Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-11 / 290. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 11. Győri Imre beszéde (Folytatás az 1. oldalról) vítésére a tudományos, a műszaki, a kulturális és a társadalmi élet sok területén adódnak, örvendetesen bővül a két ország közötti személyi forgalom, amely szembetűnően bizonyítja, hogy a két ország viszonyát nemcsak pártjaink és kormányaink, hanem népeink milliók és milliók szívből jövő barátsága alakítja. — Hagyománya az már annak is, hogy népeink közös erővel harcolnak minden nép szabadságáért, függetlenségéért, nemzeti és társadalmi felemelkedésért. Azok a lengyel kommunisták, akik 1919-ben ott küzdöttek a magyar vörös hadseregben azok a magyar partizánok, akik 1944-ben a kampinosi erdő harci osztagaiban harcoltak, nemzetközi küldetést is teljesítettek. Fegyvert fogtak a népeket leigázó bur- zsoá erőkkel, fasizmussal szemben. A magyarok és a lengyelek ma is vállvetve harcolnak az imperializmus ellen, a szocializmusért, a békéért. Egybefűz bennünket tehát az is, hogy külpolitikánk alapvető törekvése szüntelenül erősíteni az egységet a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Önök ismerik Magyarország történelmi útját, amelynek egyik legfőbb tapasztalata, hogy harcunkhoz, erőfeszitéseinkhez a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak a léte és internacionalista támogatása adott erőt, neki köszönhetjük felszabadulásunkat, vele szoros szövetségben tudjuk megoldani a szocializmus építésének feladatait. Múlt és jelen igazolja tehát pártunknak azt az elvi álláspontját hogy szovjetellenes kommunizmus nincs és nem is lehet. A történelmi tények cá- folhatatlanul bizonyítják a Szovjetunió és az SZKP világtörténelmi szerepét. Azt, hogy ez az ország és párt vállalja magára a legnagyobb felelősséget és terhet az egyetemes emberi haladásért, a békéért, a szocialista világ fejlődéséért vívott küzdelemben. — Pártunk következetesen sikraszáll a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolataink erősítéséért, aktívan részt veszünk a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamainak együttműködésében, teljesítjük a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom iránti kötelességeinket. Ezt a politikát mi úgy hívjuk: elvi,; nyílt politika. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi tevékenységünket minden esetben a proletár intemacionaliznftis és a békés egymás mellett élés elvei vezérlik. Csakis így tudjuk képviselni legfelsőbb nemzeti és nemzetközi érdekeinket. Mert mi mindig ennek a két érdeknek az egységéből indulunk ki, mert meggyőződésünk, hogy csak az lehet jó Magyarországnak, ami jó szocialista szövetségeseinknek is, s ami előreviszi a szocialista világrendszer közös ügyét, az boldogít bennünket is. Az MSZMP KB titkára a nemzetközi helyzetről szólva emlékeztetett arra' a döntő szerepre, amelyet a szocialista közösség országai a nemzetközi enyhülés megteremtésében és a békés egymás mellett élés elveinek térhódításában játszottak és játszanak, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szocialista országoknak, a tőkésországok proletariátusának és a nemzeti felszabadító mozgalmak együttes ereje fel- tartóztathatalanul elvezeti az emberiséget a tartós béke és • biztonság világába. Győri Imre a következőképpen fejezte be beszédét: — Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy szólhattam önökhöz közös dolgainkról. Küldöttségünk a legszebb emlékekkel tér haza ebből a nagyhírű gyárból. Biztos vagyok abban, hogy magyar munkástestvéreik, akiknek beszámolunk majd lengyelországi tartózkodásunk tapasztalatairól, a legmelegebb baráti érzésekkel gondolnak majd önökre. Kérem, hogy önök is mindig emlékezzenek rá: földrajzilag se távol, de a barátság országútján járva, egészen közel élnek önökhöz a magyar kommunisták, a magyar dolgozók, és népeink magabiztosan együtt haladnak előre a legigazibb, a legemberibb társadalom, a kommunizmus felé! Ünnepi megemlékezés az emberi jogok napjáról A magyar ENSZ-társaság az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Jogász Szövetség rendezésében szerdán a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában megemlékeztek az emberi jogok napjáról. Az ünnepi eseményen — amelyen részt vett Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, dr. Simái Mihály, a magyar ENSZ-társaság főtitkára és Vass Istvánná, az Országos Béketanács alelnöke is — Sebestyén Nándorné, az Országos Békétanács főtitkára mondott megnyitót. Méltatta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának jelentőségét, amelyet az ENSZ 27 évvel ezelőtt deklarált. Ismertette azokat az akciókat, amelyeket az Athénban tartott chilei nemzetközi szolidaritási konferencia ajánlásai alapján az emberi jogok napja alkalmából hazánkban szerveznek. Megemlékezeti; Sebestyén Nándorné arról, hogy 20 esztendővel ezelőtt lett hazánk az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja. Az ülés résztvevői nyilatkozatot fogadtak el, amelyet megküldenek az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Társaságok Világszövetségének, a Helsin kiben székelő nemzetközi chilei bizottságnak, valamint az afroázsiai népek szolida ritási szervezetének. Szovjet-afgán tárgyalások Afganisztán fővárosában szerdán befejeződtek a tárgyalások Nyikolaj Podgor- nij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Mohammed Daud afgán állam- és kormányfő között. A tárgyalófelek folytatták . a kölcsönös érdeklődésre számottartó időszerű nemzetközi problémák, valamint a kétoldalú kapcsolatokat érintő egyes kérdések megvitatását. A Szovjetunió és Afganisztán meghosszabbította az 1931-ben megkötött, semle- gességi és kölcsönös meg nem támadási szerződés hatályát. Az erről szóló jegyzőkönyvet Nyikolaj Pod- gornij és Mohammed Daud írta alá. A felek megállapodtak abban, hogy Nyikolaj Podgor- nij afganisztáni látogatásának eredményeiről közös közleményt hoznak nyilvánosságra. Harcok KeleUimorban Az indonéz invázió ellenére Kelet-Timor keleti részén továbbra is tartják magukat a Fretilin erői. Djakartai jelentések szerint Alilieu, Luqui- ca és Baucau környékét ellenőrzik a baloldali erők. Nyugaton az indonézbarát erők állítólag megerősítették állásaikat. Djakartai források szerint az indonéz csapatok által támogatott kelet-timori indonézbarát erők vasárnap a főváros, Dili elleni támadás során elfoglalták a rádiót, amely eddig a Fretilin kezében volt. Ugyanezek a források azt állítják, hogy a vasárnapi harcokban 18 Fretiiin-katona vesztette életét, míg az indonézbarát csapatok egy főt vesztettek. Alarico Fernandes, a Fretilin által nemrég kikiáltott Kelet-timori Demokratikus Köztársaság belbiztonsági minisztere szerdán — egy Darwinban lehallgatott rádiónyilatkozatban — kijelentette, hogy az indonézbarát csapatok asszonyok és gyermekek százait végezték ki a szigeten. A miniszter Ausztrália segítségét kérte az asszonvok. gyermekek és a sebesültek evakuálásához. Az indonéz jelentésekkel ellentétben amelyek Dili elfoglalásáról Számoltak be, Fernandes azt közölte, hogv a főváros kétharmada a Fretilin ellenőrzése alatt áll. Mint mondta, indonéz reDülőgéDek és hajók támadják a baloldali erőket. Tüntetések Spanyolországban Több ezer gyári és építő- munkás, valamint diák lépett sztrájkba szerdán Spanyolországban politikai jogokai követelve. A. Spanyolországban törvényellenes és hatóságilag üldözött munkabeszüntetés első napján egy kormányszóvivő szerint 14 300-an csatlakoztak a megmozduláshoz. A szervezők szerint a sztrájkban résztvevők száma sokkal nagyobb, de szerdán a déli órákban még nem tudtak pontos adatokat közölni. A szerdai munkabeszüntetések elsősorban Madridot és Barcelonát érintették. Ebben a két városban, valamint Ovi- deoban, Granadában, Valla- dolidban és Salamancában a rendőrség behatolt az egyetemekre. Megalakult a „Katalán po litikai erők tanácsa” — jelentik nyugati hírügynökségek barcelonai tájékozott körökre hivatkozva. A tanács az illegális „katalán nemzetgyűlés felsőbb szerveként fő céljának a köztársaság idején kivívott majd a fasiszta erők polgár- háborús győzelme után visz- szavont nemzetiségi autonómia helyreállítását tekinti. Az AP értesülése szerint a tanács elhatározta, hogy a franciaországi Toursban élő Josef Tarradella vezetésével katalán ideiglenes kormányt alakit. Változások a portugál kormányban Lemondott a portugál kormányban viselt funkciójáról négy demokratikus néppárti politikus: Sa Borges szociális- ügyi miniszter és három államtitkár. Döntésük hátterében az áll, hogy szembefordultak pártjuk hivatalos vonalával és nem fogadják el Sa Carneiro főititkár jobboldali koncepcióját — vélik tudni lisszaboni politikai körökben. A Demokratikus Néppárt (PPD) eddig két miniszterrel és hét államtitkárral képviseltette magát a kabinetben. A polgári párt december 6— 7-én Aveiroban megtartott II. kongresszusán szakadás következett 'be a Sa Carneiro vezette konzervatív szárny és a „szociáldemokrata platformon” állók között: kivált a pártból az antifasiszta múltjáról ismert Emidio Guerrei- ro (aki Sa Carneiro betegsége idején hónapokon át ellátta a főtitkári teendőket), Jose Au- gusto Seabra volt főtitkárhelyettes, a párt központi lapjának főszerkesztője és a titkárság néhány további tagja A PPD politikusainak ki válása elmélyítette Azevedi kormányának válságát, hi szén korábban már lemondot tisztségéről az iparügyi és nehézipari miniszter is. ~ Azevedo tengernagy keddei a kormány „átalakításáról” é, az új kabinet által követendc politikai vonal kialakítására, tárgyalt Cunhallal, a PKP és Soaressel, a PSZP főtitkárával. A kommunisták a kormányban való további részvételüket attól teszik függővé, milyen politikai program ja lesz az új kabinetnek — közölték kommunista forrásból. Antunes külügyminisz- ’ tér kedden utalt arra, hogy á fegyveres erők hatalmi szervei most tanulmányozzák az MFA és a politikai pártok között áprilisban létrejött megállapodás „felülvizsgálásának” módjait. Mint ismeretes, a pártok ebben a politikai szerződésben elismerték az MFA „intézményesítését” és azt, hogy a katonai hatalom 3—5 évig független marad a polgáritól. „Nagyüzem” Brüsszelben Brüsszelben, amely im- ® már jó néhány esztendő óta nemcsak a Belga Királyság, hanem a legfontosabb nyugati katonai és gazdasági szervezetek székhelye is, teljes a nagyüzem. Egyidőbjen tanácskoznak a NATO tagállamainak hadügyminiszterei és a közös piaci országok külügyminiszterei, csütörtöktől pedig összeülnek az atlanti külügyminiszterek is. Ami ezekben a napokban Brüsszelben történik, szemléletesen tükrözi a Nyugat bonyolult dilemmáit. Az EGK-külügyminiszterek legfontosabb témája: összehangolni erőfeszítéseiket a Párizsban jövő héten kezdődő úgynevezett észak—déli konferenciára. Ez a hangzatos név voltaképpen valóban nagy jelentőségűnek ígérkező nyersanyag- és energiakonferenciát jelöl. Maga az a tény, hogy létrejön ez a tanácskozás, azt jelenti, hogy a komoly gazdasági gondokkal küzdő nyugati világ kénytelen tudomásul venni valami nagyon lényegeset: azt, hogy egyszerűen nem tartható fenn tovább az a tőkés világstruktúra, amelyben néhány rendkívül fejlett ország mérhetetlen gazdagsága az elmaradott országok fillérekért megszerzett nyersanyag- és energiaforrásaira épül. A NATO-hadügyminiszte- rek tanácskozásán már az összetétel is önmagáért beszél: nem vesz részt a konferencián az ismert okokból Franciaország és Görögország képviselője és az előzetes nyilatkozatokból az derül ki, hogy Törökország képviselője sem titkolja majd „alapos fenntartásait”. M ivel az értekezlet olyan időpontban ül össze, amikor — az enyhülésellenes vonalvezetésért — menesztették az Egyesült Államok korábbi hadügyminiszterét, de hívei tovább támadnak a kongresszusban, várható volt, hogy ezek a hidegháborús hangok Brüsz- szelben is hallatszanak. Ez máris bekövetkezett. Hill- Norton brit tengernagy, a NATO katonai bizottságának elnöke olyan szellemben „tájékoztatta” a minisztereket elképzeléseiről, mintha a kalendárium nem 1975-öt mutatna. Igaz, ennek alighanem van egy „prózai” oka is. Ahhoz, hogy a tagállamok kormányai mélyen a zsebükbe nyúljanak, elengedhetetlen mindenféle katonai és politikai ördögök falra festése. Különösen gazdasági gondok idején. Kürti András: Csókol: 10. A szoba sarkában televízió állt, mellette az asztalkán világvevő rádió, de telefon, az nem volt... És ha visszagondolok mai sétámra, a városban sem láttam sehol telefonfülkét. De ne kanyarodjunk el a témától. Ha már ilyen rejtelmesen hívott randevúra, ha valamilyen okból titokban akarja tartani, miért fényes nappal történik a találkozónk? Szóval, akad itt néhány furcsa, érthetetlen dolog, és talán még különösebbekkel is szembekerülök a közeljövőben. Lesz, ami lesz, úgy fogok viselkedni, mint az okosabbik lovasrendőr. Már alkalom is nyílik rá, hogy gyakoroljam magam. Szeplősképű kölyök fékezi le a rollerját g túloldalon, és int, hogy menjek utána. Mi ez itt?! Timur és csapata! Renate ilyen srácokkal irányít engem?! Gyerünk, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem megyünk messze, jobbra-balra pár száz métert kanyargunk mindössze, a szeplős egy alacsony kerítés előtt megáll, körülnéz, nép- telen a táj, áthajítja a rollert, átmászik, aztán kézzel-láb- bal mutatja, hogy tegyem én is ugyanazt. Dobom a táskám, ugróm én is, iszkolás a srác után. Megkerülünk egy lugast, a kert végében lévő garázshoz szaladunk. Résnyire nyitva a kétszárnyas műanyag kapu. Besurranunk. A félhomályban nem sokat látok, de azt érzem, hogy két vékony; kellemesen hűvös karocska fonódik a nyakam köré, lehúzza a fejemet, és vagy száz apró csókot kapok hamarjában. Renate! — Te menj vissza a kerítéshez, Erik! — utasítja Lins kisasszony a vezetőmet. — Őrködj! Hát ez pompás! Kettesben Renátával a sötét garázsban! Erre az aarlesi kirándulásra semmiképpen nem fizethetek rá. Renate megfogja a kezemet, és beljebb húz. Két gépkocsi között préselődöm át, aztán falba verem az orrom, megtorpanok. Renate kinyit egy keskeny ajtót, fény csap a szemembe. Belépünk. Körülpillantok. Lőttek az édes-kettesnek! Egy zsúfolt kis bárban találom magam. Igen, egy bárban. Garázsbárban. Baloldalt italos pult, egymásra rakott gumiabroncsokból az asztalok, kiszerelt gépkocsiülésekből a székek, jobbra egy heverőféle, gépkocsialvázból. Féltucat vendég. Férfiak, nők — vegyesen. Többnyire a fiatalabb korosztályból. Kíváncsian nézegetnek. — ő az! — mutat rám Renate, oly büszkén, mintha valami filmsztárt, Holdat járt űrhajóst, vagy világhírű táncdalénekest prezentálna a nagyérdemű közönségnek. Mosolygok, meleg kézfogások, elmormolom féltucat- szor a nevemet, hallok féltucat dán nevet, csak azt tudom megjegyezni, hogy csaknem mindegyik „sen”- re végződik. Feltűnik egy férfi arca, néhány számmal nagyobb méretben ugyanaz, mint a szeplős gyereké. — Ugye, le sem tagadhatná a fiát? — nevet Renate. Őt is Eriknek hívják, ő a Nagy Erik. Ő meg Ilse — int egy csontos, szemüveges fiatal nő felé —, Erik felesége, a legjobb barátnőm, ők a házigazdáink, övék a ház és a garázs. Erik elektronikus mérnök az Omni- sapban, Ilse fizika-kémia tanár. Majd később a többieket is megismered közelebbről, jó? Rólad nem kell semmit mondanom nekik, rengeteget meséltem már budapesti kalandjainkról. Ülj le ide. Mit iszol? — Gint talán — mondom legnagyobb csodálkozásomra, mert általábon nem iszom semmi szeszt. Elvem átmeneti feladásának valószínűleg az öröm az oka. Az, hogy Renate tegez. Immár nemcsak írásban, hanem élőszóval is, a barátai előtt. Ehhez járul utólag az a gyakorlatias felismerés, hogy itt előbb-utóbb akkor is berúgok, ha egy kortyot sem iszom. Az alacsony helyiségben á levegő meglehetősen telített alkoholgőzzel, ha ragaszkodom ahhoz, hogy lélegezzem, a sorsom amúgy sem kerülhetem el. Az nem jelent semmit, hogy a társulatban — amennyire meg tudom ítélni — senki sem részeg, ezek a dánok rettenetesen bírják az italt. Miközben Renate a bár- szekrénynél foglalatoskodik, leülök egy élemedett gumiabroncsra és a szomszédaimmal közhelyeket cserélünk az időjárásra vonatkozóan, összegezem magamban a tényállást. Lopva jöttünk be ide, jóllehet a tulajdonos vendégei vagyunk. Ilyen ragyogó időben nem a házban, vagy még inkább a verandán foglalunk helyet, hanem ebben a garázsból kiszakított fülledt zugban. Továbbá a dánokról az a hír járja, hogy munkaszerető, szorgalmas, fegyelmezett emberek, ezek meg délben, dologidőben szivornyáznak, happeninget, vagy micsodát tartanak itten. Persze, problémát nem csinálok magamnak mindebből, a derék kanadai lovasrendőr példája lebeg a szemem előtt. Renate visszajön az itallal, mellém kuporodik, koccintások, ivás. — Meséljen — kérlel egy nagy orrú, vizenyős szemű, megrendítően csúnya lány —, hogyan vetődött ide, Aaarlesbe, ahol a madár se lár? Hogy-hogy nem aMon sziget híres krétaszirtjeit látogatta meg, vagy a Lim f jor- dot, a bomholmi erődtemplomot? Egyáltalán minek köszönhető, hogy eljött a mi kis országunkba? — A málnafagylaltnak — felelem. — Pontosabban annak, hogy Pákász Dezső imádja a málnafagylaltot. — Ki az a Pákász Dezső? — Kollégám a lapnál, ő csinálja a sportot. Neki kellett volna Odenséből, a nők kézilabda Európa-bajnoksá- gáról tudósítást készítenie. (Folytatjuk) Renate
