Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

8 KELET-MAGYÄRORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. december 21. KÉSZÜLŐDÉS A KISZ-KONGRESSZUSRA Teljesíteni az akcióprogramot Beszélgetés Szilágyi Józseffel, a KISZ megyei első titkárával A Magyar Kommunista Ifjúsági sadalmunk egyik jelentős eseménye Szövetség Központi Bizottsága 1975. lesz ez. Az előkészületekről, és Sza- november 12-i ülésén úgy határozott, bolcs-Szatmár megye ifjúságát köz- hogy a KISZ következő, IX. kongresz- vétlenül is érintő néhány kérdésre szusát 1976. májusára hívják össze, kértünk választ Szilágyi Józseftől, a Nemcsak az ifjúság, hanem egész tár- KISZ megyei első titkárától. Rubóczki Dezső, Pálfi József, Balogh Tibor. Négyen a piros mozdonynál O "' k négyen alkotnak egy szocialista bri­gádot. A „KIMSZ” nevet választották ezelőtt néhány hónappal. Molnár János a kora miatt lett a brigád vezetője, mond­ván, hogy ő „az öreg”: 31 éves. A többiek 20—23 évesek. Szerelők. Naponta találkoznak az M—62-es Diesel-mozdony belsejé­ben, Záhonyban. Balogh Tibor Tornyospálcáról, a többiek Ajakról, Komo­róból érkeznek. A kétezer lóerős gép javítására 18 munkanapot adnak, ami­ből esetenként még le is faragnak, hogy hamarabb átadják a forgalomnak. Rubóczki Dezső álma: egyszer ott lenni a veze­tőülésben. A javítás köz­ben van rá mód, hogy a Molnár János. mozdonyt alaposan meg­ismerje. Az apró, finom alkatrészek működése, ja­vítása különösen érdekli. A néhány hónapi közös munkában már jc bará­tokká váltak, ami húsz­évesen nem is megy ne­hezen. Pálfi Józsefet a regu- látor beállítása közben találtuk. Valamivel ko­molyabb a nála 3 évvel fiatalabb húszéveseknél — Baloghnál, Rubóczki- nál. Azért, ha a munka tempója engedi, ő is ben­ne van egy kis közös ug­ratásban. E nélkül unal­mas lenne a nap. Főleg az ebédidő alkalmas a mókázásra. ÖR négyen összesen 94 évesek, fia­talok. Hammel József ÚTON A PÁRTFOGÓVAL Az ítélet: próbaidő — Miért tartja ki­emelkedőnek ezt a közelgő eseményt? — Többször el szoktuk mondani, hogy egy-egy ilyen politika’ esemény különösen fontos. Most korántsem hol­mi beidegződés mondatja ezt velünk. Köztudott, hogy egész társadalmunk életében milyen történelmi fontossá­gú volt a párt XI. kong­resszusa, az ott elfogadott határozat, a programnyilat­kozat. Ezek a legközvetle­nebbül érintik megyénk fia­taljait is, amihez még hoz­zátehetjük: a programnyi­latkozat hosszabb távra szabta meg társadalmi fej­lődésünket, s az abban fog­laltak valójában a mai ti­zen- és huszonévesek holna­pi valósága lesz. Mindezeken túl megemlítem: hamarosan kezdetét veszi az ötödik öt­éves terv, amely a szocialis­ta építés töretlen folytatá­sát tűzi célul. Ugyanakkor köztudott, hogy az eredmé­nyeink mellett a világpiac kedvezőtlen hatása miatt je­lentős gazdasági nehézségek­kel is küzdünk. Nyugodtan fogalmazhatunk úgy: azok a fiatalok, akik most és a kö­vetkező időszakban erejük, tehetségük szerint vállalnak részt a gazdasági feladatok megoldásából, forradalmi tettre vállalkoznak. — A fejlett szoci­alista társadalom épí­tése nem csak gazda­sági tennivalókat je­lent. — Valóban így van, s ezt jól tudják megyénk fiataljai is. Ezért is helyezünk min­den eddiginél nagyobb fi­gyelmet az ideológiai, a po­litikai és a kulturális neve­lésre. Ismét visszautalnék a programnyilatkozatra: az ab­ban lévő szép célok szak­mailag és politikailag egy­formán jól képzett, jól fel­készített embereket feltéte­leznek. Nem csak épületek­ben, gépekben, hanem a fe­jekben is épülnünk kell. Ezért is itt hangsúlyoznám, hogy a kongresszusi felké­szülés során szeretnénk el­érni, hogy fiataljaink még jobban magukénak érezzék eredményeinket, s osztozza­nak gondjainkban. A haza- fiságra nevelést például úgy szeretnénk színvonalasabbá tenni a jövőben, hogy me­gyénk fiataljai eredményei­vel és gondjaival együtt sze­ressék hazánkat. — Milyen feltéte­lek vannak a felada­tok elvégzéséhez? — Bátran mondhatom, hogy az utóbbi öt esztendő­ben lényegesen megváltoz­tak az ifjúság és az ifjúsági munka körülményei. Beérő­ben van a párt 1970-es ifjúságpolitikai határozata, amelynek nyomán nem csak szavakban, hanem sokkal in­kább tettekben mérhető a nagyobb figyelem, a megbe­csülés ifjúságunk iránt. Hosszan sorolhatnám azokat a párt- és állami intézkedé­seket, amelyek nyomán ja­vultak a munkásfiatalok élet- és munkakörülményei, több lett az ifjúsági klub falvainkban, nagyobb segít­séget kapnak gondtalan ta­nulásukhoz a mukásszárma- zású iskolások. Hozzátehet- ném mindehhez azokat a si­keres munkaakciókat, véd­nökségvállalásokat, amelyek­kel Szabolcs-Szatmárban is bizonyították a szervezett fiatalok: érdemesek a na­gyobb megbecsülésre. Mind­ezek együtt alkotják a ked­vezően megváltozott feltéte­leket. Ugyanakkor elmond­hatom, hogy az ifjúsági tör­vényt megyénk valamennyi munkahelyén egyre kézzel­foghatóbban valósítják meg, ami szintén javítja mun­kánk feltételét. — A kongresszusi előkészületek várha­tóan friss pezsdülést jelentenek majd a KlSZ-szervezetek­ben. — Ez így igaz, de nem pontos. A KISZ kongresszu­sa nem csupán 35 ezer sza­bolcsi szervezett fiatal és a 70 ezer úttörő, kisdobos ese­ménye, hanem az egész fia­talságé. Mi itt Szabolcsban úgy számolunk, hogy a la­kosság egyharmada harminc éven aluli. Ez azt jelenti, hogy csupán megyénkben 200 ezer fiatalt érint közvet­lenül vagy közelről az ifjú­ság közelgő nagy eseménye. Azt szeretnénk, ha az előké­születek során a különböző fórumok jó alkalmai lenné­nek a közös feladatok szám­bavételének, a végrehajtás célszerű meigszervezésének. Természetesen mindenek­előtt az alapszervezeti élet megújhodására helyezzük a fő hangsúlyt. — Hallhatnánk va­lamit az előkészüle­tek „menetrendjé­ről”? — Ez már lényegében megkezdődött, amikor a megyei, járási, városi és a nagyközségi KISZ-bi- zottságok elkészítették a kö­vetkező időszakra szóló ak­cióprogramjaikat. Az alap­szervezetek erre, valamint a KB akcióprogramjára építve kereshetik konkrét lehetősé­geiket, szabhatják meg köz­vetlenebb feladataikat a kö­vetkező mozgalmi évre. Alap- szervezeteink két taggyűlést rendeznek a közeljövőben. Az első ilyen ülésen — amelyre február 5-ig kerül sor — értékelik a kongresz- szusi akcióprogram végre­hajtását, az egyéni feladatok teljesítését, s döntenek ar­ról, kik legyenek az alao- szervezetek vezetői. Aján­lással élnek a felsőbb KISZ- szervekbe történő választás­hoz. A második taggyűlé­sen — februárban — a Köz­ponti Bizottság kongresszusi levele és a szervezeti sza­bályzat vitájára, valamint a 76—77-es akcióprogram elfo­gadására kerül sor. Március 18-ig rendezzük az üzemi in­tézményi és tanintézeti kül­döttgyűléseket, ezt követőleg április 4-ig a városi, járási, nagyközségi, községi válasz­tásokra kerül sor, míg ápri­lis közepén tartjuk a megyei küldöttgyűlést. — Fontosnak tartom meg­jegyezni, hogy az ifjúsági mozgalomban most előtérbe kerül a munkamódszer kor­szerűsítése, s ezt messzeme­nően figyelembe vesszük a következő hónapokban. En­nek lényege az, hogy az irá­nyítás közvetlenebb legyen, ne papíron, hanem szemé­lyesen találkozzunk az eddi­ginél lényegesen többször az alapszervezetekkel. Az elvi és az operatív irányítást a jövőben egy testület látja el, így csökkenteni lehet a kötöttséget és koncentrálni a figyelmet. Reméljük, a kongresszusig, s azt köve­tően megyénk fiataljai az eddigieknél is jobb eredmé­nyeket mutatnak fel. Most nem lesznek hangzatos jel­szavak. Azt szeretnénk, ha az eredményeink lennének beszédesek. A. S. A mama láthatólag za­varban van egy ki­csit, kapkodva igaz­gatja a kendőjét. Pe­dig nem először találkozik a vele szemben ülő fiatalem­berrel. Ez már a harmadik családlátogatás. — Higgye el, semmi, de semmi rosszat nem tudok mondani a Ferire! Most volt itthon a múlt hét végén. Már csütörtök este hazaérkezett, és vasárnap délután utazott vissza Pestre. A fizetését az utolsó fillérig hazahozta. Há­romezer-kétszáz forintot. Pén­teken aztán felültem vele a buszra, bementünk Szálkára, és vettünk neki egy szép öl­tönyt. Meg egy inget, nyak­kendővel. A múlt havi fize­téséből vett fönt egy bundát magának... Feri tavaly nyáron bűncse­lekményt követett el Buda­pesten. Az egyik nyaralótele­pen néhány társával különfé­le ruhaneműket loptak — farmert, pulóvereket. A bí­róság a fiatalkorú fiút nem ítélte börtönbüntetésre — ez volt az első efféle cselekmé­nye, így hát megvan a re­mény, hogy visszatér a jó út­ra. Az ítélet: egy évre próbá­ra bocsátják. Ha ez idő alatt nem lesz vele baj, akkor ki­siklását nyomtalanul elfelejt­heti... Az ítélet alapján községé­nek tanácsa hivatásos pártfo­gót rendelt ki a fiú mellé, hogy figyelemmel kísérje a próbaidő alatt. A családláto­gatás ezt szolgálja. Szabó Gá­bor pártfogó arról faggatja a fiú édesanyját: hogyan visel­kedik Feri, milyen gyakran jár haza, mit tudnak a mun­kahelyi magatartásáról... A mama sorolja, fia szabad szombatokon hazajön, a fize­tését papíron elszámoltatják vele, odafent munkásszálló­ban lakik, szakított a régi tár­saságával, most fejezett be munkahelyén egy könnyű­gépkezelői tanfolyamot, janu­ártól belefog egy másikba... A szeme is könnybelábad az örömtől, hogy ilyen jó híreket mondhat. A jelek szerint Ferivel nincs baj. Búcsúzáskor anyja még büszkén megmutatja az új öltönyt, és elújságolja, hogy fia karácsony előtt hazajön, itthon lesz január negyediké­ig. A pártfogó feljegyzi — meg akarja látogatni. Még nem találkozott vele szemé­lyesen. — Jelenleg huszonkét fiatal gondozását végzem — mond­ja később Szabó Gábor. — Közülük sokkal nem találkoz­tam még személyesen, ugyan­is nem itthon dolgoznak. Leg­többjük Budapesten van, és nem mindegyikük jár haza rendszeresen. Az általános is­kola után kikerültek a szülői házból — szakmunkásképzőbe vagy munkahelyekre — leg­többen Pestre. Ott aztán a „tapasztaltabb” barátok, a szórakozási lehetőségek, a nagy szabadság megszédítette őket. Kollégiumi lopástól kezdve gépkocsik feltöréséig terjed a bűnök skálája... No, és persze van olyan is, aki itthon követett el valamit, itthon dolgozik. Velük szemé­lyesen is kapcsolatot tartok. Szabó Gábor pedagógus — két évig tanított, utána lett a megyei gyermek- és ifjúság­védő intézet munkatársa. A mátészalkai, fehérgyarmati és a vásárosnaményi járás tar­tozik hozzá — tulajdonképpen két körzet, mivel a megyében a hat pártfogói körzetre csak öt munkatárs jut. — Sokszor megkérdezik tőlem: van ennek valami ér­telme, eredményes a „pártfo­gásom”? Az igazság az: nem tudok könnyen felelni... A gondozás célja, hogy egyenes­ben tartsuk a megbotlott fia­talok életét, illetve, hogy a börtönbüntetésre ítélteket szabadulásuk után a beillesz­kedésben segítsük... A rend­szeres, havonkénti családláto­gatás hasznos annyiból, hogy érezteti: nem veszítettük szem elől a fiatalt. Viszont sokszor csak távolból, hírek alapján kísérhetem figyelemmel a munkahelyén, ahol végered­ményben az élete nagy része zajlik... Tulajdonképpen a munkahellyel is kapcsolatot kellene tartanom — van is néhány ilyen eset. Ott egy társadalmi pártfogó felügyel a fiatalra, szemmel tartja, tá­mogatja. Többnyire a brigád­jából valaki... Viszont nagyon sok munkahely ügyet sem vet erre, vagy csak papíron léte­zik társadalmi pártfogó... T. Gy. Hatvani Dániel: VASMÉZBEN Vasmézben fekete szivárványban Kasok kohók füzeseimnek milyen fulánk sebzi meg szájam szerelemszagú nedvét szedik meg ütközik dús herevirágaimnak fondorlat a vakbuzgárok hatalma vízroncsra hulló dongó-csillag zöld lángot vető farkasalma Dunatáj lepedékes csendje Uszály fordul megcsapolt égre rakódik küllőre kerekekre szikrát pattintó táncba vérbe salak-csipkézte tornyokon túl s hordalékból jövök csírátlan imhol jövök a nádasokból vasmézben fekete szivárványban

Next

/
Thumbnails
Contents