Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-05 / 260. szám
1975. november 5. KELET-MAGYARORSZÁG Három gazdag évtized Irta: Jurij Ilnyickij, a kárpát-ukrajnai területi pártbizottság első titkára. M int ismeretes, a XX. század első felében Kárpát-Ukrajna az olcsó munkaerő hagyományos piaca volt. Onnan verbuválták az embereket a belgiumi és franciaországi bányák, a kanadai fakitermelés, az amerikai farmok számára. 1899-től 1914-ig több mint 94 ezer ember vándorolt ki Nyugatra, de később az émigrálás még tömegesebb jellegűvé vált. S mi történt a szovjethatalom évei alatt? Csak néhány tényt sorolok fel, amelyek a mindössze három évtized alatt Kárpát- Ukrajnában végbement változásokat jellemzik. „Sehol nem találkozhat az ember ennyi analfabétával” — írta a Hassblad című holland lap. Ma a kárpát-ukrajnai falusi lakosságnak a fele és a városi lakosság 80 százaléka felső-, középfokú, vagy be nem fejezett középfokú képzettséggel rendelkezik, a tömeges írástudatlanságot már a. szovjethatalom első éveiben felszámolták. A felszabadulás etótt csak 7 középiskola és 18 nem teljes középiskola működött itt, ma pedig számuk eléri a 250-et. Akárcsak az egész szovjetországban, Kárpát- Ukrajnában is most fejeződik be az áttérés az általános középiskolai oktatásra. Kárpát-Ukrajna történetében az első egyetem egyidős a felszabadulással. Harminc év alatt több mint 16 ezer különböző profilú szakembert adott az országnak. A felszabadulás előtt mindössze 45 orvos és 143 egészségügyi nővér dolgozott Kárpát-Ukrajnában, de azok is csak a városokban, mert a falvakba már nem jutott belőlük. A gyermekeknek több mint a fele 15 éves kora előtt meghalt. Ma már a szomorú tényekről csak az iskolai történelemkönyvekben olvashatunk. Napjainkban az egészségügyi személyzet száma: 12 ezer szakember, köztük 2700 orvos. A jólét növekedésének egyik igen fontos mutatója a szolgáltatóipar fejlődése, a kereskedelemben véghez vitt változások. 1946-ban Kárpát-Ukrajnában egy főre 74 rubel értékű árut adtak el, 1975-ben 650 rubel értékben (összehasonlító árakban). Figyelembe kell vennünk, hogy ez alatt az idő alatt a kiskereskedelmi árak nemcsak hogy nem emelkedtek, hanem többször csökkentek. A szovjethatalom első évében egy átlagos kárpát-ukrajnai család kiadásainak kétharmadát élelmiszerek vásárlására fordította, ma alig a felét, természetesen ez nem jelenti azt, hogy az élelmiszercikkek szükséglete az eltelt három évtized alatt csökkent volna. Ellenkezőleg, a kilencszeresére növekedett. Ugyanakkor növekedett a legértékesebb, gazdag fehérje- és vitamintartalmú termékek eladása: a tejé 54-sze- resen, a tojásé 36-szoro- san, a hústermékeké 16- szorosan. A család jövedelmének másik felét az iparcikkek vásárlására fordított kiadások teszik ki, És itt napjainknak egy újabb fontos jelét tapasztalhatjuk: a kulturális és háztartási cikkek eladásának növekedését. Területünk, lakossága (1 millió 111 ezer) évente 45,5 ezer magnetofont, rádiókészüléket, 20 ezer tv-készüléket, 800 zongorát és pianínót, több mint 7 ezer filmfelvevő- és fényképezőgépet, több mint 13 ezer hűtőszekrényt és ugyanennyi mosógépet vásárol... Kétségtelen, hogy a szovjethatalom legnagyobb eredményei azok a változások, amelyek a parasztság életében mentek végbe ; a parasztságéban, amely a legszámottevőbb és a legjobban kisemmizett osztály volt Kárpát-Ukrajnában a múltban. M A 138 KOLHOZ és 22' szovhoz működik a területen. Valamennyi jól gépesített, árutermelő nagyüzemi gazdaság. Minden kolhozparasztot és szovhozmunkást 10,6 lóerő kapacitású villamos és mechanikai energia segíti munkájában. A mezőgazdaság technikai felszereltsége, kemizálása és a talajjavítás igen rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket adott: a kollektivizálás első éveiben (a 40-es évek vége, az 50-es évek eleje) a gabonafélék terméshozama hektáronként 12,1 mázsát tett ki, 1966—1970-ben már 21,4 mázsát, az 1970—75-ös években pedig 33,1 mázsát. A szocialista átalakítások évei alatt az állat- állomány a 4,3-szeresére növekedett, a hústermelés a 1,37-szeresére, a tejé a 16,2-szeresére, a tojásé a 42-szeresére. Ennek megfelelően emelkedtek a kolhozok jövedelmei is: csaknem a 19-szeresére. Napokon keresztül barangolhat az ember szovjet Kárpát-Ukrajna festői tájain, amelyek sokszázezer szovjet és külföldi turista kedvelt kirándulóhelyei, egyetlen egy „kunyhóval”, a múlt hagyományos zsuptetős, vályogfalú házával sem találkozik. Ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan nézett ki harminc évvel ezelőtt a falu, el kell mennünk abba az Uzsgo- rodon székelő múzeumba, amelyben a népi építészetet és a nép életét bemutató objektumok és tárgyak láthatók. A mai parasztház aligha különbözik az összkomfortos városi lakásoktól, de sok esetben a falusi életkörülmények sokkal előnyösebbek, hiszen nagyobb, a térség, a természet a szomszédban van és rendkívül tiszta hegyi levegőt szívhat az ember. A Z, AMIT A SZOCIALIZMUS NYÚJTOTT a népnek, látható bármely szovjet köztársaságban, minden szocialista országban. De a három évtized a felismerhetetlensé- gig megváltoztatta Károát- Ukrajnát, amely Európa szívében fekszik, s ez talán a legszemléltetőbb tanúbizonysága annak, hogy példákért nem kell messzire menni. (APN) A VSZM kisvárdai gyárának laboratóriumában lakkgyanta viszkozitását vizsgálja Bessenyei Márta. Háttérben: Ottmájer Katalin laboráns dolgozik. A MOM mátészalkai gyárában Pál Mária ragasztó megmunkáláshoz a korongra illeszti a szemüveglencsét. (Hammel J. felv.) 25 ÉVET ÜNNEPELTEK APÁGYON Valami új, valami jó SZÁZEZREK HELYETT ÖTMILLIÓ Nem állítjuk, hogy Apagyra árad a pénz. Nem árad, de lassan, folyamatosan csordogál. A község határában sok helyen még most is nehéz a futóhomokot maradásra bírni. A háztáji gazdaságok, a kiskertek sem ontják a termést, gazdagság szempontjából a községet mindig jó közepesnek ítélték meg. A tanács és a lakosság költségvetése az elmúlt negyedszázad alatt mégis egyenletesen fejlődött. A tanács alakulása után 1951-ben 285 ezer forint volt a község költségvetési alapja, idén már 5 millió 330 ezer forint. A két szám összehasonlítása ünnepi tanácsülés hangulatát jelzi, az ünnepségen 25 év fejlődésére, eredményeire és gondjaira tekintenek vissza. És mily’ érdekes egybeesés, hogy éppen az ünnepi szavak elhangzása alatt, jelentős összegért elkezdik fúrni az egyik bő vizű kutat. De hagyjuk a számokat; az aktív tanácstagok közül a legidősebb és a legfiatalabb ismertesse a fejlődést. A kastélyok helyén Szilágyi János, a község pártvezetőségi titkára. Azzal büszkélkedhet, hogy a községben valamennyi fontos eseménynek részese volt. 1949-ben alapító tagja volt a tsz-nek, egy évvel később a tanács megalakítását segítette, 25 éve párttitkár és 25 éve tanácstag. A tsz-irodán található a dolgozószobája a tsz-iroda pedig egy régi kastélyban. Nem kevesebb, mint öt kastélyra emlékszik viszsza. Ahogy a kastélyok öregedtek, düledeztek, úgy épültek a szebbnél szebb, fürdőszobás lakások a községben. Egy munkáscsalád nem régiben, emeletes lakásba költözött. A felemelkedést szimbolizálja a hatvanas évek végén épült emeletes iskola is. Az egyik kastélyból orvosi lakást és rendelőt alakítottak ki. Nem régiben fogorvos is helyet kapott a községben. A tanácstag örömmel sorolja még a terjeszkedést, a bővítést: a kis boltból önkiszolgáló lett, óvoda és cukrászda is épült. ABC-t ígértek A községpolitika egyik lelkes formálója Szilágyi János. A jelenről és a jövőről még szívesebben beszél. — Szerencsés dolognak tartom, hogy a vezetők a lakossággal egy nyelven beszélnek. Megértik azt is, hogy nem megy minden máról holnapra. Ha kerékpáron megyek és sietős a dolgom, akkor is megállók, ha leszólítanak, mint tanácstagot. Soha ilyen jó nem volt a kapcsolatunk. A Baktalórántházi ÁFÉSZ-hez tartozunk kereskedelmi szempontból. A szövetkezet elnöke a mi képviselőnk. Megígérte, támogat bennünket abban, hogy ABC- áruházat építhessünk. Azt hiszem, pár éven belül sikerül megépítenünk a vízmüvet. Később központi irodát építünk, a felszabadult helyiségekben egyebek között az öregek leendő napközi otthona kap helyet. A tanácsok 30 éves évfordulóján szeretnénk egészségügyi központot építeni. Busszal a mezőre Csatlós Pálné tanácstag gyermekgondozási szabadságon van, de így is szentel időt a közösségi munkára. Főleg a fiatalokról beszél és kapcsolódik a jelenlegi és a később épülő létesítmények ismertetéséhez. — Idén adtuk át a második óvodánkat, amely nagyobbrészt társadalmi munkával épült. A legkisebbem elhelyezése így nem oki ’ gondot, a nagyobbaké már igen. Amit csak lehet, a község lakói elvégeznek társadalmi munkában. Tavaly i járási verseny harmadik helyezettje lett községünk. De jelentősebb ifjúsági ház építésére már nem futja erőnkből. A parányi KlSZ-klub- ban nem találják meg számításukat a fiatalok. A tsz- nek és a tanácsnak egyelőre nincs pénze ifjúsági házra, ezért is ment át néhány fiatal a tsz-ből az állami gazdaságba. Meg azért is, mert a gazdaság busszal szállítja őket a mezőre. A tanács és a tsz összefogása után azonban néhány év múlva a felszabadult irodahelyiségekben tágasabb otthont hozunk létre a fiataloknak. Tóth János tanácselnök és Lengyel Miklós vlj-titkár az ünnepi ülésen két község történelmét idézi fel. Nyírtét, a társközség fejlődése is szóba kerül. Az ünnepség rövid, az az út pedig hosszú, amely a modern faluközpont létrejöttéhez vezet. De a kisebb, az ötéves fordulók is mindig hoznak a községnek valami újat, valami jót. SZABOLCSI Am." # II # ' történet A tűzálló papír A tűzálló papír nagyszerűen állja az időt, alig sárgul, szinte tapinthatók rajta a fekete tintával írott gömbölyű betűk. Történelmet idéznek a gondosan, ráérősen cirkalmazott sorok. Arról tanúskodnak, hogy a 30-as években a papír fejlécén lévő név viselője a barabási kőbányában kapott munkát és kenyeret. A szóban forgó papír (régen kevésbé gyúlékony papírból voltak a fontosabb okmányok) évtizedekig a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságán porosodott, értéktelennek tűnt, de amikor egy véletlen beszélgetés folytán a felszínre került, értékét nem is tudták felbecsülni ... A világégés idején egy kevésbé tűzálló papírt, behívóparancsot kézbesített a kőbányába a postás. A fejlécen lévő név viselője soha nem tért vissza. Egy beteg asszony maradt özvegyen, egy kislány maradt árván a határszéli faluban. A köz- igazgatás átszervezése után a kislánynak úgynevezett havigondozási ellátást állapítottak meg, s ezt a segélyt 16 éves koráig kapta. A rokkant édesanya már régen betöltötte az 55. életévét, amikor bent járt Nyíregyházán és az igazgatóság (közismerten SZTK) egyik dolgozójával beszélgetett. Panaszkodott, hogy anyagi gondjai vannak, jó lenne, ha férje után valamilyen segélyt kapna. Az ügyintéző mindjárt megkérdezte: „mettől meddig és hol dolgozott a férje”? Az idős asszony összehúzta magát a széken és ujjait tördelve így válaszolt: „Hát, volt egy—két hold földje, gazdálkodott, amikor meg hívták a kőbányába, ott dolgozott.” Van erről igazolás? — kérdezte nyomban az ügyintéző. Az asszony sopánkodva adta elő, hogy az egykori bányatulajdonos meghalt, tanúkat meg hirtelen nem is tud keríteni. Hátha a tulajdonos vezetett munkáltatói nyilvántartást — folytatta az ügyintéző és az aktatornyok között keresésbe kezdett. Az idős asszony az örömtől sokáig szólni sem tudott, amikor előkerült a tűzálló papír. A z özvegyi nyugdíjai 3 hónapra visszamenőleg kifizették és azóta is folyamatosan kézbesítik. A nénike beköltözött Nyíregyházára, a lányáékhoz. Azóta gyakran mondja, mondogatja: a lányának, a papírnak és a lelkiismeretes ügyintézésnek köszönheti, hogy boldog és békés az öregkora. N. L. Nábrádi Lajos
