Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-11 / 264. szám
1975. november 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Közügyben „NEM TUDOM, TA- PASZTALTÄK-E már, hogy milyen fájdalmas, amikor tíz-tizenöt évi együttlét, együttdolgozás után a munkatársukról kiderül, hogy nem az az ember, akinek ismerték, s megítélték, hanem egészen más? Úgy gondoltuk korábban, hogy ezért az emberért tűzbe tennénk a kezünket. Jellemes, egyenes, őszinte, a világért sem nyúlna hozzá a közös vagyonhoz, be nem csapná a népgazdaságot egy fillérrel sem.” jelenségekről, elítélésükről a párt XI. kongresszusa. Éberségre hívott fel, figyelmeztetett a munkáshatalom erősítése érdekében. Egyik helyen erről a következőképpen fogalmaz a beszámoló: „A pártfegyelmi munka tapasztalatai arra is intenek, hogy a jövőben a hatalom erősítésében és gyakorlásában még inkább előtérbe kell kerülnie a nép iránti hűségnek, a szigorú pártszerüségnek, a közügy, a munkáshatalom szolgálatának”. Már a negyedik ötéves terven felüli mennyiséget készítik a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár munkaszalagjain. Képen: Papp Zoltán, a „Petőfi” brigád vezetője a sarokmaró gépen dolgozik. Korszerű gépeken gyártják a szemüveglencséket a MOM mátészalkai gyárában. Danika Edit polírozza az egyes lencséket. (Hammel J. felvételei) Varrógépet íróasztalért A szervezés technikai és emberi oldala a Nyírség Ruházati Szövetkezetnél Hallgattam az egyik építőipari vállalat pártbizottságának titkárát, s közben elgondolkodtam azokon amiket mondott. Nemrégiben tárgyalta az egyik pártalapszervezeti titkáruk ügyét a taggyűlés. Megvonták tőle a bizalmat, s nem csak felmentették, hanem ki is zárták a pártból, mert olyan súlyosan vétett a kommunista erkölcs ellen. Gazdasági beosztásával visszaélt. Módjában állt, hogy olyan munkákat is elszámoljon a közösség, a népgazdaság rovására, egyesek zsebére, ami nem illette meg ezeket az embereket, mert nem dolgoztak meg érte. A pártbizottsági titkár nem tudott napirendre térni az ügy felett. Elsősorban az bántotta, hogy eddig rosszul ismerte e.” az embert. Azóta is meditál, milyen tanulságokat szükséges levonnia ebből az esetből. Említett — sajnos — több hasonló esetet is, amikor egyes párttagok többet engednek meg maguknak, mint a többi állampolgár, s elmondta: szigorúan fel kell velük szemben lépni. Tudok olyan esetről, amikor pedagógus párttagok éltek vissza a diákok jóhiszeműségével, s szabályosan becsapták a fiúkat, zsebre vágva a tanulók keresetét. Természetes nem maradt suba alatt az ügy. Szigorú vizsgálat, s eljárás követte. A pártbizottság titkára, aki jól ismerte a „megtévedt” párttag pedagógusokat, azon döbbent meg; rosszul ítélte meg ő is ezeket az embereket. Vannak gyors karriert csinálok, akik megrészegednek a sikertől, s olykor bátor, a hibákat is ostorozó magatartásukkal félrevezetnek párt-, állami vezetőket is. Később kiderül, hogy máz volt csupán, a felszín egészen mást takar. Olyan törtető embert, aki a kollektíva „zsírján”, tekintélyét is felhasználva igyekszik előnyökhöz jutni. NEM VÉLETLENÜL SZOLT egyértelműen e Ez törvényszerűen igényli, hogy fellépjünk a képmutatás, a pártszerűtlen magatartás ellen. Figyelmeztetnünk szükséges egymást bizonyos nem kommunista magatartást tükröző jelenségekre. Gondos kádermunkával kell biztosítani, hogy a párthoz, népünkhöz, s ügyünkhöz hű és hozzáértő emberek kerüljenek a különböző posztokra. Ébernek kell lenni abban, hogy valóban az egész közösség bizalmát élvező, arra érdemes párttagok kerüljenek olyan funkciókba, amelyeket képesek ellátni, s a kisebb-nagyobb közösség javára hasznosítani. Sajnos, előfordul még, hogy félreismerve egy-egy párttagot, vagy pártonkí- vülit gyors úton magas funkcióba emelünk, s később, amikor alaposan megismertük, le kell szállítanunk onnét. És mekkora a csalódás, a felelősség ezért részünkről. ÍGY VÁLASZOL ERRE a XI. kongresszus: „Félreérthetetlenné kell tennünk, hogy aki a közösségi érdek ellenére juttat indokolatlan előnyhöz bárkit, az éppoly erkölcstelen és hibás, mint az, aki elfogadja. Mindkettő mögött fellelhető az egyéni érdekek elsőbbsége, az önzés, az anyagiasság, az elvtelen kapcsolatok kihasználása, a kölcsönös lekötelezettség.” Ha a kongresszus éberségre int, okkal és joggal teszi. A tapasztalatok bizonyították, hogy ilyen erkölcsileg káros jelenségek az utóbbi időben elszaporodtak. Ellenük a szigorú pártfegyelem megtartásával és megkövetelésével lehet sikeresen küzdeni. Ez növeli a tömegek bizalmát is. Rend a lelke mindennek, tartja a közmondás, s még inkább így van ez a társadalmi élet területén. Ez pártügy, de a hatalmon lévő forradalmi marxista— leninista párt ügye, éppen ezért közös dolgunk, az egész társadalom ügye is. F. K. „Szíveskedjen megírni melyik szalag mikor, mennyit fog termelni, hányas létszámmal ebben és ebben a hónapban”. .. és folytatódott egyéb adatkérésekkel az a levél, amelyet egy munka- és üzemszervező írt a Nyírség Ruházati Szövetkezetnek. Felajánlotta a gondokkal küszködő szövetkezetnek, hogy rövid idő alatt úgy megszervezi a munkát, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A dologból nem lett semmi, hiszen nincs az a termelőegység, ahol a gyakorlat megegyezne az egyetemeken és egyéb tanfolyamokon elméletben tanítottakkal, főleg ha egy olyan szövetkezetről van szó, amelynek termelése 70 százalékban tőkés bérmunka, 20—22 százaléka szovjet export. A bérmunka — és hátrányai Hogy mit jelent négy nyugatnémet cégnek két magyar külkereskedelmi vállalat és egy mintaszövetkezet közvetítésével dolgozni (!), azt Szabó József, a szövetkezet műszaki vezetője tudja a legjobban. Egyoldalas levelet mutat, egyik oszlopa tele számokkal, a másikban a darabonkénti árral és a rendelt mennyiséggel. — Ez a tervünk novemberig. Azt nem közli a cég, hogy milyen a modell és az anyag. A munkaigényességet is csak a kamion megérkezése után tudjuk meg. Azzal jön az anyag, a kellékek és a szabásminta is. Munkaszervezésünk minden egyes tétellel elölről kezdődik, mindig más. Megérkezik az anyag, másfélkét nap múlva kezdeni kell a termelést. Megtörténhet: lemondja a cég a tételt, más munkáért telefonál a külkereskedelmi vállalatnak, de ha az anyag- szállítás késik, akkor a dolgozók panaszkodnak. — Nemsokára „lefut” ez a termék, de a másik még nincs előkészítve. így a délutáni műszak üres szalag mellé ül. Várniuk kell, az idő viszont pénz nekik. Ha folyamatos lenne a munka, többen maradnának a szövetkezetnél. Szigorú követelmények A folyamatos szervezés és a fluktuáció a szövetkezet legégetőbb gondja. A bérmunka jól jövedelmez, még akkor is, ha sokkal munkaigényesebb, mintha hazai piacra termelnének. A dolgozók megszokták, hogy nem adhatnak ki a kezükből egy fél- centivel mellévarrt ruhadarabot sem. A szigorú minőségi követelményekre megtanította őket az a technikus, aki a tétel érkezésétől a csomagolásig ellenőrizte a gyártást. A jövedelmező bérmunkáért vállalták a nehezebb szervezés kockázatát. S bármilyen gyorsan próbálnak átállni a változásokra, a különböző mutatók vizsgálatai mégis azt jelzik, nem elég rugalmasan. A munkaigényesség meghatározza a kapacitást, ezért hiába kérik a szövetkezet partnerei: vállaljon többet — nem bír. Az ok nem a gépi kapacitás hiánya, hanem a gyakran változó létszám. Bármilyen gyors és sokat tudó a varrógép, szakmáját szerető, ismerő dolgozónak kell mellé ülnie. A tanulószalagnál dolgozik Molnár Anikó. Harmadéves szakmunkástanuló, szeptembertől gyakorló munkás. — Sokan mentek el az alacsony kereset miatt, de ha dolgozunk, akkor van pénz is. Barátnője egy íróasztalért hagyta el a varrógépet nem sokkal a szakmunkás-bizonyítvány kézhezvétele után. Rajta kívül azok, akik tömegesen mentek el a szövetkezettől a nyíregyházi két nagy áruház nyitásakor, nem így gondolkoztak. — Arra az időre még gondolni is rossz, olyan nehéz hónapok voltak — mondja Nagy Valéria KISZ-titkár —, de nem lehet tagadni, csábítás nélkül is sokan mentek el tőlünk. Nem csak a vékonyabb boríték miatt. Égy 17 éves lány keresi a helyét, az újtól mindig jobbat vár. Sokszor nem találja meg, de akkor már szégyell visszajönni; bár voit rá eset. A szárnypróbálgatások a többiek kárára történnek. Az idén a 36 végzett szakmunkásból csak 16—18 maradt a Nyírségben, korábban ennél is kevesebben. A tanítási költségek magasak, az egyik napról a másikra kilépők helyét nem tudják betölteni, annál is inkább, mert 120-an szülési szabadságon vannak és sok a hiányzás. Nem néhány ember dolga A kapacitást a nagy létszámingadozás miatt nem tudják növelni, ezért kevesebb a bevétel és a felosztható bér. A vezetők feladatai adottak, de nem elég, ha csak néhány ember töri a fejét a megoldásokon. A munkahelyi légkör javításához, a munka jobb megszervezéséhez elsősorban a középvezetőknek és a dolgozóknak kell többet tenniük. A szövetkezet nehézségeivel tisztában vannak, de csak a felső vezetőktől várják a megoldást. Ez az üzemi demokrácia helytelen szemléletét mutatja. A Nyírség Ruházati Szövetkezetben a munka csak akkor lesz eredményesebb, ha a technológiai szervezés mellett többet és többen foglalkoznak a termelés emberi oldalaival is. Balogh Júlia Miniatűrök □ Feltámadás A labdarúgó „prognózis" ma már megbízhatatlanabb, mint 300 évvel ezelőtt a meteorológiai előrejelzés volt (a mairól nem is beszélve!). Teszem azt, ha válogatottunk győz az ÜKÉ (Ükapáink Korabeli Együttes) ellen, akkor a szakvezető szolid nyilatkozatban valahogy így reagál: „Fiaink erőnléte és harcképessége igazolta, hogy végre kialakulóban van az egykori „aranycsapat”, vagyis eljött a nagy feltámadás.” Két hét múlva azonban — miután 12:0-ra megverik az „új aranycsapatot”, a következő nyilatkozat lát napvilágot: „A sokat emlegetett feltámadás olyan utópia, mint amilyen a temetők kapujára van írva: ,feltámadunk”. Végre tudomásul kell vennünk, hogy csak szívós munkával kerülhetünk az élvonalba ...” Amíg tényleg nem lesz magyar „aranycsapat”, addig a szakvezetők lehetőleg egymásnak nyilatkozzanak és ne zavarják meg a hatalmas szurkolótábor objektív értékítéletét, amely nagyon reális, ha magyar gólokat lát... □ Monoszkóp Változnak az idők. Valamikor lovasnemzet voltunk, ma pedig tv-néző nemzet vagyunk. Többnyire már a műsorokat is megszoktuk. A közelmúltban közvéleménykutatást végeztem arról, melyik műsort szereti legjobban a közönség. A megkérdezettek válaszai eléggé eltérőek. Legtöbben azonban a monoszkópra szavaztak, mondva, hogy az biztos, az mindig ugyanaz, sohasem okoz csalódást. A másik legjobb műsornak a színházi közvetítést tartják. Természetesen akkor, ha előzőleg kamera elé áll valaki és ismerteti a darabot. Ha elmondja például, miként kell nézni a következő drámát. Ismerteti a cselekményt, a konfliktust és mindent, amit tudni kell, amit látni fogunk. Ezt annyira jónak tartják a megkérdezettek, hogy többségük meg sem nézi az előadást. Én a többség véleményével értek egyet. Azokkal, akik a monoszkópot nézik legszívesebben. A monoszkóp izgalmas, kellemes. Amíg mutatják, jó zenét lehet hallani. Mégis, úgy érzem, a tv szerkesztői lebecsülik a monoszkópot. Sohasem konferálják és az újságban sincs benne, hogy met- től meddig sugározzák. Nekem a műsorokkal kapcsolatban ez az egyetlen észrevételem. Igaz, még van néhány apróság, de azok említésre sem érdemesek. Ha egy kicsit több monoszkópot sugároznának, akkor a többi kisebb probléma megoldása már menne, mint a karika- csapás. fi Esély A rendelőintézetből az asz- szisztenső telefonál a kórházba: — Egy női beteg számára kérek ágyat — s mondja a beteg diagnózisát. Érdekes diagnózis ... A vizsgálóban a páciens ül, szemben az orvossal. — Ez már a második eset — jegyzi meg az orvos. — A múltkor egy csomag gombostűt nyelt le, most pedig zihe- rejsztűt. A páciens hallgat. Nyoma sincs a megilletődöttségnek. — Mi jöhet ez után? — kérdezi az orvos. A páciens nem felel csak széttárja kezeit és változatlanul közömbösen néz. Az orvos fogytán türelmével, a maga módján dühös lesz: — Nézze, látom, hogy a jövő évi Ki mit tud?-ra treníroz. De ilyen apróságokkal... Próbálkozzon inkább hajócsavarral. Azzal valószínű bejuthat a középdöntőbe. Vincze György Névadás és emlékplakett A mos Imre-emlékpla- kettel tüntették ki a Balkányi Állami Gazdaság Gagarinról elnevezett szocialista brigádjának vezetőjét és tagjait. Ez járási alapítvány. Azoknak a személyeknek, kollektíváknak ítélik oda, akik kiemelkedő eredménnyel járulnak hozzá a járás fejlődéséhez. Nincs mód itt arra, hogy Ámos Imrével, a Nagy- kállóban született neves festő életével és-munkásságával behatóan foglalkozzunk. Biztósan megismerték a Gagarin szocialista brigád tagjai, s ezáltal még közelebb jutottak a tragikus sorsú, a fasiszták által elhurcolt, s feltehetőén a szászországi táborban elpusztult festőművészhez, aki a II. világháború alatt szerzett megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről. . A névadásnak fontos szerepe van a szocialista brigádok életében. Távol- álljon tőlünk a megszólás azért, mert egy-egy brigád közismert történelmi személy nevét veszi fel. Úgy tűnik azonban, hogy a szűkebb pátriában egykor élt példaképekről, a munkásmozgalomban me- gyeileg kiemelkedőt nyújtott személyekről megfeledkeztek. Pedig illenék azoknak is emléket állítani névadással is. Megyénk gazdag történelmi, irodalmi hagyományokban. Vajon élnek-e Zalka Máté, Mosolygó Antal, Móricz Zsigmond, Kölcsey és a többiek a munkásoknál, a brigádokban? Illenék emlékezetünkben így is megőrizni őket, s példaképpen állítani a fiatalok, a ma élő nemzedék elé. S ha már megemlítettem Ámos Imrét, kötelességemnek érzem, hogy megkérdezzem: van-e olyan brigád a nagykállói járás üzemeiben, amelyik e nevet viseli? Ismerik-e az ámosimrék életét, munkásságát, helytállását? A névadással hazafi Ságra, internacionalizmusra nevelhetünk. Nem lehat közömbös párt-, állami, gazdasági, társadalmi szerveinknek, a kollektíváknak, kiknek a nevét vise- , lik, kik a példaképeik. A helyes névválasztás elkötelezettséget is jelent a haladás, a szocializmus ügye mellett. F. K.