Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
r 10 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 25. Családi állapota: hajadon „... a szülés után a gyereket nem tudjuk hová vinni. Segítségüket kérjük, mit tegyünk. »Hárman egy szobában«”. „Szoptatni nem kívánom. Gyermekemről lemondok. Örökbe adható. B. Anna.” „... már megfogja az ujjamat. Olyan szép! Nem adom, ő csak az enyém...” „Anyám vert, amikor megtudta, hogy bajba estem. Apám szedett ki a keze közül. Most ő se akarja, hogy a gyerekkel menjek haza. Megpróbálom egyedül:’ Társadalmi beteg Leányanyák szavai éí sorai a fentiek. Házasságon kívül született gyermekük. Nem kívánt emberkék. Mégis megvannak. Életüket anyjukkal együtt a külső körön kezdik futni. A periférián. Hátrányokkal, melyeket a legtöbb esetben senki és semmi nem képes megszüntetni. — A leányanyák társadalmi betegek — mondta egy velük foglalkozó szakember. Zömük 15 és 20 év közötti, rendezetlen családi körülmények közül indultak, szaktudásuk nincs, egzisztenciájuk megalapozatlan, felelősségtudatuk kialakulatlan. Sorsuk megoldására semmilyen modell nem alakítható ki. Ahány eset, annyi féle. Lényegében mind egy-egy tragédia. — Még a legideálisabb megoldás is csak kényszerűség — mondja a pszichológus. A gyermek mindenképpen megsínyli, ha apa nélkül nő fel. Se az állami gondozás, se az egyedülálló anya nem tudja személyiségét tökéletesen formálni. Még egy rosz- szabb család is jobb, mint a legmodernebb intézet. — A leányanyát sújtó nehézségek közül hiba lenne kiragadni a meglévő társadalmi előítéletet. Ez nyomasztó, bűnre ösztökélő, lelkileg romboló — így az orvos —, de talán még ennél is sokkal veszélyesebb, hogy egy természetellenes állapot alakul ki. A nőnek a terhesség alatt, a szülés után föltétlenül szüksége van a támaszra, társra, biztonságra. Sorsok — Tizenhét éves vagyok, ö 24 volt. Csak véle beszéltem mindig. Szerettem. Attól kezdve, hogy teherbe estem, nem nézett rám. Szó volt róla, hogy elvesz. Már nem akarom. Másnál is van gyereke. Nem biztonságos ez nekem. Pedig az első szerelmem volt. — M. Ilona, egy tanyai leány vallomása. — Felkerültem Pestre. Nagyon egyedül voltam. Féltem is. Nem tudtam eligazodni. Valakibe kapaszkodni akartam. Megkérdezte: akarsz velem járni? Ez lett belőle. Haza nem méhetek. Tizennyolc éves vagyok. Elég munkaviszonyom nincs, hogy gyermekgondozásira menjek. Az albérletet nem bírom. A nővérem mondta, hogy segít. Megtartom, nem adom gondozásba a gyereket. A szoptatás közben jöttem rá, hogy nagyon hozzám tartozik — mondja T. Emese. — Egyetemista vagyok. Anyám eljött ide az ot’honba. Pityergett, aztán megmondta: nem mehetek haza. Apám nem engedi, meg ő se tanácsolja. Hogy mi a foglalkozásuk? Érje be ennyivel: értelmiségiek. Igaz, kisváros, ahol laknak, de ez mégis túlzás. .. — Vegyük a tényekei — gondolkodik velem az oivos- nő: rossz családi körülmény. A gyermek—szülő kapcsolatból hiányzik a bizalom. A lány nem tud kihez fordulni. Egyedül van, minden gonddal, felelősséggel. Fél, mert tudja, hogy állapota botrányt kavar. A terhesség megszakításának módját se ismeri, ha kiskorú, akkor anyjának engedélye kellene, de ehhez hiányzik a bensőséges kapcsolat. Tipikus, hogy a gyermek apjától is eltávolodik, mert saját apjának rossz modellje — általában iszákos, durva emberekről van szó — taszít. Mindent megelőzően ott van még a hiányos szexuális felvilágosítás is. összetett a probléma, amihez még nyomatékkai hozzátenném: ritkán ítél a közvélemény szigorúan a férfi felett, aki pedig alapvetően felelős. Van-e kiút ? — A legeszményibb az lenne, ha a lányként szülők minél kevesebben lennének — mondja az orvos. Ehhez kell az átgondolt, kulturált felvilágosítás.' Ezzel egyidő- ben el kell érni, hogy azok, akik bármilyen okból elkényszerülnek otthonuktól, olyan körülmények közé kerüljenek, ami védi őket, magányukat oldja. Mindez természetesen nem szünteti meg a lehetőséget, de limitálja. A nehezebb az, hogy azokon segítsünk, akik mégis anyákká válnak. Sürgető, hogy változzék a közszellem, mely a leányanyákat megítéli. Tudni kell: legtöbbjük jó szándékú megtévedt, akik nem érdemlik meg se a család, se a lakó- közösség megvetését. A tapasztalatok szerint ott, ahol a szociálpolitikai kedvezményeket, így a gyermekgondozási segélyt jól alkalmazzák, ott sikerül átsegíteni az anyákat az első nehézségeken, lehetővé válik az otthonteremtés. Igen sok esetben — dolgozó lányokról lévén szó — a munkahely segítsége köny- nyíti meg a beilleszkedést. Jó példákat szolgáltat erre a konzervgyári gyakorlat. Meggondolandó, hogy azokban az esetekben, amikor az orvos, a pszichológus egyaránt javasolja, a gyermekét nevelni képes leányanyának meg lehetne-e könnyíteni, hogy olyan lakáshoz jusson, melynek rezsije elviselhető Ideális: a család A leányanyák problémájával igen megfontoltan szembe kell nézni. Annak előrebocsáPável Antokolszkij: Ady Endre: Századvég Az izgága Jézusok Mindössze huszonöt év — és búcsút vesz A XX. századtól az emberiség. Kihuny e világító tűzmadár-test, De vigye ördög; hol vég, ott a kezdet. Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég s azóta is hiába várjuk Rívó anyától s jámbor csemetétől Hozsánnás idők teljesültét. tásával: hogy társadalmunk- | ban a családi kör a legalkal- fi masabb a gyermek számára. : Azok a gyermekek, akik cse- | csemőotthonban maradnak, | évi 30—40 ezer forintba ke- i rülnek. Ez sem lenne baj, ha É ennek ellenére sem sínylené 1 meg a gyermek személyisége 1 a szülő hiányát, az anyai gon- | doskodást, o harmóniát. De | minden érvelés helyett állja- § nak itt befejezésül ismét azok I szavai, akik a legérdekelteb- 8 bek: — Otthonban nőttem fel én | is. Tulajdonképpen nem is | tudom, mi a szeretet. Ezért § nem ragaszkodom gyerme-1 kemhez... — Anyám kétszer látogatott | meg, de a gyermekemet egy- | szer sem nézte meg... — A gyár ígérte, hogy se- | gít jó albérlethez. Az ott- 5 honbelieken kívül emberi szót I csak tőlük kaptam. — Mit mondok majd neki, | ha egyszer megkérdi: nekem | ki az apám...? És bár nem részeg — mégis fennhéjázik. Nem józan — de utódit felneveié. A mindenségben léte ott tanyázik, Közben hona lesz kicsit rendetlenné. A mézhordó méheket nem utánozza, Méznek hatszögletű lépet nem épít. — Járt utat járatlanért fel nem ad, Ovál ívben száll, mint az aszteroid. Hová? Az isten háta mögé, messze. Jégmezők fagybársonyán a Kozmoszba, Hol hívó szót áhít a föld embere, Csodát vár — jóllehet bízik tudásába. Mintha a középkori dédnagyapja Terhelte volna agyon vad rémekkel — Ettől kap hideglelést a fantaszta, És küzd gyógyíthatatlan szédüléssel. Kaffer, naív, jólelkű könnyenhívő, Mázolgat hévvel vad absztrakt képeket, S a metaforák felhőkarcolói Rikítják a vásznat, melyet tart keret. És a hibátlan világmindenségben A veszélyes réseket felfedezé. A csillagász a döbbenettől rekedten A filozófust is kővé dermeszté, Ne ítéljünk sorsuk ismere- 1 te nélkül. Megcsalatott első | szerelmesek, magukra.maradt 1 társtalanok, könnyelmű gye- | rekek ők. Nem szorulhatnak I a perifériára, segíteni és | újabb csalódástól óvni mind- 1 annyiónk kötelessége. Riporterek idegeit felőrölve Ontja a rendítő hírek garmadát. A huszonegyedikhez közeledve Századunk nem fékez, állja a hajrát! Bábeli zűrzavart ne keressetek, Bármely bizarr ötlet valóra válhat. Bár maga a költő végén versének Bürget Lajos I A múló idő vasmarkába hullhat. Soha bizony nem nőtt ily nagyra S ilyen gyötrőn feszültre várás: Mintha virradni utálna az égbolt S mintha mindig csupán virradna. Néha ébreszt víg hajnal-ének S rá nyögve sóhajt vajúdó vágy, Megvadulnak a nászbeli bús párok. Mintha Krisztust teremtenének. « S az idők mégis állnak, várnak Régi Krisztus kis bűvkörében, Síró anyáktól vidám megváltója Sohse fog jönni a világnak. Sok-sok Krisztust, de mosolyogva Küldjétek el, friss anyák, hozzánk, Pálmák napján nem csöndes szamárhát kell, De tűzszekér égig robogva. Sok-sok harcos s diadal-ének Sok vakmerőség, vér, tűz és hit, Ezt hozzátok, elkrisztusodott bús, Keresztfás, szikkadt, anyaméhek. Vörös Krisztusoknak izgága. Tavaszi hadja várunk, várunk. Mert a világ megszenvedett, megérett S jussára méltó: a világra. Kik immár nemcsak harcot hoznak. De a harcot végigharcolják, Tapsolj, Élet, kikkel régen tartoztál, Millió, jövő Jézusodnak. (1914) OREGSORS 75 Nyilas Bertalan: — Mi olyan helyzetben éreztük magunkat, mintha életünkben megéltük volna, hogy csak voltunk... Közel egy éve annak, hogy egy hír bejárta a magyar sajtót: Milotán a termelőszövetkezeti nyugdíjasok megalakították az öregek tanácsát. Az Ő6Í faluközösségekben mindig megbecsülték az öregek bölcsességét, tapasztalatát. Nem régen az egyéni gazdálkodás idején az idős parasztember amíg élt, a vagyonnal rendelkezett, irányított és összetartotta a családot. Most a termelőszövetkezeti nyugdíjat élvezők a sokkal könnyebb és biztonságos öregkor ellenére az aktív közösségi munka elhagyásával sok helyen úgy érzik, az élet beléjük szorította a szót, véleményüknek, tapasztalatuknak nincs helye. Hogy sok-sok élettapasztalatuk, bölcsességük ma is kamatozhasson, ezért hozták létre az öregek tanácsát. A maguk közül választott Simon De- zsö:—Most. amikor lehet, miért ne hallatnánk szavunkat? Itt van például a háztáji, mi szívesen nevelünk jószágot, csak segítsenek... tanácstagok mintegy összekötő kapocs a termelőszövetkezeti vezetőség és a nyugdíjasok között; viszik, hozzák a véleményt, a tájékoztatást. — Mi olyan helyzetben éreztük magunkat — okolja meg a tanács fontosságát Nyilas Bertalan —, mintha életünkben megéltük volna, hogy csak voltunk. — A 30-as években megalakították az akkori öregebbek a gazdakört, hogy ott elbeszélgessenek, tanácskozzanak, de a szolgabíró hamar beszüntette azt — emlékszik vissza arra az időre Simon Dezső. Most, amikor lehet, miért ne hallatnánk szavunkat? Itt van például a háztáji, mi szívesen nevelünk jószágot, csak segítsenek. Ami az én portámon gyarapodást jelent, az az Fogarasi Gábor: — Hagyjuk csak a fiatalokat tervezni. Sokat mondták nekünk is apáink, nem lesz belőletek semmi. országnak is hasznos. Az állattenyésztésben még több takarmánnyal segíthet bennünket a szövetkezet. A beszélgetésben többször is felvetődött: az 50-es években leadott föld milyen jó volna most, mivel a termelőszövetkezet megerősödött. Már géppel megbírnának nagyobb területtel. Több lehetne a jószág is. Ezzel együtt az is szóba került, hogy a mai fiatalok már nem ragaszkodnak any- nyira a földhöz, csak azt nézik, miből élhetnek jobban. Mindegy az, hogy kavicsbánya, vagy valamilyen műhely. — Hagyjuk csak a fiatalokat tervezni — szólt közbe Fogarasi Gábor, Sokat mondták nekünk is apáink, nem lesz belőletek semmi. Aztán itt vagyunk. A fiatalok mindig többet akarnak. Végül abba maradtak: most a kevesebb területen úgy élnek, ahogy még soha. Ilyen jól akkor sem ment a sorsuk, amikor a szomszédos négy község határát dolgozták. — Van egy tehenem, egy növendék, a szerződött tinót nem régen adtam le — sorolja Fóri Gábor. — A hízó legalább kétmázsás, amit kettőnkre vágunk. A nyugdíj 1100 forint havonta. Illés Ferenc nemcsak szóban ad rendszeres tájékoztatást a tanács tagjainak, olykor bemutatják a határt, a különböző munkahelyeket. — Meggyőződtünk róla, amit a vezetőség nekünk itt a papírról elmondott, az úgy volt a határban is — igazolja Nyilas Bertalan a szó és a tett azonosságát. — Mi nagyon örülünk annak, ha az idős emberek elégedettek a ránkhagyott örökség kezelésével — mondja az elnök. De szívesen halljuk tanácsaikat, észrevételeiket is. A nyári határszemlén a gondosabb takarmánykezelésre hívták fel a figyelmünket. Azonnal intézkedtünk. Kapálás idején olyan esős időjárás volt itt, hogy már úgy látszott, a gyom úrrá lesz a határon. Az első hívó szóra több mint negyven idős ember ragadott kapát. A fiatalok egy része addig húzódozott a munkától. Amikor meglátták az idős’ embereket megrestellték magukat és az öregekkel együtt néhány nap alatt megtisztították a határt. A legutóbbi találkozón az elnök tájékoztatta az öregek képviselőit a jövő évi tervekről is. Elmondta, a tisztított d'ó mellett szamócával, köszmétével és fekete ribizlivel is .le akarják tenni névjegyüket a kereskedelem asztalára. Szeretnének Fóri Gábor: — Van egy tehenem, egy növendék, a szerződött tinót nem régen adtam le. A hízó legalább kétmázsás... helyben ezekből a gyümölcsökből export csomagolást végezni. Ismertette a rizstermelési rendszerben elért eredményeket. Most a szójababbal lépnek ipari termelési rendszerbe. Újabb terveik vannak a folyamkavics kitermelésére és feldolgozására. Az öregek: „Minden újat támogatunk, ami munkát ad és hasznot hoz, mert kicsi a határ és sok a tag” — mondták egyetértőén. Egy év rövid idő, mégis elmondhatjuk: Milotán valamit kitaláltak, elkezdtek, ami elsősorban nem a termelésben, mázsákban, forintokban mutatkozik, hanem az egymás megbecsülésében, a szívekben, lelkekben teszi gazdagabbá az embereket. Török Gusztáv, a tsz segédüzemének vezetője azt mondta: „Itt olyan szorgalmas emberek öregszenek ki a termelőszövetkezet aktív tagjai sorából, akik közül 1962-ben — az első közös esztendőben — száz- negyvenhatan gyűjtötték az aratók után az elmúlt kalászokat. Már akkor úgy becsülték a közös vagyont. Sokkal szegényebbek lennénk, ha ezeknek az idős embereknek a bölcsességét nem hasznosítanánk. Jobb az, ha egy gyerek az idősebbektől tudja meg, hogy a tűzhely ajtaja forró, mintha fájdalmas sebet ejt kezén.” Csikós Balázs Anyák a külső körön
