Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-27 / 278. szám
1975. november 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jutalom a tanulásért Munkásművelődés Nyírbátorban Nyírbátor fejlődő iparral rendelkező fiatal városunk, ahol különösen négy gyáregység, illetve vállalat tölt be jelentős szerepet: az Auróra Cipőipari Vállalat, a Csepeli Szerszámgépgyár gyáregysége, a MEZŐGÉP Vállalat gyáregysége és a nagymúltú Növény olajipari Vállalat. Hogyan alakul a négy ipari üzemben a munkások művelődése? — erre keresték a választ egy legutóbbi felmérés során a nyírbátori tanácsi és közművelődési intézmények vezetői. Auróra: alkalmi rendezvények A cipőgyárban az egyik gond a munkások továbbtanulása. Az általános iskolába a beiratkozó dolgozókat 300—500 forintig terjedő „előlegezett” jutalommal is ösztönzik. Ennek ellenére az idén mindössze két cipőgyári dolgozó iratkozott az általános iskolába. Jobban állnak a középiskolásokkal, ugyanis 21-en végzik a gimnáziumot. A hétköznapi művelődési programokat az alkalmi rendezvények alkotják: többször volt kismamatalálkozó, öt alkalommal szerveztek országjáró kirándulást, képzőművészeti, fotóművészeti, sőt mezőgazdasági kiállítást is rendeztek a gyárban. Sajnos a 200 kötetes üzemi könyvtár nem tudja kielégíteni az olvasási igényeket. Klubhelyiségük nincs, rendezvényekre az ebédlőt használják. A kulturális alap összege: 25 ezer forint. Csepeli Szerszámgépgyár: serkentés Az egyik fő törekvés itt is a továbbtanulási kedv serkentése: az általános iskolát végzők hat nap jutalomszabadságot és 500 forintot kapnak. A jelenlegi tanévben a dolgozók általános iskolájába 3, a középiskolába 19 dolgozó kezdte meg a tanulást. Jelenleg a középfokú oktatás 29, szakmai tanfolyamon 9, beta- nítottmunkás-képzésben 95 dolgozó vesz részt. A csepeli gyáregységbelieknek van klubjuk, de a berendezése, felszerelése hiányos. Kulturális célokra mindössze 14 ezer forintot költenek egy évben. MEZŐGÉP Vállalat: olvasók nevelése A MEDOSZ-könyvtár helyi kölcsönzője segíti a dolgozók olvasóvá nevelését. A kötetek száma azonban mindössze 250. Társadalmi könyvtárosuk van, de a kölcsönzés nem rendszeres. Az olvasóvá nevelést szellemi vetélkedőkkel is igyekeznek elősegíteni. A szocialista brigádok ötször voltak kiránduláson. A gyáregység dolgozóinak két ismeretterjesztő előadás, színház-, hangversenylátogatás jelentette az éves művelődést. A művelődésre fordítható pénzük: 7600 forint... Növényolaj: üzemi múzeum A legpezsgőbb művelődési programokat a Növényolajipari Vállalat kínálja üzemen belül is a dolgozóknak. Munkás- és ifjúsági akadémia, önálló ifjúsági klub, jól felszerelt könyvtár áll a művelődés szolgálatában. Rendszeresen tartanak kiállításokat vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat. A vállalat saját üzemi múzeuma állandó kiállítással ismerteti a gyár történetét és termékeit. A „testvérvállalatokkal”, Kőbánya, Rákospalota, Győr — szellemi vetélkedőket, vállalati napokat rendeznek. Kedveltek a szakmai filmvetítések is. A vállalat kulturális alapja 46 ezer forint... Milyen tapasztalatok vonhatók le a négy gyár művelődési munkájáról? Mind a négy helyen eljutottak a köz- művelődési párthatározat „szelleméig”, a művelődési programok hozzájárulnak a munkássá válás elősegítéséhez, de ezek nem elegendők. Még nem vált az üzemi közvéleményben igénnyé, hogy a 45 éven aluli dolgozók szerezzék meg mindenütt az általános iskolai alapképzettséget, szervezzenek minél több kihelyezett üzemi osztályt. Jelenleg a Nyírbátori 2. sz. Általános Iskolában van egy nyolcadikos munkástovábbképző tanfolyam 29 résztvevővel, de az ide járó munkásokat csak erőfeszítések árán — kívülről — és nem az üzemen belülről szervezték. S még egy probléma: kevés a műyelődésre fordítható ösz- szeg, s egy-két helytől eltekintve nincs munkahelyi felelőse a kultúrának, aki társadalmi munkában, tiszteletdíjasként szervezné a programokat. Az első lépések jók, de következni kellene a folytatásnak ... Páll Géza Az ÉRDÉRT tuzséri fatelepére Szovjetunióból érkező fenyőfaáru egy részét helyben dolgozzák fel. Képünk a tuzséri telepen készült. Elcsúszott határidők A Vencsellői Cipőipari Szövetkezet tűzödéjében exportmegrendelésre készítik a női csizma felsőrészeit. (Elek Emil felv.) MINDENKI MEGMÉRETETT... Ezer forint albérletre Ezer forint albérletre — ez az összeg minden hónapban szerepel az új nyíregyházi malom Váci Mihály brigádjának képzeletbeli költségvetésében. Mindig pontosan küldik, mert úgy érzik, ezt kell tenniük volt brigádtársukért. Aki pár hónapja itthagyta őket, fiatal feleségét és pici gyermekét. Nem tudták, hogy beteg, sohasem panaszkodott. Minden olyan drámai gyorsasággal történt. Akkor nem tudtak segíteni, most megpróbálnak. Havonta egy szabad szombaton dolgoznak, ebből fedezik az összeget. — Hogy ki mit ér ebben az új közösségben,., azt a szomorú eset megmutatta. Bár eddig is mind a tizenhatan bizonyítottunk a munkánkkal, de most emberileg is „megméretett” mindenki — mondja Rácz István, brigádvezető. A salakja elment... Három brigádból alakultak az új malom indulásakor. „Aki szerette a szakmáját, az maradt, a salakja elment” — fogalmaznak egymás között. A korábbiból 3—4 molnár és villanyszerelő maradt, a többiek más retem, ha olyan feladat előtt állok, amelyhez előbb a fejemet kell használni, aztán a kezemet. _Az automatizálás kevesebb munkaközi feladatot adott a brigádunknak, de annál többet kell törődnünk a munkaszervezéssel, az előkészítéssel. — A gépekkel ismerkedtünk először, a pneumatikus szállítóeszközökkel. A fiatalok tanították az idősebbeket, s az volt a fő cél, hogy a gépekből kihozzuk a maximumot. Hamar tapasztalták, hogy egy új malomban is vannak olyan hiányosságok, amelyekre a tervezők sem gondoltak. Részben a brigád feladata a hibák megszüntetése, ha kell úgy, hogy rádolgoznak. — A malmot . „tartálykocsira tervezték” — magyarázza Rácz István. A korpát azonban zsákokban szállítják és a sütőipari vállalat sem tudja még fogadni a tartálykocsikban érkező lisztet. Ez sok többletmunkát kíván tőlünk. Alaposan meg kell gondolnunk, hogy kit hová os*tunk be, nincs emberünk a helyettesítésre. Vágyak... Mindenről tudnak ami a malomban történik, nemcsak itt dolgoznak, de együtt is élnek az új\ létesítménnyel. — Ez a közvetlen vezetőnkkel való jó kapcsolat eredménye. Nem kell leve- lezgétnünk, ha bekopogunk a főnökhöz várakozás nélkül azonnal segítséget, tanácsot kapunk. Most a szociális helyiségek építését sürgetjük és egy klubszoba kialakítását, ami főleg a bejáróknak könnyítene a helyzetén. Alig várjuk már, hogy elkészüljön az új siló is, ami megoldaná a tárolási gondokat és megszüntetné a minőségi differenciákat. A beszélgetés végén vágyaikról kérdeztem a Váci Mihály brigád három tagját. Czirák Ádám az új malomnak örül a legjobban. Dolgozott a régiben, s a nap szinte minden percében érzi a kettő közötti különbséget. Városi István a lakás „beugrójára” gyűjt, s vágya a főiskola elvégzése. Rácz István a technikusi oklevelét szeretné mielőbb a kezében tudni. Balogh Júlia T öbb mint egy éve annak, hogy Nyíregyházán bezárták a Tisza ' éttermet és az Anna cukrászdát. Két fontos vendéglátóhellyel lett szegényebb a megye székhelye. Igaz, később, az átalakítás után a nem éppen jó hírű cukrászda helyén korszerű vendéglátóhelyek várják a vendégeket. Az átalakítás azonoan túlságosan is lassan halad. Szeptember 4-én az építkezés egyik brigádvezetője ezt mondta: „Ma egy kőműves és egy segédmunkás hiányzik tőlünk igazolatlanul”. November 25-én fél 10-kor az építők között a pálinkásüveg szájról szájra járt. A kivitelező nyíregyházi építőipari szövetkezet elnöke szerint az átalakítás nem 1 halad lassan. Mint mondta, 1974. november 1-én vették át a munkaterületet, röviddel utánna megkezdték az első ütem végrehajtását, | vagyis a külső munkákat. : Ez január 3-ig tartott. Aztán április l-ig szinte leálltak a munkával, mert a második ütem költségvetését csak márciusban kapták kézhez a | megbízóktói. Ennek az ütemnek a befejezési határidejét december 15-re jelölték meg, tehát átlépett határidőről nem beszélhetünk. A vendéglátó vállalat azonban kér- i te az építőket: ha lehet, az éttermet hamarabb, lehetőleg még augusztusban adják át. i Az építők a kérést nem teljesítették, részben egy nem várt műszaki akadály miatt. j Ezután módosítani kellett a terveket, a munka tovább lassult. Az igazsághoz tartozik még, hogy a munka óvatosságot igényel, tartófalakat és közfalakat kelle megmozgatni, s a helysz., fölött három emeleten csa-v >. ^ ládok laknak. A tervek módosításánál kiderült, hogy a konyha mellett szükség van egy raktárra, illetve egy burgo- nyahámozóra. A szinte jelentéktelen melléképület kivitelezéséhez csak november 25-én járult hozzá a városi tanács. így az építőknek van mire hivatkozniuk. Papíron december 15-én készre jelentik az átalakítási munkákat, a valóságban nem készülnek el. A pótmegrendeléssel, vagyis a melléképülettel a műszaki vezető szerint február végére lesznek készen. A megnyitás napja még ismeretlen, illetve bizonytalan. Addig a Tisza étterem volt előfizetői a régi és zsúfolt Szabolcs étterem- - ben ebédelnek — nem mindig sikerül nekik a 30 perces ebédidő alatt. A lassú átalakítás oka: a kifogásolható tervezés, a gyenge szervezés és a rossz | munkafegyelem. A vendégeknek már az is sovány vigasz lenne, ha az építők nemcsak a közfalakból, ha- 5 nem a február végére tervezett átadási határidőből is lefaragnának. (nábrádi) csoportból kerültek hozzájuk. A brigád nem fiatal, nyolcán rutinos, idősebb munkások, nyíregyháziak és vidékiek. Városi István a kezdeti lépésekről beszél: — Induláskor azt mondtuk, megpróbáljuk így, együtt. Hatszáz óra társadalmi munkát vállaltunk, aztán munkavédelmi vetélkedőt nyertünk a vállalatnál és a trösztnél. Nagy terveink nem voltak, de munka közben mindig volt valami, ami megerősítette, hogy jól kiegészítjük egymást tizenhatan. Mióta itt dolgoznak, a központi javítóműhely munkáját egyszer vették igénybe. Kihozni a maximumot — Nem várunk az elfoglalt szerelőkre, pedig itt minden új volt nekünk is. Ilyen automatákhoz nem szoktunk hozzá. Nagy örömmel tanultunk, és én azt szeVásáron I de, ide asszonyok! Egy deka függöny hat forint! Most vegyék! Madéra és csipke, műszálas és nájlon! Pakoljuk a mérlegre, amíg van, asszonyok! — Vaspor a vaspor! Spór" vaspor nélkül az asszony szégyene! Most a vasport! Ettől fényes a karácsonyi spór! — Negyedáron! Féláron! Itt a pulóver és a kardigán! Csak kettőszáz. És csak itt nálam! — Teriién és jersey! Nálam 198! Most vegyék, erre jó a kisbika ára! Kár másra költeni. Egyet? Kettőt? — Keményszárú! Rogyós! Emberek, itt a tél! Uj csizma új ember! Adhatom bátyám? Ezt. Éppen a lábára való. Ezzel a sírig is elmehet. Éljen még vagy száz évet! Zajlik a „kocsi vásár”, országos és kirakó. Amott boci, hátán tarkakockás pléd. Itt paroláznak és visítva taszi- gálják a malacot a szekérre. Szomorú tehén várja új gazdáját, dézsák között nézeget egy fiatalember. Itt van a faluból mindenki aki csak él és mozogni tud. Kölesén ünnep a vásár, munkaszünet. Áldomást isznak a sátor előtt, arrébb pár lépéssel a kombi hátuljában gázpalack, innen fűtik a lacipecsenye- sütő-tálat. Illat terjeng, csábító, sor áll a húsért, kolbászért. Itt nem kell kínálni az árut, a megéhezett embert vonzza a sistergés, a már szájban érzett íz. Jó vásárról diskurálnak sörrel a kézben, kis féldecis poharat visz a sátorba a didergő vásáros. Bekecset próbál egy idős néne. Forog benne, illegeti magát. Ezerhétszáz az ára, ajándék, mondja a vásáros, kínálja, húzza elől, húzza hátul, simogatja, úgy tesz mintha sajnálná, aztán belemegy az alkuba. Feszít a néni az új bekecsben, végigmegy a vásáron, hadd lássák rajta az újat. Bugyogó és jégeralsó. Dederon és pamut, hárászkendő és modern garbó, farmernadrág és puplining, kinek-kinek mi kell, mit kíván, mi szemnek és szájnak ingere. Nyüzsögnek az emberek, ki re- kamiét néz, kritikus szemmel, másik meg veszi a falvédőt: „rádbízom az életem, fia te is szeretsz engemet”, hattyúval, őzzel, csókolózó galambbal. Toporog az eladó, de harsog a reklámszöveg, szívhez szóló és buzdító. Be is tér az öreg a kalapos sátrába. Mellette az asszony. Válogat komótosan, forgatja, nézegeti, fitymálja. Kiköt egynél. Leveszi a régit. Felpróbálja az újat. Kezébe veszi a barna fakeretes tükröt. Nézi jobbról, nézi bálról. Behúzza a szemébe. Az asszony is igazít rajta. Másikat választ. Újra kézbe a tükör. Igen, ez hetykébb. A jó hatvanas szatmári most bajszát igazítja. Kihúzza magát. Nem is alkuszik. Fizet, s elsőnek a kalaposnak emeli köszönésre. — Ide, ide... Most és csak itt... Próbálja meg szép asz- szony ... Ezt a tarkát barna lányka ... Tessék a vásárfiát, mit mond majd az unoka ha üres a keze nagymama ... Gazdát cserél áru és pénz, jó a kedv s hangulat. Egyre több autó sorakozik a vásár melletti parkolóhelyre. Mikor megyek kifelé a sátorutcán, megcsapja fülem a mézeskalácsos hangja: — Itt a huszár, itt a mézesszív, itt a tükrös. Nos, vásárból ürea kézzel? Két forintokért veszek egy kis huszárt. Tarkát- peckeset. (bürget)
