Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 11. Á szovjet kultúra napjai A mezőgazdasági szakmunkásképzés gondjai (1.) A leningrádi filharmonikusok Nyíregy­házán Sokszor emlegetjük a zene nemzetközi nyelvét, népeket összekapcsoló szerepét. A ze­nekultúrának ez a nemzetkö­zisége teszi a zenét alkalmas­sá arra, hogy egyik nép a má­sik nép zenéjét megérthesse, élvezhesse, a benne foglalt eszmei gondolatok és monda­nivalók hassanak és nevelje­nek, formálják az embert. A művészet kimagasló ünnepe minden olyan kezdeményezés, rendezvény, mely egy nép szellemi kincseit, művészi al­kotásait egy másik népnek feltárja, egy másik nemzettel megismerteti. Egy ilyen nagy jelentőségű rendezvénysorozatnak va­gyunk most tanúi, amikor a „Szovjet kultúra napjai Ma­gyarországon” címmel no­vember első felében számta­lan művészi ágban feltárul előttünk a Szovjetunió nagy szellemi alkotásainak tárhá­za, amikor megcsodálhatjuk egy baráti nép felénk kitá­rulkozó nagyszerű művésze­tét. Ezeknek a kulturális na­poknak kimagasló eseménye volt a Móricz Zsigmond Szín­házban november 9-én, va­sárnap este 7 órakor elhang­zott felejthetetlenül szép zenekari hangverseny, melyet A zenekar. Sosztakovics zeneszerző és zongoraművész. Tízenegyéves korában már zenét szerez a forradalom tiszteletére, s amikor I. szimfóniáját bemu­tatták, csak 18 éves volt. Al­kotásainak tengelyében a szimfónia áll (10 szimfónia!). Ez a műfaj nála egy-egy problémakör széles kibonta­kozására ad lehetőséget, ben­ne a valóság lírai, epikai vagy drámai ábrázolása egymást kiegészíti. Tételei monumen­tális érzelmi, hangulati ellen­téteikkel a teljes világ, a teljes élet felidézöi. Ennek a zenei műfajnak Sosztakovics hivatott költője. Minden gon­dolata őszinte szenvedélyével bilincseli le hallgatóit. téka olyan klasszikus egészet produkált, hogy hasonlóan tö­kéletes megoldást csak a leg­ritkább kivételként hallha­tunk. A közönség rendkívül melegen ünnepelte a kiváló művészt, az őt kísérő zene­karral és karmesterével együtt. A harmadik szerző, akinek művét hallottuk: Ravel Mau­rice kiváló francia zeneszer­ző. Daphnis et Chloé című balettzenéje volt. Ravel az új francia zene egyik reprezen­táns vezető alakja. Könnyed­ség és eleganciával ragadja meg a zenei formák világá­nak csillogó felszínét. Fő jel- legzetesége a virtuóz forma­készség. színesen sziporkázó ragyogás, pompás muzikális folyamatosság. A zenekari színeknek virtuóz ezermeste­re. G. Krémer hegedűmű­vész. a Leningrád Filharmonikus Zenekar adott. A műsor első két száma a szovjet zene két kiváló zene­szerzőjének alkotása — Sosztakovics VI. szimfóniája és Prokofjev II. hegedűverse­nye volt. A szovjet népnek a zene iránti óriási igényére a szovjet zeneszerzők a zene minden műfajában a művek értékes és hatalmas mennyi­ségével válaszolnak. Az egyes zenedarabok természetesen nagyon is különbözők, de megegyeznek abban, hogy rajtuk van a népi, nemzeti vonás és a zeneszerző egyéni kézjegye., A szovjet korszak hajnalá­ból egy világraszóló művész alakja emelkedik ki: Dmitrij Szergej Szergejevics Pro­kofjev életműve mindennél ékesebben mond ellent azok­nak, akik határt akarnak von­ni Nyugat és Kelet kultúrája között. A szovjet zene ezen egyik legkiemelkedőbb alak­ja sokáig élt nyugaton és a művészete készségesen szívta magába a nyugati hatásokat. Ennek ellenére is megmaradt szovjet zeneszerzőnek és ő maga sem kívánt más lenni egész életében. Zenéjének, így hegedűversenyének is fő jellemző vonása a kifejező ritmika, az orosz népi dallam­világban gyökerező, üde har­móniák, a dallamok határo­zott arcéle, a zenekar színei­nek merész villódzása, a for­málás klasszikus rendje, a kifejezés hol lírai szenvedé­lye, hol gunyorossága. Ezek együttesen adják Prokofjev zenéjének egyéni hangvételét, felejthetetlen varázsát. A művet előadó Gidon Kré­mer művészete komoly, meg­győző erővel hatott. Ezt vár­tuk is, hiszen az orosz hege­dűsök híre világhír. Játéká­ban éreztük a valódi mű­vészegyéniség. élményekkel terhes, komoly és nemes tö­rekvésű őszinte megnyilatko­zását. Ügy éreztük, hogy a nagyszerű instrumentális el­gondolás itt lépést tartott a muzikális elgondolással. Já­Mit mondjunk a műveket előadó zenekarról, erről a pompás együttesről? A zene­kari hangzás kristályos tiszta­sággal, arieli lebegéssel, opa- lizáló tündéri színpompával torkollott az eufoniába. Ez a szépség, ez a harmónia, az együttes játékának ez a csú­csa, mint valami titokzatos, mágikus hatalom, mint vala­mi természetfeletti démon igézete — fogta meg a hallga­tóságot. A hegedűk és a fú­vósok zengő pompájában élet­be szóló élményt kaptunk. Természetesen mindez nem magától volt. A zeneművek lelkét feltárni, a zenekar és hallgatóság közötti kapcso­latot megteremteni csak a legkiválóbb karmesternek si­kerül. Jurij Temirkanov kar­mesternek sikerült. Keze alatt mint egyetlen, varázsla­tos hangszer szólalt meg a zenekar. Érzékeny lélekkel tárta föl a szimfónia komoly hangulatát, finoman együtt muzsikált a hegedűverseny­nyel, stílusosan összefogta a francia zene csillogó szipor- kázását. Ügy érezzük, hogy a lenin­grádi szimfonikusok zeneka­ri estje tényleg összekötő híd volt a szovjet és a magyar ze­nekultúra között. Vikár Sándor Megyénk három mezőgaz­dasági szakmunkásképző in­tézetében ebben a tanévben négyszázkilencvenhárom szakmunkásjelölt tanul. Má­tészalkán ötvennyolc serlés- és szarvasmarha-tenyésztőt, valamint húsz péket, Tisza- bercelen százhatvankét gyü­mölcs- és zöldségtermesztőt, illetve tizenhat dísznövény- termesztőt, Baktalóránthá- zán kétszázharminchét nö­vénytermesztő gépészt képez­nek. Az oktatás célja — elvi­leg — magas szinten képzett szakembereket adni az egy­re korszerűsödő mezőgazda­ságnak. A jövő az állattenyésztés­ben a szakosított telepeké, a növénytermesztésben a zárt rendszereké, az újabb, kor­szerűbb telepítéseké, a gépe­sítésben pedig a gépsoroké. Vajon lépést tart-e a gaz­daságok fejlődésével az is­kolai oktatás, vele együtt korszerűsödik-e, vagy éppen csak követi ezt a tempót? A három iskolában erre keres­tünk választ. Nehéz a válaszadás Mint kiderült, ez a válasz­adás nem is olyan egyszerű, a matematika nyelvén szólva számos eredőt elemezve ala­kulhat csak ki egy komplex kép. Kezdjük tehát az elején, az általános iskolával. Ismert, hogy a továbbta­nulók nagy része szakmun­kásképző intézetekbe adja be jelentkezési lapjait. Az ipari szakmák vonzereje mellett elenyésző a mezőgazdaság iránti érdeklődés. A baktai iskola kivételével súlyos gon­dokkal küszködnek. De hall­juk, mi erről az iskolák vé­leménye. — Ellenszenves a szakma! — fogalmaz tömören Sípos István, a mátészalkai igaz­gatóhelyettes. — A rossz hír, a szakmától való idegenke­dés és a szülői szemlélet; va­lahol itt látjuk az okokat. Évente kétoldalas ismertetőt küldünk minden iskolába. Az eredmény igen gyenge, a ti­zennyolc elsőévest szó sze­rint verbúváltuk. Háromszáz gyereket kerestünk meg az idén, olyanokat, akik mind­két választott helyről kima­radtak, akiket sehova sem vettek fel. Közülük kettő fo­gadta el ajánlatunkat. A gépek vonzereje — Hatvannyolc elsőéve­sünk közül — ismerteti az adatokat Sóvári Mihály, a ti- szaberceli intézet igazgató- helyettese — tizenkilencen választották ezt a szakmát. A többi második, harmadik átirányítással került hoz­zánk. A gyakorlatban már régen a „nehéz szakmák” közé tartozunk. ÉVENKÉNT PLUSZ ÖT SZÁZALÉK Útépítés, korszerűsítés negyedmilliárdért A városépítésekhez, a köz­ségek megközelítéséhez, a szállítás, a kereskedelem meggyorsításához fontos az új utak, hidak és jár­dák építése és a meglévők korszerűsítése, karbantar­tása. Erre az öt évre 2*31 mil­lió forintot kapott a me­gyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osz­tálya, amelyet az utak, hi­dak és járdák építésére fordíthattak. Most az utol­só évben 57 millió fo­rintból gazdálkodtak. A megyében az idén 117 ezer négyzetméter utat építettek, több mint 300 ezer négyzetméter út kor­szerűsítését végezték el. Több mint 32 ezer négy­zetméterrel növelték a járdaterületet. Legtöbbet a fehérgyarmati járásban építettek. Itt összesen 21 ezer négyzetméter úttal és közel négyezer négyzetmé­ter járdával gazdagodott a járás. Nyíregyházán nem egé­szen 14 ezer négyzetméter utat és ugyanennyi jár­dát adtak át. Az építésnek 90 százaléka Jósavárosban történt. Idén új hid nem épült, a meglevőknél 35 folyó­métert korszerűsítettek. Készítettek egy érdekes felmérést is. A városokban a kiépített utak hosszát el­osztották a lakosok szá­mával. így az ezer főre jutó kiépített út Nyíregy­házán (a tanácsi és az or­szágos utakat figyelembe véve) 0,9 kilométer, Máté­szalkán -2,4, Kisvárdán 2,1 és Nyírbátorban 1,5 kilo­méter. # Az ötéves terv idején minden évben öt százalék­kal emelkedett az új utak, hidak és járdák épí­tésének és meglevők kor­szerűsítésének az aránya. T. K. Pályaválasztás, beilleszkedés, lemorzsolódás A baktaiak általában válo­gatni is tudnak, a gépek vonzereje nagyobb, évente valamivel több a jelentkező, mint a felvehető létszám. A szakmunkásképzőbe je­lentkező, vagy valamilyen úton-módon odakerülő gye­rekek felkészültsége a lehető leggyengébb. Szálkán 2,2 az átlag, a berceli iskolában egy-két tizeddel jobb, a baktaiban eléri a 2,7-et. Saj­nos, ezek az adatok sem min­dig reálisak. — Felméréseink egészen mást mutatnak — mondja Barsi Csaba, a baktai iskola igazgatóhelyettese. Azt ta­pasztaljuk, hogy az általános iskolák a közepesnél gyen­gébbekkel nem törődnek, a 2,5 körül osztályozottak tény­leges tudása szerintünk 1,8— 2,1 között van. Erről a szintről kezdik meg a hároméves képzést. Ennyi ideje van az iskolának arra, hogy a szakmai elméletből, gyakorlatból megfelelő fel- készültséget, a közismereti tantárgyakból a legszüksége­sebb ismereteket adja, s le­hetőleg igyekezzen a szak­mát is megszerettetni azok­kal a fiatalokkal, akik ere­detileg egészen más pálya iránt érdeklődtek. Mit mu­tatnak a későbbi adatok? Ki jut el a vizsgáig ? Az új közösségbe nehéz a beilleszkedés. Az első hóna­pokban igen sokan meggon­dolják magukat, s elmennek. Mátészalkán harminc beirat­kozott gyerek közül évek óta csak húsz jut a szakmunkás- vizsgáig, Baktán 10—12 szá­zalékos á lemorzsolódás, Ti- szabercelen hasonló, kivéve az elmúlt tanévet, amikor a nyolcvanhat beiratkozott el­sősből év végére negyven­egyen maradtak. Ez a több mint 50 százalékos „lemor­zsolódás” megdöbbentő és el­gondolkoztató. Mindeddig nem esett szó — s nem véletlenül — a ter­melő gazdaságokról. Azért nem véletlenül, mert kezdet­ben, az iskola megkezdéséig a leendő mezőgazdasági szak­Kevesebb baleset Az NSZK és Csehszlovákia kivételével 23 európai ország autópályáin vezettek be se­bességkorlátozást. Az intéz­kedést követően jelentősen csökkent a közúti balesetek száma. Ez derül ki a nyu­gatnémet DPA hírügynök­ség körkérdéséből, melyet a belga, dán, francia, brit, olasz, holland, osztrák, len­gyel, svájci és jugoszláv köz­lekedési minisztériumhoz, valamint a rendőrhatósághoz intézett. A körkérdésre adott válaszokból ugyanakkor az is kiderül, hogy a sebesség- korlátozás rendszerint csak akkor sikeres, ha a rendőr­ség szigorúan ellenőrzi és megbünteti a közlekedési rend ellen vétőket. munkások semmiféle kapcso­latban nincsenek a termelő- szövetkezetekkel, állami gaz­daságokkal. Az intézetek egyedül, elszeparáltan kez­denek a képzéshez, néhány gyerek kivételével — akik sa­ját érdekükben, önállóan vagy szülői segítséggel ke­resnek maguknak egy leendő munkahelyet — fogalmuk sincs arról, hol fognak há­rom év múlva dolgozni. El­lentétben az iparral, ahol köztudomású, hogy az üzem legalább azonos súlyt vállal a tanulók foglalkoztatásából. Marad minden gond az is­kolára. Hogyan látja el há­rom éven át ezt a feladatát? Baraksó Erzsébet A bűnüldözők káernká- soknak nevezik őket, a jegyzőkönyvekben azon­ban közveszélyes munka­kerülőként szerepelnek. Sajnálatos, Szabolcs- Szatmár megyében is ta­lálni ilyeneket. Tavaly a bíróság hetet ítélt el kö­zülük és több mint nyolc- vanan kerültek a rendőr­ségre szabálysértés mi­att. A bűnüldöző szervek szemmel tartják őket, ugyanakkor elhelyezke­dési, ha úgy tetszik pá­lyaválasztási tanácsokat is kapnak az említett em­berek a jogászoktól és a rendőröktől. A káemká- sok között képzett szak­ember alig van, de vala- mennyiőjük egészséges és munkaképes. Miért is ez a számon­tartás? Azért, mert a passzív munkakerülők is veszélyesek a társadalom­ra, például a tavaly el­ítéltek közül az egyikre nyolc lopást tudtak rábi­zonyítani. Van köztük úgynevezett kitartott, van kis és nagystílű bűnöző, jelentős azoknak a száma, akik a szülői nyugdíjból tartják fenn magukat. Sajnos jó néhányan van­nak azok, akik a börtön után sem hajlandók mun­kát vállalni. Van már a tétlenségre is orvosság. Az egyik bünte­tésvégrehajtási intézet­ben gyógykezelés mellett hasznos munkát végez­nek a beutaltak — rendes fizetésért. Kezelésük alatt megismerhetik a munka örömét. Ha kör­nyezetük kedvező hatás­sal van rájuk, javíthatók Eredményes lehet az is, ha a munkahelyeken fél­re teszik az előítéleteket, ha börtönviselt, vagy ré­gebben munkakerülő em­ber jelentkezik hasznos tevékenységre, munkára. Az Elnöki Tanács egyik törvényerejű rendelete értelmében januártól a megyeszékhelyeken hiva­tásos pártfogók kezdik meg tevékenységüket, egyik feladatuk lesz az utógondozás és a munká­ba állás segítése. A hi­vatásos pártfogó szintén javíthat az említett • sta-* tisztikán. Nábrádi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents