Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-23 / 275. szám
± KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET v\ Vándorzászlót / \ nyertek _____J 1. Krúdysok \ Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium KISZ- esei nagyon büszkék: másodszor nyerték el a KISZ KB vörös vándorzászlaját. November 6-án vették át a szép vörös selyem zászlót. A KISZ- szobában a főhelyre tették. Puskás László Borbás Sarolta Havas Attila Tar Éva a 480 diák közül 464 KISZ-tag. Vertikális rendszerben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy nem egy osztály tanulói alkotnak egy' alapszervezetet, hanem általában 4—5 osztály, ' összesen 25—30 diákjából tevődik ki egy alapszervezet. Ezeket az érdeklődési kör alapján szervezték meg, de az elsődleges a mozgalmi munka, nem pedig a közös hobby- művelése. — Mindenképpen jobb a vertikális rendszer, mint az előző — mondja Havas Attila. — Akkor az osztály- és a KISZ-munka ugyanazt jelentette. Most több a feladat, jobb a mozgalmi munka. Biztosan ennek is szerepe volt a zászló újraejnye- résében. — Először 1974-ben nyertük el a zászlót. — mondja Tar Éva végzős diák. — Akkor nehezebb volt, teljesen ismeretlenül, sokat kellett tenni, most már inkább figyeltek ránk, de ez korántsem jelenti azt, hogy most nem kellett annyit és minő-1 ségileg is olyan feladatokat megoldani, mint tavaly. — Ezt az eredményt nagymértékben elősegítette, hogy a pártszervezet, a tantestület és az iskolai KISZ-vezetőség összehangoltan működik — mondja Puskás László. Havas Attila: — Az itt tanulókban kialakult a Krúdy- szív. Ez egységet jelent, büszkeséget, hogy idejárunk, közös elhatározásokat, közös sikereket. A mi régi diákjaink visszajönnek ide, de nemcsak a tanárokhoz mennek be, hanem a diákokat, a kisebbeket is felkeresik. — Az is hozzájárult a zászló elnyeréséhez — folytatja az „oknyomozást” Puskás László —, hogy jó a tanulmányi eredményünk. Az iskolaátlag 3,59! A negyedikesek közül a jelentkezők 80 százalékát felveszik egyetemre, főiskolára. Az országos tanulmányi és sportversenyeken gyakran végeznek az élmezőnyben a Krúdys diákok. — Az építőtáborokról se feledkezzünk meg — mondja Tar Éva. — Szinte minden évben elhozza egy-egy brigádunk a „Kiváló brigád” címet. — Még többen is jelentkeznénk építőtáborba. De mindig csak harminc—negyven ember mehet. Nagy a versengés, hogy ki kerülhet be. Bővíteni kellene ezt ' a létszámot, kértük is már a városi KISZ-bizottságon. — Nemcsak elkülönülve, magunknak dolgozunk. Jó kapcsolatot létesítettek az alapszervezetek egy óvoda, három általános iskola, a tanárképző főiskola, a Tisza- berceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet egy-egy KISZ-alapszervezetével. Most akarjuk felvenni a kapcsolatot a papírgyáriakkal. Érdekesebbé, átfogóbbá válik a munkánk, ha más vállalatok KISZ-eseivel is együtt dolgozunk. — Igen lényeges a jó tanár-diák viszony kialakulása. A tanárok nem irányítói, hanem segítő, tanácsadó szerepet töltenek be a mozgalomban. Minden esetben megbeszélik velünk a döntéseket és ha a mi ötletünk a jobb, elfogadják — mondja a KISZ-titkár. A KISZ-esek munkájáról sok jót mondott el a párt- szervezet titkára, Pethe István is. — Demokratikus légkör alakult ki a gimnáziumban. A nevelők együtt élnek a fiatalokkal, meghallgatjuk a véleményüket és adott esetben hallgatunk is rájuk. — Olyan szép lenne harmadszor is elnyerni... Akkor már véglegesen a mienk maradna. T. K. 2. Beregiek A beregi diákok jó híre már régen túlnőtt a megye határán. Országos versenyeken, kiállításokon rendszeresen sikerrel vesznek részt, egyik bélyegkiállításuk éppen útban van Párizs felé. A közelmúltban újabb siker koronázta példamutató munkájukat: a Rákóczi Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola elnyerte a KISZ KB vörös vándorzászlaját. A KISZ- klubban őrzött zászlót büszkén mutatják a fiúk és a lányok, de régi zászlók után is kutatnak: iskolájuk névadójára emlékeznek, a Rákóczi-év- fordulóra készülődnek a sok-sok tanulás és a rengeteg KISZ-munka közepette. H ogyan, milyen úton vándorolt ide a zászló? — erről beszélgetünk a pártösszekötő tanárral és néhány diákkal. Egy- egy megyei, vagy országos siker egy-egy rojtot jelentett a zászlóhoz. Az eredmények titkát dr. Szabó Istvánná tanár a következőkben látja: — Kifogástalan a kapcsolat a patronáló párttag tanárok és a diákok között. A tanárok ismertetik a különböző határozatokat, segítik azok megvalósítását. A gazdag akcióprogram összeállításához is segítséget adunk. Azzal is magunkra vontuk a társadalmi szervek figyelmét. hogy az osztályok patronálnak egy-egy üzemet. Mozgékony, szemüveges fiatalember Szűcs István, a KISZ-szervezet titkára. Az elméleti és a gyakorlati felkészülés összhangját tartja a legfontosabbnak: — Hajtunk már több mint három éve. Minden eseményt, minden rendezvényt szívügyünknek tekintünk. A Zalka Máté alapszervezetünk a színjátszó csoportok megyei versenyen második lett. A menetdalverseny megyei döntőjén az egyik osztályunk egymás után két évben első helyezést ért el. A forradalmi ifjúsági napok szintén a sikeres rendezvényeink közé tartoznak. Aranysárgán és ezüstösen csillogó érmek, oklevelek fémjelzik az iskola diákjainak több éves szorgalmát. Innen is, onnan is hallunk egy-egy eredményt felelevenítő mondatot. Gulyás Éva legszívesebben a sárospataki diáknapokra emlékszik, ahol is az énekkaruk ezüstéremmel gazdagította a „gyűjteményt”. Czakó Edit arra büszke, hogy a fiatalok híven ápolják a beregi hagyományokat. Mint mondja, ugyancsak a pataki diáknapokon néprajzi pályázataik jelentettek érémhullást — a pályázatokra arany-, ezüst- és bronzérmet kaptak. A bélyeggyűjtők szakköre az országos versenyeken többször ért el helyezéseket. Az iskola mezőgazdasági szakembereket, középvezetőket is ad a járásnak. így a fiataloknak nemcsak a padokban és az asztaloknál kell bizonyítani, hanem a földeken is. Egy „colos” fiú, Tamási Barna erről ezeket mondja: — Együttműködési szerződést kötöttünk a Nyírmadai Állami Gazdasággal és a barabási tsz-szel. Mindkét helyen társadalmi munkában segítjük a betakarítást és az egyéb, fontosabb munkákat. Munkánkkal elégedettek, ez is öregbíti iskolánk hírnevét. Az iskola társadalmi munkáját érmekkel, oklevelekkel nem tudjuk kifejezni. Két lány néhány mondata azonban kifejező. Mádi Katalin mondja, hogy a VOR helyi üzeme egy hó végi hajrához az iskola segítségét kérte — sokan segítettek, főleg a varró szakkör tagjai közül. Tajdi Éva az új járási művelődési otthon területén végzett társadalmi munkát tartja jelentősnek. Simon Károly a társadalmi munkához közelállónak tartja a politikai oktatást, a különböző szakkörök működését. Mint mondja, a KISZ-en kívüliek is aktívan részt vesznek a politikai oktatásban, így mindenkit megfelelően felkészítenek a munkára, a tanulásra. S hogy a Vállalásaikat túl is teljesítették. Az említett zászlót méltán emelhetik a magasba. N. L. Fotó: G. B. 1975. november 23. Szakma, hivatás, munka Manapság gyakran beszélünk a pálya- elhagyókról és rendszerint rosszalló értelemben. Taníttatja az állam őket egy bizonyos ideig, a szakmájuk munkaerőhiánynyal küzd, ám ők mégis — ilyen vagy olyan meggondolásból — más pályára mennek. De egyértelműen okolhatók-e a gyermekfejjel pályát választók, ha a későbbiekben nem azt kapják, amit vártak? Pályaelhagyók Kertészből menetrendkészítő Mezei Tibor, a Volán Vállalat menetrendi és díjszabályozási csoportvezetője kertészeti és gépészeti technikumban érettségizett. Ezután a Balká- nyi Állami Gazdaságba ment dolgozni. Bátyja is itt volt, rögtön bekerült a megyei I. osztályban játszó futballcsapatba is. — Nem is volt nekem semmi problémám a gazdasággal. Sertéstenyésztéssel, gyümölcstermesztéssel foglalkoztam. Meg aztán ástam, permeteztem. Aztán jött a katonai behívó. Huszonhét hónap a hadseregben, majd ezután ismét Balkány. Csakhogy időközben betöltötték az állását és nemhogy gyakornoki, vagy technikusi munkakörbe helyezték volna, de még munkát is nehezen kapott. — Korábban 1200 forintot kerestem, mikor visz- szajöttem adtak 1100 alapot. Bérelszámolást, továbbá egyáltalán nem a szakmámnak megfelelő dolgokat bíztak rám. Apám időközben rokkant lett, az öcsém Pesten tanult, kellett a pénz. Eljöttem a Volánhoz jegykezelőnek, majd hamarosan menetrendkészítő lettem. Már nem is akarok innen elmenni, inkább ezen a területen tanulok tovább. Autótól az áramig Rádai László, a TI- TÁSZ Vállalat nyíregyházi üzemegységénél normaügyi előadó. A Kossuth Lajos Szakközépiskolában érettségizett, autószerelő szakmunkás-bizonyítványt szerzett. — Érettségi után a sütőipari vállalathoz kerültem autószerelőnek. Ezután katonaság, majd munkahelyváltozás következett. Gépkocsivezető lettem a TITÁSZ-nál. Az autós szakmától nem akartam elszakadni. 1971- ben jelentkeztem a felsőfokú gépjármű-üzemeltetési és szállítási szakra Pestre, de nem vettek fel. Ez aztán meg is határozta a további utamat. A miskolci villamosipari technikumba viszont felvették, erősáramú technikusi oklevelet szerez nemsokára. — Átpártoltam az „áramhoz” de igazán még mindig az autók érdekelnek. A szakmunkás szobrász Nem sok konzervipari szakmunkás mondhatja el magáról azt, amit Búr József, a Nyíregyházi Konzervgyár dolgozója elmondhat: szobrász is egyben. Konzervipari szakmunkásképzőben végzett, de a képzőművészethez ellenállhatatlan vágy fűzte. — Elmentem Debrecenbe, Berki Nándor képző- művészeti stúdiójára jártam, hogy tanuljam a szakma csinját-binját. Közben voltam eladó, orvosírnok, anyagbeszerző. A szobrászat érdekelt nagyon, ám hamarosan rájöttem, hogy nekem ebből nem lehet megélni. Még 1972-ben a KISZ pályázati felhívására készítettem két márványszobrot, ez volt az első jelentős sikerem. Ezelőtt már öt évig szakmunkásként dolgozott, majd miután a stúdió megszűnt, ismét Nyíregyházára jött. 1975 szeptemberétől újból „főállásban” szakmunkás, három műszakba jár. November 7- én nyílt egy kiállítás a konzervgyárban a vállalat amatőr képzőművészeinek munkáiból, itt mutat be ő is négy márványszobrot és egy gipsztanulmányt. — Félek, ha csalr „művész” lennék, elszakadnék a realitástól. A művészet teljes embert kíván. Inkább dolgozom, hogy a helyes arányokat megtaláljam és csak a kikapcsolódást, a pihenést keresem a szobrászatban, nem pedig a munkát. A gépészből művezető Kövér Sándor, a közúti vállalat művezetője nagyon fiatalon került ilyen felelős posztra. Nagykálló- ban, a Budai Nagy Antal Szakközépiskolában végzett, növényvédő gépész a szakmája. Ezen a pályán akartam maradni, de amikor továbbtanulni jelentkeztem, nem vettek fel Hódmezővásárhelyre, az állattenyésztési szakra. Akkor ide jöttem dolgozni. Áprilistól vagyok művezető, de tudom, hogy a bizalmat még meg kell szolgá’nom. Művezető-átképzésre jelentkezem majd. Ugyancsak ezen a pályán folytatom a tanulást. Ut-, híd-, vasútépítő főiskolára megyek. Maradok ezen a területen. Az általános iskola után nem tudja az ember eldönteni teljesen, mi is akar lenni. ★ Nincs olyan törvény, amellyel a pályaelhagyókat büntetni lehetne. Mindenkinek jogában áll eldönteni, hol keresi boldogulását. A pályaválasztás azonban az esetek többségében egy életre szól. Ezért is érdemel több figyelmet. Tóth Koi^iélia 8 Egy kis készülődés a könyvtárszobában.
