Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 2. Kommentár Erőpróba Az a tény, hogy a spa­nyol diktátor, Franco hal­doklik — nem zavarja meg népellenés rendszerét ab­ban hogy fokozza a de­mokratikus érzelmű állam­polgárok elleni terrorját. Az jutóbbi napokban a rendőr­ség emberek százait vette őrizetbe, s a terrorhullám, a jelek szerint, még távolról sem- érte el csúcspontját. Nemcsak a kommunistákat és az autonómiájukért küz­dő baszkokat üldözi a vesz­tét érző rendszer: a letar­tóztatottak között sok ka­tolikus pap és katonatiszt is található. Madridban Juan Guiroga őrnagy pél­dául azért került börtönbe, mert nem volt hajlandó felolvasni katonái előtt az ellenzéki Demokratikus Ka­tonai Szövetség politikai te­vékenységét elítélő hivata­los közleményt. A hadsereg főparancsnoksága ugyanis ezzel a pamflettel akart szembeszállni a fegyveres erők soraiban tapasztalható — és mindinkább fokozódó — rendszerellenes hangu­lattal. A fasiszta hatóságok eme féktelen kampánya az el­lenzéki erők megfélemlíté­sét célozza. Nem sok siker­rel azonban, mert a spa­nyolokba immár nem lehet belefojtani a szót. Erről ta­núskodik az a legújabb hir is, hogy 45 neves madridi ügyvéd bátorságot vett ma­gának a nyílt tiltakozáshoz. Az igazságügy-miniszter­hez intézett levelükben éles szavakkal megbélyegzik a kegyetlen bánásmódot, amelyben a Carabanchel- börtönben tartott politikai foglyokat részesitik. Az egy­ház is bírálja a terrorintéz­kedéseket, s ezért a rendőr­ség egyre több papi prédi­kációt minősít „felforgató jellegűnek”. Az ellenzék közben ké­szül a diktátor halálát kö­vető nagy erőpróbára. Tár­gyalások folynak a két nagy ellenzéki csoportosu­lás, a Demokratikus Ta­nács (ennek tagjai közt van a Spanyol Kommunista Párt is) és a Demokratikus Konvergencia Platformja között. Megbízható értesü­lések szerint néhány nap múlva várható, hogy közös harci programban állapod­nak meg. Nagy szükség van az ellenzéki erők egyesíté­sére, mert tartani kell at- ^tól, hogy Franco közvetlen környezete, a hírhedt ka- marilla, amely makacsul ragaszkodik a fasiszta re­zsim túléléséhez, politikai káoszba, esetleg polgárhá­borúba dönti az országot. Erre vall az a törekvés is, hogy előre megkösse a ki­jelölt utód, Juan Carlos herceg kezét, nehogy az — engedve a közvélemény nyomásának — holmi ,.li­beralizálási” kísérletet te­gyen. Egyáltalán nem biz­tos azonban, hogy Juan Carlos, akit az ellenzék egyértelműen elutasít és a fasiszta klikk sem kedvel, valaha is gyakorolni fog- ja-e az államfői jogokat. A Franco utáni Spanyolország legnagyobb kérdése: mit tesz majd a hadsereg? Lapvélemények Bíztató hírek Bíztató hírek érkeznek Indiából. Ezeknek mi, ma­gyarok minden körülmé­nyek között őszintén örül­nénk. Egyrészt, ismervén a problémák súlyát és jelle­gét, elemi emberiességi okokból, másrészt a népeink közötti meleg barátság okán és jogán (mint emlé­kezetes, nemrég járt nálunk az Indiai Köztársaság el­nöke). Ezúttal azonban In­dia őszinte barátainak, a haladás híveinek különleges okuk is van az elégedettség — és az elégtétel — érzésé­re. Amikor ugyanis 1975. jú­lius elsején Indira Gandhi miniszterelnök asszony al­kotmányos jogával élve a szélsőjobboldal és az „ult­rabalosok” közös támadását kivédendő, bevezette a rendkívüli állapotot, a bel­ső és a nemzetközi reakció felhördült. A nép által meg­választott kormány szembe­szállt egy erőszakos kisebb­ség ‘ veszélyes kísérletével, de bizonyos körök — Was­hingtontól Pekingig — a demokrácia elemi önvédel­mi reflexét a demokrácia „megnyirbálásának” tün­tették fel. Azok, akik megkönnyez­ték a huszonhat szélsőséges szervezet betiltását, nem so­kat törődnek a hatszázmilli­ós ország igazi gondjaival. Nekünk viszont igazi öröm, hogy az intézkedések óta ezek a gondok valamelyest máris enyhültek. Ez óriási eredmény! Rövid idő alatt példátlan rendet teremtettek az or­szágban — írja a londoni Times. — A vonatok ponto­sakká váltak, a korrupt tisztviselők távozni kény­szerültek a kormányhivata­lokból és a legfontosabb fo­gyasztási cikkek ára csök­kent”. Aligha kell bővebb kommentár ahhoz, mit je­lent indiai közegben a leg­fontosabb fogyasztási cik­kek, elsősorban az élelmi­szerek árának csökkentése: a szó fizikai értelmében az életet nagy tömegek számá­ra. (Folytatás az 1. oldalról) államok kapcsolatai lényege­sen javíthatók, és fokozott le­hetőség nyílik a béke és a biztonság megszilárdítására. A miniszterek kinyilvánítot­ták kormányaik azon szándé­kát, hogy eleget tesznek a záróokmány rendelkezéseinek és irányadónak tekintik azo­kat a két ország kapcsolatai­ban. A külügyminiszterek hang­súlyozták annak fontosságát, hogy a politikai enyhülés ha­tékony leszereléssel párosul­jon. Kifejezték reményüket, hogy a hadászati fegyverze­tek korlátozását célzó szov­jet-amerikai tárgyalások, valamint a fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csök­kentéséről Bécsben folyó tár­gyalások mielőbb eredmény­re vezetnek. A miniszterek elítélték a chilei katonai junta jogtipró cselekedeteit, amelyekkel az alapvető emberi jogokat dur­ván megsértik. Kifejezték szolidaritásukat az elnyomás áldozataival. A miniszterek méltatták az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének jelentőségét a nem­zetközi béke és biztonság megőrzésében, és megállapí­tották, hogy a világszervezet céljai és elvei az alapokmány alapján jól megvalósíthatók. Kihangsúlyozták az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nemzetközi gazdasági kap­csolatok újjárendezésében be­töltött szerepét. Sven Andersson budapesti tárgyalásai barátságos és szí­vélyes légkörben folytak le. Jelentős mértékben hozzájá­rultak a nemzetközi kérdé­sekben elfoglalt álláspontok jobb megismeréséhez. A két külügyminiszter megelége­déssel állapította meg, hogy Indiából Az árcsökkentés már a kormány húszpontos gazda­sági programjának követ­kezménye. Drákói eszközök­kel sújt le a feketézőkre, az elosztási anarchia felelő­seire (Indiában sokszor meg­esett, hogy feketézők vagy elosztási hanyagságok okoz­ták egyes körzetekben az éhínséget!), rögzíti az alap­vető termékek árát, támo­gatja a szegény sorsú kö­zépiskolai és egyetemi diá­kokat, újabb paraszti tö­megekre terjeszti ki a föld­reform érvényét, meghatá­rozza a mezőgazdasági mun­kások legkisebb bérét,' ren­delettel töröl el bizonyos földesúri járandóságokat, (méghozzá visszamenőleg és ezzel eleve vagy százmillió ember nyomasztó terheit csökkenti!) és újabb ötmil­lió (!) hektár termőföld ön­tözéséhez biztosít pénzala­pot. A nyugati világ egyik legtekintélyesebb- lapja, a Neue Zürcher Zeitung cso­dálkozó elismeréssel ír ar­ról, „milyen sok történt ilyen kevés idő alatt”. A lap beszámol az inflációs ráta visszaszorításáról és „a valóban elmaradott földbir- tokstruktura gyökeres meg­változtatására tett bátor kí­sérletekről”. Az Indiai Kommunista Párt nyilatkozatban üdvö­zölte az új fejleményeket — és a kormánynak azt a tö­rekvését is, hogy sok vo­natkozásban együttműköd­jék az IKP-val. Számos vá­rosban közös tanácskozáso­kon beszélik meg a felada­tokat a kormánypárt és a kommunista párt tagjai, hi- vei. Allahabadban, Uttar Pradesh állam központjában Radzsendra Kumari Badsz- pei főminiszter kijelentette: a jövőben a nemzeti kong­resszus párt és a kommu­nista párt „harci szövetség­ben küzd a reakció akna­munkája ellen”. Ez olyan belpolitikai fej­lemény, amely még telje­sebbé teszi a bíztató gazda­sági hírek nyomán kialaku­ló képet. Harmat Endre nézeteik számos nemzetközi kérdésben azonosak, vagy egymáshoz közelállóak. Sven Andersson hivatalos svédországi látogatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Kerekes Imre: vakáció története 20. A Mandel sápadt, több alka­lommal repült már, éjsza­kai bulikon, verekedésben, de repülőn még soha. Intelli­gencia kérdése az egész. In­tegetünk, minthogy így szokás, a Livi is előveszi a zsebkendőjét. A szemét törli, mint egy hivatásos gyászoló az állami temetésen. így akar­ja tudomásomra hozni, hogy az Edina miatt balhéja van velem. Bizony néha előfor­dul, hogy feszültség támad az időjárás és a meteoroló­gia között. A gép felemelke­dett, s utánanézve az a látszat, hogy nincs egy fel­hő a hazai gyártmányú ég­bolton. Egyre szolidabban élünk. Én megértem a Livit, nem is zavarom köreit, ez­zel is szoktatom álláspon­tomhoz, nem is olyan rossz néha az a mesterséges ma­gány. Persze, egy nőnél annyit ér ez a szöveg, mint Ünnepi fények Moszkvában A Kreml ősi tornyai a Moszkva folyó partján. Esti panoráma a KGST-palotával. a szivacsárak emelkedése a vasércbörzén. Nem azért, mert kompli­kálni akarom az ügyeket, csak a rend kedvéért mon­dom el, milyen marha nagy szerencsém volt egyik nap. Ülök a parkban a pádon, hát ki jön? A matekos tanárnő lánya. Frankón kikupáló- dott a baba. Ahogy az em­ber ránéz, másra nem gon­dolhat, ez aztán tudja, mitől döglik a légy. Csak ülök ott és még az is nehezen jut eszembe, hogy Angélának hivják. Angéla. Az biztos, hogy romantikus név, de új­ra itt állok a problémával, mit kezdjek a matek tanár­nőm lányával. Ezt még meg­szólítani se lehet. Hova megy Angélácska? Jön át a par­kon, toronyiránt nekem, sza­tyor a kezében, kilóg a piros fürdőruhája. Épp csakhogy elszáll tőle a szia, halk és fi­nom, mint a mamája, neifl díjaznám, ha egyszer majd az én srácomat ez venné ke­zelésbe matekból. Csak húz el mellettem. Olyan kénye­sen libeg, mint egy vendég­szív. Vannak még becsületes életösztönök, akasszanak fel, ha ez a lány most megússza. Már csak azért se! Nem áll- nál meg, mondom. Megyek a strandra. Én is éppen oda tartok, így én. Az aznapi cső- katalógusra gondolok, ott le­het egy fejezet, amelyik el­árulja, hogyan lehet ebből a kanálisból kimászni. Ügetek mellette. Áthúzunk a parkon, van nálam egy ötve­nes. Eszembe se volt a strand, olyan idő van, ami­kor éppen hogy nem fázik az ember. Szóval, jólesik a nap. Csak pislog rám, hogy megvagyok-e még. Jól van, anyuskám, szelíd vagy te, mint egy alapművelet. Le­egyszerűsítve a helyzetet, a képlet szerint ide kell még legalább egy doboz fecske, a belépőjegy és a megfelelő fejezet a Nagy Lehetőségek Tudománya című kötetből. A buszon semmi, lassan megy a duma. S ha nem csal a látszat, a helyzet úgy néz ki, meg kellene ismerkednem a vesztés magasiskolája című tanulmánnyal. Megkérde­zem tőle persze, mivel tölti a napjait jó édesmamája, mert az szent, engem ez ér­dekel a legjobban. A stran­don kiderül, hogy most ta­nul úszni. Szóval mégiscsak eljött az én időm, beviszem a mélybe, vízszintesen fek­szik kebleivel a karomon. Ettől eltekintve időnként kortyol is a vízből, ami egészséges. Minden szerelem­ben csak a kezdet egészsé­ges. Egyébként úgy tartom, ahogy akarom, ő pedig úgy tesz, mint aki semmit nem vesz észre. Olyan buta, gondolom, hogy ez még a mikrohullámú láncot is a nyakába akasztaná. Meg kell mondjam, már csak ritkán gondolok a mamájára. Az se szólhatna semmit, a lányát a tenyeremen tartom, igaz hol feljebb, hol lejjebb, de egy hang nincs, csak evez a karjávaL Mikor a kis vízben derékig állunk, ott kapok egy vizes pofont. Jó üzlet a háború. Rendben, anyuskám, úgy látszik, még nem ittál eleget, ez a hála, mert átké­peztem magam atyapingvin­nek. Megbuggyansz te még. De csak a karját szorítottam meg. Azt hittem, kapom a másikat, de úgy sugárzott, mint egy óriás antenna. Mászunk ki a vízből, fo­gom a kezét, most már miért ne fogjam. Hátul a kerítés mellett ketten ülünk egy keskeny törülközőn, s bár nem vagyok híve a feltű­nésnek, megy a smár. Ahogy ez már lenni szokott. Senki­nek nem esküdtem én, hogy mindent pontosan úgy csi­nálok, ahogy kell. Ránk se néznek. Csak azt szeretném tudni, mire figyelnek az em­berek? Persze, most még módjával visszük az ügye­ket, hiszen tagjai vagyunk az illemtudó társadalom­nak. Nagy kár, hogy az ügyek később mindig el­vadulnak. Aztán eszünk. An­géla hozta a kaját, vajaske­nyeret, zöldpaprikát. Jól jön, a mama olyan adagot készített, mintha rám is gon­dolt volna. Ha így megy, még róla is megváltozhat a véleményem. Az eszmék sem élnek örökké. Az Edinára még csak nem is gondoltam. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents