Mindhárom vállalatnál készülnek az ötéves munka ér- tékelésései, s a következő közép távú tervidőszak tennivalóinak előkészítése is megkezdődött — ez alapvetően kapcsolódik Nyíregyháza ötödik ötéves tervi fejlesztéseihez. FEHÉRGYARMAT Tanácsok és a KISZ együttműködése
