Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
1975. november 2. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Megyénk tájain Silótorony a város szélén elemzik a terményt, a készterméket. Szervezők, akik koordinálnak termelőszövetkezet, MÁV, Volán, vállalat, sütőipar, közlekedés és kereskedelem között. Technikusok és szakmunkások, akik az elektronikát, automatikát kezelik és javítják, értik és igénylik. Gyorsan cselekedni tudó ügyintézők, akik átlátják egy megye térképét és tizenöt telep relációjában mernek kockázatot vállalni utasításaikért. Harman János gépész az olajégőké kezeli. Szabolcs legkorszerűbb üzeme. (Elek Emil felvételei) Gépek könnyítik a szemes kukorica rakodását. A legmagasabb torony 45 méter. Egy-egy csőszerű cella 36. Huszonnégy ilyen és lő ká- róalakú magasodik az ég felé. Anyaga beton. Befogadóképessége 200« vagon. Tervezték Nyíregyházán, Scholz Béla irányításával. Kivitelezte a SZAÉV. Tulajdonosa a gahonatei- vásárló és feldolgozó vállalat. Tálalható a Simái úton. Látható a város minden pontjáról. A megyeszékhely legmagasabb építményé. Ügyetlen Szabolcs-Szatmárban, automatizált, hat ember kezeli. Ara 7" millió forint. — Kár lenne csak egymagában szemlélni ezt a silót, mondja a nyíregyházi járási telep vezetője'"Lakatos András. Része ez egy együttesnek, ami a jelenben a legmodegnebb. Ide érkezik, erre a telepre 45 termelőszövetkezet búzája, kukoricája. Itt történik az átvétel, a szárítás, a raktározás, a takarmánykeverés, ezen a telepen van Magyarország legkorszerűbb malma, amely a lisztet őrli, napi 12 vagont. Egymásra épülő munkafolyamatok, melyek feltételezik a folyamatosságot, pontosságot. — Egy kenyérgyárat hiányolok a végén — teszem hozzá a laikus véleményét tolmácsolva, hiszen ez láthatóan nincs. A vállalat igazgatója, Marosi Károly meg se lepődik. — Volt egy terv, amely így képzelte el a láncot, sajnos ez nem valósult meg. Sok huzavona és városi értetlenség torpedózta meg. De csupán megnyugtatásképpen: a második ilyen együttesünk Mátészalkán már így épül meg. Ezt a tervet jóváhagyták. Ez a jövő. Jó, ha nem veszik észre Egy ilyen látványos létesítménynek kellett megépülnie ahhoz, hogy a gabonafelvásárlóra az ember odafigyeljen. Igaz, azt mondják itt, az a jó, ha nem veszik észre munkájukat. hiszen elég baj lenne, ha meglétüket észlelni lehetne. Mert innen jön a liszt, a takarmány, itt tárolják a gabonát, az ő kezelésükben vannak a malmok. A természetes, hogy termékeik ott vannak a boltok gondoláiban, küldeményeik percnyi pontossággal érkeznek sütödébe, állattenyésztő telepre. A vállalat 1400 mun- ^ kása, dolgozója akkor dolgozik jól, ha termékeik észrevétlenül, de mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk. 120 perc alatt egy vagon terményt őröl az új malom. Pedig ha eredményt kell sorolni, ugyancsak van mit. Ha talán egyháfigú is a sok ..szám, mégis meg kell kockáztatni. Nem kevesebbről van szó, mint Szabolps-Szatmár kenyeréről. Évi forgalmuk mintegy- kétmilliárd forint. Tizenöt telep van a megye minden pontján. Évente a mezőgazdasági üzemektől átvesznek 40 ezer vagonnyi árut. Búzát, árpát, kukoricát, napraforgót. És mindezt kezelni.is kell. Működik az■ olajevő. Bábolnai nagy szárító, 240 liter üzemanyagot nyel, 120 zzer köbméter meleg levegőt fújtat óránként a nedves terményre. Száguld a lift, viszi tízemelet magasra a búzát, kukoricát, hogy onnan az automatika programjának megfelelően ürítse a hatalmas tartályokba. Forognak a hengerszékek,, melyek között nyoma sincs a lisztes molnárnak, de ott ül forgó bőrfoteljében a műszerész, aki telefonközpontnyi. dróthálózat vezérelte pulton kíséri figyelemmel a búza útját, garattól lisztsilóig. A megye gabonája Szilágyi-István KISZ-titkár a szárítónál dolgozik. Szakközép után szakmát is szerzett, ma azok közé tartozik, akik fiatal koruk ellenére a tör/.sgárdát alkotják. Pontosan is fogalmazva, mint mindenki, aki a napi feladatok közben tanulja meg a precizitás törvényeit. — Egy siló, csak egy szép épületnek látszik. De nézzük végig ezt az együttest. Mi ez? Egyszerű raktár? Vagy egyszerű szárító? Vagy korszerű malom? Nem, ez így külön-külön semmit nem mond. Az egymáshoz kapcsolódás, a szervezettség, a szigorú rend alkot itt láncot. Az iparszerű mezőgazdaság, az iparszerű tárolás és feldolgozás egy új és megbízható technológiai folyamat alkotója. Ha tetszik, nevezze jelképnek az új silót mindazzal, ami körülveszi. Egy megye gabonája gyűlik ide, hogy innen menjen szét egy megye lakosságának. Ma itt Nyíregyházán a legnagyobb, de mindenfelé a kisebbek, ugyanezen rendező elv és gyakorlat szerint. Az igazgató, Marosi Károly beszélgetésre invitál. De mielőtt erre sor kerülne, csak ülök a szobájában, és figyelem az eseményeket. Jönnek, jelentenek, igazgatói utasítások hangzanak el, mások gyors javaslatokat adnak elő. Olyan minden, mint egy vezérkari eszmecsere. Egy megye mezőgazdaságának őszi törzskari tanácskozása. Telefon csöng, vidék ad hírt. Tonnák, vagonok száma kerül papírra. — Ez így természetes, ennek ilyen csúcsidőben nem is szabad másként zajlani. Itt mindent valóban katonás pontosság vezérel. Akkor, amikor most a beérkező kukoricát fogadjuk, már egyidejűleg az őszi vetéseket nézzük, s előre számolunk, hol miből és mennyi teremhet jövőre. Felmérjük a tárolási lehetőséget, megkeressük, hol kell erősíteni, hol lehet átcsoportosítani, milyen szállítási tapasztalatok vannak eddig, melyek birtokában már most kell intézkedni. A mi vállalatunknál a „nyersanyag” kétszer — nyár végén és ősszel — érkezik. Itt nem lehet a véletlenre bízni' semmit. Nem valami túlértékelése ez a munkának, de ki merné vállalni annak a felelősségét, hogy késsen a liszt, ne érkezzék időben a takarmány. Télen, amikor a hófelhők megjelennek, még arra is külön ügyelni kell, hogy jelezzük előre: hol kell föltétlenül szabad út. Tudományos alapon A gabonafelvásárlónál ma még elvétve található lapátoló segédmunkás. Még előfordul, hogy zsákkal hordják a terményt. De ez ma már a ritkaságok közé tartozik. Szakmunkás kell ide is, laboránsok, akik tudományosan Elgondolom, hogy kell is néha egy ilyen látogatás, ha egy új felépül. Mert talán sosem jut az eszembe, hogy kimenjek az egykori nyíregyházi olajgyár telepére, ha nem épül fel ez a betoncsoda. Mag vasbeton bölcsője, ahol egy járás kenyérnekvalója elfér. Innen indult el a kutatás, hogyan is zajlik az újszerű terménykereskedelem. És milyen jó tudni, hogy ami előtt az ember áll, az első fokozata ennek a stabil rakétának, melyeket követ a többi. Ez az iszonyatos teherként földre nehezedő építmény mennyi terhet vesz le az ember válláról. Átvállalja, mert így az igazságos. Ilyenkor is eszébe jut, hogy amint a szántóvető válláról is lekerült a magos tarisznya, úgy a zsákoló ember -is búcsút mondhat a 100 kilós tehernek. Sorban érkeznek a teherautók, vontatók és vagonok a Simái úti telep elé. Ez így megy most Kisvárdán, Nyírbátorban és még más helyen is. Billen a plató, billen a vagon, garat nyeli , az árut, forró levegő száműzi a nedvességét,'. és mindezt egy műszerfal előtt olvassa le az ember. Másutt rakodnak, vagy éppen cső fújja a készterméket, más kapun autó gördül, hogy vigye folyamatosan az évi 20 ezer vagonnyit kitevő keveréket. Okos emberek számolnak és mérnek, hogy bevetésre kerülhessenek a lisztszállító tartályok. Meteorológiai térképek fölé hajolnak, hogy gyorsan módosíthassanak. Mert itt, ha esik, leáll, ott„ ha zuhog is, folyik a szállítás. Esőben leállást jelentenek a kukoricaföldekről, több hőt kívánnak a szárítók. — Célunk — így az igazgató —, hogy ne a létszámot növeljük a "vállalatnál, hanem a munkások szaktudását. Itt ma nem a több ember dönti el, síkeres-e a napi munka, hanem csak a nagyobb szakértelem. És ez így van jól, szívesen megfizetjük azt, aki tud. Nem sajnáljuk, ha 4000 forintos a munkabér. De megköveteljük mögötte a munkát, a tudást, az odaadást. Nem is nagyon mozognak nálunk. Nagyszerű körforgás Eszembe jut a KISZ-titkár és a nyíregyházi körzeti vezető együttes beszámolója. Ugyanezt fogalmazták: — A java törzsgárda. Átvándorló mindenütt akad, itt azonban ez is kevés. Ma már ott tartunk, hogy a belépő első kérdése: van-e üzemi étkeztetés, milyenek a munkakörülmények. Ez nem különcség, hanem az igényesség jelzője. És mi. tudjuk biztosítani a feltételeket. Valamit valamiért. Nem tudom levenni a szemem a silóto- ronyegyüttesről. Van valami legnyűgöző a látványban. És újra csak a képtársítások. A tsz, ahol vetnek és aratnak, a szállító, aki idehozza, a szakember, aki kezeli, a molnár, aki megőrli, a tápkeverő, aki automatát kezel, majd újra a végtelen vonat- és autókaravánok a liszttel, vetőmaggal, keverékkel. Nagyszerű körforgás. Ritkán gondoljuk végig; s bizony szemünk elől kissé rejtve zajlik mindez. Pedig mennyivel nagyobb lenne a kenyér becsülete, az emberi munka iránt érzett tisztelet, ha minden mozzanat eszünkbe jutna a terített asztal mellett is. 1 Az igazgató előszobájában Szilágyiné gépel. A villamos írógépen sorra koppannak a számok és betűk. Még megoldandó idei feladatok, és tervek a jövő évre. Még valahol csírázik a mag a földben, itt már jövő útját számolják. Van ebben valami nagyszerű. Hogy ez milyen egyszerűnek tűnik? Igen, mert minden egyszerű, ami már a maga jól kiszámított útján halad. De már ott a további harc csírája is. Ipari útért, mely kikerüli az átkos sorompót, az új telepekért, melyek be tudják fogadni az egész megye termését, a küzdelem a még pontosabb szállításért, a növekvő igények kielégítéséért. Nincs vége. A fellendülő szabolcsi mezőgazdaság 1980-ig előrevetíti a nagyobb mennyiségeket, a hirtelen felfutás biztos útját. Erre készülnek, hiszen jó örülni a ma sikereinek, de mindez csak úgy teljes, ha a holnapok képe is világosan kirajzolódik. Csak utólag venni észre, mennyi „leg” is csúszott ebbe az írásba. Silóról, munkáról, tervről és eredményről szólva a felsőfok kívánkozott a papírra. Mindez nem azért, mert a miénk, s jó néha eltúlozni a jót, s túlértékelni a megvant. A sok leg-et a benyomások mellett a tények is diktálták. Es sose szégyelljük azt, ami valóban jó. Még akkor se, ha csak egy betonsilóról van szó. Mert több ennél, amit megtudunk láttán. Bürget Lajos I A szárítóból teherautóval viszik a terményt a silóaknába.
