Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-16 / 294. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 17. ÖT ÉV A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSBAN Jobb egészségügyi ellátás Hindert második gyermek óvodás — Úttörősporttelepek — Új munkahelyek nők számára Népes járás a mátészalkai: nyolcvanezer lakost számlál, a nyíregyházi járás után a legtöbbet a megyében. Harmincnyolc községének 16 tanácsa 1971 óta közel 60 millió forintot fordított fejlesztésre. Ez idő alatt sokat fejlődött a járás. Hét kilométer új belterületi út épült, huszonöt kilométer járda, és a villanyhálózat közel nyolc kilométerrel lett hosszabb. A községekben csaknem 1400 új lakás épült öt év alatt. Nagy örömet szerzett a községek és a környék lakóinak a Nagydoboson és a Nagy- ecseden épült új egészségügyi kombinát — általános körzeti rendelés, fogászati és gyermekszakrendelés várja a betegeket. Örömet jelent az is, hogy a körzeti orvosi állások a járásban mind betöltötték, annál nagyobb gondot okoz viszont két fogorvos hiánya. Csengerben egy új gyógyszertár épült, nemrég avatták. Kevés a bölcsődés a mátészalkai járásban: a 3 éven aluliaknak mindössze négy százaléka. Az elmúlt évek során csak hatvan hellyel gyarapodott a hálózat. Az óvodás korúak közül viszont minden második gyerek helyet kaphat — 1971 óta Tyúkodon, Porcsal- mán, Szamosszegen, Vaján és Mérken épültek új óvodák es több helyen bővítették a már meglévőket. Az általános iskolások több új tanteremben kezdhettek tanuláshoz Öpályiban, Csen- gersimán és Nyírcsaholyban. A napközi otthoni tanulócsoportok száma tizennyolccal gyarapodott — az iskolások ötödé napközis. A körzetesítési program során Vaján harminc hellyel bővítették a tanyai diákotthont, a tyu- kodi kollégium pedig műhelyt, új konyhát, Csenger: gyógyszertár épült. Az új gimnázium Csengerben. A Szatmár Bútorgyár az egyik legszebb új, ipari létesítmény. (Elek Emil felvételei) A Magyar Optikai Művekben már 900 ember dolgozik — termékeik, köztük a szemüveglencsék jelentős része exportra kerül. ebédlőt kapott. Csengerben új otthonba költözött a gimnázium — volt épületét az általános iskolások vették birtokba. A fiatalok testedzése is előtérbe került az elmúlt évek folyamán — csaknem minden község rendelkezik úttörősportteleppel, ezek többnyire társadalmi munkával épültek. Mindössze két valódi tornateremmel rendelkeznek a járás iskolái, ellenben tíz községben a művelődési házban tartanak tornaórákat. A mátészalkai járás dolgozó lakosainak csaknem a fele a mezőgazdaságban, mintegy 35 százaléka pedig az iparban dolgozik. Az iparban foglalkoztatottak viszonylag nagy száma elsősorban a Mátészalkára telepített üzemeknek köszönhető. Körülbelül kilencezren ingáznak a járásból. Nagy gondot jelent viszont a csengeri körzet foglalkoztatottsága — kevés a munkahely, elsősorban a nők számára. Az ötödik ötéves terv során fokozott figyelmet fordítanak a helyzet javítására. U gyancsak a megoldásra váró problémák közé tartozik a községek közművesítése — csak Csengerben van teljes közművesítés a községek közül, Győrteleken és Szamosszegen pedig részleges. Nagyecsed és Mérk községek vízműve- sítése is szerepel az előzetes tervekben, valamint több község csatornahálózatának kiépítése (t. gy ) Porcsaimán és Ököritófülpösön új könyvtárat avattak, több ezres könyvállomány várja az olvasókat. Nagydoboson, Csengerben, Nagyecseden és még több községben ifjúsági klubok alakultak tartalmas szórakozási lehetőséget nyújtva a falvak fiataljainak. Műszerekkel gazdagon felszerelt autószervizet avattak Mátészalkán. Most is olyan friss, vidám hangulatot keltett bennem Rényi Tamás filmje, a Legenda a vonaton, mint jó tíz éve, amikor a moziban láttam. A csaknem másfél évtized sem tudta kikezdeni azt a csöndes, együttérző humort, ami át- meg átszövi, néhol iróniával is fűszerezve, a filmet alkotó történet- füzér csaknem mindegyik sztoriját. A film nem törekszik arra, hogy túlságosan mély problémákat feszegessen, mégis: egyik történet sincs tanulság nélkül. Azt is lehetne mondani: nem „ve- sézi ki” a megragadott fonákságokat (az egykori munkás mivoltát könnyen felejtő csoportvezető magatartását, azt, hogy szakmai gyakorlatból elégtelen tudású embert is megtesznek vezetőnek, idegenből, egy nagyobb tudású helybeli ellenében; azt hogy ha az embereket meglopják, azonnal a cigányokra gyanakszanak, s hogy nem tartják őket egyenrangúnak stb.), mégis elgondolkoztat mindegyikkel. Hibáikkal együtt is rokonszenves munkásalakok mozognak, élnek ebben a filmben. (Természetesen a brigádot meglopó „házi tolvajt” kivéve!) Jól tették a szerkesztők, hogy éppen most tűzték műsorra, amikor a szakszervezetek kongresszusán is igen sok szó esett a munkásokról. Valahányszor a vezetésnek mint foglalkozásnak mibenlétéről, módszereiről, eszközeiről szóló előadást, interjút, beszélgetést stb. hallottam rádióban, láttam tévében, mindig izgatott a kérdés: vajon hány vezető hallgatja, látja az adást. S egyáltalán: önmagára ismer-e, tanul-e belőle? Mert ezeknek a műsoroknak az is egyik, sőt legfőbb célunk, hogy a jó Szívesen hallgattuk meg a Karinthy-színpad keretében szombaton megismételt „Kedvenc kudarcaim”-at, Palotai Boris szerzői estjét. A népszerű írónő bevezetőjében finom öniróniával vallott írói létéről, szívből jött derűvel az író-olvasó találkozókon tapasztalt „kudarcairól.” Sikerélményei közül viszont szerényen csak a nagymamaiakat emlegette föl. Ezek közül a közismert mese, a Piroska és a farkas praktikus „átdolgozása” a mai józanabb észjárású és bővebb ismeretkörű unokák számára — írói telitalálat volt, ugyancsak a tündérmesék valószerűsíté- se. (Rutkai Éva előadásában.) A humorforrás az „Ancsa egy napja” c. szám után némileg ugyan-elapadt, a rádiójelenetek kevésbé voltak pointirozottak, de ezeken is átsütött az írónő meleg emberszeretete. Hegedűs Géza hasznos sorozata, az „Olvasás gyönyörűsége” III. részében a klasszikus irodalmi jelző komplex jelentéstartalmával foglalkozott. Valló professzor (Básti Lajos) most is színes, közérthető kiselőadásaiból megtudhattuk, hogy a reneszánszban osztályozták (klasszifikálták) előszö- ször az ókori irodalmat, s azóta beszélünk klasszikusokról. A XVII. sz. (főleg francia) neoklasszicizmusa eszménnyé emelte az ókori műformákat és jellemábrázolást. Ma nagyjából halhatatlan írót, maradandó alkotást, korkifejezést jelent e szó. Nem véletlenül írtunk kiselőadásokat az imént, mert a beszélgetés ezúttal nagyon egyoldalú volt: a professzor partnereinek közbevetésekre is alig volt módjuk. Ezzel, valamint a művekkel (részletekkel) való illusztrálás hiányával a példát terjesszék. Elsősorban persze az előadások és a kerekasztal-beszélgetések alkalmasak erre, de például a most műsoron lévő Gondolatok a vezetésről című ötrészes sorozatban is szárhos olyan dologról esik szó, amelyen érdemes elgondolkodni, s vagy követni, vagy vitatkozni vele. A fantasztikum világa — bármennyire szabadon csa- ponghat is az írói képzelet — az olvasótól; a nézőtől fegyelmet követel, a figyelem fegyelmét. Annál inkább, minél szabadabban szárnyal a szerző fantáziája. Pénteken erre a figyelemre a szokásosnál is jóval nagyobb szükség volt a Világok boltja című, utópisztikus, fantasztikus tévéjáték nézése közben. (Robert Sheckley írta, Zsoldos Péter alkalmazta televízióra. (Csak akkor foghatta fel a néző, hogy az első és az utolsó kép a valóság, s a köztük lévő képsorok a „megvásárolt világ”, az atompuszlitás utáni világban visszavágyott közelmúlt, a béke szuggeszciós képei. A vaku akkor villant (legalábbis nálam), amikor a főhős egész vagyonát kitevő ócska cipő, a konzerv és a bicska előkerült a papírcsomagból a tudósnak hozott tiszteietdíj gyanánt, s erre erősítésül: a romba dőlt város utcái. Hatásos befejezés, olyan, amely visszafelé is újra exponál jeleneteket, de előre is utal: figyelmeztet. Azt hiszem, sokszor eszembe fog jutni ez a meghökkentő képváltás. (Horváth Ádám rendező ezt a váltást készítette elő egy ezzel ellentétes befejezés sejtetésével, s így keltett még nagyobb hatást.) III. rész túlságosan didaktikussá sikeredett. Bőséggel választott irodalmi szemelvények segítettek hitelesen megeleveníteni a XIX, sz. végi vidéki Magyarországot a „Hogyan éltek elődeink a századokban” vasárnap elhangzott IX. részben. Gyulai Pál, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Ady Endre és mások művei kapcsán mutattak rá a beszélgető történészek (Gergely András és Vörös Antal), hogy mekkora különbség volt a kifejlődő kapitalizmus nagyvárosi életformát alakítása és a feudális elemeket őrző vidéki városok túlnyomó többségének sárba ragadt, a dzsentri által is konzerválni segített kispolgáriassága között. Az Ady tói borvárosoknak (dunántúliak, felvidékiek) és porvárosoknak (alföldiek) egyként jellemzői voltak, hogy nem láttak el modern városi funkciót és maradi létformáik pusztulásra voltak ítélve, hiába cifrázta fel őket a korra jellemző cigányzene. A falut a népszínművek idillikussá erőszakolták, miközben a fölös agrárnépesség a városokba áradt, ott is szaporítva az olcsó munkáskezeket.... De ebben a korban már megjelenik, s válik mindjobban szervezett erővé a munkás- osztály, mely később a kapitalizmus sírásójává lesz. A kor, melyről színes, érdekes képet alkothattunk a műsorból, még túl közeli, legalábbis az irodalomból, filmből, színpadról és a tudományból jól ismert ahhoz, hogy a múlt század végi hétköznapi élet körülményeiről, az építkezésről, bútorzatról, viseletről, szokásokról sok újat, vagy újszerűén megvilágítottál tudtak volna mondani a készítői. Merkovszky Pál 120 ÉVES flz egymilliárdos Báni S zázhúsz éves a „Bóni”, a Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyára, a •város legidősebb üzeme. Ebből az alkalomból kiállítást nyitottak kedden az üzem ifjúsági klubjában. Az 1855-ben alapított üzemben az első évtizedekben foglalkoztak szesz- és sörgyártással, malom és kenyérgyár, olaj- és szappangyár működött itt, de kapcsolódóan gyümölcstermesztés és állat- tenyésztés is munkát adott a gyár dolgozóinak. A felszabadulás után a növényolajgyártás lett a fő profil. A hatvanas években extrakciós üzemmel, silóraktárral, szárítóüzemmel bővült a gyár, s megkezdődött a mosószergyártás is. Különlegesség az itt működő gyertyagyártó részleg. A gyár együtt fejlődött a települései, amelynek sorsára is hatással volt, s van ma is: 1955*ig például a gyár látta el villanyárammal a községet. A kedden nyílt jubileumi kiállítás a gyárban már a második. Korábban a Báthori István Múzeummal közösen állandó gyár- és ipartörténeti kiállítást nyitottak; most a dolgozó embert mutatják be: hogyan változott a munka a „Bóni-bivallyal” vontatott vagonoktól a jól gépesített üzemrészekig j. kik alapozták a gyár hírnevét; hogyan éltek régen a gyár dolgozói és milyen ma az élet. Sok szép sikert ért meg a jubiláló gyár kollektívája az utóbbi években. Négyszer nyerték el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, „Élüzem” és kétszer Kiváló vállalat címmel tüntették ki a vállalatot, s ennek részesei a nyírbátori munkások is. A most 120 éves gyár kollektívája jó eredményeket ért el 1975- ben. A gyárkapukat egy- milliárd forint értékű áru hagyja el az idén, ez a gyár történetében az eddigi legnagyobb termelési érték. Az idei terveket a növényolajgyártásban november 7-re teljesítették, s azóta is napi 70— 75 tonna napraforgóolajat indítanak útba. Napi 100 —120 tonna mosópor elszállításával a gyár másik nagy részlege is korábban fejezi be az évet: december 24 után már terven felül dolgoznak. KISZalapszervezetek együttműködése Együttműködési szerződést kötött az érpataki Petőfi Sándor és a Nagykállói ÁFÉSZ KlSZ-alapszerveze- te — írja levelében Kóczon Pál tudósítónk. Megállapodtak, hogy az elkövetkező időkben közös akciókkal társadalmi munkákat szerveznek, rendezvényeket tartanak. Az együttműködés végső célja, hogy ezzel is gazdagabbá, tartalmasabbá tegyék a két alapszervezet i fiataljainak életét. Seregi István A RADIO MELLETT "KÉPERNYőBTnf!
