Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 7. Pártkongresszus Lengyelországban HÉTFŐ: Plenáris ülést tartott Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, Leonyid Brezsnyev mondott beszámolót. — Ford amerikai el­nök Pekingbe érkezett. KEDD: Heves viták után kompromisszummal ért véget a kö­zös piaci országok római csúcstalálkozója. — Portugá­liában államosították a rádió- és tévéadókat, kivéve a katolikus egyház Renasc enca-adóját. SZERDA: Laoszban lemondott a király, népi demokratikus köztársaságot kiáltottak ki. — Koszigin tárgyalása a kuvaiti külügyminiszterrrel. — Az ENSZ-közgyűlés megkezdte a közel-keleti vitát. CSÜTÖRTÖK: Szufanuvong lett Laosz első elnöke. — Aze- vedo, portugál miniszterelnök megbeszélései a pártok vezetőivel. PÉNTEK: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az NDK Né­pi Kamaiája ratifikálta a két ország barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. — Az ENSZ Biztonsági Tanácsának libanoni vitájára meghívták a Palesztinái Felszabad]tási Szervezetet is. SZOMBAT: Ford elnök a Fülöp-szigeteken. — Északír poli­tikai foglyok szabadon bocsátása. Éles kontrasztot lehet fel­fedezni a között, hogy a hét elején Moszkvában békés, al­kotó légkörben a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága az ötéves terv­ről, a szovjet parlament a jö­vő év feladatairól tárgyalt, s közben a fegyverkezésre for­dítandó összegek csökkenté­sét határozta el, ugyanakkor Pekingben Teng Hsziao-ping a világháború kérlelhetetlen és elkerülhetetlen bekövet­keztéről szónokolt amerikai vendégeinek. A kínai vezetők minden meggyőzőerejüket latba vetették, hogy eltérít­sék az Egyesült Államok el­nökét és külügyminiszterét a Szovjetunióval való megegye­zés keresésétől. Gerald Ford és Henry Kissinger természe­tesen nem mondhatott igent a vendéglátók igényére, emi­att aztán látványos eredmé­nyek nélkül ért véget a 4 na­pos pekingi tárgyalássorozat. Hogy miért volt erre szüksé­ge mégis Washingtonnak, hol­ott előre lehetett látni, hogy a kínai fogadtatás hűvösebb­nek ígérkezik? Közeledik az amerikai el­nökválasztás. Ford, az elnök­jelölt elnök nem mondhat le arról a .korteselőnyről, amit egy kínai látogatás színes eseményeinek tévéközvetíté­se hozhat. Az utazáson tör­téntekről az amerikai tévé­nézők tíz- és tízmilliói élő adásban értesülhettek: lát­hatták Fordot, amint a kö­zépkori kínai templom falá­hoz hajol, odatapasztva fülét a legendás kövekhez, hogy meghallgassa, mit suttog a fal túlsó oldalán a felesége és így tovább ... Ford, aki köztudomás szerint balkezes, meg tudta mutatni, hogy ő is képes elsajátítani a pálciká­val való evést, a bankettek­ről is készülitek tévétudósítá­sok. Természetesen ennél jóval többről is szó van: a „Viet­nam utáni korszakban” Ame­rikának egyeztetnie kell el­képzeléseit Kínával az ázsi­ai kérdésekben. Csak .néhá­nyat idézzünk ezek közül: mi történjék Thaifölddel, amely Amerika szövetségese és amelynek földjén maoista fegyveresek támadják a ban­koki kormány csapatait? Be- leegyezik-e Peking abba, hogy amerikai katonák tíz­ezrei maradjanak meg to­vábbra is Dél-Korea földjén? Nincs-e kifogásuk a kínaiak­nak az ellen, hogy a Fülöp- szigeteken megerősítsék az amerikai bázisokat? És így tovább, egészen addig, hogy miként lehet Tajvan jövőjét közmegelégedésre kialakíta­ni? Nos, hivatalosan mit sem lehet tudni a pekingi kínai— amerikai tárgyalásokról, hoztak-e választ az ilyen kér­désekre. Nem adtak ki a lá­togatás végén záróközle­ményt sem, ami azonban nem feltétlen annak a jele, hogy egyetlen kérdésben se tudtak volna megegyezni. Hsziao- ping is, az amerikai szóvivő is „pozitívnak” mondta az eszmecserét. Az ázsiai kérdések közül egy megoldódott a héten, aligha úgy, ahogyan azt Washingtonban kívánták... Laosz, az Indokínai-félsziget e kis állama, ahol éppen hu­szonöt éve jött létre ai anti- irhperialista nemzeti egység­front, s ahöl e negyedszázad alatt•' sokszor dúltak harcok az amerikaiak támogatta ki­rályi kormány csapatai és a Patet, Lae,egységei között, nos, ez a Laosz ma már népi demokratikus köztársaság. Első elnöke az a Szufanu­vong. aki 1950-ben az első imperialistaellenes laoszi kormány vezetője volt, s aki azóta irányítja a laoszi nép harcát. A hárommilliós nép most a szocialista utat vá­lasztja. A Távol-Kelet után a Kö­zel-Kelet is az érdeklődés középpontjában állott ezen a héten. Előbb azzal, hogy egyes — általában jól érte­sült — amerikai hírmagazi­nok „kísérleti léggömböt” eresztettek fel: tudni vél­ték, hogy az USA tárgyalá­sokra készül a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel... A „léggömböt” az izraeliek „lőtték le” azokkal a terror- támadásokkal, amelyek Li­banonban a palesztin mene­külttáborokban száznál több halálos áldozatot követeltek. Libanon kormánya kényte­len volt az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulni. (Kény- szerűségről beszélhetünk, hi­szen a bejrúti kabinet egyes jobboldali, amerikabarát tag­jai nyilván nem szívesen for­dulnak Izrael ellen,! A Biz­tonsági Tanács vitája az el­ső menetben, azzal a lénye­ges diplomáciai eredménnyel zárult, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet meghívták az izraeli légitá­madások elleni panasz vitá­jára. Ez lesz a második me­net .... Első esetben juthat szóhoz a palesztin nép kép­viselője a Biztonsági Tanács­ban, oda eddig a washingto­ni vétó következtében soha sem kerülhetett be. Most az amerikai küldött — kivo­nult, mert nem vétózhatott. Izrael kormánya bejelentet­te, hogy nem vesz részt a Biztonsági Tanács vitájában. Az ENSZ-közgyűlés szin­tén a Közel-Kelettel foglal­kozott a héten. Felszólalt Hollai Imre nagykövet, ha­zánk állandó ENSZ-képvise- lője is és leszögezte, hogy a békét a Közel-Keleten csak átfogó rendezéssel és nem részmegoldásokkal lehet el­érni. Üdvözölte azt a tényt, KUBA KONGRESSZUSRA KÉSZÜL (2.) Kezdődik a zafra ország 153 cukorgyára. Közülük a legidősebb több mint százéves, a legfiata­labb 30 esztendős, ,*\'» ’ p: A cukorszigetként emle­getett Kubában a fehér arany a devizabevétel 70— 80 százalékát adja. Ezért kapott központi helyet a jövőre kezdődő első öt­éves tervben is. Másrészt azért is, mert a cukor­program szélesítése több új iparág létrehozását, il­letve fellendítését irányoz­za elő. A melléktermékek hasznosításával óriási perspektíva áll — a többi között — a papír-, a mű­anyag-, a bútorgyártás előtt. Mindezekhez új fel­tételeket és jó lehetőséget teremt, hogy Kuba több mint két éve tagja' a KGST-nek. S a mellékter­mékek hasznosításának kooperációja, a tapaszta­latok kicserélése közös ügy. A világon évente 75— 76 millió tonna cuk­rot termelnek. Ku­ba ebből 5—6 millióval részesedik. A világpiaci ár, s a cukor mint kere­sett cikk számottevő anya­gi bázist nyújt a szigetor­szágnak. Elsősorban azért, mert Kuba a szocialista országokban biztos piacra talált. Lassan mozgásba lendül a nagy gépezet, benépe­sülnek a cukornádföldek. Újra kigyulladnak az esti fények. Király Ferenc Kürti András: 9. Minden látnivalót meg­szemléltem már a környé­ken, megszámoltam a cse­repeket a szemben lévő ház tetején, az előtte húzódó vaskerítés cirádáit szintén. Hiteles statisztikát készítet­tem arról, hogy a nők közül, akik mellettem elmentek, há­nyán viseltek mini és há­nyán midi szoknyát, hány szőkére jutott egy vörös, hogyan aránylik a rövid uj­jú inget viselő férfiak szá­ma a pulóveresekéhez és így tovább. Matematikai ké­pességeimet nem tették pró­bára ezek a műveletek, a for­galom gyér, Aarlesnek ez a része kertvárosszerű. Na­gyon takaros, gondozott,' többnyire kétszintes csalá­di házak, hatalmas veran­dákkal, a házak körül virág­ágyások, lugasok, hátrább ga­rázs, úszómedence, nem nyo­morognak az itteni tulajok, annyi szent... A várakozásnál az utolsó percek a leghosszabbak. Már mindent megnéztem, min­dent megszámoltam, amit le­hetett, most azzal szórako­zom, hogy egy régen olva­sott elbeszélést elevenítek fel magamban. A történet — ha jól em­lékszem — a századforduló táján játszódik. Két kana­dai lovasrendőr szerepel benne. Azt a megbízást kap­ták, fogjanak el egy bűnö­zőt, aki az igazságszolgálta­tás elől messzi északra, az örök jég és hó birodalmá­ba menekült. A két hatósá­gi közeg útra kel. A kana­dai lovasrendőrség szigorú hagyományai szerint mind­addig nem térhetnek vissza. amíg nem teljesítették fel­adatukat. Eleinte lovon, az­tán kutyaszánon, sítalpon, gyalogszerrel követik a nyomot. Hosszas bolyongás után hatalmas vihar éri utol őket egy eszkimó tele­pülésen. Ott kell vesztegel­niük, amíg valamelyest eny­hül az idő. Rettenetes a hi­deg, alig van élelem, kül­ső segítségre nem számíthat­nak. Hetekig tart a kény­szerű vendégeskedés. Az egyik rendőr az első perc­től minden tekintetben igyekszik alkalmazkodni az eszkimók életrendjéhez, szo­kásaihoz. Megeszi a faggyút, elrágja a fókabőrt, a füstös jégkunyhóban együtt alszik a háziakkal, akkor kel, akkor fekszik, amikor azok, az ő ruháikat hordja, részt vesz a szertartásaikon, szívja a kö­zös pipát, halászni, vadász­ni jár velük. Nem így a bajtársa, ö itt is úgy próbál élni, mint korábban. Külön kunyhót épít magának, szel­lőzteti, nem eszik faggyút, nem fogadja el a vendégsze­retetből felkínált felesége­ket, naponta mosdik, borot­válkozik, el is patkói hama­rosan. A másik viszont át­vészel minden bajt, folytatja az utat, a bűnöst fülöncsípi, fényes medáliát tűznek a mellére. Vajon miért éppen ez az elbeszélés jutott az eszembe? Hiszen ez Dánia és nem Alaszka, meleg nyár van, se­hol egy eszkimó, és ha jól meggondolom, én sem va­gyok kanadai lovasrendőr. Ha eltekintünk azonban ezek­től az apróságoktól, akkor nagyon is használható út­mutatás birtokába jutunk. Mi a történet tanulsága? Az, hogy külföldön viselkedj úgy, mint a helybeliek! Fo­gadj szót nekik, hallgass ta­nácsaikra, még ha pillanat­nyilag nem is érted, hogy mit miért kell tenned. Ak­kor hosszú életű leszel és a jutalom sem marad el. Vegyük az én jelenlegi helyzetemet. Fogalmam sincs, hogy Renate miért egy ámokfutó gyerekkel, cetlin üzent? Miért nem jött sze­mélyesen, vagy ha tegnap éj­szaka ő leselkedett a szállo­da előtt az esőben, ha tud­ta, hogy hol lakom, miért nem hívott fel telefonon?... Hopp, ez érdekes! Abban az összkomfortos szállodai szo­bácskábán nem volt tele­fonkészülék. (Folytatjuk) A varsói Kultúra és Tudomány Palotájá­ban hétfőn, december 8-án összeül a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusa, öt­napos tanácskozásán mintegy 2,5 millió LEMP-lag képviseletében több mint 1800 kül­dött vesz részt. Ott lesznek a testvérpártok küldöttségei, a központi bizottságok első titká­rainak vezetésével. A kongresszus a számvetés és feladatmeg­határozás legmagasabb fóruma lesz; Lengyel- ország szocialista építése szempontjából külö­nösen fontos évtized közepén kerül sorra. Az ország 1971-től napjainkig fejlődésének igen bonyolult, de kétségkívül egyik legeredménye­sebb időszakát élte. A LEMP Edward Gierek KB első titkár vezetésével kivezette az országot a problema­tikus helyzetből. 1971-ben a Központi Bizott­ság, majd pedig a VI. pártkongresszus kidol­gozta a dinamikus társadalmi és gazdasági fejlesztés stratégiáját: a nép életkörülményei megjavításának, a szocialista társadalmi vi­szonyok elmélyítésének, a népi állam és a szo- ialista demokrácia továbbfejlesztésének, < zovjetunióval, az egész szocialista közösség gél megvalósított együttműködés fokozásának, Lengyelország európai és nemzetközi helyzete megszilárdításának programját. A VI. kongresszuson elfogadott programot a párt- és az állami vezetés, a munkásosztály és az egész nép következetesen megvalósítot­ta. így jelentős előrehaladást értek el a szo­cializmus építése útján. A múlt öt esztendő mérlege meggyőzően kedvező. A küszöbönálló kongresszus tézisei nem­csak az eredményekről, hanem a problémák­ról is szólnak. A LEMP a legutóbbi évek gyors ütemű fejlesztési politikáját szándéko­zik folytatni a jövőben is: 1976—1980 között az ipari termelés 48—50, a mezőgazdasági ter­melés 15—16, a nemzeti jövedelem 43—45, a kiskereskedelmi forgalom 42—45, a reálbérek 16—18 százalékos növekedését tervezik, egy millió 525 ezer új lakást építenek. Ez a program a VII. kongresszus tézisei­nek vitájában az egész társadalom helyeslé­sével találkozott. A mi népünk is örül lengyel barátaink eddigi eredményeinek és őszintén kívánja új terveik sikeres megvalósítását. hogy a Biztonsági Tanács januárban az egész közel- keleti témakört megvizsgál­ja. A héten terrorcselekmé­nyek egymás után irányítót- . ták a figyelmet a világnak egy olyan térségére, amely­ről még a külpolitikával fog­lalkozók sem hallottak so­kat. Ez a Maluku-szigetcso- port, amely Indonéziához tartozik, miután három és fél évszázadon át holland gyarmat volt. Fűszerszigetek ­— így hívták régen magya­rul, mert szegfűszeg és bors, : muskátdió meg kakaó került onnan az „anyaország” Hol­landiába. Amikor harminc évvel ezelőtt az Indonéz Fel­szabadító Mozgalom Szukar-. no vezetésével az első nagy j sikereket érte el,~s amikor a“ gyarmatosítók ■ látták, hogy| uralmök a végéhez közele- j dik, az „oszd meg és ural-' kodjál” régi elvé szerint azj indonézek ellen fordították a: Maluku-szigetcsoport lakóit. Nekik külön független álla­mot akartak szervezni a két | Hollandia nagyságú szigete-! ken. A háromnegyedmillió körüli lakosságból ezrek ésl ezrek menekülni kényszerül­tek, amikor a Maluku-szi-f getcsoport Indonézia részé; lett, s az egykori „anyaor­szág” fogadta be a volt ka­tonákat, akik Szukarno né­pi egységei ellen harcoltak. Ma körülbelül 40 000 malu- kui él Hollandiában, szabá­lyos fegyveres szervezeteket' alakítottak ki és Dél-Maluku Köztársaság néven elképzelt. államot is, amelynek „élére” egy tanítót állítottak Csak röviden Portugáliá­ról: a héten tovább erősö­dött az az irányzat, amely az előző heti eseményekért — amelyeket a kormány és a jobboldal „zendülésnek” minősít —: nemcsak a balos csoportokat, hanem általá­ban a baloldali erőket teszi felelőssé. Most mar hadbíró- sági eljárás indul a „zéndü- lők” ellen, a hadsereg veze­tő szerveiből pedig mind egy szálig eltávolították a balol­dali katonatiszteket. A bal­oldali sajtót szintén meg­próbálják elhallgattatni, fur­csa mód, épp az „államosí­tás” révén. Pálfy József assan kigyulladnak Kuba „esti fényei”, a, vidéki táj jelleg­zetes, égbécsápó lángjai, amelyek. jelzik: égetik ,ajj cukornád leveleit, fez azt jelenti, hogy a kilencmil- liós szigetországban no­vember közepén megkez­dődik a zafra. A szó a teendők, a fogalmak egész sorát tömöríti. A cukor­nád vágását, szállítását, feldolgozását, a cukorrak­tárakba, kikötőkbe szállí­tását. Bár Kubában is közele­dik a tél, de ez egészen más, mint nálunk. Itt ja­nuárban is — ez a leghi­degebb hónap — az átlag- hőmérséklet plusz 24 fok. Ahogy az európaiak jel- lemézni szokták, a tél ób­ban különbözik a nyártól, hogy az ember fel vagy legyűri az inge ujját. Ezt azért kellett elmondani, hogy érzékeltessük — jobb szó híján — embertelen munka a kézzel való nád­vágás. A tűző napon az egy kilogrammos mache- tekkel (pádvágó kés) a néhol kétO^fjr/gíjarmee-/ nőtt nádat „legyőzni” rendkívüli ki^arijáfet kÜYÓ-* tel. A szigetó’i'azagban ezért: is övezi különös tisztelet és elismerés a zafra hőse­it, elsősorban a hivatásos nádvágókat. Közülük is azokat, akik a zafra 6—7 hónapja alatt elérik a bű­vös százezres számot, vaevis levágnak százpzpr arroba (1 arroba 11,5 kg) nádat. A • 'foiradalom előtt a környező karib-tengeri. országokból szállították az olcsó munkaerőket, első­sorban a színes bőrűeket. Ma a cukorprogramban el­ső helyen szerepel a vágás gépesítése, amely még alig haladja meg a 30 szá­zalékot. Jelenleg mintegy 650 kombájn dolgozik a hatalmas kiterjedésű cu­korföldeken. Az a terv, hogy 1980-ra — elsősorban a Szovjetunió segítségével már épülő kombájngyár révén — a vágást 80—85 százalékban gépesítsék. Ezekben a hetekben a figyelem arra összponto­sul, hogy megfelelően elő­készítsék a fehér arany aratását, feldolgozását. A decemberi pártkongresszus tiszteletére kibontakozott széles körű munkaver­seny vállalási pontjai is a gépek szakszerű karban­tartására, a szállítás jobb megszervezésére, a gyárak legbiztonságosabb fogadó­képességére irányulnak. A szervezésnek rendkívüli jelentősége van, hiszen a levágott nád csak egy na­pig maradhat a földeken. Utána minden 30 órában egy százalékot veszít a cukortartalmából. Számol­junk! A nád cukortartal­ma 11—13 százalék. Az óráknak tehát valóban „arany” értéke van. S a szállítás megszervezéséhez igazodnak a gyárak is, az Csókol: Renate

Next

/
Thumbnails
Contents