Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-05 / 285. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 5. Megalakult a demokra­tikus laoszi kormány A vientianei rádió bejelen­tette, hogy megalakult a La­oszi Népi Demokratikus Köz­társaság új kormánya. Az újonnan kikiáltott köztársa­ság elnöke Szufanuvong, a Laoszi Hazafias Front Köz­ponti Bizottságának elnöke. A kormány 39 tagú, élén Kaysone Phomvihanh, a ha­zafias front központi bizott­ságának alelnöke áll. A leg­fontosabb tárcák birtokosai ugyancsak a hazafias front központi bizottságának tagjai. A kormány külügyminisztere Phoun Siphraseuth tábornok. Sisana Sisan, az új tájékoz- tatásüg.yi miniszter közölte, hogy Szufanuvong javaslatá­ra a lemondott Vatthana ki­rály a köztársaság elnökének tanácsadója lett, Souvanna Phouma a koalíciós kormány volt elnöke pedig az új mi­niszterelnök tanácsadójaként működik majd. További jobbratolódás Portugáliában Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Costa Gomes tábornok el­nökletével szerdáról csütör­tökre virradóra ülést tartott a portugál fegyveres erők legfelsőbb forradalmi taná­csa. Elhatározták, hogy a no­vember 25-i katonai felkelés felelősei ellen eljárást indí­tanak a katonai ügyészség révén, s Silva Araujo ezredes vezetésével bizottságot hoz­tak létre az események okai­nak tisztázására és „a szüksé­ges intézkedések” meghoza­talára. Felmentették a . ta­nácsban viselt tisztsége alól Almada Conzreiras kapi­tányt, a katonai hírszerző szolgálat főnökét, és intéz­ményét „integrálták a vezér­karba” — áll az ülésről ki­adott hivatalos közlemény­ben. Lisszaboni megfigyelők megjegyzik, hogy Contreiras- sal eltávolították a tanácsból a „forradalmi baloldalhoz” sorolt utolsó tisztet is. A testületnek most már csak Gomes elnök, az Antunes őr­nagy köré tömörült „mérsé­keltek”, továbbá tőlük jobb­ra álló tisztek a tagjai. TASZSZ Ford pekingi látogatása Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke befejezte pe­kingi látogatását. Az ameri­kai—kínai tárgyalások befe­jeztével semmiféle közle­ményt sem hoztak nyilvá­nosságra. A * záróbanketten az Egye­sült Államok elnöke „konst­ruktívaknak” nevezte a tár­gyalásokat. „Megvitattuk né­zeteltéréseinket — mondotta Ford. — Azt is megerősítet­tük azonban, hogy vannak olyan fontos pontok, ame­lyekben megegyeznek néze­teink.” Teng Hsziao-ping, kí­nai miniszterelnök-helyettes a záróközlemény hiányát in­dokolandó azt mondotta, hogy „a látogatás jelentőségét a kérdések megvitatásában kell keresni és nem olyan felszí­nes dolgokban, mint a közle­mény.” Amerikai újságírók a köz­lemény elmaradását azzal magyarázzák, hogy az Egye­sült Államok elnöke és a kí­nai vezetők „az enyhülés po­litikájának fontos kérdésé­ben olyan távol állnak egy­mástól, hogy még a közös közleményről sem tudtak megállapodásra jutni”. Francia küldöttség Hanoiban Csütörtökön reggel vissza­érkezett Párizsba az a fran­cia küldöttség, amely De Courcel-nek, a külügyminisz­térium főtitkárának vezetésé­vel tárgyalásokat folytatott Hanoiban a két ország kö­zötti kapcsolatok kérdéseiről. TELEX... ISZTAMBUL Szerdán délután Isztambul belvárosában kétórás csata zajlott fiatal tüntetők és a szétoszlatásukra kivezényelt rendőri egységek között. Az összetűzés során tűzpárbaj robbant ki, ennek során ti­zennyolcán megsebesültek. Kettejük állapota súlyos. Az elmúlt két hónapban a török egyetemisták haladó politikai megmozdulásai sorozatosan kíméletlen rendőri ellenállás­ba ütköztek: összesen nyol­cán vesztették életüket, mintegy hétszáz fiatalt letar­tóztattak. A főiskolák és egyetemek felét bezárták, il­letve a diákok bojkottálják az előadásokat. (AP) BECS: A hegymászási szenvedély idén 230 halálos áldozatot és 9000 sebesültet követelt Ausztriában — jelentette be szerdán Bécsben az osztrák hegyimentők szövetségének alelnöke. Az 1974-he'z~képest tíz százalékos növekedést mutató baleseti statisztika szenvedő alanyainak többsé­ge külföldi volt. (Reuter) WASHINGTON: Néhány nappal azután, hogy Ford amerikai elnök — útban Peking felé — megte­kintette az épülő alaszkai kőolaj távvezetéket, Wash­ingtonban nyilvánosságra hozták, hogy a vezeték egy tekintélyes részét — ellopták. A tolvajok a hideggel és a jól szervezett őrséggel egy­aránt dacolva — nyomtalanul eltüntettek 435 csodarabot, amelynek teljes forgalmi ér­téke 306 ezer dollár. Tettük­re rrítr november 16-án fény derült, de az illetékesek nem akartak előhozakodni vele, amíg az elnöki szemle le nem zajlik. (AP) CHICAGO Életéhez „méltó” módon halt meg Chicagóban Ned C. Bakes, a húszas-harmincas évek egyik vezető alvilági fi­gurája, akit annak idején a hírhedt A1 Capone legszű­kebb köréhez soroltak. A 70 esztendős, nyugalomba vo­nult gengszter átlőtt fejű holttestét gépkocsijának cso­magtartójában fedezte fel a rendőrség. A magára rendkívül vi­gyázó Bakes egészen 1969-ig sikerrel kerülte el az igazság­szolgáltatást. Akkor azonban lopott részvényeket talál tak nála — „potom” hárommilliói dollár értékben — ezért 1973- ig rács mögött tartózkodott. Közvetlenül halála előtt egy cukrászüzletbe indult, hogy egyik családtagja számára születésnapi tortát vásárol-, jón. (UPI)-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A pártkongresszus előtt Lengyelországban (3.) Beszélgetés küldöttekkel merre csak jártam, láttam és tapasztal­tam, hogy tettekkel készülnek a kongresszusra. Ezt nemcsak a gyárak és "Üzemek előtti transzparen­sek hirdetik, hanem a kongresszus tiszteletére megvalósuló vállalások is. Lódzban hallottam, hogy az ipari munkások egymil- liárd 700 millió zloty érté­kű tervtúlteljesítést vál­laltak. Huszonhatezren egyéni vállalást tettek, pél­dául azt, hogy a textilipar­ban három gép helyett né­gyen dolgoznak, javítják a termékek minőségét, továb­bá kiemelkedő szorgalom­mal részt vesznek a társa­dalmi munkákban. Ugyan­ilyen kezdeményezésekről beszéltek azok a kongresz- szusi küldöttek is, akikkel találkoztam. ★ Jadwiga Mamrot, a lódzi „Gwardia Ludova” gyár szövőnője. Országos híre van a szakmában. Normá­ját általában 120—125 szá­zalékra teljesíti, selejtje szinte nincs is. Pártbizalmi- helyettes, 1969 óta tagja a LEMP-nek. Az idén az a megtiszteltetés érte, hogy a párt első titkára, Edward Gierek levélben gratulált neki kiváló munkájához. A gyár pártirodájába» be­szélgettünk, jelen volt az üzemi pártbizottság első titkára és a gyár igazgató­ja is. ' Mit mondjak róla? Mun­kásnő — szövőnő. Immár 24 éve, 17 esztendős volt, amikor ide' került. Két lá­nya van. Az idősebb, a 18 , éves szintén itt dolgozik egy ; éve, mint szövőnő. A kiseb- l bik most kilenc éves. Fér- ] je építőmunkás. — Öt év alatt rendkívül [ sokat fejlődött a város, ja- ; vultak életkörülményeink. j Az enyém is. Öt évvel ez- j; előtt havi kétezer zlotyt : kerestem, most viszont már : négyezret, néha még többet | is. Ä lányom — tette hozzá f — már majdnem utolér, hi­szen háromezret keres ha- I vonta. r — Ismerem munkatár­saim gondjait. Mint nő és anya elsősorban a kereske­delem fejlesztését tartom az egyik legfontosabb fel­adatnak. Bizony, sokszor órákba telik, mire bevásá­rolok a családnak. Az ellá­tás lehetne jobb is, húsból pedig több és nagyobb vá­laszték. Természetesen sze­retném, ha még több lakás épülne. De azt is, ha gyor­sabban épülnének a lakóte­lepeken a bölcsődék, az óvodák és az iskolák is. És az sem lenne rossz, ha mindezt követné a közleke­dési és szolgáltatóhálózat fejlesztése is. — Úgy látom, lesz bőven mondanivalója a kongresz- szuson, ha szót kap. —1 Lesz, bár még mágam- ban sem rendeztem gondo­lataimat. — Azt mindenképpen el­mondhatja — szólt közbe a gyár igazgatója —, hogy de­cember 8-ára teljesítjük a kongresszusi vállalásun­kat. — Mennyi lesz? — kér­deztem. — összesen 23 millió zlo­ty érték. Ennyit vállaltunk, ennyivel teljesítjük túl idei tervünket a kongresszus tiszteletére. Néhány száz köbméterrel távolabb, Katowice szom­szédságában, Siemianowi- cében, a 8500 dolgozót fog­lalkoztató bányavállalatnál találkoztam a másik kong­resszusi küldöttel: Ryszard Stefamowskival. Immár 25 éve bányász, 1954 óta tagja a Lengyel Egyesült Mun­káspártnak. Munkatársai bizalmából most másod­szorra választották kong­resszusi küldöttnek. — A kongresszustól első­sorban azt várom, hogy a párt folytassa az utóbbi évékben jól bevált politi­káját, szolgálja a gyorsabb fejlődést, mindenekelőtt a bányászat korszerűsítését, s azt, hogy őrködjék az el­határozott tervek szigorú megvalósításán. Beszélgetésünk közben sok minden szóba jött: gond, öröm, tennivaló. Akárcsak másutt, itt is hal­lottam, hogy a becsületes munkások mennyire elíté­lik azokat, akik olykor munka nélkül, betegséget szimulálva felveszik az itt kifizetett 100 százalékos táppénzt. Nincs ez így jól — mond­ták. Akadnak, akik kihasz­nálják ezt a társadalmi jut­tatást. Ezek főként olyan emberek, akik nemrégen dolgoznak az iparban, a bá­nyászatban, hiányzik még belőlük a munkásöntudat. Szigorúbb rendszabályok­ra lenne szükség, hogy eze­ket az úgynevezett „vasár­nap született” embereket jobb belátásra bírják. Miként sokfelé, itt, ezen a bányavidéken is, megfo­galmazódott: jóval több ter­méket várnak a mezőgazda- tágtól, hogy jobb és egyen­letesebb legyen a lakosság ellátása. Mennyire megala­pozott ez az igény, annak érzékeltetésére, íme néhány olyan adat, amelyre az ag­rárpolitika fejlesztésével kapcsolatos cikkben buk­kantam. E szerint 1973-ban a több mint hárommillió egyéni parasztgazdaság a földterület mintegy nyolc­van százalékát (15 millió hektárt) foglalta el az or­szágban. Tehát a földterü­letnek ötödén gazdálkodtak csak az állami és szövetke­zeti gazdaságok, valamint a különféle szakcsoportok és társulások. Egy szó mint száz, a me­zőgazdaságban foglalkozta­tott egy-egy dolgozó ma még hozzávetőleg csak 5—6 ember ellátásához szüksé­ges terméket képes előállí­tani. És ez messze elmarad az állandóan növekvő szük­ségletektől. Van és lesz te­hát bőven, mit tenni. \ Visszatérve a bányász kongresszusi kül- dötthöz, ő sem vé­letlenül sürgeti a mezőgaz­dasági termelés erőteljesebb fejlesztését, ami végső so­ron az életszínvonal növe­lésének egyik fontos össze­tevője. Joggal kéri és kérik ezt. Igen, hiszen az ő bányájuk az idén augusztus 16-án már befejezte az ötéves ter­vet. S bár a tervezett lét­számnál 800-zal kevesebben dolgoznak, terven felül az idén mégis egymillió 700 ezer tonna szénnel túltelje­sítik tervüket. Ez az itteni bányászok kongresszusi sza­vazata. Vége Podina Péter _ ^ , ■■■—— Kürti András: 7. — Hát ... hát mindent. A villámgyors intézkedést, az azonnali és ijesztően részle­tes adatszolgáltatást? Ke­gyed hogyan emlékezett rögtön a nevemre, honnan tudta, hogy németül beszél­het velem? És nemcsak a keresett utcát ismerik, ha­nem a házat, a tulajdonost is! Mindent tudnak! A szokásos szünet, izga­tottan várom a választ. — Aarlesben — hallok most egy eddig ismeretlen basszust — a tájékoztató, szervező, ügyintéző szolgál­tatások az Omnisap kiberno- atuomatájának hatáskörébe tartoznak. Az aarlesi Omni­sap vállalat gyártmányai precízek, gyorsak, megbíz­hatóak. Vásárolja ön is az Omnisap kibernetikus be­rendezéseit, automatáit. Elő­nyös árak, tízéves garan­cia. Kis térfogat, maximá­lis teljesítmény. Műszaki is­mertetőket árjegyzékkel kí­vánságára azonnal küldünk. Kiszédelgek a körből. Ilyet még nem pipáltam! Nem emberekkel társalog­tam, hanem egy kibemo- automata magnószalagaival! Az igazat megvallva, csak halványan sejtem, hogy mi az a kibernetika. Ami az automatikát illeti, bennem ez a fogalom lényegében azokkal a pléhszekrények- kel azonosult, amelyek az EMKE aluljáróban, az Asto­riánál, és egyebütt kétszer két forint bedobása után vagy adnak valamit, vagy nem. Persze, találkoztam én már magyar gyárakban is automata géppel, automata vezérlésű gépsorral, filmen is láttam könyvekben is ol­vastam ilyenfajta készülé­kekről, sőt sakkozó, mű­fordító automatákról is, de személyes kapcsolatom ed­dig csak a cigaretta-, csoko­ládé-, valamint a telefonau­tomatákra korlátozódott, és még egyre, a Nyugati pá­lyaudvaron, amelyik egyszer forró vízbe áztatott tégla­port adott kakaó címén. De hát lehet azokat a primitív és nem is mindig tisztessé­ges masinákat akárcsak ösz- sze is hasonlítani ezzel a mindentudó micsodával?! Hisz ez a tudomány és a technika ragyogó vívmá­nya! Lelkesedésemet csak az lo­hasztja le hirtelen, hogy agyamba nyilallik az iménti információ utolsó mondata: „A Lins család kéthetes szabadságra utazott tegnap Svédországba.” Hát akkor fuccs minden szép remé­nyemnek. Marad a mozi, vagy a csatangolás, a kiraka­tok és a gyengébb nemhez tartozó járókelők nézegeté­se. Majd csak kihúzom va­lahogy tizenegyig. Viszem a táskám is, lent rendezem majd a szállodadíjat, ide már nem is jövök vissza. Persze, ha a riport volna a műfajom, ha igazi riporte­ri vér buzogna bennem, nem szalasztanám el az al­kalmat, hogy közelebbről is megismerkedjem az Omni­sap gyárral, amely ilyen'tö­kéletes berendezéseket ál­lít elő. Dehát nem buzog, mit csináljak?! Félórája keringek már Aarlesben s lassan rádöb­benek, hogy a lila körnek ebben a városkában lénye­gesen nagyobb, sokoldalúbb a szerepe, mint korábban gondoltam. Betérek például egy postahivatalba, hogy né­hány képeslapot vegyek és rögtön fel is adjam őket. Hivatal van, tisztviselők nincsenek. Mindent automa­ták végeznek. Levelezőlapot, bélyeget árusító automatá­val másutt is találkoztam már, de itt önműködő ké­szülékek végzik a legbonyo­lultabb postai feladatokat is. Jön egy aktatáskás férfi, besétál egy üvegfalú ketrec­be, amelynek padlóján ott a lila kör. Rááll, előhúz egy cédulát, felmutatja, aztán ki­vesz a táskájából egy köteg pénzt, becsűsztatja az egé­szet egy nyílásba, picit vár, egy másik nyílásból kijön a nyugta, megnézi, bólint, tá­vozik. Isten engem úgy se- géljen, nem töltött ki semmi­féle blankettát, azokat kö­vetkezésképpen nem pipálta ki, nem vágta ketté, nem bélyegezte le, nem könyvel­te el senki, az egész műve­let fél perc nem sok, annyi időt sem igényelt. Furdalja oldalamat a kíváncsiság, be­nyitok én is egy ilyen kalic­kába, legalább tíz sorakozik a terem hosszában. Alighogy a talpam a körön belülre ke­rül, megszólal egy ismeret­len hang. — Látom és hallom önt. Mit óhajt, Kopra úr? így, ahogy mondom. Né­metül beszélt, és a neve­men szólított. Azt még elfo­gadtam, hogy a szállodában is ez történt, hisz azt a szo­bát a kibernoautomata fog­lalta le nekem, tudhatta, hogy én lakom benne. De itt, több kilométerre a Fol- ketingtól, egy postahiva­talban, ahol még életem­ben nem jártam?! Zavaromban feladtam egy névnapi dísztáviratot Ba- konysárkányra a nagynéném- nek, akivel pedig tíz éve haragban vagyunk. És' következtek újabb fel­fedezések. Távdajka szisztémával működik itt az üzletek több­sége is. Üzletek?! A mi fogalmainknak megfelelő kereskedelmi tevékenység csak néhány olyan boltban van, ahol azonnali fogyasz­tásra alkalmas cikkeket, vagy nem egységes gyári készítményeket árusítanak. Eladókat, felszolgálókat, pénztárost a presszókban, italboltokban, csemege- és zöldségüzletekben láttam mindössze. A többi — sze­mélyzet nélkül szuperál. Kívül a kirakat, belül a lila karikák. A vevő kinézi ma­gának a portékát, közli, hogy miből kér és mennyit, becsúsztatja a pénzt, egy re­keszben tüneményesen rö­vid idő múltán már meg is jelenik a becsomagolt áru. Megfigyeltem, hogy a vásár­lók egy része nem fizetett, vagy ha fizetett is, nem kaD- ta meg a csomagot, ezeknél nyilván csak a rendelést vet­te fel, és majd házhoz szál­lítja a portékát az automa­ta. S ahogyan én eddig meg­ismertem, aligha kell félna­pokat várni rá. A kibernoautomata nem­csak gyors és sokoldalú, ha­nem precíz is. Saját bőrö­mön tapasztaltam. Golyóstol­lat néztem ki magamnak egy írószerbolt kirakatában. Be­mentem, találtam egy üres kört, beléptem, közöltem, hogy mi kell, és három da­rab tíz őrést csúsztattam be a nyíláson. Legalábbis így hittem. Szemüveg nélkül nem látok egészen jól kis tárgyakat. Mindenesetre a másik oldalon nem a go­lyóstoll jelent meg a rekesz­ben, hanem egy magyar tíz­filléres. (Folytatjuk) Csókol: Renate

Next

/
Thumbnails
Contents