Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. december 7 Bokor Károlyné nítónö. taSzlovák órán Űjteleki bokorban Nagyapáik elfelejtett nyelvét tanulják I TANYÁN ÉLNI Nagyapáik elfelejtett nyelvét tanulják a Nyíregyházához tartozó Bálint-bokorban és az Űjteleki bokorban élő iskolás gyermekek. Az alsó tagozatos kis diákoknak heti két órában kötelező nyelvként oktatják a szlovákot, fzlel- getik mit is jelent az ősök nevéhez ragasztott*szó: tirpák. Tűrő, szenvedő — ezt takarta a szó, amely utal az egykori szlovák telepesek társadalmi helyzetére. S ezen túl — amiről a szó már keveset árul el — arra is, nem lehetett éppen irigylésre méltó helyük a magyarság között apró szigetként ékelődő szlovák telepesek kései leszármazot- tainak. A negyedikes Barczi Éva szlovákul olvas. (Gaál Béla felv.) Az ükunokák érték el E szigetecskék kezdettől fogva töredeztek, cseppekre bomlottak, az ősök nyelvét ma már csak a 70—80 éves öreg tirpákok őrizték meg, ők sem teljesen és tisztán. Az 1970-es, a legutóbbi népszámláláskor a harmincat sem érte el azok száma, akik tirpáknak, — illetve szlovák anyanyelvűnek vallották magukat. A tirpákság, ahogyan szaknyelven mondják, az évtizedek során teljesen asszimilálódott, felszívódott, elmagyarosodott. Akikben erősebb volt az őshaza iránti kötődés, a negyvenes évek végén sorra került kölcsönös áttelepítésekkel találták meg az utat az ősök hajlékához. Lényegében Szabolcs-Szatmár megyében, s a legtöbb egykori szlovák telepest befogadó Nyíregyházán ma már nem létezik nemzeti kisebbség. Szocialista oktatásügyünk mindezek ismeretében is gondolt a tirpák eredetű lakosság anyanyelvi jogaira és lehetővé tette az unokák, ükunokák számára a szlovák nyelv tanítását. Kíváncsiság, majd igény A közelmúltban meglátogattuk a Nyíregyházától hat kilométerre fekvő Űjteleki bokori általános iskolát. A kéttantermes, három tanulócsoportos kis iskola a nyíregyházi 8. sz. Rozsrét bokori iskolához tartozik. Hatvankét alsó tagozatos gyermek tanul itt, az Űjteleki bokorból és a szomszédos Manda- és Polyák-bo- korból. Az iskolában hat éve tanítja a szlovák nyelvet Bokor Károlyné tanítónő. Nem röstelli bevallani, eleinte együtt tanulta a szavakat, a nyelvtant a gyermekekkel. Hosszú ideig tanított a Sulyán-bokorban, ahol elég sokan beszélnek szlovákul, természetesen az idős emberek. Sok szó, kifejezés megragadt az emlékezetében. De még akkor nem igen gondolta, hogy később tanítani is fogja a szlovákot. — Érdekelt a szlovák nyelv. Eleinte csak a kíváncsiság hajtott, hogy megértsem miről beszélnek az idősebb emberek egymás között, amikor nem akarták, hogy hallják őket a fiatalabbak. Ezenkívül nem tagadom, a szükség is rávitt, hogy megismerkedjem a nyelvvel, ugyanis, aki addig tanította a szlovákot, el- ihent és valakinek vállalni kellett... Bokor Károlyné megszerette a tanyavilágot, Űjteleki bokorban — nemcsak pedagógus, hanem könyvtáros, tanácstag, vöröskeresztes titkár, tanácsadó mindenféle ügyben. Egyszóval maradni akart Űjteleki bokorban, s ez is közrejtászott abban, hogy szoros barátságot kötött a szlovák nyelvvel. A fővárosban végzett el nyelvtanfolyamot, ahol szlovák tanárok tanították a magyar kollégákat. Még az ebédlőben is szlovákul volt szabad megszólalni. De így lehetett elmélyülni, de az igazi vizsga itthon, a tanteremben kezdődött és úgy érzi, tart azóta is... Messziről jövő dal — Először a szülőket is meg kellett győzni arról, hogy hasznos lesz a nyelvtanulás. Jó alapokat nyújthat a felsőben az orosz nyelv tanulásához. Ez' volt a legmeggyőzőbb érv a szülők szemében, megbarátkoztak az új tantantárggyal. Az első és második osztályban csak beszélgetéseket, játékos ismerkedéseket tartok a szlovák nyelvről, a harmadik és a negyedik osztályban a nyelv alapjai kerülnek sorra, mindig egy kis színes, érdeklődést felkeltő epizóddal, hogy a gyermekek is hozzáadják a pluszt, ami nélkül nem jutnánk előbbre. A szlovák nyelv tanításában elért eredményeket Petik Rezső szakfelügyelő tapasztalatai is aláhúzzák, aki Sátoraljaújhelyről jár segíteni, ellenőrizni a nemzetiségi nyelven folyó tanítást. Eleinte ő vezette az órát, sok-sok tanáccsal látta el Bokor Károlynét. Ma már ritkább vendég Űjteleki bokorban bizonyára, mert úgy tartja: itt már önállóan is elboldogulnak. Elmarad mögöttünk a kis tanyai iskola, ahol a bokortanyák népe él, szorgoskodik, s többségük már csak a nevében őrzi, viseli a telovák származását. S mint a régmúlt ma elérkezett adósságtörlesztése, az iskola albumából már az öregek számára is kissé szokatlan, alig ismert dallamokat hoz a szél. A gyermekek, amíg Bokor Károlynéval beszélgetünk, az egyik fiatal utánpótlás, Szunyoghy Márta tanítónő kedves buzdítására — szlovák dalt énekelnek. Sokan csak a dallamot dúdolják, a szavak nehezen, botladozva kapaszkodnak egymásba, mintha messziről, nagyon messziről érkeznének. .. P. G. KÖNYVSZEMLE Balázs József: MAGYAROK „Ezután is csak erről a helyszínről — szülőföldemről — fogok írni.” ígérte a Szat- márból indult szerző. Ezért vártuk fokozott érdeklődéssel újabb jelentkezését. Érdemes odafigyelni a „Magyarokéra. A második világháború idején ember- kufárok toboroztak embereket németországi mezőgazdasági munkára. Prédájuk „a hárommillió koldus országának” nincstelen napszámos serege. Emberek, akiknek élete a homokdombok között a látástól vakulásig végzett munkában őrlődik. „Az agyonrugdaltak. A szegénységükbe beleháborodottak. Akikről tíz bőrt már lehúztak, hogy azután lehúzzájc a tizenegyediket is.” Akiknek egy darabka saját föld, lakás álmaik csúcsa. Közülük indul egy kisebb csoport — először túllépve falujuk határán — szerencsét próbálni. Velük tart Fábián András is feleségével. A sivár, lakatlan pusztaság állomásán tartózkodó gazda, számító és simu- lékony gazdatiszt várja őket. Mosoly nélküli, monoton robot ez a munka. Lehangoltság, bánat. Hiába mennek tengert és Párizst látni. Csak néznek, nem látnak. A fojtott keserűség nem képes kitörni. Bár Fábiánná körmével védi igazát a csaló gazdatiszt ellenében. A társak — igazát elismerve — fékezik indulataikat. Az emberi tartás, a becsület az egymásért élésben, a foglyok és menekültek segítésében érzékelhető. A tél beálltával vége a munkának. Hazatérnek. Anyagilag révbejutnak. Ekkor éri utol őket életük újabb árnyéka: a férfiakat elviszik katonának... Egy különösen furcsa és riasztó világ társadalomrajza e kisregény. Egyik sokat sejtető jelképe, hogy az útrakelők utolsó búcsúztatója a falu bolondja, s érkezéskor is egy gügye kocsis vár rájuk. Bolond világ... Az író megrendítően őszinte és felemelően tiszta vallomása állít emléket a háborúra sodródott, sokat szenvedett magyaroknak. A szülőföld szeretete minduntalan sugárzik e regényből. Még a tengert szemlélő magyarok bizarr hasonlítása a Kraszna- parthoz is ezt tükrözi. A különös figyelmet érdemlő kisregényt méltán ajánljuk az olvasóközönség figyelmébe. (Magvető Kiadó.) Miklós Elemér A TANYA ÉLETÉBEN meghatározó le- hét a hozzá vezető út, amely összeköti a külvilággal. A sáros dülőút, a kerékpárt fékező homok az élet ritmusát, a fejlődést is fékezi. A kőből, vagy aszfaltból épült bekötő út, a sűrűsödő buszjárat, az élelmiszert szállító járművek forgalmának növekedése elviselhetőbbé, kulturáltabbá teszi a tanyán élést. S az utóbbi években Szabolcs-Szatmár megye jelentősebb tanyai településeit bekapcsolták az országúti közlekedésbe, egy irányelv szerint a nagy létszámú, de tartósan fenn nem maradó tanyák is kaphatnak bekötő utat. Ezek az utak minden esetben a fejlődés útjai. Fejlődnek, fejlődhetnek-e a tanyák, van-e jövőjük, a hátrányból mikor és mennyit sikerül lefaragni? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket számtalanszor feltettek egymásnak különböző vezetők, tanácsi dolgozók és maguk a tanyai lakosok. A kérdésekre a választ az Építési és Városfejlesztési Minisztérium és a megyei tanács vb egy-egy határozata adta meg. Ismeretes, hogy Szabolcs a tanyás megyék közé tartozik. Az ezernyi tanya ezernyi gondját vezetőink és a helyi tanácsok dolgozói szem előtt tartják a tanyák helyzetének megvitatását gyakran tűzik napirendre, döntésüket mindig jó szándék vezeti. A tanyák száma és gondja valóban ezernyi, sőt, még több. Az egykori mezsgyék szélére épített házikókkal együtt 1176 tanyát tartanak nyilván megyénkben. Ami külön figyelmet érdemel: 200 olyan tanyánk van, ahol száznál több ember él — hátrányos körülmények között. Mindjárt említünk még egy számot, amely igen sokat mond és a jövőbe mutat: az összes tanyák közül 48-at jelöltek ki tartósan fennmaradónak. Ez azt jelenti, hogy 48 tanyán 15, vagy 20 év múlva is mozgalmas lesz az élet és nemcsak mozgalmas, de kulturált is. Ezek a tanyák szinte kivétel nélkül mezőgazdasági központtá, üzemegységgé nőnek és hasonlítanak majd (vagy már hasonlítanak) egy kisebb szatmári faluhoz. Ilyen például Felsőpázsit 451 lakóházával, vagy a Tiszalök- höz tartozó Újtelep 150 lakóházával. A Z ÉVM IRÁNYELVE SZERINT azo- kát a tanyákat jelölték ki tartósan fennmaradónak, amelyek legalább 80 lakásból állnak. Egy-egy ilyen tanyán legalább kétszáz embet él, ide köti őket a szülői ház, a hagyománytisztelet, a szűkebb környezet szeretete, vagy éppen a munkahely. Főleg az utóbbi ok miatt még sokáig megszokott helyükön akarnak lakni, ezért is mondja ki egy másik irányelv: „Biztosítani kell, hogy a településhálózat részeként az említett tanyák koncentráltan fejlődjenek.” Elsősorban a tanácsoknak és a mezőgazdasági üzemeknek kell a jobb, az emberhez méltóbb megélhetés feltételeit megteremteni. A lehetőségekhez mérten a feltételek javulnak, de a több évtizedes lemaradásokat a jelentős állami támogatás mellett is csak lassan lehet felszámolni, a tanyák átalakítása hosszú folyamat. S vannak olyan életképes, nagy létszámú tanyák is, amelyek fejlesztéséhez népgazdasági érdekből nem járulhattak hozzá, ilyen például a Tyúkodhoz tartozó Zsíros-tanya, amelynek közelében a vízügyi igazgatóság tárolókat akar építeni, Alsópázsit fejlesztéséhez azért nem járulhattak hozzá, mert a tanya akadályozza Nyíregyháza déli ipartelepének bővítését. Az itt lakó embereknek megértőknek kell lenni, annál is inkább, mivel egy sor kárpótlást kapnak. E GYIK ILYEN KÁRPÓTLÁS az a humánus rendelet, amelv feloldotta a sökáig érvénybert lévő merev építkezési tilalmakat. Tavasszal a fagy felengedése után a tartós fennmaradásra ki nem jelölt települések lakói is felújíthatják, korszerűsíthetik otthonukat, sőt még bővíthetik is 25 négyzetméterrel. Ezeken a helyeken is javítani kell — és javítani is fogják — az életkörülményeket. Az említett 48 tanyára a mezőgazdasági épületek mellett új kereskedelmi és kulturális létesítményeket teremtenek, a lakóházak építésére pedig azok a jogszabályok vonatkoznak, amelyek a községekben érvényesek. Vagyis fürdőszobás tömblakások épülhetnek a sárfai.k helyén. Már ősszel is jelentős mennyiségű építőanyagot láthattunk a tanyákon, s jövő tavasszal bizonyára még többet láthatunk, ami azt is jelenti, hogy a tanyáknak van jövőjük, sokan továbbra is szívesen laknak ezeken a kisebb településeken, öt év múlva minden bizonnyal merőben más lesz a szabolcsi tanyák helyzete, a vizsgálatot végzők kedvezőbb képet láthatnak maguk előtt. Ugyanis határozat van rá, hogy a tanyák helyzetét ötévenként felül kell vizsgálni. Talán nem ártana, ha a tanyán élők gyakrabban kapnának segítő kezet. Nábrádi Lajos MÓRA KIADÓ ÉS A KOZMOSZ Karácsonyi könyvespolca Móra Könyvkiadó és a kiadó Kozmosz szerkesztősége jól felkészült az idei karácsonyra; ezt bizonyítja az a gazdag választék is, amellyel gyermek- és ifjúsági könyvekből, valamint a felnőtt fiataloknak szánt könyvekből fogadják az érdeklődőket, a vásárlókat a könyvüzletek. A legkisebbeknek a sok, szép, színes leporelló mellett két kedves „Felelgetős” könyv is ajándékozható. Az egyik a „Játszunk utazást?”, a másik a „Hol terem a sok gyümölcs?”. (Mindkettő Marék Veronika munkája, színes illusztrációkkal.) Kedves s persze egy kicsit a felnőttek számára is elgondolkoztató versek találhatók a mai svéd gyermekversek most megjelent kötetében, címe: „Ami a szívedet nyomja”. Egy csokor játékos, hangulatos gyermekverset tartalmaz Galambosi László: „Lepkekirály” című kötete. Kicsinyeknek, s nagyobbaknak egyaránt élményt jelent a „Lóci óriás lesz”, amely Szabó Lőrinc klasszikus értékű költői életművéből tartalmazza a gyerekeknek készült, vagy róluk szóló verseket. Sokadik kiadásban látott napvilágot a két évtizede kedvelt óvodás verseskönyv a „Bóbita”, Weöres Sándor verseivel, Hincz Gyula illusztrációival. A kisgyerekeknek szóló mesék, meseregények, gyermektörténetek közt most is ott találhatók „Andersen legszebb meséi, Benedek Elek, Illyés Gyula, Móra Ferenc, Hans Fallada mesekötetei, a „Kisgyermekek nagy mesekönyve”, Saint-Exupéry: „A kis herceg” című bűbájos könyve, „A dzsungel könyve” Kiplingtől stb. Színes képeskönyvek, a népszerű „Bölcs bagoly”-köny- vek, a „Kisdobosok évkönyve”. A felső tagozatos általános iskolásoknak pedig klasz- szikus művek — Gárdonyi, Dickens, Krúdy, Jókai, Mark Twain, Molnár Ferenc, Jack London, Jules Verne mindig örömet szerző művei — könnyítik meg az ajándékkönyvek kiválogatását. A nagyobbaknak, a 14—16 éveseknek szóló könyvek közt vannak az ismert és keresett Delfin-könyvek, a különböző ifjúsági regények, elbeszélések. Néhány ezek közül: Gergely Márta: „A mi lányunk”, Megay László: „A nagyfülű krokodil”, Kari May: „A medveölő fia”, Berkes Péter: „Utánam, srácok”, Szergej Alekszejev: „A kronstadti tengerészlány”, Eric Linklater: „Szél fúj a Holdon”, Karin Michaelis: „A nagy vendégség”, Szántó György: „A három vaskorona”, illetve „A tibeti biblia”, Varga Katalin: „Micsoda esztendő”, Varga Domokos: „Ipiapacs”, Konsztantyin Ba- gyigin: *„A Grumant foglyai”. Két új Pöttyös-könyv is megjelent, Fazekas László: „Villantó” és Ingrid Bred- berg: „Katrin professzor” című kötete. A Csíkos-könyvek sorozatának újdonsága a „Paulina”, Ana Marie Matute tollából. Az ismeretterjesztő könyvek barátainak szerez örömet az „Élet a mikroszkóp alatt”, továbbá Lengyel Dénes: „Magyar mondák a török világból és a kuruc korból” című, több mint 500 oldalas kötete. Uj Búvár zsebkönyv a „Kövületek”. A boltokba kerül ezekben a napokban, hetekben a Lányok évkönyve és a Fiúk évkönyve is, sok-sok érdekes, színes olvasnivalóval. Több verseskötet is megjelent köztük a „Kezek dicsérete” a Világirodalom gyöngyszemei-sorozatban a „Koncert”, amely a zenéről, a zene hatásáról szóló verseket fogja csokorba. Nem feledkeztek meg a fantasztikus irodalom kedvelőiről sem. A nekik szóló karácsonyi könyvajánlatban találjuk Mesterházi Lajos: „Sempiternin” cL mű kötetét, „A psziborgok álmai” című kötetet (szerző Pierre Barbet), a „Garin mérnök hiperboloidja” című Alekszej Tolsztoj-kötetet, „A városgépet” (Louis Trimble tollából), hogy csak néhányat említsünk.
