Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-05 / 260. szám

4 kelet-magyarorszag 1975. november 5. Ezt az oldalt testvér­lapunk, a Zakarpatszka- ja Pravda munkatársai állították össze. VÉDJEGYÜK — A HÉVJEGY Minőség — munkácsi módra EZ ÉV ELEJÉN A MUN­KÁCSI MÜSZERGYÁR kol­lektívái a megye több üze­mével együtt csatlakoztak a „Jobb minőséget és hatéko­nyabb termelést az ötéves terv befejező évében” jelszó­val meghirdetett munkaver­senyhez. Ezt a jelszót a me­gyei pártbizottság tette köz­zé. Az emberek ősidők óta tisztelik a szorgalmas mun­kát, a szép, értékes és jó mi­nőségű tárgyakat alkotó mes­tert. Ilyen aranykezű mun­kás a Munkácsi Műszergyár­ban százával található. Kö­zülük is kiemelkedik Valen- tyin Petrovics Gorbacsev szerszámlakatos, veterán, a második világháború egyik résztvevője, a I.enin-rend és a Munka Vörös Zászló ér­demérem kitüntetettje. Az általa készített munkadara­bokon „védjegyül” mindig ott díszük névjegyének bé­lyegzője. Az üzemben jelenleg 17 brigádban 120 olyan munkás szorgoskodik akiknek a ter­mékei önmeózás után kerül­nek forgalomba. A műszergyáriak jól tud­ják, hogy a termékek minő­ségének. a javítása- most kü­lönös jelentőségű. Az SZKP XXIV. kongresszusa leszö­gezte hogy a szocialista gaz­dálkodás követelménye a mi­nőségjavítás, amely a ter­melés egyik fő iránya kell, hogy legyen. Az ötéves tervben a mun­kások, technikusok, mérnö­kök erőfeszítésének a segít­ségével eljutottunk addig, hogy emeltük termékeink megbízhatóságát és élettar­tamát, húsz termékünk pe­dig megkapta a „Kiváló mi­nőségű áru” jelzőt. Egy újabb termékünket éppen most ké­szítjük elő a „Kiváló minősé­gű áru” jelzés vizsgájára. A KŐVETKEZŐ, A TIZE­DIK ÖTÉVES TERV a jó minőségű termékek előállítá­sának és a termelékenység fokozásának az ötéves terve lesz. Az ötéves terv előkészí­tése meggyorsításának egyik ■mwi'iriniitTi mii i 11 n i ii 111 i fontos tényezője az SZKP Központi Bizottságának a sajtóban megjelent minőség­re vonatkozó határozata a „Lvov megye élenjáró ipari üzemei pártszervezetei és üzemi kollektívái munkájá­nak a tapasztalatairól a ter­mékek minőségének a kidol­gozására és a komplex mód­szer bevezetésére”. A lvovi- 'ak kezdeményezésének abban van az értéke, hogy a minő­ség fokozására egy komplex rendszer keretébe összponto­sították a technikai, a köz- gazdasági, a szociális és szer­vezési rendszabályokat. En­nek eredményeként lehetővé vált a minőség javítása a ter­melés minden fázisaiban. A problémák, amelyek megoldásával sikeresen dol­goznak a lvoviak, jellemzőek a munkácsi műszergyári kol­lektívák tevékenységére is. 1971 óta fáradozunk megol­dásukon. Éppen ezért tanul­mányozzák műhelyeinkben és osztályainkon nagy figye­lemmel a határozatot. 1973-BAN A TERMELÉS KONKRÉT HELYZETÉBŐL kiindulva a gyár mérnökei az Ös.sz-szövetségi Tudományos Technikai Kísérleti Intézet­tel közösen kidolgozták és sikeresen alkalmazzák a gya­korlatban a gépalkatrész­gyártás szabványosítását. A szabványosítás a gyár 268 fé le termékére terjed ki. Ezzel a módszerrel évente mintegy 800 ezer rubelt takarítunk meg. A TERMÉKEK EGYRE JOBB MINŐSÉGÉNEK az elérésére morális és anyagi tényezők is ösztönöznek. A kiváló minőségű árut készí tő munkások 10 százalékkal kapnak az alőírttól maga sabb bért. Azok a munkások pedig, akik minőségi „védje­gyül” saját bélyegzőjüket használják, 20 százalékkal kapnak magasabb fizetést. A kifizetett prémiumok össze­ge évről évre emelkedik. Eb ben az évben 1973-hoz viszo nyitva 53 ezer rubellel fizet­tek ki többet. V. Paulisinyec, a Munkácsi Műszergyár igazgatója Nemrég adták át Uzsgorodon az új Turiszt ette met. (Fotó: V. Tovta.) Gépesített kukoricatermesztés rekordokkal Kárpát-Ukrajna kukoricatermesztői nemrég még arról ál­modtak, hogy miképpen érhetnék el hektáronként a hetven mázsás átlagtermést. Szorgalmas munkájuk hamarosan meg­hozta a hektáronkénti száz mázsát. A számok az utóbbi évek­ben még magasabbra szöktek: az élenjáró gazdaságokban hektáronként már a százhúsz mázsás átlagtermés betakarítá­sa sem ritka. Néhány éve vezetem a járási, teljesen legépesített kuko­ricatermesztő munkacsapatot. Úgy tartom, hogy nemcsak azokért a száz hektárokért felelek, amelyeket az én munka­csapatom művel meg. Feladatomnak tartom a járás több ezer hektáros kukoricatermesztésének a segítését. Gyakran ta­nácskozom a többi gazdaságban működő kollégáimmal. Hol ők jönnek hozzánk, hol mi megyünk hozzájuk, örülünk az ilyen találkozásoknak. Nagyon sok gond megoldásában segí­tenek. Hol ők tanulnak tőlünk, hol mi tőlük. A járás néhány közös gazdaságában már nyolcvan, száz mázsás átlagtermésnél tartanak. Itt bátran élnek a jó tapasz­talatokkal, hasznosítják a gépesített munkacsapat előírásait. Közülük való Jolán Korposa, „Druzsba” kolhozból, Mária Se- regij és Vaszilij Portos a „Sevcsenko” kolhozból, Iván Orosz a „Kárpát-Ukrajna” kolhozból és mások. Az élenjáró tapasztalatok iskolájában állandóan tartanak előadásokat a kukoricatermesztésről is. Ezeknek a foglalkozá­soknak abban van a nagy jelentősége, hogy az előadásokat konzultációk követik, ahol őszinte beszélgetéseken mindenki feleletet kap minden kérdésére. A kilencedik ötéves terv ide­jén jelentős mértékben emelkedett az élenjáró tapasztalatok propagandája. A pártszervezetek egyre nagyobb törődéssel szorgalmazzák a munkacsapatok, a szocialista brigádok tag­jainak a továbbképzését. Gondjuk van arra is, hogy a tanul­takat hasznosítsák is a gyakorlatban. A kommunisták javas­latára a szocialista verseny eredményeit már tíznaponként mérik és megállapítják, hogy a közelgő pártkongresszus tisz­teletére tett felajánlást hogyan teljesítik? Ebben az ötéves tervben eredményeink biztatóak. A ter­melési és.a termékeladáséi tervet már a múlt évben teljesítet­tük mind szemes terményből, mind zöldségfélékből. Több mint egy hónappal ezelőtt az állattenyésztők is jelentették, hogy tej- és hústermelési tervüket teljesítették. Jelenleg az irsávai járásban két teljesen gépesített mun­kacsapat termel nagy területeken kukoricát. Ebben az évben csak a mi kolhozunkban három munkacsapat — a Marija Csorbáé, a Vaszilij Ljaké és az enyém — termeszt teljesen gépesítve. Valamennyi munkafolyamatot a gépek végzik. Én magam is most tanultam meg a gépsor valamennyi tagjának a kezelését. Természetesen ostobaság lenne azt állítani, hogy nem voltak, és nincsenek nehézségeink, hogy mindig minden si­mán, magától megy. A munka szüli a nehéz helyzeteket. . A járás mezőgazdasági szakemberei most azt állítják, hogy kukoricából meglesz hektáronként a százhúsz mázsás átlagtermés. Lassan az utolsó hektároknál tartunk. Mi is úgy látjuk, hogy gazdag termést takarítottunk be. De gondolatban minden ember azon reménykedik, hogy az új ötéves terv első évében ezt is túl fogjuk szárnyalni. J. Pitra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, a Szocialista Munka hőse, az irsávszkiji járás „Uj Élet” Kolhozának a Munka Vörös Zászló rendjével kitüntetett munkacsapat vezetője Az első állomás: a Kijevi Divatcsarnok A huszti kalapgyárban új termelési helyiségek épültek. Az állam 1 360 000 rubelt irányzott elő a nagyszabású létesítményre, ebből majd­nem félmillió rubelt új mo­dern berendezésekre. A kö­zeljövőben tehát a munka- körülmények is javulnak, a technológia is tökéletesebb lesz. Ámde a husztiak a ré­gi szűk helyiségben is ki­tesznek magukért: az el­múlt év két negyedében egymás után vívták ki a második helyet a köztársa­sági versenyben. Most a husztiak sokat fá­radoznak azon, hogy szép kivitelezésű, modern fazonú kalapok sikert arassanak a Kijevi Divatcsarnokban, a vásárlók körében. Lenin-rend a mosónő fiának A virágokkal díszített kon­certteremben székek. A székeken énekesek ülnek és tekintetüket a karmesterre függesztik. Kezének finom mozdulataira lágy hangszí­nek kapnak szárnyra, ame­lyeket varázslatos harmóniá­vá ötvöz a harmonikák mu­zsikája. Ezek a melódiák már ott szárnyalnak szíved­ben: feszítik érzelmeid húr­jait, felemelnek a muzsika örök birodalmába, vissza­visznek a gyermekkorba, az érzelmek világába. A karmester maga is éne­kes. A nehezebb dallamokat maga énekli. Iskola ez, amelyben látod a művésze­tet és a tudomány egyesülé­sét. Mihail Mihajlovics Krecs- ko, az Ukrán Szocialista Köztársaság népművésze, mű­vészeti vezető, az Ukrán Szo­cialista Köztársaság kitünte­tett állami akadémiai kóru­sának, a ,,Dumka”-nak az igazgatója és karmestere itt nőtt fel a szemünk előtt. M űvészként először har­minc évvel ezelőtt a kárpát-ukrajnai kórust ked­velő közönség előtt akkor mutatkozott be, amikor meg­szervezte Radványkán az ön­tevékeny énekkart. Ez az együttes lett a magva az állami népi együttesnek. A kárpát-ukrajnai kórus megalakulásának az első pil­lanatától az együttes vezető szólistája és karvezetője, Pjotr Petrovics Miloszlav- szkijnak,. a kórus művészeti vezetőjének a leghűségesebb segítője. A mosónő fia, aki gyerek­korában nemzeti és idegen elnyomás miatt sok szüksé­get élt át, vette az erőt és bátorságot a tanulásra. Ta­nító lett. A szovjet hatalom kitárta előtte a horizontot. És szállt mint a madár, egy­re magasabban a tiszta ég­bolton. A kijevi konzervató­riumban egyszerre két sza­kon tanult, a karmesterin és az énektanszakon. Az utóbbin Iván Patorzsinszkij, a Szovjetunió népművésze volt a tanára, akinek taní­tásait ma is követi és igyek­szik azokat kamatoztatni. 1954-ben Mihail Krecsko visszatér Uzsgorodra. Veze­tése alatt a Kárpátukrán Népi Kórus új szárnyakat kap, magasra ível ajkukon a dal. Egyik írásában Mihail Krecsko arról beszél, hogy különös gondoskodással kell ápolni, éltetni a népdalt, ke­resni kell a gyökereit, hogy a nép hősi múltja és jelene ötvöződjék benne, hogy a néplélek lírai hangja hal­lassa mélységeit. Ezekben a népdalokban is kifejeződik az ukrán és az orosz nép örök, megbonthatatlan együ- vétartozása. A művész tehetsége az akadémia kórusban új ered­ményeket hozott. A kórus új műsorával az ország külön­böző városaiban tartott ven­dégszerepléseken átütő si­kert értek el. A kritika a legnagyobb elismerés hang­ján szólt munkásságáról, a „Dumka” műsoráról. A zenében rejlő szépség minden ember „tulajdona. Minden embernek el kell jutni addig, hogy meríthes-. sen a muzsika varázslatos italából, hogy tartalmasabbá tegye életét. Öröm tudni, hogy a mi földünk, a nép­Mihail Krecsko. művész, a Lenin-rend tulaj­donosa, Mihail Mihajlovics Krecsko, aki éppen most tölti be ötvenedik évét, te hetségével és művészetével ehhez igyekszik hozzásegíte ni kortársait. Kárpáton­túli színes üdítő ital Tizenkét féle szörppel ízesített üdítő italt gyár­tanak a Bustinszkiji Fa­kitermelő Kombinátban erdei növényekből és bo­gyókból. Felhasználják a nyírfát, a málnát, a ribizlit, a szedret. Ebben az évben újabb négyféle üdítő itallal bővítették termékeiket. Ezek segít­ségével négy hónappal a határidő előtt teljesítet­ték ötéves tervüket. HÁZIIPARI KIÁLLÍTÁS Az Ukrán Szocialista Köztársaság kulturális minisztériuma a közel­múltban Kijevben házi­ipari munkákból rende­zett kiállítást és vásárt, A kiállításon tizenkét hímzésével vett részt Husztról Mária André- jevna Gavriló hímzőnő. Munkáiból kilencet az Ukrán Képzőművészeti Alap vásárolt meg. PEDAGÓGUS­LAKÁSOK Az Irsávai Kolhozközi Építőipari Vállalat nyolc pedagóguscsalád részé­re épített társasházat a községben. Az építkezést Iván Szkoblej építésve­zető és Viktor Szidoren- ko kőműves irányította. Az építkezésen társadal­mi munkával a gyere­kek és a szülők is segí­tettek. A kárpát-ukrajnai Drámai Színház művé­szei új darabokat állí­tottak színpadra. A 29. szezon az októberi ünne­pek előestéjén kezdődik. Színre viszik Vlagyimir Thitarjan komédiáját, Oleg Natjázsnij fiatal rendező a színészek egy csoportjával morális­etikai problémát feldol­gozó színdarabon dolgo­zik. Az évad folyamán bemutatnak még öt ha­zai és külföldi klasszi­kus darabot. „BARÁTUNK, AZ ERDŐ” A fenti címmel nyitot­tak könyvkiállítást az Irsávai járási könyvtár­ban. A kiállítás három témakört ölel fel: „Le­nin és a természetvéde­lem”; „Az erdő a mi gazdaságunk” és „Sze­ressük zöld barátunkat”. A kiállítás anyagát a Kárpátok erdőinek gaz­dagságáról szóló cikkek és fotók is színesítik.

Next

/
Thumbnails
Contents