Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

1975. november 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A FALU MŰVELTSÉGE Közelíteni a várost N éha mar közhelyként em­legetjük a falu átalakulását, az életmódváltást. De ha rákérdeznének, miben állnak a változások — meglehet, hogy általánosságban tudnánk válaszol­ni, vagy a statisztika nyelvén: ennyi és ennyi tv, rádió, könyv, gépkocsi, stb. van a szóba kerülő faluban. A változás lényege azonban minden bizonnyal érinél sokkal mélyebb és gaz­dagabb, egyben kevésbé önmagát felmu­tató, mint a díszes kerítések, nagyabla­kos, fürdőszobás házak. Felesleges lenne tagadni, hogy ezek nem tartoznak az át­alakuláshoz, nem részei a nagy egésznek. Mégis, sokkal inkább eligazít bennünket az a meghökkentő tény, hogy napjaink­ban a magyar falusi családok 17 százalé­kának kenyéradója a mezőgazdaság, a családok 24 százalékában csak az egyik családtagnak van köze a mezőgazdaság­hoz, s a falun élő cs'aládok 59 százaléká­ban egyáltalán nincs olyan családtag, aki a tsz-ben, a mezőgazdaságban dolgozik. A napokban tartott megyei közmű­velődési ankéton kerültek szóba ezek az országos adatok, melyek megyénkben még nem ennyire markánsak, hisz az ural­kodó gazdasági ágazat, jól tudjuk, a me­zőgazdaság, s még belátható ideig az is marad. Mindezek ellenére vaksiság lenne nem észrevenni, hogy a Szabolcs- Szatmár megyei falvak többségében is jól megfigyelhetők a lényegi átalakulá­sok. A tanácskozás, amelyre hivatkoztunk, s ahol dr. Soós Gábor államtitkár tartott sok új momentumot tartalmazó, gondol­kodásra serkentő előadást a falu közmű­velődési helyzetéről és a feladatokról, — a falu, közelebbről pedig a mezőgazdasá­gi dolgozók, a tsz-tagok, állami gazdasá­gi dolgozók kulturális, ideológiai, világ­nézeti nevelésének mostani állapotát vizsgálta. A FALUN ÉLÓ EMBERHEZ ma már nem lehet úgy közeledni, mint tizenöt-húsz, harminc évvel ezelőtt. Nem csak a termelés technikája, Színvo­nala lépett, magasabbra, kialakultak az iparszerű mezőgazdasági termelés alapjai, hanem a gondolkodás, az ízlés, az igény is más lett. Más az iskolázottság szintje, rég a múlté az az időszak, amikor a falu­ban eseményszámba ment, egy-egy érett­ségizett ember. De sok tízezer televízió, újság, folyóirat kapcsolja össze a falut a nagy világgal. A falunak nem mindegy milyen. kulturális programot hirdetnek és kapnak, legyen szó akár neves színmű­vészekről, akik olykor olcsó, álromanti­kus produkciókkal lépnek a falusi közön­ség elé. Menthetetlenül megbuknak. A mezőgazdasági dolgozók műveltsé­gének gyarapításával foglalkozó ankéton többek között arra keresték a választ: milyen szerepe van mindebben a tsz-nek, állami gazdaságnak. Úgy fogalmaztak a részvevők, hogy a legsürgősebb feladatok közé tartozik az általános iskolát végzet­tek számának a növelése. Erről az alap­ról lehet elindulni és szélesíteni az álta­lános, szakmai és nem utolsósorban a politikai, világnézeti .műveltséget. A megyében szép fejlődésnek indult a falusi lakosság iskolai tanulása; az 1974—75-ös tanévben több mint 3300 fel­nőtt járt általános iskolába, akiknek 97 százaléka fizikai dolgozó, ezen belül pe­dig a 42 százaléka mezőgazdasági mun­kás. Követésre méltó az a gondos, szer­vező munka amely a tiszaszalkai és a tar- pai tsz-ben a Balkányi Állami Gazda­ságban tapasztalható. Nagyobb figyelmet kellene azonban fordítani az alacsony iskolai végzettségűek és analfabéták is­mereteinek pótlására. K özismert az a cél, hogy 1980-ig minden 45 éven aluli dol­gozó rendelkezzen az általános iskola nyolc osztályával. A tanácskozáson fel­hívták a figyelmet az ösztönzőbb tanulá­si módszerek alkalmazására, felkutatásá- sára. S arra; a tsz-ek, állami gazdaságok adjanak szervezett segítséget az oktatás­ban részvevő dolgozóknak, hogy megbir­kózhassanak a tananyag adta nehézségek­kel, és minél kevesebben hagyják félbe a tanulást. Továbbra is döntő kérdés: na­gyobb erkölcsi megbecsüléssel körülvenni a felnőttkorban tanulókat, s ösztönözni őket a tanulás magasabb színtű folyta­tására. Nem gondolja azonban senki, hogy az iskolai végzettséggel automatikusan eltű­nik a különbség a falusi és a városi em­ber műveltsége között, noha ez sohasem állítható ellentétpárba. Ismert a régi megállapítás: városban is élhet valaki „falusi” igénytelenséggel, s megfordítva: falun is sokan élnek „városi” igényesség­gel, érdeklődéssel, műveltséggel. Ezer és ezer szállal kell még az isko­lai képzésen kívül és azzal együtt kap­csolódni a művelődő emberhez. A Köz­ponti Bizottság határozatában növekvő szerepet szán a munkahelyi élethez kap­csolódó közművelődésnek. A tsz-ek, álla­mi gazdaságok vezetőinek ezt a folyama­tot értő és segítő munkája az utóbbi években sokat fejlődött, de . még így is sok a pótolnivaló. Szám helyen nem ta­pasztalható még elég tervszerűség a hely­zet felmérésében, a feladatok meghatáro­zásában, nincs munkamegosztás a vezetés különböző posztjain dolgozó szakemberek között a művelődési tennivalók megvaló­sításában. Ez ,.üzemi” feladat, s egy ál­talános követelmény van, hogy ez alól a munka alól sem, mint ismeretet adót, sem mint befogadót nem lehet felmente­ni senkit. V AN MEG EGY LÉNYEGES MO­TÍVUM, ami sem beruházást, sem szervezést, energiát nem követel: ez a vezetők és tisztségviselők példamutatá­sa a tanulásban, a tartalmas szórakozás­ban, művelődésben. Vonatkozik ez olyan szemléletbeli kérdésre is. mint annak megválaszolása: vajon a tsz. állami gaz­daság betöltheti-e a kívül álló, a „sem­leges” szerepét, amikor egy községben a művelődés anyagi és erkölcsi támogatása van soron. Még akkor is, ha a falu való­ban nagy átalakuláson megy át, a lakos­ság „átrétegződése” gyorsul megyénkben is, s a falu türelmesen rója sok-sok lépés­ből álló útját, hogy kisebb legyen a vá­ros és falu közötti különbség... Sok még a tennivaló, többek között a tsz-ek, álla­mi gazdaságoké is, hogy változzék a falu­si emberek tfelső arculata. Páll Géza Art Buchwald: M ár egy sereg javaslat léte­zik arra vo­natkozólag, hogyan vi­selkedjünk az energiavál­ság idején. Közülük né­hány dilis kissé, mások azonban elég praktikusak, és a kormánynak foglal­koznia kellene velük. Henry Applebaum pro­fesszor tanulmányozta an­nak módozatait, hogyan takarékoskodjunk a hő­energiával, és éppen most fejezte be „A fekhely megosztása és az energia- válság” című tanulmá­nyát, amelyet a Termosz­tátfelügyelők Egyesülete elé terjesztett. Tanulmányának benyúj­tása után Applebaum pro­fesszor a következőket mondta: — Otthonainkban a leg­több hőt az ágyban paza­roljuk el. Amerika ma már nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy ágyban csak egyetlen személy aludjon. Ha sikerül rábeszélnünk az embereket, hogy saját akaratukból osszák meg ágyaikat, termosztátjaink fogyasztását hét fokkal csökkenthetjük. — És ezeknek az embe­reknek házastársaknak kell lenniük? — érdeklőd­tem. — Normális körülmé­nyek között azt monda­nám, hogy igen. Äm ma a legnagyobb kényszerhely­zetben vagyunk, ami or­szágunkat valaha is súj­totta, és úgy vélem, hogy azoknak az embereknek is, akik nincsenek össze­esketve, engedélyt kell adni az ágyuk megosztá­sára, legalábbis a válság megoldásáig. — Tehát ön az ágyak megosztását véli a hőener­gia-hiány legjobb megol­dásának? — Igen. Meg kell győz­nünk minden amerikait, hogy hazafiatlanul cselek­szenek, ha magukban mennek aludni. Orszá­gunkban fel kell lobban­tam az ágyszövetség szel­lemének lángját. —. Papíron ez nagysze­rűen hangzik — ismertem el —, ám megtörténhet, hogy az emberek elutasít­ják, hogy fekvőhelyüket megosszák másokkal. App­lebaum összecsücsörítette a száját. — Akkor a kormánynak természetesen bele kell avatkoznia a dologba és kényszerintézkedéseket kell foganatosítania. El kellene rendelni azoknak az állampolgároknak a rendkívüli megadóztatá­sát, akik kötik az ebet a karóhoz, hogy magukban fognak aludni. Az adónak olyan magasnak kellene lennie, hogy nagyon előny­telen lenne elutasítani a fekvőhely megosztását egy másik személlyel. Viszont csökkenteni kellene azok­Ifjúsági brigád címkézi a szilvabefőttes üvegeket, a konzervgyár porcsalmai üzemében. (Foto: Hammel József) TERVKÉSZÍTÉS kollektíván A TISZAFA 1980-BAH Kutatják az eredményesebb termelés lehetőségeit Hogyan fejlődik a vál­lalat az elkövetkező öt évben? Mennyit fordíta­nak műszaki fejlesztésre, beruházásra, szociális el­látásra? Könnyítik-e a nehéz fizikai munkát? Hogyan alakul a dolgozók keresete? Lehetne még tovább sorolni a kérdé- áseketi,.anpielVek most a tervkészítés időszakában foglalkoztatják a vállala­tok vezetőit. H&rváth György a fiatal főmérnök, a jól végzett munka örömének tudatában említi, hogy első változatá­ban elkészült a TISZAFA (Tiszalöki Faipari Vállalat) 5. ötéves tervé. „Ez persze még csak az első változat, de már sejteti, hogy milyen lesz a fejlődés. Három hétig szá­moltunk, s most utólag úgy érzem, megérte.” Közös gondolko­dásra ösztönöztek Ez képezte az alapját a pártvezetőségi ülés tanácsko­zásának, amelyet, követett a taggyűlés, ahol részletes tá- jékoztatótr tartott Balogh Gábor, a vállalat igazgatója. Beszéltek róla műszaki ta­nácskozáson, vitatták a ter­nak az adóját, akik szí­vesen lépnek ágyszövet­ségre. Ha például Bob és Karolina, Ted és Alice szívesen alszanak együtt, jövedelmi adójuk tíz szá­zalékkal csökkenni fog. — És mi lesz azokkal, akiknek célszerű egyedül' aludniuk? Például a rend- bőrökkel, orvosokkal, új­ságírókkal? —‘ Nekik különleges bárca lenne az ágyukon, miszerint rájuk nem vo­natkozik az ágyszövetségi törvény. Ilyen cédulát csak azok szerezhetnének, akik bebizonyították: a munkájuk olyan fontos,' hogy ágyukat nem oszt­hatják meg senki mással. — Az ön véleménye szerint az amerikai nép hogyan fogadja majd az ágyak kényszermegosztá­sát? — Úgy vélem, hogy az amerikai nép kész lesz megosztani ágyait, mihelyt az elnök megmagyarázza neki a dolgot. A test me­lege eddig az a legna­gyobb erőforrás, amellyel ez az ország rendelkezik, és legyűrjük az energia- válságot, hogyha minden­ki — de valóban minden­ki! — együtt fog működ­ni. — Tegyük fel, hogy ön­melési értekezleten. Hogy valójában mi volt ezzel a cél? Elsősorban az, hogy kö­zös gondolkozásra ösztönöz­zék a munkásokat, kommu­nistákat és pártonkívülieket, műszakiakat, szakmunkáso­kat, egyszóval mindenkit. Bevonják őket a vezetésbe, a döntések előkészítésébe. így érzik majd valójában magu­kénak a tervet a dolgozók. A demokrácia érvényesítését segíti elő az az új, magasabb követelmény, amelyet éppen a kongresszus biztősít a pártszervezeteknek. Ugyanis most már az üzemi tervhez hozzászólni és véleményezni kötelessége a pártszervezet­nek! Lényegében ezt cselekedték Tiszalökön. Hogy volt-e, van-e értelme? így válaszolt erre Kiss László, a párttitkár: „Ha egyelőre csak addig ju­tottunk, hogy a vezetők el­mondták, mit tettünk eddig, milyen tárgyalások vannak a termelés érdekében, hogy piackutatást folytatunk, .fel­mértük, mit kell tennünk, s arra késztettük az embere­ket, hogy együtt gondolkoz­zanak velünk, máris megér­te.” Nem volt eredménytelen nek van egy nagy üres ágya, de nincs senki, aki­vel megoszthatná. Akkor mit csinál? —- Bízunk abban, hogy központi ágynyilvántartó információs központot lé­tesítenek, melynek az egész országban lesznek fiókjai. Akkor majd ab­szolút elegendő lesz, ha felhí’ egy bizonyos szá­mot, mire megmondják önnek, ki keres ágypart­nert. Ez az információs központ naponta huszon­négy órát lenne nyitva. — Ez elég bonyolultan hangzik — mondtam —, de tételezzük fel, hogy megéri a vesződséget. "W \ endben lesz a dolog, biztosi­ig tott a profesz- szór. — Hogy megnyerjük az embereket, a tévében propagandakampányt ren­dezünk. — És mi lesz a jelsza­vunk? — Minden egyes alka­lommal, amikor megoszt­játok az ágyatokat, be­gyógyítjátok egy-egy olaj­mágnás sebét. Zahemszky László fordítása mindez, amit tanúsít a tag­gyűlés, az ott elhangzott sok vélemény. Vita — de meddig? Békési György, a lakatos szóvá tette a hallottak után, hogy a jövőben még_ fegyel­mezettebb munkára van szükség. „Most vitatkozha­tunk, s kell is vitáznunk, vé­leményt mondani. Alaposan megfontolni, milyen célokat tűzzünk magunk elé. De, ha egyszer döntöttünk, a továb­bi vitának, nincs, helyp. A terv tőivévegref kel] haj-’ tani.” Márton Sándor "á tmk-* sok vezetője már előre fi­gyelmeztetett az anyagbe­szerzéssel járó gondokra. Kérte, hogy azt jelezzék a felsőbb vezetőknek is. Tudja­nak róla és orvosolják is! Róka Miklósáé kérte, jobban figyeljenek oda, kik mennek el táppénzre. A munkafegyel­met, a termelési fegyelmet feltétlenül javítani kell az elkövetkező években, mert a szép célolcat csak így érhet­jük el. Igaza volt. Különösen, ha a számokat is ismerjük. Nincs mód arra, hogy az öt részből, s minden fontos do­logra kiterjedő — de még nem jóváhagyott célkitűzése­ket említsük — 5. ötéves terv számait részletesen ismertes­sük. Néhányat emelünk ki közülük. Ez évben a vállalat várható termelési értéke 67 millió lesz. 1980-ra 78 mil­liót terveztek, s az exportér­ték eléri majd a 47 milliót. Természetes, hogy ezt minő­ségi munkával, a munkások szakképzésének növelésével a segédmunkások átképzésével, a fizikai munka könnyítésé­vel érik el. Saját alapból pél­dául 4,5 milliót terveznek fejlesztésre, a szinten tartó beruházásokra, a kapacitás bővítésére, szociális jellegű fejlesztésekre. Úgy tervezik, az üzem- és munkaszervezés javításával az elkövetkező öt év alatt az egy főre jutó termelési értéket 14,9 száza­lékkal növelik. Ennek meg­felelően emelkedik majd a dolgozók keresete is, cs ja­vul a vállalat szociális, egészségügyi ellátása. Igényelni a javaslatokat Jó politikai légkör alakult ki a XI. kongresszus idősza­kában. Most az a feladat, hogy ezt az alkotó légkört megőrizzük. Ennek egyik fontos módja, hogy a most munkálandó 5. ötéves terv céljainak kidolgozásához is igényeljük az emberek ja­vaslatait, véleményét, kezde­ményezéseit. Ebben szüksé­ges az üzemi pártszervezet, a pártvezetőség példamutatása, miként történt az Tiszalökön. Farkas Kálmán Kőolaj­hiány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents