Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-27 / 278. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1975. november 27. KISLEXIKON Karthago földjén Szolidaritási nagygyűlés Párizsban Az FKP és az SKP vezetőinek beszéde Három vélemény Széles körű vita a LEMP VII. kongresszusa előtt Az ország, ahová a közeli napokban — Líbia után — ellátogat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, nagy történelmi múlttal dicsekedhet A történelemkönyvekből még ismerősek Catónak az időszámítás előtti második században a római szenátusban mondott szavai: „Ceterum censeo, Carthaginem esse de- landam...” Azaz: „Továbbá javaslom. pusztítassák el Karthago”. A pún háborúk befejezéseként a várost nemcsak elpusztították a rómaiak, de helyét felszántották és sóval hintették be. Karthago, ha romjaiban is, a régészeknek köszönhetően ma is áll, romjai a tunéziai főváros szomszédságában megcsodálhatok. A púnok veresége után jöttek a rómaiak, megalakították Africa provinciájukat. A mai Tunézia földje a római birodalom bukása után is a népek országútja maradt. Az Észak-Afrikában megtelepedett gót törzsek mellett a VI. századi arab hódítók, berbereket találtak ezen a területen. Az arab állam tartósnak bizonyult; függetlenségét akkor sem vesztette el, amikor a török porta — látszathatalommal rendelkező — bejt állított az ország élére. Tunézia önállósága akkor került veszélybe és veszett el, amikor a múlt században Franciaország „protektorátusává” tette az országot, azonban a franciák az örökösödés jogát a bej családjának biztosították. A francia uralom elleni poétikai küzdelem korán meg- ídult. 1930-tól kezdve egy xiatal ügyvéd, az akkor 27 éves Habib Burgiba állt a függetlenségi mozgalom élére. A gyarmati hatóságok deportálták a sivatagos délre, francia börtönbe szállították, de a mozgalom élén álló Új Desztur Párt (Alkotmánypárt) befolyása ekkor már az egész országra kiterjedt. A Desztur fokozta a politikai harcot: 1956. március 20-án Franciaország kénytelen volt elismerni Tunézia függetlenségét. A bej trónfosztása után, 1957-től kezdődően a függetlenségi harc vezetője, Burgiba. mint államelnök vezeti Észak-Afrika területileg legkisebb arab országát. A 164 150 km2 kiterjedésű és több, mint 5 millió lakosú ország főleg mezőgazdaságból és halászatból él. bár ambiciózus iparfejlesztési terveket is kidolgoztak. Tunézia legfontosabb ásványkincse és egyben kiviteli cikke a foszfát. A gazdasági élet a tőkés gazdálkodáson alapul, bár a hatvanás évek elején a mezőgazdaságban a kormány kísérletezett a termelőszövetkezetek szervezésével, ennek a szakasznak hamar vége lett. A Földközi-tenger menti ország aktív szerepet játszik Afrika és az arab világ politikai életében. Az ország egyetlen pártja, az Üj Desztur szoros kapcsolatokat tart fenn Nyugat-Európa szociáldemokrata pártjaival, Tunézia külpolitikai állásfoglalásaiban elvet mindenfajta fegyveres megoldást a nemzetközi konfliktusokban, közvetítőként igyekszik fellépni Afrikában és a Közel-Keleten. Nem feledve azt, hogy a Földközi-tenger nemcsak elválaszt, hanem össze is köt; Tunézia építi kapcsolatait az európai szocialista országokkal is. Tunisz vendége volt már többek között Koszigin szovjet miniszterelnök is. A fejlődő országokkal fenntartott kapcsolataink kiszélesítésé jegyében kerül sor most első ízben magyar államfő, Losonczi Pál tunéziai látogatására. i,Ütött az óra, hogy a spanyol nép kezébe vegye sorsának irányítását” — mondotta Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára a kedden este Párizsban rendezett szolidaritási nagygyűlésen. Carrillo rámutatott, hogy az elmúlt hetekben Spanyol- országban létrejött az ellenzéki erők széles egységfrontja, s a demokratikus tanács és a demokratikus platform közötti megállapodás alternatívát jelent a francoizmussal szemben. Carrillo utalt Franco unokaöccsének arra a kijelentésére, hogy Párizsban felkereste az SKP vezetőjét, és „biztosítékokat ajánlott a kommunista pártnak”. „Ma már azonban nem elegendők a szavak, az Ígéretek, hanem ütött a tettek órája” — jelentette ki ezzel kapcsolatban Carrillo, majd hangsúlyozta: a spanyol nép első követelése az, hogy adjanak széles körű amnesztiát és abból ne zárjanak ki senkit. Carrillo ezután kifejtette: ha a spanyol nép — egy népszavazás során — a monarchia mellett döntene, a kommunisták meghajolnak majd a nép akarata előtt, de ha a nép a köztársaság mellett dönt majd, akkor a monarchia híveinek is el kell fogadniok a népnek ezt az akaratát. „Kijelenthetem — hangsúlyozta ezután — hogy a Spanyol Kommunista Párt mindent megtesz majd egy újabb polgárháború megakadályozására s annak érdekében, hogy békében és rendben menjen végbe a diktatúrából a demokráciába való átmenet.” A kommunisták azonban nem fogadják el a francoista alkotmányt s a többi demokratával együtt a leghatározottabban elutasítják azt. „Jellemző azonban — mondotta Carrillo — hogy a hatalom emberei már fontolóra veszik Spanyolországba való visszatérésüket, bár azt olyan feltételekhez fűzik, amelyekről tudják, hogy számukra elfogadhatatla1 nők... de mi rövidesen mégis visszatérünk majd Spanyolországba, mégpedig azért, hogy véget vessünk a francoista alkotmánynak és olyan új demokratikus alkotmányt teremtsünk, mint amilyen Európa más országaiban létezik.” Georges Marchais, a FKP főtitkára beszédében hangoztatta, a francia nép harci szolidaritást vállal a spanyol néppel. Azt akarjuk, hogy Francóval együtt eltűnjön a fasizmus is Spanyolországból, s a spanyol nép végre visszanyerje szabadságát. A spanyol demokratikus erők számíthatnak küzdelmükben a francia kommunisták, a francia dolgozók támogatására — hangsúlyozta végül az FKP főtitkára. Angolai hadihelyzet Az MPLA fegyveres erőinek (FAPLA) főparancsnoksága közleményben számolt be arról, hogy kedvező változások történtek az angolai hadihelyzetben. Mint a FAPLA közleménye hangsúlyozza, nem felel meg a valóságnak az ellenség azon állítása, hogy sikerült elfoglalnia a stratégiai fontosságú Malange várost. A Luandától 400 kilométerrel keletre lévő Malange tartomány nagy része a FAPLA ellenőrzése alatt áll. Azonkívül, hogy a reakciós erők Malange déli részén sikertelen támadást kíséreltek meg, a térségben nem volt jelentősebb hadművelet. Az ország északkeleti részén lévő Luanda tartományban a helyzet nyugodt, mivel az egész területet a FAPLA erői ellenőrzik. Az északi fronton a helyzet kedvezően alakul. Sikertelenül végződött az ellenségnek az a próbálkozása, hogy megközelítse a Luandától északra lévő Quinfangondo városát. Miután katonákban és felszerelésekben súlyos veszteségeket szenvedett, az ellenség kénytelen volt visszavonulni a Dande folyótól északra lévő területekre. Javában folynak egész Lengyelországban a párt küldöttértekezletei. Az üzemek, tudományos intézmények és állami gazdaságok dolgozói, a művészek és társadalmi aktívák a kongresszusi téziseket saját intézményeik és szakmai csoportjaik rövid és hosszú távú teendőit együtt beszélik meg. Az országos méretű előkészítő politikai eszmecseréken kifejezésre jutnak a lengyel társadalom által a múlt évek során elért gazdasági és társadalmi eredmények, őszintén feltárulnak a hiányosságok, alkotó javaslatok formájában kikristályosodnak az ésszerű változtatási igények. A párt- kongresszus előtti vitára a lengyelek állampolgári elkötelezettsége, a személyes problémáknak a társadalmi problémákkal való tudatos egybekapcsolása, és az a meggyőződés jellemző, hogy a további erőfeszítések az egész ország sikeres fejlődésének ügyét szolgálják majd. Waclaw Staniszewski., a Varsó-Zerani .Személyautógyár dolgozója, a I.EM'R KB tagja mondotta: ' ....... — Edward Gierek elvtárs a legutóbbi plénumon a többi között azt mondta, hogy a következő ötéves tervben tevékenységünk középpontjában a munka minőségének és a dolgozók életkörülményei megjavításának kell állnia. — A munka minőségének javítása, a maximális takarékosság, az odaadó szorgalom és a körültekintő, gondosan mérlegelt beruházási tevékenység mindnyájunk személyes ügye. A vállalatunknál alkalmazott legmodernebb irányítási és igazgatási módszerek is elégtelennek bizonyulnak azonban, ha rossz az anyagellátás és az együttműködő társak munkája. Ma jobb autókat gyártunk, mint a múlt ötéves tervben és a termelés a kétszeresére emelkedett. Háromszorosára nőtt az exportra szánt kocsik száma. Számottevően túlteljesítjük az előírt tervet. Gyárunk munkaritmusát azonban egyenetlenné teszik a kooperációs partnerek késedelmes szállításai. Az a véleményem, hogy a gépkocsiipar sok tekintetben megelőzte országunkban az ipar más ágazatait. Jadwiga BUisz. a lód/.i „Wólczanka" Ruhagyár varrónője, á LEMP KB tagja így vélekedik — Országunk sokat változott a múlt évek során, s a haladás különösen jóllátható Lódzban. Nagy nehézségekkel küszködött ez a város: fojtogatták a régi városépítészeti megoldások, akadozott a vízellátás. Korszerűtlen volt a lódzi ipar, az épületek és a géppark, kényszerűségből elavult technológiát alakalmaztunk, rosz- szak voltak az iparban a munkakörülmények. — És alig néhány év alatt nagy változásoknak lehettünk tanúi Lódzban. A legmagasabb szinten hozott párthatározat alapján kidolgoztuk a város és iparának rekonstrukciós és fejlesztési programját. Uj üzemek épültek, nagyon sokat korszerűsítették, a gépparkot legnagyobbrészt kicserélték, a lódzi dolgozók többségének alapvetően megjavultak a munkakörülményei. Uj lakónegyedek épültek, átalakítás alatt vannak a régiek, tökéletesítik a közlekedési rendszert, kiszélesítik a kereskedelmi és a szolgáltatási hálózatot. — A lódzi munkásosztály életkörülményeinek megja- vulására természetesen nagy hatással voltak az egész országra vonatkozó párthatározatok is, így Lódz valamennyi dolgozója, a textil- munkásnők különös örömmel fogadták a szülési szabadság meghosszabbítására és a csecsemőgondozási szabadságra, a beteg gyermekek gohdozására adott fizetett szabadságidő növelésére, a korábban elérhető nyugdíjazásra vonatkozó határozatokat. — Az ipar és a város fejlesztésére vonatkozó pártprogram megvalósítását Lódz valamennyi lakosa közös feladatának tartja, nagy energiák és kezdeményezőkészség felszabadulásának vagyunk tanúi. A póznái vajdaságban fekvő Sokolowo Állami Gazdaság Kombinátja élvonalbeli üzem. Több mint háromezer hektáron gazdálkodik és 600 dolgozót foglalkoztat. Milyen források szolgáltak alapul az üzem sikereihez, hogyan értelmezik a dolgozók a VII. pártkongresszus célkitűzéseit? Az üzemi bizottság cinciiké, Edward Síyzinski mondotta: í? — Más a murtkakedv és más a tudás. Nálunk ez a két dolog általában együtt jelentkezik. Neveljük egymást és együtt tanulunk. Dolgozóink 90 százaléka már szakképzett mezőgazda- sági munkás. Sokan megszerezték a munka mestere címet. Mi magunk szerveztünk szakmai tanfolyamokat. Az előadóik üzemünk mérnökei voltak, és meghívtuk a poznani szakiskolák szakembereit. Az igazgatói testület is állandóan továbbképzi magát. — A múlt évek során megváltoztattuk a termelt növények struktúráját, a számunkra legmegfelelőbb fajtákat kerestük. Beruházási költségeket is vállaltunk, sőt nem riadtunk vissza a köl- csöntől sem. Modern istállókat építettünk, számos régi épületet korszerűsítettünk, ahol csak lehetett, gépesítettük a munkafolyamatokat. — Átépítettük például a szarvasmarha-istállónkat. Régebben 70 szarvasmarha fért el benne, ma 156 férőhelyünk van. Azelőtt három ember dolgozott az állatok mellett, ma — bár az állat- állomány a kétszeresére emelkedett — csupán egy. A tervek szerint 1980-ra jelentősen növelni kívánjuk a gabona — és a takarmányrépa-termelést, valamint a tej- és a hústermékek meny- nyiségét is. (Interpress — KS) Kürti András: „A jövőben az igazgatás egyre inkább az elektronikus agyak segítségével történik.” (Isaac Asimov fizikusnak a L’Europeo-ban megjelent futurológiái cikkéből.) I. FEJEZET „ÁLLJON A KÖRBE!” Kevés nyomasztóbb dolog lehet a világon, mint amikor az ember késő este, esős, szeles, hideg időben megérkezik külföldön valahová, ahol még sohasem járt, és — jóllehet egész utazása alatt abban reménykedett, hogy valaki várni fogja — nem vár rá senki. Keserves hajózás állt mögöttem. Igaz, délután, amikor a Fredericai-öbölben felszálltam a Sonderborgi nevű Diesel-motoros bárkára, még igencsak kellemesnek ígérkezett a kirándulás. Sütött a nap, gyenge szellő futkosott a fedélzeten, körülöttem nevetgélő emberek, daloló táskarádiók, hancúrozó gyerekek. Aztán, ahogy teltmúlt az idő, fogyott a nép, csitult a kellemes zsivaj. Ez a Sonderborg ugyanis vízi vicinálisnak bizonyult, majd minden dünénél kikötött, partra tette az utasok ki- sebb-nagyobb csoportját. Közben elborult az ég is, a szellő süvítő széllé izmosodott, a bárka #lőbb döcögni, tántorogni kezdett, aztán. már úgy hányta-vetette magát, a méteresre nőtt hullámok oly gorombán pofozták ide-oda, hogy csontjaim megpuhultak; gyomrom félpercenként helyet cserélt a tüdőmmel, szédelegtem, émelyegtem. Féltem is, mi tagadás. A szóban forgó vízi jármű tudniillik apró jószág volt, nem sokkal nagyobb, mint a dunai kishajók, amelyek Pesten az átkelő forgalmat bonyolítják le a két part között. És ahogyan erősödött a szél, nőttek, tarajosodtak a hullámok, mind kisebbnek tűnt. Dióhéj. Minthogy az útnak ezen az utolsó szakaszán már egyedüli utasként tartózkodtam a fedélzeten, még csak arra sem volt alkalmam, hogy társaim viselkedéséből állapítsam meg, megszokott dolog-e az effajta időjárás ezen a tájon, a Kis-Belt tengerszorosban, jelentéktelen ügy-e az ilyen ugra-bugrálás, vagy tényleges viharba, életveszélybe kerültünk. A fedélzeten néha átkacsázó matrózok arcáról semmit sem tudtam leolvasni agályaimmal kapcsolatban a gyenge világítás és a sűrű eső miatt. Megkérdezni — restelltem. így hát csak ott kuporogtam, a kormányfülke szárnyéba alatt, és alig vártam, hogy végre ismét szilárd talajt érezzék a talpam alatt. Most már érzek, ha nem is a talpam alatt. Itt ülök ugyanis az aarlesi hajóállomás várótermében, de a hangulatom nem jobb, mint korábban. Hiába táviratoztam Renaténak még tegnap Odenseéből, nem jött ki elém. Nem kapta volna meg az üzenetet? Beteg? Szabadságát tölti valahol? Vagy másfél hónap után már azt is elfelejtette, hogy kicsoda lehet az a Kopra Tibor Budapestről? Bennem nemcsak megismerkedésünk minden mozzanata eleven, az együtt töltött órák legapróbb részleteire is emlékszem. Szerdai nap volt, kora délután, színhely Budapest, a Béke-szálló hallja. Könnyű nyári ruhában a közepesnél valamivel alacsonyabb termetű, fiatal nő jön lefelé a lépcsőn. Bal karján apró táska, a jobb kezében selyempapírba göngyölt hosszúkás csomag. A recepciós pult elé ér, szól valamit a portásnak, az felém int. Felállók a karosszékből, félúton találkozunk. — Renata Lins kisasszonyhoz van szerencsém? — kérdem németül. Ö mosolyogva biccent, kezet nyújt, bemutatkozom. Elmondom, a főszerkesztőm engem bízott meg, hogy kalauzoljam Budapesten. Ö közli, hogy átutazóban van, este hétkor indul tovább a vonata. Ezt sajnálattal veszem tudomásul, egyidejűleg kijelentem, hogy számomra öröm és megtiszteltetés, hogy kísérője lehetek, és remélem, hogy legközelebb több időt tölt nálunk. Ez nem farizeus udvariaskodás. így is gondolom. Mert szép és vonzó ez az ifjú dáp kolléganő. Még ilyen csinos közgazdász-újságíróval nem találkoztam. Sötétkék szeme pompásan illik a szőke haj- koronához, fitos orra, akaratos álla merész, harcias jellemet sejtet. Alsó ajka kicsit duzzadtabb, be-beszívja,' úgy tűnik, mintha bármely pillanatban kibuggyanhatna belőle a visszafojtott kacagás. Egyáltalán, ennek a lánynak minden porcikájából sugárzik a derű, az életkedv. Átsétálunk a haliból nyíló presszóba, hogy egy fekete mellett programot csináljunk. Mielőtt bármit is ajánlhatnánk, átnyújtja a selyempapírba burkolt valamit. Ezüstdugós palack. — Dán konyak — mondja. — Ötcsillagos. Főtábornok. Azért adom, hogy lekenyerezzem és teljesítse egy nagy kérésemet. összeteszi két,kezét, úgy néz rám, mint aki az életéért könyörög. De a szeme sarkában huncut szikra ugrál. — Állok rendelkezésére. Mi volna az a nagy kérés? — Tulajdonképpen nem is egy, hanem három. Elő- szöris, ne vigyen engem se múzeumba, se kiállításra. — Rendben van. — És ne mutasson nekem se új lakótelepeket, se régi barokk, gót, román épületeket, szobrokat. — Jó, vesszen a kultúra. — Ugyan — tiltakozik hevesen. — Nem erről van szó. Biztosan gyönyörű dolgaik vannak, már vettem is néhány albumot a maguk szép fővárosáról. De hát most oly kevés az időnk és én nagyon szeretnék eljutni... — Hova? — Olyan helyekre, ahol emberek ügyeit intézik. — Bocsánat, nem értem. Miféle emberek miféle ügyeit? — Mindegy. Olyan hivatalokra gondolok, ahová bemehetünk külön engedély nélkül. Borzasztóan szeretném látni, amikor egy tisztviselő egy ügyféllel foglalkozik. Vagy sok tisztviselő sok ügyféllel. Az csodás volna. Ahol tárgyalnak, esetleg még veszekednek is. Meg lehet ezt csinálni ? (Folytatjuk) Renate Csókol: