Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-11 / 290. szám
1975. december 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KISIPAROSOK „Változatlanul szükség van — elsősorban a szolgáltatás területén — a főként saját munkán és a családtagok tevékenységén alapuló kisárutermelésre”. A párt XI. kongresszusának határozatában szerepel ez a mondat, s ez a gondolat szabta meg a kisiparosok december 5—6-i országos küldöttgyűlésének tennivalóit is. Ez az állásfoglalás kifejezésre juttatta, hogy a magánkisipar tevékenységére a jövőben is számítani kell a javítás-szolgáltatás, az export segítésében, a választékot bővítő, vagy hiányzó cikkek előállításában. A társadalom érdekében meg kell szüntetni azokat a kötöttségeket, amelyek akadályozzák a javító-szolgáltató tevékenység fejlődését. A magánkisipar legfontosabb feladata az egyre növekvő lakossági igények kielégítése, a kis munkák, javítások elvégzése. Tennivaló tehát van bőven, s elsősorban vidéken, a kis településeken. Köztudott például, hogy a községekben, apróbb falvakban a javító-szolgáltató tevékenység nem megoldott, különösen nem az a hagyományos szakmákban. A lakáskarbantartási, a családiházépítési, a bőr-, szőrme- és textilruházati munkákat elsősorban a helyi kisiparosoknak kell elvégezniük. Ezt pedig csakis úgy lehet megoldani, ha mindenütt akad ennek értője, mestere. Ahhoz viszont, hogy legyen, van bőven tennivaló. Néhány példa. Szükséges lenne, hogy a kisebb településeken, a városok külső, ellátatlanabb területein munkát kezdő kisiparos alapítási és működési támogatást kapjon berendezkedésre, anyagvásárlásra. Munkája során ezt törlesztené. Nagy gond a mégfelelő helyiség megszerzése. A községekben ehhez a tanácsok nyújtanak segítséget, a lakótelepeken pedig a többnyire kihasználatlanul álló szuterén helyiségeket kellene a kisiparosnak bérbeadni. Ez a lakosság érdekeivel is megegyezik. Szükség lenne arra is, hogy a javító munka végzésére három-négy szakmára jogosító működési engedélyt adjanak ki a helyi tanácsok. Az apró napi munkák csakis így lennének kifizetődők a vállalkozó számára. Hasznos és szükséges lenne vidéken az ÁFÉSZ-ek- kel és az állami kereskedelmi hálózattal a közös érdekeken alapuló kapcsolatok elmélyítése, javítása. A megfelelő anyagellátás például létkérdés egy-egy településen. Ugyanez a helyzet a szerszámokkal is. Nem lehet közömbös tehát, hogy a szolgáltatást végző kisiparos mennyi munkát tud elvállalni, elvégezni. Az is az igazsághoz tartozik, hogy jelenleg még nagyon bürokratikus az anyag- és- szerszámellátás. A szükségesek beszerzése néha több napnyi időt rabol el, felesleges utazásra kényszeríti a dolgozni akaró kisiparost. Helyes az a már kialakulóban lévő ÁFÉSZ-kezdemé- nyezés, hogy a településeket körbejáró tehergépkocsik házhoz szállítják a szükséges dolgokat, s egyben felveszik az újabb rendelést is. Nincs minden rendben a helyi hivatalos szemlélettel sem. A kisiparos szót itt-ott valamiféle furcsa mellék- zöngével ejtik. Különösen igazságtalan ez a szolgáltatásban részt vevő, mindennapi megélhetéséért keményen és becsületesen megdolgozó kisiparossal szemben. Utóbbiakat minden lehető módon támogatni' kell, hiszen tevékenységük fontos, mondhatni nélkülözhetetlen. Nem leszólás, hanem megbecsülés illeti tehát őket. FELMÉRÉS A SZÁÉV-HÁL Barométer-e a táppénz ? Kifizetésre váró táppénzes utalványok fekszenek előttünk, százával. A megye egyik legnagyobb munkahelyén, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál és egy körzeti orvosnál a különböző betegségek miatt kiesett munkanapok vállalatot, termelést, munkamorált, egyéni keresetet érintő hatásáról beszéltünk. A vállalat dolgozóinak a száma 4 ezer 500. Az év első tíz hónapjában a táppénzes napok 67 ezer 263-ra rúgtak. Ez azt jelenti, hogy naponta minden hetedik dolgozó kiesik a munkából. Meglepetés felülvizsgálatkor A számok elgondolkodtatóak. Kiszámolta-e már valaki, hogy a 904 millió forintos terv teljesítését, így a dolgozók keresetét milyen mértékben befolyásolja hátrányosan a táppénzes napok nagy száma? Elemzést érdemel az is, hogy nem üzemi baleset miatt több mint tízezer munkanapot töltöttek táppénzen a vállalat dolgozói. Senki nem akarja kétségbe vonni a megye különböző területein élő SZÁÉV- es dolgozó jogát a táppénzre, sem a körzeti meg felülvizsgáló orvosok gyógyító munkáját, de aggasztó jelekre is lehet bukkani. Ezt Bodor Ferenc, a vállalat társadalmi biztosítási tanács elnöke maga mondja el: — Feltűnően soknak tartottuk a táppénz miatt kieső napok számát. Szeptember 23-án a vállalatnál főorvosi felülvizsgálatot rendeltünk el. A nem huzamosabb ideig betegeskedők közül 124 táppénzen lévő dolgozót rendeltünk be felül- vizsgára. És csodák csodája: 68 beteg a felülvizsgálat napjára felvette a munkát. A „divat" S—6 nap — Mi barométerként követjük a mezőgazdasági munkák csúcsidejeit, a vállalati termelés eredményes hónapjait — halljuk Komáromi Jenőné sztk-csoportve- zetőtől. — Ezek idején, illetve után, mindig emelkedik a tánoénzesek száma. Különben is: nem is rossz nálunk táppénzen lenni, mivel összege napi átlagban 85 forint. Van még egy jellemző tapasztalatunk: az öt, hatnapos táppénzek „jöttek divatba.” — Az ostor a termelőhelyen csattan — mondja Sza- nyi Bertalan, a hármas főép. vezetője. — Vannak időszakok, amikor hatszázból hetven táppénzen lévő dolgozót nélkülözünk. Hagyományos munkaszervezésnél is gondot jelent pótlásuk. Házgyári meg alagútzsalus építkezésnél, ahol egy brigád napi teljesítménye pénzben egy nap alatt meghaladja a félmillió forintot, pótolhatatlan a szakmunkás. — A brigád, a kollektíva ereje fékezheti meg a „táppénzmániában” szenvedőket, — mondja Pomázi Pál aranykoszorús kubikos szocialista brigádvezető. — Mi tizennyolc éve vagyunk együtt. Senkit sem kellett kipasszírozni a brigádból azért, mert otthon, „különmunkával akarta megkeresni a becsületes kenyerét. Mi azt tartjuk, innen élünk, itt kell helyt állni. — Ha beteg valaki, akkor beteg, nem kényszeríthetjük munkára — mondja Vajda Albert és Tóth József kubikos Gyarmati Miklós brigádjából. Négy éve van együtt a brigád, de még mindig az oklevél eléréséért dolgoznak. Tapasztalat, hogy az alacsonyabb fokú brigádokban kevesebb a felelősség- érzet a munkahelyért, a tervek teljesítéséért, a másik, a nagy család borítékjának a vastagságáért. Szigorúbb vagyok../' n A SZÁÉV-nél Kótajból egy munkásjáratnyi ember dolgozik. Az átnézett * táppénzes papírok között elég sok a Kótajból származó. — Az esetek többségében szigorúbb vagyok mint a felülvizsgáló főorvos, — mondja dr. Fazekas Judit körzeti orvos. Sajnos sok betegemet ellenemre továbbra is táppénzen tartják a felülvizsgálás után. A SZÁ- ÉV-től most hárman vannak táppénzen, és komolyabb betegséggel küzdenek. Nem állítom, hogy indokolatlanul jönnek el betegeim vizsgálatra. Ha valaki italosán jelentkezik vizsgálatra, lavi-i rozik köztem az üzemi orvos és a „18-as” pecsételő szoba között — akkor hajt-} hatatlan vagyok. Igaza van mert a felesle-j ges táppénz nagyon drága. Sigér Imre Harcéi Tassy látogatása megyénkben Marcel Tassy, a Francia Kommunista Párt marseilles-i bizottságának első titkára kedden és szerdán megyénkben tartózkodott. Fogadta őt Ekler György, a megyei párt- bizottság titkára. A vendég az oktatási igazgatóságon előadást tartott az FKP tevékenységéről, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán konzultáció keretében válaszolt a hallgatók és az oktatók kérdéseire, ismerkedett a népművészeti és háziipari szövetkezet és a BEAG nyíregyházi UNIVERSIL gyárának életével, s nyíregyházi városnézésen is részt vett. Magyarország gazdaság- földrajzi jellemzőiről beszélgetnek pénteken 15 órakor a „Gazdaságpolitikánkról népszerűén” sorozat keretében a TITÁSZ Vállalat klubjában Nyíregyházán. Meghí\£gtt előadó dr. Frisnyák Sándor. Demecser: a IV. ötéves tervben új, korszerű létesítményekkel gazdagodott. (Hammel József felvétele) Változások a TKB-ben A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén határozatot fogadott el az 1970 óta működő megyei Tudományos Koordináló Bizottság átszervezésére. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata és az V. ötéves terv végrehajtása, a termelés fejlesztésének segítése, a tudományos bizottság elé is nagyobb követelményeket állít. A bizottság feladata a különböző tudományágak továbbfejlesztésének és a gyakorlatban való alkalmazásának elősegítése, koordinálása. Feladata, hogy a megyei közép- és hosszú távú terveket tudományosan is véleményezze. Elvárja a végrehajtó bizottság, hogy a településhálózat fejlesztésével összhangban álló komplex fejlesztési tervekre javaslatot tegyen, kezdeményezzen. A megyei tudomá- 1 nyos kutatómunkát egyeztesse az országos kutatási célokkal, tegyen javaslatot az új tudományos eredmények elterjesztésére. A megyei tanács végrehajtó bizottságának megbízásából tartson kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémiával. A bizottságban a következő személyeket fogadta el a végrehajtó bizottság; elnök: dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese. Tagjai: a természettudomány területéről Lábas Menyhért, a TIT megyei szervezetének titkára, a műszaki tudomány területéről Scholtz Béla, a NY1RTERV főmérnöke, az egészségügy területéről dr. Berényi Pál, a megyei kórház főorvosa, a mezőgazdaság területéről dr. Klenczner Imre kutatóintézeti igazgató, a társadalomtudomány területéről Markovics Miklós, az MSZMP megyei bizottsága oktatási igazgatóságának igazgatója, a közgazdaságtudomány terültéről Farkas Ferenc, az MNB megyei igazgatója, a történelem- tudomány területéről: dr. Hársfalvi Péter, a tanárképző főiskola főigazgató-helyettese és a jogtudomány területéről dr. Kovács Pál, a megyei bíróság elnökhelyettese. (cs.) Rendes férj Lajos céltalanul kószált a város- 0 ban. Tulajdonképpen sok dolga volt, de félórás ebédidejét feje kiszellőztetésére akarta használni. Nézte a dolguk után siető, vagy éppen sétáló embereket, a kirakatok üvegében pedig, hogy véletlenül nem fordítva tette-e fel kalapját. Korához képest ugyanis Lajos kicsit szórakozott volt, így aztán azon sem lepődött volna meg, ha most is így történik. Az első kirakatüveg megnyugtatta. Ám ahogy nézegette magát, észrevette, hogy belülről is őt figyelik. Ó persze, itt köszönni kellene, villant át agyán, mert a" kékköpenyes eladóban régi ismerősét fedezte fel. — Csókolom a kezét — mondta levett kalappal, aztán benyitott az ajtón. — Rég'járt nálunk Lajoska — mondta az ismerős —, pedig maga volt a leghűségesebb vásárlónk. Talán amióta megnősült nem vesz virágot? — Nem, nem, dehogyis — mondta dadogva, kalapját gyűrögetve Lajos —, csakhát az az igazság, hogy azóta közelebb is találtam virágboltot, ez az üzlet pedig valahogy kiesik az utamból. — Pedig tudja, mindig irigyeltük azt a lányt, akinek hetente kétszer is vitte a szép piros szegfűt, s még kérdezgetjük is egymástól: vajon így lesz ez akkor is, amikor bekötik a fejét. Lajos hallgatott és nem merte bevallani, hogy a virágot tulajdonképpen ő szereti. — Akkor most ismét itt vásárolok — mondta zavartan. — A szokásosat. — Csak rendes férj maga, Lajoska — mondta, s közben válogatni kezdett a szép piros szegfűk között. Már éppen csomagolni akarta, amikor megszólalt Lajos: — Ne tessék még becsomagolni, délután négyig nem tudnám hová tenni. De beszaladok érte mielőtt hazamegyek. — Akkor félretesszük! Lajos elővette pénztárcáját, fizetett — és visszasietett munkahelyére. A sok munkában az idő gyorsan telt, csak arra lett figyelmes, hogy szobatársa elköszönt tőle. Gyorsan öltözött, mert vállalta, hogy este ő megy a bölcsődébe a gyerekért, s otthon marad vele, míg a felesége bevásárol. — Űristen, vásárol! — kapott fejéhez Lajos, mert ekkor jutott eszébe a virág. Telefonja szerencsére még munkahelyén érte feleségét. — Drágám, délben kifizettem neked a virágot, lépj be érte a boltba. Az asszony benyitott, mondta az eladónak, hogy virágért jött, amit a férje délben kifizetett. — Ki a férje asszonyom? — kérdezte az eladó, aztán mikor meghallotta a nevet, csodálkozva válaszolt. — Sajnos, nem ismerem a férjét, s virágot sem fizetett előre senki. Az asszony szégyenkezve jött ki a boltból, s elment a kedve a további vásárlástól is. — Szépen becsaptál — mondta otthon férjének, s egész este nem szólt hozzá. Lajos még próbálta bizonygatni igazát, de válasz nélkül maradtak szavai. Alig várta a másnap reggelt, hogy megmondhassa véleményét a tegnap még oly kedves eladónak. — Szépen leégetett a feleségem előtt — mondta köszönés helyett már a virágbolt ajtajában. Olyan botrányt csinált köztünk, hogy még ma reggel sem köszönt a feleségem. — Gondoltam, hogy nem örül majd neki — mondta az eladó —r de mi lehetett az a botrány ahhoz képest, amit a múltkor egy másik asszony csinált itt a boltban, amikor odaadtuk neki a férje által rendelt virágot. Mert a férj azt a csokrot nem neki rendelte... Baloglf József
