Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

1975. november 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ZÁHONY Mű ÉS HOLNAP írta: Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója Z ÁHONY A MAGYAR VASÜTI KÖZ­LEKEDÉS népgazdasági szempont­ból is legfontosabb, legjelentősebb üzeme. Az a hatalmas árumennyiség, ami ezen a csomóponton keresztül áramlik, az egész magyar vasút teljesítményére kihat, de meghatározóan fontos tényezője egész nép­gazdaságunknak is, hiszen közismert, hogy hazánk legfontosabb külkereskedelmi part­nere a Szovjetunió. A teljes vasúti exportforgalom közel 20 százaléka, a teljes vasúti importforgalom több, mint 50 százaléka és az összes tran­zitforgalom közel 10 százaléka keresztül­megy a záhonyi vasúti csomóponton. A záhonyi csomópont határforgalmi fel­adatait döntően az úgynevezett átrakási forgalom határozza meg. Az átrakásra ke­rülő fontosabb áruféleségek: ércek, szén, koksz, fémek, olajok és származékaik, fa­áruk, műtrágyák, gabona, személy- és te­hergépkocsik, romló áruk és egyéb darab­áruként kezelendő kereskedelmi áruk. Az átrakott (import és tranzit) küldemények mennyisége 1974-re 13,2 millió tonnára nőtt, 1980-ban várhatóan megközelíti a 20 millió tonnát. Az export és a kilépő tranzitküldemé­nyek átrakása Csop, illetve Batyevó határ- állomásokon történik, tehát Záhony körzet számára általában csak forgalmi és határ­kezelési feladatokat jelentenek. A záhonyi vasúti csomópont az elmúlt közel 30 év alatt óriási fejlődésen ment át. Az áruforgalom növekedésével párhuzamo­san újabb üzemi és rakodóvágányok, átra­kó-berendezések létesültek. A tervszerű fejlesztés több szakaszban valósult meg. Az I. ütemben a legszükségesebb for­galmi és átrakási kapacitást, valamint a na­gyobb arányú fejlesztés előfeltételeit bizto­sítottuk. A II. ütemben a vonatok fogadá­sa, rendezése, valamint az átrakóudvarok kiszolgálása terén jelentkező kapacitáshiá­nyokat számoltuk fel. Létesítettünk egy korszerű, széles nyomtávú rendező-pályaud­vart Eperjeske térségében. A III. fejlesztési szakasz még ma is tart. Ebben a szakasz­ban adtuk át a fényeslitkei rendező-pálya­udvart, új átrakóudvarok létesültek Eper­jeske térségében. Záhonyban központi pá­lyafenntartási telepet, Fényeslitkén korsze­rű kocsijavító műhelyt építettünk. A III. fejlesztési ütem befejezése 1977-re várható, teljes beruházás összege várhatóan 1,3 mil­liárd forint lesz. M egkezdődtek már a ív. fej­lesztési PROGRAM munkái is. Ennek alapvető célja a vonatfogadó, elegy­feldolgozó, vonatképző és átrakó kapacitá­sok közötti összhang megteremtése, az átra­kások további gépesítése, valamint a körzet adminisztrációs és üzemirányító munkájá­nak gépesítése, részleges automatizálása, információs rendszerének fokozatos kiépí­tése. Az V. ötéves tervben Záhony átrakó­körzet fejlesztésére több, mint 1,0 milliárd forintot fordítunk. Fejlesztési terveinket — a magyar—szovjet árucsere-forgalom alaku­lásának figyelembevételével — minden esetben kormányszintű tárgyalásokon egyez­tetjük. Az átrakások gépesítése szempont­jából megoldatlan még a fagyos vasérc fel- melegítésének technikája és a műtrágya­féleségek nagygépes átrakása. Gondot okoz még a fedett kocsiban öm­lesztve érkező műtrágyák és hasonló öm­lesztett áruk átrakása, mely jelenleg rész­ben géplapátos-gravitációs technikával, rész­ben kisgépes átrakással történik. A gépla­pátos átrakás igen munkaerőigényes és az egészségre is ártalmas. A kisgépes átrakás szintén munkaerőigényes, viszonylag ala­csony termelékenységű, és emiatt megvan a porártalom veszélye. A targoncák idő előtt tönkremennek, így a velük történő átrakás nem tekinthető végleges megoldásnak. A nagygépes átrakási technika bevezetése ér­dekében folytatott piackutatások eddig nem hoztak elfogadható eredményt. Remény van arra, hogy a Szovjetunióban a következő években sikerül a műszaki megoldást meg­találni, ezért a nagygépes átrakás előkészí­tését ezek számításba vételével irányoztuk elő. K ülön szeretném kihangsú­lyozni, hogy műszaki létesítmé­nyeink tökéletesítése, nemzetközi kötelezett­ségeink teljesítése mellett egyetlen percre sem feledkezünk meg azokról, akik az át­rakókörzet hatalmas mechanizmusába éle­tet visznek: a dolgozó emberekről, a vasuta­sokról. Nyugodtan mondhatom, hogy ezen a téren is jó eredményeket értünk el. A szociális ellátás terén a záhonyi körzet, a vasút egészén belül a legkedvezőbb hely­zetben van. A dolgozó részére tíz munkahe­lyi melegedő, tizenegy öltöző-mosdó áll rendelkezésre. Záhonyban 600 adagos kony­haüzem működik, amely a megnövekedett igényekkel ma már egyre nehezebben tud lépést tartani. Az itt készített étel 70—80 százalékát a térség öt legfontosabb szolgá­lati helyén létesített melegítőkonyhás ét­kezőbe szállítják. Záhonyban 100 fős óvoda és 60 fős bölcsőde, Fényeslitkén 40 fős óvo­da áll a vasutas dolgozók gyermekeinek rendelkezésére. 400 fő részére laktanyai el­helyezést, 100 fő részére pedig korszerű munkásszállást biztosítunk. Záhonyban 17 orvosi munkahelyes, Tuzséron, Fényeslitkén és Eperjeske rendező-pályaudvaron 1—1 or­vosi munkahelyes rendelőt üzemeltetünk. A záhonyi lakótelepen 300 főt befogadó nagy­teremmel, szakköri helyiségekkel és könyv­tárral kultúrházat létesítettünk. És ami ta­lán a legfontosabb: Záhonyban 551, a tér­ségben összesen 576 szolgálati lakást építet­tünk. További szociális létesítmények építése is folyamatban van. így 800 fő részére öltö­ző-mosdót létesítünk. A záhonyi korszerűt­len főzőkonyha pótlására Eperjeskén mo­dern, 2000 adagos konyhaüzem épül, a zá­honyi pedig megfelelő felújítás után, a kör­nyező szolgálati helyek igényeit elégíti majd ki. 600 fő részére újabb étkezőhelyiségek is létesülnek a körzet három szolgálati helyén. Fényeslitkén befejezés előtt áll négy lakás és további 40 lakás épül. A VASÜTI CSOMÓPONT FEJLESZ­TÉSE nagy jelentőségű a térség tár­sadalmi-gazdasági fejlődése szempontjából is. Záhony községnek a felszabadulás ide­jén néhány száz lakosa volt, akik igen mostoha körülmények között éltek, szociá­lis és kommunális ellátásukról pedig alig lehetett beszélni. Záhony és a körzethez tartozó községek a csomóponttal együtt fejlődnek, kultúrá- lódnak. Az átrakókörzet ma már több ezer hektáron terül el, forgalmi és átrakó-pálya­udvarai, összekötő vágányai nyolc környék­beli község határát hálózzák be. Legnagyobb fejlődés Záhony községben történt. Lakóinak száma már meghaladja a 3000 főt. Az ország egyik legkorszerűbb vas­utas települése alakult itt ki. Egyre bővülő lakótelepe a korszerű követelményeknek minden szempontból megfelel. A vasútüzem­mel együtt fejlődött egészségügyi, szociális és üzleti hálózata. Űj, korszerű szocialista centrum alakult ki Szabolcs-Szatmár megyé­nek abban a részében, ahol három évtized­del ezelőtt a nincstelenség, a szegénység, a munkanélküliség volt a jellemző. A MÁV tevékenyen részt vállal a váro­siasodó Záhony településfejlesztéséből. Meg kell azonban mondani, hogy az eddigieknél nagyobb terhet nem vállalhatunk. A MÁV országnyi területen fekvő hatalmas válla­lat. A rendelkezésünkre álló erőforrásokra Hegyeshalomtól Záhonyig, Kelebiától Szobig nagyon sok helyen van szükség. A megyei és a helyi tanács hathatós összefogásával, az anyagi erők koncentrálásával azonban — beleértve a MÁV kommunális fejlesztéseit is — újabb lépéseket lehet tenni a telepü­lés továbbfejlesztése érdekében. Befejezésül röviden érinteni szeretném az V. ötéves terv megyei vonatkozású egyéb vasúti beruházásait. Folytatódik és a tervidőszakban befeje­ződik az Apafa—Nyíregyháza közötti kétvá­gányú pálya teljes korszerűsítése. A Buda­pest—Nyíregyháza vonalvillamosítás utó­munkái keretében elkészül a nyíregyházi korszerű villamos vontatási telep. Befeje­ződik Nyíregyházán az új pályafenntartási telep, kertészet, a távközlő- és biztosító- berendezési szolgálat céljait szolgáló műhely és raktár, valamint a tűzoltószertár és lak­tanya építése. Nyíregyháza-külsőn vágánykorszerűsítés történik, Nyíregyháza—Fényeslitke között pályakorszerűsítésre kerül sor, Demecser ál­lomáson pedig gyalogfelüljáró épül. Megkez­dődik Mátészalka rekonstrukciója is, első ütemben megépül az alállomás új, korszerű üzemi és szociális épülete, ezután kerül sor a kereskedelmi udvar kitelepítésére, ami lehetővé teszi a személypályaudvari rész megfelelő korszerűsítését. Az utasaluljáró­rendszer kialakítására azonban csak a VI. ötéves tervben kerülhet sor. K apcsolatunk a megyei part­ÉS TANÁCSI SZERVEK vezetőivel rendszeres és jó. Mindkét részről megvan a készség a gyümölcsöző együttműködésre. E kapcsolatok továbbfejlesztése nagyrészt a helyi vasutasokon múlik, akik hagyományo­san nagy szerepet vállalnak a megye gaz­dasági, társadalmi és politikai életében. A DECEMBERI PÁRTHATÁROZAT HYOMÁBAH Á SZÁÉV milliárdja Az MSZMP Központi Bizottságának 1974. decem­ber 5-i határozata kiemelte és különös hangsúllyal fog­lalkozik a gazdálkodási színvonal javításának szükséges­ségével, az anyag- és energia-megtakarítás növelésé­nek fontosságával, a beruházások előkészítésének és építésének gyorsításával, a gazdasági tartalékok feltá­rásának jelentőségével, a vállalati önállóság és felelős­ség növelésével. A határozatot követően megyénk vál­lalatai intézkedési tervet készítettek annak végrehaj­tására. Hogyan sikerült ez a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál? Erről beszélgettünk Márki Já­nos igazgatóval, Szabó Gyulával, a vállalat pártbizott­ságának titkárával. Somorjai Bélával, a vállalat mű­szaki igazgatóhelyettesével. Márki János: Tulajdonkép­pen kellemes helyzetben va­gyunk, mert a háromnegyed­év számai alapján minden tekintetben túlteljesítettük vállalásainkat. 644 millió fo­rint értékű volt a saját ter­melési értékünk és 84 millió a segédüzemi termelés érté­ke, a termelékenység pedig 6 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. Munkahelyi dina­mikus program Szabó Gyula: Az alapokat ehhez még tavaly megterem­tettük. 14 százalékkal nőtt a termelés volumene és ami még ennél is szebb: közel 12 százalékkal emelkedett a ter­melékenység. A kezdet ennek ellenére sem volt könnyű, mert az idei feladatok belső termelési összetétele kedve­zőtlenül változott. A nagy termelékenységű szerkezet- építéseket munkaigényesebb befejezési munkák váltották fel és az idén bekövetkezett anyagárváltozások legna­gyobb része is a vállalat eredményeit rontja. A túltel­jesítéshez nagymértékben já­rult hozzá a munkahelyi di­namikus program, amely le­hetővé teszi, hogy ha nem is teljesen, de kiszűrhetjük terveinkből a szubjektív ele­meket. Somorjai Béla: A vállalat­nak ebben az évben komoly feladatai voltak. A legfonto­sabbak ezek közül is az egye­di nagyberuházások, mint például a Testvériség gázve­zeték építése. Ennek első ütemét pártunk XI. kong­resszusa napjáig átadtuk, a második ütem építését — amely Leninvárostól Zám- bokig tart — 90—95 száza­lékát befejeztük, így az 1976-as befejezési határidőt biztosan teljesítjük. Másik egyed nagyberuházásunk a mátészalkai finomkötöttáru­gyár, itt 10—20 százalékkal teljesítettük túl eddig válla­lásunkat. Fontos munkánk a lakásépítés. E téren is jól ál­lunk, bár ebben az évben még mintegy 400 lakást kell át­adnunk. A túlteljesítés 100 lakás lesz, így ebben az év­ben összesen 1200 lakást épít vállalatunk. Csak az arányok miatt mondom: a többi épí­tőipari vállalat összesen a felét sem építi ennek egyet­len évben. Harmincmilliós készletcsökkentés Márki János: Az egyéb fontos beruházások közül a nyírbátori és fehérgyarmati hűtőtárolót, a mátészalkai húsfeldolgozót és a kisvárdai kórházat említem. Ez utób­bit november 4-én avatják, az eredeti átadási határidő 1976. májusa lett volna, üze­mel á nyírbátori hűtőház és minden bizonnyal még az idén átadjuk a húsüzemet is. Fehérgyarmaton megkésve kaptuk a munkaterületet, ezért néhány épületet csak 1976-ban tudunk átadni. Somorjai Béla: Vaskos té­tel vállalatunk intézkedési tervében a takarékosság. Fél évkor 20 millióval csökken­tettük készleteinket, október elejére pedig már 30 millió­ra nőtt a készletcsökkentés. Úgy gondoljuk, ezzel jelen­tős mértékben hozzájárultunk az építőanyaggyárak, de a népgazdaság tehermentesíté­séhez, hiszen az építőanya­gok jelentős hányada import alapanyagból készül. Ezeket a csökkentéseket az igények mérséklésével, az idő ponto­sabb ütemezésével tudtuk el­érni. Jól állunk az energia­takarékosság terén is, bár itt meg kell jegyeznem, hogy gondjaink is vannak. Év ele­jén nagyon tisztességesen mértük fel igényeinket és már a tervünk is a takaré­kosabb gazdálkodásra épült. Ám amikor terveinket el­küldtük jóváhagyásra, akkor a szerény számainkat is úgy megnyirbálták, hogy szinte reménytelennek láttuk a helyzetet. Nagyon kemény in­tézkedéseket kellett hoz­nunk: erőteljesen szabályoz­tuk minden gép, fuvarosesz­köz használatát és ezek ha­tására sikerült a megnyirbált számokon is belül maradni. Ötéves terv — határidő előtt Szabó Gyula: Most újabb gondjaink lesznek, hiszen megkezdődött a fűtési idény és nemcsak a felvonulási épületeket kell fűteni, ha­nem a munkahelyeket is, ha tovább akarjuk folytatni a belső szereléseket. A minisz­térium eredményeink nyo­mán hozzájárult, hogy 2000 tonnával több olajat használ­hatunk el, mint amit jóvá­hagyott — még így is 2030 tonnával kevesebb, mint amennyit mi terveztünk — de ezért tovább csökkentette a benzinfelhasználás felső határát. , összességében 20 százalék megtakarítást ér­tünk el 1974-hez képest. Márki János: Terveink túl- telesítésével sincs mit szé­gyenkezni: jól állunk, min­den téren túlteljesítjük amit vállaltunk. Idei termelési ér­tékünk 860 millió lesz, 100 millió pedig az ipari terme­lés értéke. Ha hozzáadjuk az alvállalkozók által elvégzett 60 milliót is, akkor az idei beruházások értéke megha­ladja az egymilliárdot. Ha­sonló eredményeket mondha­tok az ötéves tervről is, ame­lyet november 15—18-ra tel­jesítünk. Ez a termelési ér­ték meghaladja a 4 milliár- dot, 100—110 millióval lesz több, mint amennyit öt év­vel ezelőtt terveztünk. Terv — kollektíván Szabó Gyula: Arról már beszéltünk, hogy pontos ter­vezést elsősorban a hálós programozásnak köszönhet­jük, arról viszont még nem volt szó, hogy a végrehajtás­ban hogyan vették ki részü­ket a dolgozók. Mert a ter­vezést sem csak számítógép végezte, az üzemi demokrácia minden fórumát, lehetőségét felhasználtuk a dolgozók ja­vaslatainak kikérésére, majd amikor a terv elkészült, ak­kor közösen hagytuk azt jó­vá. A feladatok, majd az eredmények megismerése nagy lendületet adott a munkaverseny kiszélesítésé­hez, amelyre kötelezték bri­gádjainkat a múlt évi mun­káért kapott kongresszusi ok­levelek, a kiváló vállalati cím elnyerése. Idén 245 brigád 2812 tagja folytatta a tavaly megkezdett kongresszusi munkaversenyt és a vállalat eredményein kívül olyan je­lentős vállalkozásban vettek részt, mint a Sarkantyú utcai bölcsőde építése, ahol 3000 dolgozó mintegy 300 ezer munkaórát dolgozott. Somorjai Béla: Az eredmé­nyek után szólni kell néhány szót feladatainkról, hiszen most kell megalapoznunk az ötödik 5 éves tervet és a Központi Bizottság decem­beri határozata sem csak egyetlen évre szabta meg munkánkat. Egyik legfonto­sabb ezek közül, hogy a ter­melékenység összhangban le­gyen a bérszínvonal emel­kedésével, tovább kell javí­tani a forgóeszköz-gazdálko­dás színvonalát, újabb intéz­kedéseket kell tennünk az energiafelhasználás fajlagos csökkentésére, törekednünk kell már a tervezés időszaká­ban a vaskohászati termékek és a nyugati importból szár­mazó alapanyagok felhaszná­lásának csökkentésére és az eddigieknél is jobban kell támaszkodnunk dolgozóink — elsősorban a szocialista bri­gádok — cselekvő részvéte­lére. N­Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents