Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
1975. december 25. KELET-MAGYARORSZÁG 7 VÁROSRENDEZÉ N y íregyháza—holnap A VÁROSI TANÁCS VB NOVEMBERI ÜLÉSÉN városrendezési terveket vitatott meg és hagyott jóvá. Ott hallottuk, hogy a város felgyorsult fejlődéséből eredő változások nem csak új részletes rendezési terveket, de az általános rendezési terv felülvizsgálatát, illetve módosítását is igénylik. Időszerűvé vált a város fejlődésének és újabb változásainak áttekintése, felmérése, az elvégzett munka kritikus számbavétele, mintegy megállva a megtett úton és visszatekintve, majd előre: hogyan tovább? Mit tettünk jól. mit lehetett volna jobban és mi az, amit a jövőben mindenképp el kell kerülni? Mindez elmélyült munkát, tanácsi vezetők és szakemberek együttműködését, majd széles körű egyeztetést és megvitatást tesz szükségessé. Ezzel a cikkel nem szándékozunk — és nem is lehetséges — e munkának elébevágni, csupán gondolatokat vetünk fel, melyek a város rendezésének gazdag témakörébe tartozó néhány kiemelt témához kapcsolódnak; olyan gondolatokat, melyekhez hasonlóak mindenkiben felvetődhetnek, aki a várost ismeri, szereti, fejlődését figyelemmel kíséri. A városrendezésről szólva az első gondolat a közlekedés, mely minden régi településben, így Nyíregyházán is problémákkal terhelt: az utak kapacitása nem elegendő, vonalvezetésük korszerűtlen, a vasutat szintben keresztezik, stb. A.z úthálózat korszerűsítése a város egészének fejlődésével együtt, mintegy másfél évtizede kezdődött, s ha eredményeit fejmérjük — melyek nem jelentéktelenek —, azt kell mondanunk, hogy a korszerűsítés üteme nem tartott lépést a forgalom növekedésével. A következő években gyorsabb előrehaladás szükséges, a forgalmi hálózat fejlesztése és mindenekelőtt a szintbeli vasúti keresztezések megszüntetése terén. A VÁROS FEJLŐDÉSE SZÜKSÉGESSÉ TETTE az úthálózati tervek felülvizsgálatát, fejlesztését is. A Család utca környékének, mint lakás- építési területnek előtérbe kerülése és az északkeleti városrész gyors fejlődése miatt a vasútállomástól az Arany János utcával kezdődő, majd a Szántó Kovács—Leningrád— Család utcákon tervezett városi forgalmi útvonalat északi irányban, a Korányi Frigyes utcáig kell meghosszabbítani. REÁLIS KÖZELSÉGBE KERÜLT A KISVASÜT VÉGLEGES FELSZÁMOLÁSA is, ami lehetőv^ teszi, hogy felhagyott nyomvonalán Nyírszőlőst Sóstófürdővel és azon ál a központi belterülettel összekössük a vasút szintbeli keresztezés« nélküT Ez Nyírszőlősnek, mint a város kertes lakóterületének fejlődését mozdítaná elő. A személygépkocsik számának gyors nö vekedésével arányosan nő azok elhelyezésének, tárolásának problémája. Ezen a téren gyakran találkozunk azzal a téves nézettel hogy minden gépkocsi részére garázst, illetve garázs építése céljára területet kell biztosítani. Ez olyan maximalista igény, melynek kielégítése sehol a világon, így nálunk sem lehetséges. Az igény — helyesen — úgy fogalmazható meg, hogy a gépkocsik részére, ahol lehet, ott garázst, ahol ez nem lehetséges, ott parkolóhelyet kell biztosítani, mert különben az utakon álló gépkocsik az utak egyébként is szűk keresztmetszetét, átbocsátó képességét csökkentik, a forgalmat és az utak tisztántartását akadályozzák. A város fejlődésének alapja az iparfejlesztés, amihez terület, közmű, közlekedés és szakképzett munkaerő szükséges. Az ipar- területek kijelölésével és előkészítésével a város létrehozta az iparfejlesztés területi bázisát. Köztudott, hogy a megyében munkaerőben nincs hiány, és annak képzését ma már új ipari és szakiskolák sora biztosítja. Mindennek eredményeként a megvalósult iparfejlesztés is jelentős. A további fejlődés érdekében elsősorban a közműfejlesztés, különösen az energia- közművek fejlesztése terén kell előbbrelépni. A legnagyobb gond a hőenergia. A meglévő erőmű kapacitásának bővítésével az épülő lakások fűtési energiája egy ideig még biztosítható, de az ipar igényét nem oldja meg. Az elmúlt időszak negatívuma, hogy a déli iparterületen tervezett új fűtőerőmű nem valósult meg, a települő üzemek külön-külön kazántelepeket létesítettek. A meglévő erőmű bővítését is akadályozza a vágóhíd és húsüzem, ami mai helyén súlyosan sérti az elhelyezésére vonatkozó előírásokat is. Kitelepítése az élelmiszeripari területre előbb-utóbb ellj^rülhetelenné válik saját fejlődése érdekében is. Nagyon kell vigyázni arra, hogy mai helyén korszerűsítés, új beruházás ne történjen és a húsüzemből ne keletkezzék egy második „Volán-ügy”. AZ ELMÜLT MÁSFÉL ÉVTIZEDBEN i megvalósult tömeges lakásépítés három súly- jj ponti területe: az Arany János utca környé-1 ke, az Északi körút és a Jósaváros. A három 1 terület három időszakot és három építési | technológiát is jelöl. Az első az Arany János j utca volt, mely még „szocreál” stílusban, ha- j gyományos technológiával indult. A kialakult városkép is hagyományos, zárt. Az Arany János utca folytatása keleti irányú áttöréssel a következő évek feladata. A következő lépcsőben kezdődött az Északi körút és környékének beépítése. Itt tetszetősebb, „modernebb”, de kevésbé egységes városkép jött létre, mint az Arany János utcában. Itt jobban érezni az építési technológia időközi változásait, és azt, hogy a különböző szakaszok különböző időpontokban készült beépítési tervek szerint valósultak meg. A tervezett városligetig, illetve a temetőig tartó utolsó szakasz most épül. NYÍREGYHÁZA LEGÚJABB, házgyári épületekkel beépülő városrésze a Jósaváros. az előző kettőnél rövidebb idő alatt egységes technológiával valósul meg, egységes beépítési terv alapján. A három terület közül a Jósaváros a leginkább lakótelepjellegű. A körülötte lévő más karakterű lakóterületek miatt folytatása nem lehetséges, ezért az V. f ötéves tervben a hárgyári épületek elhelyezése céljára új területet kell előkészíteni. Ezt a célt szolgálta a Család utca környékére kiírt, nemrég lezajlott tervpályázat is, melynek eredményét a város lakossága a tervek nyilvános kiállításán ismerhette meg. A város egyéb területein is voltak ki- I sebb-nagyobb lakásépítések, de a lakások zö- | me az említett három területen, koncentrál- | tan valósult meg, ami az előkészítés és meg- | valósítás tervszerűségére utal és mind gazda- | sági, mind városépítési előnyökkel jár. A tö- j meges lakásépítés koncentrált megvalósításé- 5 ra a jövőben is törekedni kell, ugyanakkor a jj nem házgyári technológiával épülő lakóépü- £ leteket a város rekonstrukciós feladatainak megoldására is fel kell használni. (A Belső j körút, az Arany János utca keleti folytatása. I a Debreceni utca bevezetése, illetve a déli | városrész rekonstrukciója, stb.) A VÁROSKÖZPONT rekonstrukciója Nyír- íj egyháza legkényesebb városrendezési felada - tát képezi. A központ az egyetlen olyan te- jj rülete a városnak, ahol értékes régi épülete- > kei, városképet és térrendszert kell az új | építkezésekkel ötvözni, harmonikus egységbe I foglalni. Itt lehet leginkább hibázni és itt j tűnik leginkább szembe a hiba. A városközpontot nem lehet letarolni — miként az Arany János utcát, vagy az Északi körút környékét lehetett — és nem lehet teljesen új, „modern” központot felépíteni , mint például Salgótarjánban. A nyíregyházi j városközpontban minden egyes új épület elhelyezését, megjelenését, magasságát, sőt színét is csak az egész városközpont léptékében és rendjében gondolkodva és az épület közvetlen környezetét figyelembevéve lehet meghatározni. Nem szabad olyan hibának: megismétlődnie, mint az Egyház utca és Rákóczi utca sarkán épült irodaháznál, mely az j igények nyomásának engedve, nagyobbra, épült a rendezési tervben előírt magasságnál, ennek következtében a Tanácsköztársa- ság tér felől nézve a nyugati térfal felett u városkép zavaróan jelenik meg. A középmagas épületek elhelyezését a városközpont körül általában nem lehet ellenezni, de úgy véljük, hogy azokat csak hangsúlyos elemként és nagyon megfontoltan szabad elhelyezni, úgy, hogy a központ városképét — mely önmagában harmonikus és léptékében kiegyensúlyozott — ne rontsák, hanem gazdagítják. A VÁROSKÖZPONTBAN LÉVŐ RÉGI ÉPÜLETEK közül azokat, melyek a város- j kép alakításában jelentős szerepet játszanak, még áldozatok árán is meg kell tartani, még * akkor is, ha önmagukban nem képviselnek § különösebb építészeti értéket. Ilyen épület a j régi Szabolcs-száUó, melynek felújítását — gazdasági alapon — vitatják. Nem hisszük., hogy egy új, hasonló kapacitású épület ke vesebbe kerülne, mint a régi Szabolcsi felújítása. A szállodára pedig szükség van, el- fi bontása esetén, még azt megelőzőleg az ú; szállodát fel kellene építeni. S vajon milyen épület kerülne a régi Szabolcs helyére? Bi- 8 zonyos, hogy a Kossuth tér és az egész vá- 'h rosközpont szegényebbé válna. Kalata Gyula ESKÜVŐ KARÁCSONYKOR „Nem vágyunk a városba...” pvecember 24-re csak egyetlen esküvőt jelentettek be a csengeri tanács anyakönyvi hivatalában. A vőlegény: Apáti Imre csengeri lakos, a menyasszony: Magyar Irén csengerújfalui lakos. Magyar Irént a munkahelyén, a Szamos menti Állami Gazdaság kerületi központjában kerestem föl. Amikor benyitottam a „Pénztár” feliratú ajtón, köszönésemre vékony arcú, komoly tekintetű fiatal lány válaszolt. A háta mögött zöldellő zömök páncél- szekrénytől élesen elütött sűrű barna haja, előtte iratok garmadája hevert csak általa tudott rendben. Beszélgetésünk során megfontoltan, komolyan szólt. Időnként el-elmosolyo- dott. — Milyen lesz a lagzi? — Lagzi?! Nem csinálunk. Az a véleményünk, hogy nem éri meg a vele járó rengeteg munka, hercehurca... Meg aztán a szüleim (bár, ha nagyon akarnám, megcsinálnák a kedvemért) azt mondták tavaly, a bátyám lakodalma után: még egyszer nem... — Általában anyagilag nem veszteséges egy nagyszabású lakodalom... — Az igaz. A bátyámékén is bejött vagy harmincezer forint értékű ajándék, meg pénz, pedig nem is volt hetedhét országra szóló. De mégsem csinálunk. Egy családi vacsorát rendezünk — igaz, azon is negyvenen leszünk. Nagy a család. Mi is, meg az udvarlómék is hárman vannak testvérek. — Bal kezén megvillant az arany karika, friss csillogásé. Előbbi mondatából érződött: szokatlan még a „vőlegényem” szó... — Meddig udvarolt a vőlegénye? — Hát... Ez hosszú történet lenne. Amíg iskolába jártunk, addig a szünetekben találkoztunk, év közben leveleztünk. Ugyanis én Fehérgyarmaton érettségiztem a közgazdasági szakközépiskolában, ő pedig Nyíregyházára járt. Aztán abbamaradt a dolog egy időre. Most folyamatosan két éve járunk együft. — S ezt az időt elegendőnek érzik ahhoz, hogy ösz- szeházasodjanak? — Igen. Azt hiszem, elég alaposan ismerjük egymást. Meg aztán sikerült egy kicsit takarékoskodnunk is, hogy ne csak a szüléink támogatására legyünk utalva. — Mit kapott otthonról hozományba? — Nem olyan hozomány az, mint régen! Félretettem a fizetésemet évekig (igaz, nem túl sok: 1600 forint) s a szüleimmel közösen vetnünk bútort, szőnyeget, satöbbi. — És a lakás? , — Már megvan. Abban fogjuk tartani az esküvői vacsorát. A vőlegényem szülei építették... — Eszerint itt akarnak letelepedni Csengerben? — Semmi kedvünk elmenni. Mindketten szeretünk itt élni. Nem vágyunk a városba. — Egy nyíregyházi jósa- városi toronyházban lévő összkomfortos lakásért elcserélné az ittenit? — Nem én. Egyrészt nem hagynám itt ezt a környéket, nagyon szeretem... A tájat, az embereket. Itt születtem. Másrészt pedig: ha központi fűtésünk nincs is, a lakásunk tágas, van vízvezeték, fürdőszoba. Végül pedig azt hiszem, az én ezerhatszáz forintom nemigen érne annyit a városban, mint itt... Itt a kert révén félig-meddig önellátók lehetünk. — Az állásával elégedett? — Igen. Két éve vagyok a gazdaságnál, voltam könyvelő, bérelszámoló, áprilistól pénztárosként dolgozom. Vagyis a szakmámban. Szerencsés vagyok — ezen a vidéken nem könnyű munkahelyet találni, különösen egy nőnek. A vőlegényem nem dolgozik a szakmájában. Esztergályosként nem tudott megfelelően elhelyezkedni, így került a ládaüzembe. Művezető. — Egyházi esküvőjük lesz? — Nem. KISZ-titkár vagyok, egy hónapja párttag, fel sem vetődött bennem, hogy templomban esküdjek. A szüleim sem erőltetik. A vőlegényemék hasonlóan gondolkoznak. Társadalmi esküvőt tartunk. — És az esküvő után is ugyanolyan aktív KlSZ-ve- zető marad?... — Nem könnyű a kérdés. A mi alapszervezetünkben is gond, hogy a fiatal házaspárok elmaradoznak a KISZ- től, sokszor be is jelentik, hogy nem kívánnak többé tagok lenni. A saját otthonra koncentrálnak, nehezen mozdulnak ki, megváltozik az életmódjuk. Jól ismerem ezt a problémát, így hát inkább megelőzöm... A következő választáskor lemondok a titkárságról. Viszont semmiképp sem akarom teljesen abbahagyni a KISZ- munkát. Szívesen lennék vezetőségi tag, s amit vállalni tudok, elvégezni... Nagyon szeretném elérni, hogy a többi fiatal házaspárt is visszacsalogatnánk. Persze, ahol már gyerek is van... — Hány gyereket szeretne? — Hármat. Búcsúzáskor pirulva fogadta a talán legelső sze- rencsekivánatot a házasságához. önkéntelen mozdulattal a gyűrűjéhez nyúlt, aztán visszaült az íróasztal mögé. Holnap fizetést oszt. Tarnavölgyi György „Gyertyagyúj táskor talán meghallom a sírást...” NÉGYSZEMKÖZT EGY LEENDŐ KISMAMÁVAL — Bocsánat, hogy megszólítom. Mikorra várják? — Karácsonyra várjuk. Igaz, mondták már, hogy nem mindig válik be a kiskönyvbe beírt dátum, én azonban úgy érzem, a kórházban töltjük a karácsonyt. — A kilencedik hónapban már sokan panaszkodnak. — Panaszkodni minden kismama tudna, mert nincs olyan, hogy ne érezné meg a változást. De ez még nem ok arra, hogy mindenki rám figyeljen. Látja, engem ez a nagy meleg bánt, de itt, a terhesgondozóban még a hőmérsékletre is ügyelnek. El sem engednek úgy bennünket, hogy alaposan ki ne kérdeznének. Nincs miről panaszkodnom. Igaz, a rendszeres munkát abba kellett hagynom, elég sokat voltam táppénzen, most azonban, ahogy közeledik az idő, egyre erősebbnek érzem magam. Sok mozgásra, szalbad levegőre van szükségem, mert mint minden újdonságot, ezt az állapotot is meg kell szokni. — Az első lesz? — Igen. Egyéves házasok vagyunk. Családtervezésről még nem merek beszélni, mert inkább véletlenül jön a gyerek, a másodikat azonban már úgy szeretnénk, hogy ne legyen három év korkülönbség közöttük. Hosszú lesz ez a gyermekgondozási szabadság, talán a munkahelyemen is elfelejtenek, mégis így döntöttünk. Huszonnégy éve6 vagyok, s egy darabig azt szeretném, hogy semmi más ne legyek, csak anya. — Hiányzik-e a megszokott munkahely? — A munka hiányzik. Nehéz volt megszokni, hogy nem kell pontos időre bemenni. Szerencsére sikerült egy olyan megoldást találnom. hogy csak a gyerekkel foglalkozom, s mégsem maradok el a munkámtól. Az ősszel ugyanis a konzervgyár — ahol a félkészáruraktár- ban dolgoztam — tanfolyamot indított gyermekgondozási szabadságon lévő kismamáknak. Jelentkeztem. Két évig hetente egyszer járunk be az élelmiszeripari szakmunkásképzőbe. — Jó néhány éve történt, hogy édesanyám beteg lett. Nyírmadáról Budapestre kellett vinni gyógyíttatni. Nekem ez azt jelentette, hogy nem tudtam befejezni a mezőgazdasági szakmunkás- képzőt Mátészalkán. Azóta vágytam arra, hogy egyszer majd azt írják be a hivatalos papírjaimba; foglalkozása szakmunkás. — Sok áldozattal jár a tanulás. Mit szól hozzá a férje? — Megbeszéltük, örül neki. A Volánnál dolgozik, gépkocsivezető, sokfelé jár, sok minden érdekli. Talán még segíteni is tud, ha valahol elakadnék. De már arra is gondoltam, mennyire kíváncsiak a gyerekek, ha tanulok, nemcsak magam miatt teszem. Eleinte biztosan nehéz lesz. A két nagymama vigyáz majd felváltva, amíg iskolába megyek. A Szegfű utcai albérlet sem a legideálisabb hely gyereknevelésre és tanulásra, de már megkaptuk azt az ígéretet, hogy jövőre be is költözhetünk egy kétszobás jósavárosi házba. — Végül egy hagyományos kérdés: fiú, vagy lány? — Tudja, hogy minden férfi, így a férjem is büszkébb lenne a fiúra Amikor elkezdtük a kelengyét összegyűjteni, mindenből kéket vettem. Már a félidőtől kö- tögetem az apró holmikat, kivasalva, összecsomagolva ott várják a szekrényben a kicsit. Orosz Illés lesz a neve, mint az apjának, vagy Orosz Kata az én nevem után. ügy számolom, amikor otthon meggvújtják a gyertyákat a karácsonyfán; meghallom a sírását. Baraksó Erzsébet
