Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
16 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 25. SZEGEN A CIPŐ A vérbeli labdarúgó — főleg, ha végig csatárt játszott — elsősorban a játék legszebb mozzanatára, a góllövésre emlékszik vissza. így .volt ezzel Eszenyi Dénes, a Nyíregyházán, de megyeszerte ismert és a szurkolók jó emlékezetében megmaradt labdarúgó is. A népszerű Dimó, mert ez volt a focista beceneve — nosztalgiával, de tárgyilagosan emlékezett vissza játékos pályafutására. — Ha valakit, engem is sokat kárhoztattak annak idején a szurkolók. Főleg azért, mert sokat cseleztem. Igaz, hogy gyakran hibáztam is. Viszont előretolt csatárt játszottam mindig. Állandóan „testőrrel” a nyakamban, s a védők már akkoriban is eléggé ütöttek. Egyrészt tartanom kellett a labdát, másrészt egyedül lévén elől, kapura kellett törnöm. Volt bőven hibalehetőség. — Azért a góllövéssel sem voltak alapvető bajok. — Sajnos én annyira szerettem focizni, hogy a játék örömében semmilyen statisztikát nem vezettem. így azt sem tudom megmondani, hogy NB-s játékosként hozzávetőleg hány gólt lőttem. Csak arra emlékszem, hogy általában sikerült „beütnöm” egy-két gólt az ellenfeleknek. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy mérkőzésenként átlag egy-két gólt lőttem, idényenként pedig 14—15 gól volt az átlagtermésem. A read kedvéért — mert különösebben nem kell bemutatni — fussuk át Eszenyi Dénes pályáját. Tősgyökeres nyíregyházi, mindig is Nyíregyházán futballozott. Guszev téri fiú volt, akkoriban a környéken jócskán nyílt lehetőség a grundokon focizni. Játszott is, de viszonylag későn, 1959-ben, 17 éves korában került a Nyíregyházi Munkás ifjúsági csapatába, Pokrovenszky Pál edző keze alá. Egy év után a felnőtt csapat tagja lett, majd bajnoki évadonként lépett előre a csa. pattal a megyei I. osztályból az NB III-ba, majd az NB II-be. 1964 tavaszán az akkor NB I B-s Nyíregyházi Spartacushoz igazolták át Gajdos Gáborral együtt. A stadion lelátójáról nézte végig — már Spartacus-játé- kosként a Budafoktól itthon elszenvedett ödes nagy meglepetést okozó vereséget. Két hét múlva mutatkozott be az NB I B-ben a Ganz-MÁVAG ellen, szintén itthon. Bár 2:1- re vesztett a csapat Eszenyinek ment a já. ték. Négy évet futballozott NB I B-ben, majd a kiesés után az NB II-ben a Spartacusban, egészen addig, míg abba nem hagyta. Ez idő alatt tagja volt egy ízben az országos szövetkezeti válogatottnak is egy lengyelországi túrán. Varsóban és Lodzban négy mérkőzésen öt gólt lőtt, a torna gólkirálya lett. Aztán két súlyos térdsérülés is beütött, két porcműtét. Elsősorban ezek miatt hagyta abba a játékot 1971-ben. Az emlékek? — Minden olyan mérkőzés szép emlék, amelyen nyertünk, s amelyen gólt tudtam lőni. Különösen egy Perecesen, a Borsodi Bányász ellen játszott mérkőzésre emlékszem vissza szívesen. 0:1-ről 4:l-re nyertünk, s mesterhármast rúgtam, — mondta. — Játékostársaimmal és az edzőkkel mindig jól kijöttem. így kellemetlen élménynek csak az számított, ha itthon veszítettünk. Nagyon nem szerettem, ha Nyíregyházán kikaptunk. — 1971-ben vége lett. Most viszont jó passzban lévő edző? — Akkor a Nyíregyházi Spartacus-Pető- fi serdülőcsapatának lettem az edzője — még játékosként segédedzői minősítést szereztem —, s egyik napról a másikra Dimó bácsi lettem. Nagyon szerettem a gyerekeket, mégis ez év nyarán megváltam tőlük, amikor az NYVSC megyei II. osztályú felnőtt csapatához hívtak. — Őszi első a csapata. — Csak jobb gólkülönbséggel. Nehéz tavaszi idény vár ránk. Nagyon örülnénk, ha tavasszal fel tudnánk jutni, de nem ez az elsődleges és mindenáron való cél. A jövő csapatát kovácsoljuk a Vasutasnál, nagyszerű kollektív szellemben. — Játékos volt, most edző: mi a véleménye a szabolcsi labdarúgás színvonaláról? — Volt jobb. Magánvéleményem szerint a Nyíregyházi Spartacus-Petőfinél kellene igazi minőséget megteremteni. Sokkal több összefogással, nagyobb türelemmel. Több bizalom a mindenkori edzőnek és szilárdabb sportegyesületi vezetés kellene ehhez. S csak a szabolcsi tehetségekre lenne szabad építeni. Edzőként is addig szeretne működni, amig használni tud a mégye labdarúgásának. Mindig azok közé a sportemberek közé tartozott, akikkel soha nem voltak munkahelyi problémák. 1958 óta dolgozik mai munkahelyén, a Nyíregyházi Építő- és Szerelő Vállalatnál, ahol megbecsült tmk-szerelőként ismerik. Két gyermek boldog apja. A másfél éves Krisztina még az első lépéseknél tart, de a kis Dimóról, a hétéves Dénesről azt mondja, jobb focista lehet belőle, mint az apja volt. S árulkodjunk is. Dimó ma is nagyon tud örülni a gólnak. Ha csapata, az NYVSC betalál a hálóba — edzőség ide, vagy oda — Dimó bizony minden esetben boldogan felugrik a kispadról, mintha ő lenne a gólszerző. Bézi László Futni, tornászni... Az elmúlt félévszázadban Thália templomában végleg polgárjogot nyertek a színészektől magas fokú fizikai képességet is igénylő alkotások. A legutóbbi évtizedben pedig, elsősorban a zenés műfajok, a musicalek által teljesen tért hódított a világ színpadjain a mozgás. Lehoczky Zsuzsával, a Fővárosi Operettszínház tagjával, az egyik nyíregyházi fellépése alkalmával arról beszélgettünk, hogy hazánkban miként ségíti a sport, a testnevelés, a színház művészeti kifejezési eszközeik gyarapításában. — A korszerű színjátszás — szükségképpen — korszerű eszközökkel dolgozik. — Napjaink egyik legfőbb törekvése, éppen az, hogy az ember megőrizze természeti jellegét. E küzdelem egyik alapvető eszköze az élet minden területén a mozgás. Ügy vélem, s mindnyájunk örömére, színházunk igazgatósága is íg vélekedik, a jövőben még inkább érvényt kell szereznünk a már egyébként korábban kialakult színházi törvénynek: legyen a test legapróbb porcikája is kifejezési eszköz. A Fővárosi Ope- réttszínházban a művészi torna órákor kívül, a speciáliis gyakorlás is bizosított, alkalmanként, ha ézt egy darab megkívánja. — Ne gondolja viszont, hogy kezdeményezésükkel egyedül állnak. A Vígszínház fiataljai a Képzelt riport egy popfesztiválról bemutatása előtt igen komoly fizikai felkészítésen vettek részt. S sorolhatnám még a példák sokaságát ... Mit teszek én a magam részéről ennek érdekében? A budai hegyekben rendszeresen szoktam futni, emellett a színház udvarán a társulat tagjaival gyakran tollaslabdázom, no és a tévé tornagyakorlatait, ha nincs fellépésem, mindig végrehajtom. . , — A színművészek többsége túlterhelt. Frissítő hatásánál fogva enyhít-e ezen a sport és a testnevelés, miként lehet a művészek érdeklődését felkelteni ez iránt? — Minden színész önmaga energiájával gazdálkodik. Sokan könnyelműen elpazarolják energiájuk java részét. Holott egy színésznek, nagyfokú ökonómiával kell élnie. A fegyelmezett, szigorú, kiegyensúlyozott életmód is jelentős akaraterőt követel, de a sportolás, a rendszeres testnevelés méginkább. Felnőtt értelmiségi embert lehetetlenség az uszodába, a tornaterembe, a sportpályára kényszeríteni. Mindenki önmaga dönti el, hogy építi-e a szervezetét. Vagy rombolja. A színpadon könyörtelenül kiderül, hogy ki milyen erőnléttel rendelkezik. Egyébként a fizikai gondok inkább az idősebb művészgeneráció tagjainál jelentkeznek, a fizikai képzés számukra kissé szokatlan, a legtöbben idegenkednek is ettől. A fiatalabb nemzedék képviselői már a főiskolán belekóstolnak a mozgás, a sport, a testnevelés örömteli ízeibe. Kitűnő szakemberek irányításával — a színpadi mozgásfoglalkozáso- kon — gimnasztikái, akrobatikus és modern táncképzés történik. A fiatalok fakultatív módon két sportág: az úszás és a lovaglás közül választhatnak kedvükre valót. Ezenkívül mód nyílik atlétizálás- ra is. A főiskolai hallgatók olyan alapokat kapnak, amelyre később, egész pályafutásuk idején, bízvást építhetnek. —• Véleménye szerint tudnak-e a művészek segíteni abban, hogy a sport még népszerűbb és vonzóbb legyen? — Egész színészképzésünknek egyik nagyon lényeges mozzanata, hogy felismerte a testnevelés, a sport, a mozgás oktatásának fontossságát és kellő teret biztosított ennek. Ez is az egyik nagyon lényeges, alapvető feltétele annak, hogy az elkövetkező korok SZÁZÉVES EMLÉKEK „Jégig érő ruhákban ropták a táncot..." 1875. Az okmány, amely magában foglalja az alapítás szövegét, magán viseli az idők múlásának csalhatatlan jeleit. Nem csoda. Kerek egy évszázad halványította szürkére az írást, és az eltűnt évek sárgára vénítették a jegyzőkönyv papírját. A régi dokumentum nem más mint a Nyíregyházi Korcsolyázó Egylet születési bizonyítványa. Az alapítólevél dátuma: 1875. Száz esztendő. Nagy idő. Generációk nőttek fel, emberek születtek, éltek, haltak. Lássuk hát hol, hogyan született az első nyíregyházi sportegylet? Kik ringatták bölcsőjét? Mi most 100 évvel ezelőtti emlékeket hívunk életre. Konkrét időpontok meghatározására nem is vállalkozhatunk, csupán papírra vetjük az elszabadult élményeket. Bevallom, átlapoztam levéltári anyagokat, könyveket, újságokat, hogy megtudjam, mi is történt akkor száz évvel ezelőtt. „Nyíregyháza 22' ezer lakosával akkor a vármegye legnagyobb helységei Hatfelé ágazó vasútvonalai által, nagy vidék központja. Kul- túrális intézményei is a vármegye legnagyobb városává teszik. Hatosztályú gimnáziuma, 32 elemi iskolája, sajtója, három hetilapja, színháza van. Jótékonysági és közegészségügyi intézményei, kórháza, nőegylete, árvaháza, sóstói fürdője előkelő színvonalon állanak. Iparát és kereskedelmét, három ’pénzintézet támogatja. Áruforgalma jelentékeny méreteket ölt. A város Szabolcs vármegyének egyetlen, a fejlődés minden kellékével rendelkező, polgárosodást terjesztő központja.” Egy évszázaddal ezelőtt ezek jellemezték Nyíregyházát. A sport szerte a világon ezekben az években ringatszínművészei magas hőfokú előadásokon, maradandó élményt nyújtsanak a nézőknek. A sportpolitikát nem a színházban csinálják, az a szakemberek dolga. így van ez a lehetőségek megteremtésében, az igények felkeltésében is. Mégis, talán elmondható, hogy a művészek is tehetnek valamit ennek érdekében. Ahogy Krúdy írta például a levesekről, velőscsontokról, pörkölthúsokról — gusztust csinálva, étvágyat gerjesztve, így a magunk módján mi is népszerűsíthetjük a színpadon a mozgást, a testnevelést, a sportot. Pauwlik György ták bölcsőjét. A távoli szelek eljutottak ax Nyírség központjáig. A városban élő néhány lelkes tornatanár — vagy üzletember — a lecsapolt Bujtoson jégpályát hozott létre. A várostól távoleső helyet sokan látogatták. Kik lehettek az első vendégek? Gazdagok gyerekei, kisasszonyok, dámák, ficsu- rok, akik a technika akkori találmányával, vaskorcsolyával rendelkeztek. S a hangulat? A nők jégig érő ruháikban, lovagjaik kíséretében a katonazene pattogó hangjára járták a táncot a jégen. A szegényebbek? Ők is voltak néhányan. Egy-két élelmes gyerek szakadt nadrágban, lyukas cipőben... Ez lehetett a kezdet. Va— Nálunk nehéz kérdés! Tervünk: a Sóstói erdő útjain szervezünk sítúrát, sífutóversenyt. A téma célba ért. De palackban maradt a szellem. A százesztendős kör ezennel bezárult. Karácsony. A minap az egyik iskolában a tízéves srácok között közvéleménykutatást végeztem. Az eredmény: gyerekek mindegyikének van szánkója, kettő kivételével mindnek van korcsolyája (nem is akármilyen) ezenkívül más téli sporteszközök — hokibot, külföldi sllahogyan így történhetett. Ezt jegyzé fel a krónikás nagyapáink, dédapáink korából. 1975. December van, hideg az idő az új lakótelepeken ..kopognak” a reggelek. A gyermekek legnagyobb örömére leesett az első hó. A tél, a hó, a jég egyben lehetőséget kínál sportolásra, testedzésre. A korcsolya, szánkó, a síléc annyira hozzátartozik a tél hangulatához, mint az aláhulló hó- pelyhek. Napjainkban sokan kérdezik: Nyíregyházán az idei télen milyen sportolási, versenyzési lehetőségek várhatók? A kérdésre Bodnár János a megyei jégsport szakszövetség elnöke válaszol. — Az előző évekhez hasonlóan rendelkezésre áll a stadionban lévő jégpálya. Ezenkívül két nyíregyházi iskola jelezte, hogy készít korcsolyapályát. — Nem kevés ez? — De igen! — Mi lenne a megoldás? — Az arra alkalmas tereken jégpályákat csinálni. — Hol? — A sportpályákon és az iskolák udvarain. — ön szerint az iskolák évek óta miért zárkóznak el ettől? — Nem tudom!? A körülmények ellenére a jégsportszövetséget mozgalmas téli sporttervek foglalkoztatják. — Milyen programot terveznek? — A téli szünidőben megrendezzük a városi-megyei gyorskorcsolyázó versenyt. A győztes úttörők eljuthatnak Kőszegre az országos bajnokságra is. — Hosszabb távú versenyek? — Császárszálláson a tó jegén tervezzük! — Mi lesz a szánkósokkal? — Rájuk is gondoltunk! A szánkó úttörő-olimpiai versenyszám, így ideje nálunk is életre kelteni. A városhoz közel Nyírpazony mellett van egy magas domb, ahol januárban megrendezzük az I. városi szánkóbajnokságot. — A siléccel rendelkezők? léc — található birtokukban. A 90 ezer lélekszámú Nyíregyháza iskoláiban több mint 20 ezer diák tanul. Hol „korizzon” a kinnrekedt sok ezer gyermek? A korizás — ez a szép téli sport — valahol félúton van az illúzió és a valóság között. ...pedig ki ne emlékeznék vissza arra a felszabadult örömre, amellyel mi magunk cikkáztunk a jégen, akár öreg odaszíjazott korcsolyákkal is. Ki ne tudná felidézni saját szüleinek örömét, amivel annak idején kipirult rózsás arcú gyerekeik hazatérését • fogadták, akik farkasétvággyal ültek a vacsora mellé, egészséges fáradtsággal zuhantak az ágyba, pihenten ébredtek, nyugodtan ültek az iskolapadban és várták a délutáni folytatást a jégen... Miért csupán csak illúzió? Kovács György A Magyar Szocialista Munkáspárt Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János \/ Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon: 10-003, 11-277 Telexszám: megyében 344, megyen kivül 73 344 Postacím: 4401 Nyíregyháza, Ff.: 47 i —i Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon: 10-150 Pf.: 25 Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál. a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 forint. Indexszám: 25 059 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Felvilágosítás hirdetés ügyben Iá—150 teleíonon NYÍRSÉGI NYOMDA Nyíregyháza, Árok utca 15.-F, y.: HoléCfli István Edző lett a gólkirály o O A régi korcsolyaház Lehoczky Zsuzsa
