Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
1975. december 21. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 ZSÁKUTCÁBAN A KLUB NEM MŰKÖDIK, mert nincs illemhelye — ez a nyers valóság. A mátészalkai Szalmár Bútorgyár ifjúsági klubját októberben a.KÖJÁLL bezáratta a fent említett okból. A klub hat hónapig tartott nyitva. A ház tulajdonképpen a bútorgyáré. Két lakás van benne, alatta pedig jókora pince. Ebben tavalyig a gyár egyik osztálya dolgozott, kiköltözésük után a KISZ-esek kapták meg klub céljaira. Az elmúlt év októberétől az április 4-i avatásig dolgoztak szabad idejükben a fiatalok a pince átalakításán. Az anyagot — faburkolatot, padlóborítást, stb. — a gyár adta, a munkái pedig az esténként, hétvégeken összegyűlt fiúk és lányok A pinceklubot meg is nyitották annak rendje és módja szerint, megindult benne az élet. Csakhogy gyülekeztek a viharfelhők. A két lakás lakói nem mindent néztek jó szemmel. Mint egyikük mondja: már azt sem vették szívesen, hogy megkérdezésük nélkül telepítették oda a klubot. EZÉRT AZTÁN A LAKÓK BEZÁRTAK az udvari illemhelyeket — még a nyáron. Egyikük panaszt tett a KÖJÁLL- nál: tarthatatlan állapotok uralkodnak az udvarban a klub miatt. A KÖJÁLL vizsgálatot tartott és határozott: mivel a klubnak nincs az előírásnak megfelelő mellékhelyisége, nem működhet, míg nem létesítenek egyet. Eddig a történet. Csattanó vagy éppen heppiend még a távolban sem látszik. Már-már komikus a helyzet. (Vagy inkább nevetséges?! A 40 ezer forintos pinceklub üresen áll, mert a lakók és a fiatalok összekülönböztek. A klub tágjainak bizonyára van a rovásán — ugyanakkor azonban a lakók is elhamarkodták a dolgot. A ZSÁKUTCÁBÓL a legegyszerűbben úgy lehet kijutni, ha megfordul az ember. Visszamegy egészen addig, lahol más irányba térhet. Ez esetben a már említet* „egyeztető tárgyalásokig” lehetne visszamenni. Ott bizonyára új fordulatot venne a dolog... Tarnavölgyi György Faragott kapu H atvanegy éve, januárban történt, hogy Gál István Gyer- gyóremetéről felkerekedett Székelyudvarhelyre, és beállt katonának. Tette ezt azért, mert mondták volt neki: csak pár hónap és vége, így megúszod a három évet a közös hadseregben. Akkor 16. évét taposta, igaz vékony dongáján. Innen kezdődik a történet, amely valójában történelem. Mert Gál Istvánnal minden történt, ami egy emberrel történhet, s nem is akárhogyan. Volt katona Ferenc Jóska, IV. Károly, Károlyi Mihály, Kun Béla és Horthy alatt, amiből már ki is tűnik, nemhogy a három évet nem úszta meg, de a hatot sem. Amikor levetette az angyalbőrt, s szakmáját is folytatta, Nyíregyházán asszonyt választott magának, máig tartó örömére. És miután jó asztalos volt, akiről beszéltek, hiszen az épülethez épp úgy értett mint a bútorhoz, elcsábították a repülőtérre repülőgép-asztalosnak. — Mert olyan gépek voltak akkoriban, melyeknek nemcsak a fedélzete kívánt asztalost, hanem még a törzse is. Iskolagépfélék voltak, s ami a legizgalmasabb volt, azt mondták nekünk: — na, akik szereltétek, ti repüljetek vele először, ha leesik, akkor ti maradjatok ott. Erre nem került sor, de eljutottam repülővel Amszterdamba, ahonnan ezt a bőrkabátot hoztam. Rábök a negyvenéves kabátra. De világlátása ezzel sem fejeződött be, ennek még külön története van. Mert eddig bejárta már Európa nagy részét, igaz nem turistaként, hátizsák helyett a borjú volt a vállán. Aztán véget értek a repülőtéri évek — hét vagy nyolc volt belőle — s Gál Istvánnak feltették a kérdést: akar-e Székesfehérvárra menni? Nos akart. — Megyek haza, már ösz- szecsomagolva a holmi, hüp- pögést hallok a házból. Jön az asszony, szeme mint a házinyúlé. Megértettem rögvest, mi a baj. Ha valaki, úgy én tudom, mi elszakadni a szülőhelytől. Mondtam is neki: ide a fejszét, aztán bontsuk kifelé a ládákat. Ipart vált, s dolgozni kezd. Egy darabig megy is minden rendben. Ez időben kapja a megbízást egy székelykapu faragására.' És itt kanyarodjunk el egy kissé az élettörténettől, mert ennek külön jelentősége van. Ez a székelykapu tette ugyanis lehetővé, hogy összeismerkedjünk. Történt, hogy az újságunkban megjelent egy fénykép. Rajta az a bizonyos kapu. Ezt látta meg Gál István, aki immáron 1944 óta nem tudott semmit alkotásáról. Pedig szép munka. Tölgyfából készült, rajta a szép virágok, mind vésve. Lánya, aki akkor gimnazista volt, segített neki rajzolni. Sajnálta is roppantul, hogy elveszett. Amikor aztán meglátta az újságban, öröme igen nagy lett. Kiment a mezőgazdasági főiskolára, megnézte. Különben is, ez a kapu volt, amit akkoriban be tudott fejezni. — Éppen égy hármasablakot szabok le, amikor jönnek, kopogtatnak. Itt a behívó Gál! Elmentem. Egy sor háborúzás, aztán folytatom. Végére érek, készülünk az asszonnyal házat venni Együtt a pénz, kinézzük a házat. Megint jönnek: Gál, itt a behívó. Megint egy hadjárat, amíg oda vagyok, megcsappan a spórolt pénz. Aztán felvállalok egy előszoba- garnitúrát. Készül is szépen, amikor ismét jönnek: menni kell a Délvidékre Gál. Ez már sok volt. Gondoltam is az állomáson, amikor beva- goníroztuk a 60 fogatot, négy hátaslovat, egy táborikonyhát és 135 embert, no István, egy golyó kéne a fejedbe, mert ebből már elég. Meg is esküdtem: valamit kiagyalok, de én többet katona nem leszek. Végül, hosszas töprengés után a postánál kötött ki. Még katona volt, amikor beadta a folyamodványt, s mire hazajött, ott is volt az értesítés : kisegítő szolgálatra felvétetik. — Tudja, az a kár, hogy már 77 vagyok. Mert ha ma vagyok mester, minden munkámat be tudom fejezni. Változatos életemben talán ez az egy szomorúságom, hogy nekem mindent félbe- kényszerítettek a háborúk. Talán-így megérti, mit is jelent nekem ez a kapu. Büszke vagyok rá, hogy az utókornak becsülettel hagyok egy székely emléket. Elindul Gál István haza, Pacsirta utcai házába. Ősz fejjel, egyenes derékkal. Békével szívében is. NYÍREGYHÁZA MOST LESZ IGAZÁN NAGYVÁROS, a fejlődés minőségileg új szakaszához érkezett. Mátészalka az ipar- telepítéssel „alapozott”, s nagyon jelentősen lépett előre a városközpont átalakításában. Kisvárba legnagyobb eredménye az új kórház, s a város nagy részének közművesítése, csatornázása, a további fejlesztés alapjainak lerakása. Nyírbátor évtizedes gondok megoldását végezte első városi évei alatt:* avatás előtt állnak az új rendelőintézet körzeti és szakorvosi munkahelyei. A negyedik ötéves terv városi eredményei közül választottunk az összegezésbe: megyénk négy városában mindenütt volt olyan esemény, amely a várostörténet legszebb lapjaira kívánkozik. Megyénk városlakóinak száma a 150 ezerhez közeledik, ami egyben azt .is jelenti, hogy minden negyedik szabolcs-szatmári ember városban él. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a városokba sokan járnak be a környező falvakból dolgozni, vásárolni — már jeleztük, hogy négy városunk eredményei az itt lakókénál sokkal több embert érintenek. NÉGY VÁROSUNK ÜTEMESEN FEJLŐDÖTT az elmúlt négy évben: Nyíregyháza fejlődése kiemelkedően gyors. A négy esztendő azonban azt is példázza, hogy még megyénkben, viszonylag kis területen sem lehet receptet adni arra, hogy a sok tekintetben hasonló települések valóban várossá válhassanak. Már az eddig említett példák is igazolják, hogy mindenütt volt olyan sajátos tennivaló — a lakásépítés mellett —, amelynek szolgálatába állították a városfejlesztés sok más területét. Nyíregyházán a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb következménye az urbanizációs folyamat fel- gyorsulása. Az ipartelepítések hatására a lakosság lélekszáma ugrásszerűen megnőtt (a megyeszékhely immár kilencvenezer lakosú város). Elsősorban a munkásság száma gyarapodott — Nyíregyháza munkásváros lett. De nemcsak az ipar, hanem a lakás és más intézmények építése is nagy ütemet vett. A tervidőszak végére mintegy hatezer lakás épül a városban, s érdemes Jósaváros példájára hivatkozni: ez a szinte önálló város teljes egészében a negyedik ötéves terv alkotása. Anélkül, hogy az öt év alatt felavatott új létesítményeinket számbaven- nénk, nyugodtan megállaA körút kapuja: az Arany János utca. Mutatóban még itt a múlt. Az „Északi" látképe. (Gaái Béla felvételei) píthatjuk, hogy Nyíregyháza egyre inkább be tudja tölteni központ szerepkörét. Intézményei, növekvő mértékű szolgáltatásai, kereskedelmi hálózata, felső- és középfokú oktatási, közművelődési intézményei, az itt. koncentrálódó szellemi értékek révén mind jobban megfelel felsőfokú központjellegének. Természetes azonban az is, hogy a hatvanezres városból nem lehet kílenc- venezres nagyváros ilyen rövid idő — lényegében két ötéves terv — alatt minden zökkenő nélkül. Sok új feszültség is keletkezett, az egymáshoz kapcsolódó fejlesztések nem mindig voltak arányosak. Ezért is nagy jelentőségű most az a munka, amelyet a városi pártbizottság és a városi tanács a tömegszervezetek és több, mint száz jól' képzett szakember bevonásával végez: kidolgozzák a városfejlesztés sajátos, csak erre a városra érvényes követelményrendszerét — amelyet nyíregyházi modell címen ismernek a munkában részt vevő szakemberek. Ez is hozzájárul maid a kiegyensúlyozottabb, hosz- szabb időszakra is távlatot adó városfejlesztéshez. A MEGYE SZEMPONTJÁBÓL is Nyíregyháza fejlesztése volt a legfontosabb a negyedik ötéves tervben: a megyei támogatásoknak körülbelül a . felét Nyíregyháza kapta. Ugyanakkor másik három városunk is jó eredményeket ért el. Mátészalkának és Kisváráénak ez volt az első teljes középtávú terve, amelyben már városként gazdálkodhatott. A városok lakosságának száma is érzékenyen reagált a megváltozott helyzetre: Mátészalkán ötezerrel, Kisvárdán csaknem kétezerrel többen élnek, mint , öt ;eáz téridővel; ezelőtt. 'Eztq tükrözi a sok új munkahely és a lakásépítés is: mindkét városban öt év alatt átlagosan minden harmadik család új lakásba költözhetett. Nagyon sok alapvetőnek számító tervet kellett megvalósítani, s a közművesítés volt ezek között az első. Mátészalkán és Kisvárdán is több, mint ötven kilométernyi vízvezetéket építettek és csaknem minden városi utcába elvezették a vizet. Elkészülték a legfontosabb -zenny- vízcsatornázásokkal és épülnek a tisztítótelepek is. MÁTÉSZALKÁN MÁR KEZD KIBONTAKOZNI az új városkép: a lakótelepek mellett a központ egy része is megváltozott. A régi, apró boltok sorát az emeletes házak földszintjén lévő üzletsorok, ABC- áruházak váltották fel. Kisvárdán a lakótelepek mutatják a jövő városképét, azonban hamarosan a főtér is új arcot ölt. A város hagyományos főutcája még sokáig ilyen lesz, mint most: a régi házak mögött, a kertekben építkeznek, s a változá' ’--m- tások után majd <• lesz szembetűnő Nyírbátor 1973. ic .án lépett a városok sorába. Azóta megoldódott a város egészségügyi ellátása, elfogadták a 2000-ig szóló városrendezési tervet, és rangsorolták a feladatokat. Megyénk legfiatalabb városénak a most következő középtávú terv lesz az első városi szintű ötéves terve, amely sok tekintetben hoz majd olyari változásokat, amelyek a gyors ütemű városfejlesztés alapjait vethetik meg. Marik Sándor (bürget) NYÍREGYHÁZA, ÉSZAKI KÖRŰT V árosaink éve A körút ékessége: a KEMÉV központja.
