Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-16 / 294. szám
1975. december 17. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Mitől jó a kollektíva? K ezdetben — nem is olyan régen — volt a színezés elmélete. Más-más színű falak, szépen kipingált gépek, „jobb" helyeken esetleg még színes munkaruhák — körülbelül ennyiből állt a jó munkahelyi légkört kialakítani vélt gyakorlat. A szakemberek — a kevés számú munkahelyi pszichológus és szociológus — persze akkor is tudták, hogy mindez fontos ugyan, de a sárga-lila-zöld falaktól még éppen olyan rossz lehet a munkahelyi közérzet, mint mondjuk az elhanyagolt, piszkos, kormos üzemcsarnokokban. Csakhogy : ilyen kérdésekben nálunk nem mindig hallgatnak a szakemberekre. Hogy mitől függ a jó munkahelyi légkör, a kollektíva összeforrottsága, erre évtizedek óta keresi, kutatja a választ sok ország sok tudósa. A különböző elméletek többsége abban megegyezik, hogy valami módon ellensúlyozni kell a kedvezőtlen munkakörülményeket és lehetőleg mindenki számára olyan körülményeket, feltételeket kell teremteni, amelyek között a munka értelmet, tartalmat kap. A gyakorlatban az is kiderült, hogy a sok-sok elmélet közül nincsen egyedül üdvözítő módszer. A munkakör gazdagítása például az egyhangúság, a rutinjelleg csökkentésének, vagy éppen megszüntetésének lehet sikeres módszere. Vágy úgy, hogy bonyolultabbá teszik a dolgozók feladatait, ennek azonban gazdaságossági korláta! vannak, mert a bonyolultabb munka nagyobb szaktudást és magasan fizetett szakembert követel, emellett a kvalifikált szakemberekből sincs túl sok. Más módszer a részfolyamatokon dolgozó munkások munkahelyek közötti cserélgetése, ezzel azonban csökken a munka hatékonysága, hiszen bizonyos betanulási idővel mindig számolni kell. A különböző elméleteknek van egy alapvető tévedése : túlzottan leegyszerűsítik a problémát és abból indulnak ki. hogy bsak az az ember lehet maradéktalanul elégedett a munkájával, akinek megfelelőek a munkahelyi körülményei, kielégítő a fizetése és nincsenek a munkahelyén problematikus emberi kapcsolatai. A jó munkahelyi légkör, a munkával való azonosulás, végső soron a jó munkahelyi kollektíva kialakulása ennél jóval bonyolultabb folyamat. A munkával való azonosulást nem csupán és nem elsősorban a munkakörülmények határozzák meg, hanem az embereknek a munkatevékenységhez, a munkakörhöz és a munkahelyhez való viszonyuk. -Hazai vizsgálatok is bizonyítják, hogy a fiatal szakemberek kezdeti lelkesedése az esetek többségében néhány év alatt lelohad, mert vagy a munkakörükkel van baj (túl egyszerű, vagy túl bonyolult munkát kell végezniük), vagy nem ismerik az intézményt, a vállalatot, ahol dolgoznak (mert senki sem vette a fáradságot, hogy ismertté tegye), vagy mert semmi módjuk sincs arra; hogy a napi feladatok elvégzése mellett valamilyen formában tevékenyen bekapcsolódjanak a munkahely szervezeti életébe. Ezek a problémák persze nemcsak külön-külön. hanem általában együttesen jelentkeznek. és többnyire egyetlen okra vezethetők visz- sza: a termelési tényezők közül éppen a legértékesebbel, a legfontosabbal, az emberrel törődnek a legkevésbé a munkahelyek erre hivatott vezetői. Országos álmélkodás kísérte például az Ikladi Műszergyár kísérletét, amelynek lényege: úgy válogattak össze munkacsoportokat, hogy előzőleg megkérdezték az embereket: kikkel dolgoznának együtt szívesen. Az eredmény pedig nemcsak az volt, hogy általánosságban megállapíthatták: javult a munkahelyi légkör, hanem kiemelkedő mértékben javult a hatékonyság, a termelékenység . is. S zokatlan módszer — nálunk. Olyan módszer, amire sokan csak legyintenek, mondván: „Hova is jutnánk. ha mindenkinek, mindenféle kívánságát, jaját-baját. figyelembe vennénk.” Pedig időnként és alkalmanként nem árt bizonyos tényezőket, emberi tulajdonságokat figyelembe venni, azon egyszerű okból, mert az emberek nem gépek. Mellesleg: ha csak annyi gondot fordítanának az emberi viszonyok formálására, mint a nagyértékű gépek működési feltételeinek megteremtésére, már akkor is lényegesen jobb lehetne a munkahelyi légkör, ösz- szekovácsoitabb a kollektíva, szilárdabb valamennyi gazdasági eredmény elérésének alapja. Vértes Csaba A VSZM kisvárdai gyáriban a fékbetétgyártás első fázisa az úgynevezett pasztlllázás. Makiári Ferencné kiméri, majd hideg préssel előformázza a fékbetéteket. (Hammel József felv.) HATÁROZAT A HOLNAPÉRT Milliárdok szervezettebb Beszélgetés Somorjai Bélával, a SZÁÉV főmérnökével munkával A ligha van még egy olyan iparág, mint az építőipar, amely a nagy nyilvánosság előtt — annak elismerő, vagy bíráló megjegyzésétől kísérve végzi feladatát. Az eredmény: hogy felépült és átadták Győrött a 15 éves lakásfejlesztési terv egymilliomodik lakását, hogy ipari üzemek, közintézmények tömegével épültek — önmagukért beszélnék. Megyénkben a három nagy építőipari vállalat közül a SZAÉV a IV. ötéves terv időszakában 3 milliárd 760 millió forint saját, és 400 millió forint ipari termelési értéket valósított meg. Az öt évre szóló tervet 180 millió forinttal teljesítették túl. Ettől többet mond, hogy itt a megyében ők a lakásépítési program keretében 10 034 lakást készítettek, nagyobb részét ebben az ötéves tervben és 1975-ben 1242 lakást adtak át. Mint mindenütt az országban, üzemeknél és vállalatoknál a fő figyelem most két alapvetően fontos dolog között oszlik meg. Értékelik az elmúlt öt év eredményeit és felkészülnek a még nagyobb feladatokra. Somorjai Bélával, a SZÁÉV főmérnökével öt kérdés alapján beszélgettünk a holnapról: — öt év alatt milyen mértékben növekszik a termelés, — milyen lehetőségek vannak a szervezettebb munkára, — miként gyorsítható a szakipari-szerelési tevékenység —, melyek a gazdaságos, takarékos termelés feltételei, — mit tesznek annak érdekében, hogy az építési költségek indokolatlanul ne növekedjenek? Egymilliárddal többet A Központi Bizottság november 26—<27-i határozatában az építőipari termelés 30—33 százalékos növelése országrészenként eltérő nagyságú feladatokat jelölt. A SZÁÉV az V. ötéves terv ideje alatt változatlan áron, 4 milliárd 730 millió saját és 460 millió forint ipari termelést valósít meg. Egymilliárd forinttal többet, mint az elmúlt öt évben. Lényeges, hogy azonos létszámmal, az eszközök jobb kihasználásával kívánják a tervet teljesíteni. A termelés- növekedést jórészt a tervidőszak második felében valósítják meg. A kezdő évben — mert az igények kialakulása zömmel 1976—77-ben történik —, az 1975. évi szinten termelnek és nagy erőfeszítéseket fordítanak arra, hogy az építtetők és a hatóságok együttműködésével a beruházásokat előkészíthessék. A szervezettebb munka alapvető feltételei már a IV. ötéves terv éveiben, részben megteremtődtek a vállalatnál. Ilyen többek között az általános és operatív termelésirányítás számító- gépes programozással, amelynek hatékonysága fokozható a rendszer fejlesztésével és általános alkalmazásával. Más lehetőség a nagyértékű eszközök — mint az utinor — jobb hasznosítása. Az alagútzsalus építést a vállalat már 1976-ban úgy alkalmazza, hogy a zsalukészletet ésszerűen megbontja és a technológia tökéletesítésével egyszerre két helyen hasznosítja. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy amíg 1975-ben egy hónap alatt a zsaluval 12—15 lak:, készítettek el szerkezeti d ... 1976-ban már 20—32 kást készíthetnek. Ennek a/, intézkedésnek az alapja, hogy az alkalmazáshoz megfelelő munkaterületet kell biztosítani. A szervezés, a technológiai változtatás természetesen még számos lehetőséget kínál, amellyel a termelés fokozható. Programozott munka Az építőipari szakipariszerelői tevékenység nem egyszer késleltetője a létesítmények határidőre történő átadásának, nem ritkán az utólagos szerelések, javítások zavarják az átadott és átvett épületek ren- deltetészerű hasznosítását. A SZÁÉV a gyorsabb és minőségileg jobb szakipari-szerelői tevékenység végzéséhez 1976-tól négy módszert kíván alkalmazni: Pontosabban programozott, szervezettebb munkát adnak a szakiparnak. Ezzel lehetővé válik, hogy ne keveredjenek egymást akadályozva a különböző szakmák és a technológiai szünetek alkalmasak lesznek a hibák azonnali kijavítására. Gyorsítja majd a szerelést és egyben könnyíti a munkát, hogy az 1976. évi fejlesztési keret (16 millió) jelentős részét kisgépekre költik. Bevezetik a teljesítményen és minőségi követelményen alapuló bérezési rendszert, új korszerű normákat alkalmaznak. Végül a negyedik módszer, hogy a minőségellenőrzést a szakipari-szerelői tevékenységre is kiterjesztik, így csökken a hibalehetőség. A gazdaságos, takarékos termelés, az építési költségek szintentartása szorosan összetartozó kérdés. Ebben komplex eredményt úgy lehet elérni, ha az építőipart a beruházó és hatósági szervek hathatósan támogatják. Az elmúlt esztendőkben volt néhány megalapozatlan beruházási program és tapasztalható volt a szerkesztőambíció túltengése is. A meg nem alapozott számítások drágítják a beruházásokat, olyan igényeket kell költségesen kielégíteni, melyek feleslegesek. Felépült például a Krúdy utcai bölcsőde, amelynek kvitelezési költsége közel kétszerese a szokványos országos átlagnak. Lehet szépet, célszerűt úgy is építeni, hogy a költség az országos normát ne lépje túl. Meglehet, a tömbépítkezést teszi változatossá, hogy a Zrínyi Ilona utcai sávháznál vasbeton-árnyékolót terveztek, de a vasbeton nagyon drága, olcsóbb megoldást is lehetett Volna keresni. A szerkesztői ambíció túltengésére vezethető vissza az is, hogy külföldi csempéket rendelünk, hogy a fémipari szakközépiskola homlokzati burkolatát kőből és pirogránitból kérték Takarékosabban Az építőipar a költségek szintentartásában törekedhet és törekszik is az olyan takarékosságra, amellyel zsaluzó anyag, cement, kavics és egyéb más, az építőiparban használatos anyagok takaríthatok meg. A műszaki, gazdasági normatívák betartására eddig is törekedtek, ezt követően azonban, ismerve gazdasági helyzetünket, erre még ‘nagyobb figyelmet fordítanak. A holnap feladatát meghatározni az építőipari tevékenységben nem könnyű feladat, hiszen a beruházási igények és elvárások jórészt ma még vállalatok, üzemek és költségvetési szervek elhatározásától, gazdálkodásának eredményétől függ. Ennek ellenére a SZAÉV-nál már felkészültek az V. ötéves tervre, a feladatok jó végrehajtásához az eszköz és a szakemberek flottak. Seres Ernő P ersze hogy bonyolult dolog a döntés — mondja a kis szatmári tsz elnöke. Bár néha nem is gondolod, milyen egyszerű, kis apróság adja meg a végső lökést. Elmondok egy esetet, okulásul: — A mi falunkban a tehéntartásnak olyan régi múltja van, mint maga a község. Azt nem is tartják embernek, akinek nincs egy vagy két jószága az istállóban. Világos, hogy a szövetkezet is az állattenyésztésre épít elsősorban. S mivel a tehenek többsége jó tejelő, mi ezt az állományt gazdagítottuk. Igaz, hihetetlennek tűnik, de évente csaknem egymillió litert fejünk a tsz-ben meg a háztájiban. — Nem is volt itt semmi gond, mígnem megjelentek úgy két évvel ezelőtt az állattenyésztési felügyelőségtől, mondván: álljunk át húsmarhára. Lépjünk be a Dália-programba. Az érvek, amiket elmondtak szépek voltak, igazak is, de valahogy mégis úgy éreztük, nem nekünk találták ezt ki. Számoltunk napokig, mennyibe' kerül, mit hozhat, hová kellene beruházni. Száz szónak is egy a vége: valami nem stimmelt. Pontosan nem tudtuk először megfogalmazni, de van az úgy, hogy az ember „ráérez” dolgokra. Különösen az ütött szeget a fejünkbe: vajon nem hiányzik-e majd az az egymillió liter tej. — Nyugtatgattak, nem ezen múlik a világ, nagy üzlet a hús, ez a távlat meg miegymás. De minden hiábavaló volt. Tagjaink sem lelkesedtek. Mert hogy a tej is jó pénz, aztán itt a sok legelő és különben sem vagyunk olyan gazdagok, hogy csak úgy bele a közepébe. így gyöntöltük egymást a felügyelőség embereivel, miközben rohant az idő, és végül „át” vagy „bét” kellett mondani. És ekkor jött az égi szikra, ami a főagronó- mus agyából pattant ki. — Délután, amikor az istállóknál jártunk, merthogy ezekben a napokban különösen kedvesek voltak a jószágok, azt mondja: elnök elvtárs, láttad már, hogy Mátészalkán milyen szép és nagy lesz a tejporgyár? Ez a kérdés mellbevágott és tudtam, hogy itt a megoldás. Igaz is, miért építenék a tejporgyárat, ha nem kellene a tej ? Akik ebben határoztak, nyilván minden literrel számoltak előre. Nos, ha a nyíregyházi után most épül a szálkái, akkor ennek lesz jövője. — így határozottak maradtunk, megmondtuk: nem lesz itt Dália, maradunk mi a tejtermelésnél. Ez a gyárügy erősített meg abban, hogy kimondjam, amit szívem szerint is akartam. S hogy jól döntöttünk? Nos nagyon. Olyannyira, hogy fokozatosan javítjuk az állományt. Nem akarom én azt mondani, hogy nem a tudományosan megalapozott döntéseké a jövő. D e azért hidd el, az a bizonyos józan paraszti ész is kell időnként. Mert az információ nem mindig a szaklapokban van. Néha ott az út szélén. Csak oda kell nézni. Ki hinné, hogy néhány falon és betonoszlopon múlott egymillió liter tej sorsa? (bürget)
