Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 23. Az Elnöki Tanács elnökével Szomáliában és'Dél-,Jemenben (6.) A tenger és sivatag vonzásában HÉTFŐ: Rambouilletban véget ért a hat vezető tökésország állam- és kormányfőinek „válságértekezlete”. — Buda­pestről Varsóba utazott Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. KEDD: újraegyesítési konferencia Saigonban. — Leone olasz köztársasági elnök tárgyalásai Moszkvában. SZERDA: véget ért Berlinben az európai kommunista és munkáspártok értekezletét előkészítő szerkesztő bizott­ság ülése. — Sauvagnargues francia külügyminiszter Pekingben. CSÜTÖRTÖK: Meghalt Franco, kormányzótanács vette át a hatalmat Spanyolországban. — A portugál kormány felfüggesztette tevékenységét. FENTEK: Leningrádban a nemzeti békemozgalmak konfe­renciáján megemlékeztek a Béke-világtanács fennállá­sának 25. évfordulójáról. — Az MFA Forradalmi Taná­csa a lisszaboni kormányt munkájának folytatására szólította fel. SZOMBAT: Waldheim ENSZ-főtitkár Damaszkuszban tár­gyalt. — 1. János Károly eskütétele Madridban, király a diktátor helyén. — Nyugati elképzelések a spanyol változásokra. — Madridi kérdőjelek. — A portugál kor­mány sztrájkja után. — Az angolai polgárháború. — A Közel-Kelet ismét előtérbe kerül. A hét azzal kezdődött, hogy Rambouillet kastélyában a tőkés világ nagyjai a Coué- módszerhez folyamodtak: csak mondogatni kell, hogy minden jól megy, minden jól megy, s azzal máris jóra for­dul minden... Az önszuggesz- tiót a tőkés világ gazdasági válsága elleni gyógymódnak szánják. Persze, számba vet­ték a valóságosabb, igazán közgazdasági eszközöket is, hogy túljussanak a termelés­ben mutatkozó pangáson és csökkenthessék a munkanél­küliek szomorú hadát. Az inflációnak is hadat üzentek, legalábbis szavakban. De a nyugati világ pénzrendszeré­nek alapvető reformját nem hozták szóba. Látványos eredményeket persze az amerikai, japán, nyugatnémet, angol, olasz és francia állam- és kormányfők találkozója nem hozhatott. A. tőkés világ gazdasági gondjait mindenekelőtt az amerikai monopoltőke mohósága okoz­za, márpedig az elnökválasz­tási évben aligha .várhatja bárki az ^elnökjelölt elnöktől, hogy a nadrágszíj meghúzá­sát éppen azoktól követelje, akik őt hatalomra segítik. Láttam egy jellemző francia karikatúrát: Ford, nyakában asztalkendővel, ott ül a tá­nyér előtt és széles mosoly- lyal azt mondja, hogy mennél többet ehet ő, annál több morzsa jut a többieknek! A gúnyrajz találó. A nyugati országok vezetői mind abban reménykednek, hogy az USA gazdasága előbb-utóbb csak a fellendülés jeleit mutatja majd, ha Ford ezt annyira hajtogatja, mondogatja. S az amerikai fogyasztás növeke­dése az ő" exportlehetőségei­ket is bővíti. Tehát valami­kor a jövő évben ugyancsak sor kerül a nyugat-európai és japán gazdaság fellendülésé­re. Addig viszont éppen a partnereitől követel enged­ményeket az USA. Az Ibériai-félsziget ezen a héten újra az érdeklődés középpontjába került. Franco utódlása — amiről már he­tek óta annyi szó volt a dik­tátor hosszú agóniája idején — most már időszerűvé vált. A halottról a nyugati propa­ganda már keveset beszél, annál inkább felcsigázzák a várakozást Juan Carlos her­ceg, azaz ezután már I. János Károly király uralma iránt. Világosan kivehető az elkép­zelés: a Spanyol Királyság valamiféle alkotmányos mo­narchia látszatát kelfi, hogy így bejuthasson a Közös Piac tagjainak sorába és akár a NATO-ba is, az átmenet a fasiszta diktatúrából csak lassú lehet, nehogy Portugá­liához hasonlóan itt is rob­banásszerű változásra kerül­jön sor. János Károly király­nak segíteni igyekszik az amerikai kormány éppúgy, mint a francia köztársasági elnök, de az USA és Francia- ország versengésébe „a kü­lönleges spanyolországi kap­csolatok” megszerzéséért még az NSZK is bele akar "zólni. Ezért jelentette be magát a jövő hétre Madridba Gen­scher nyugatnémet külügymi­niszter. Giscard d’Estaing az új király trónra lépésénél akar jelen lenni. Kérdés azonban, hogy a Washingtonban és Madrid­ban meg jó néhány nyugat­európai fővárosban kitervelt utódlás úgy megy-e végbe, ahogyan azt egy forgató­könyvben előírták? Sok a kérdőjel: milyen lesz a had­sereg és a rendőrség maga­tartása, a fasiszta diktatúra két oszlopa hajlandó-e alá­támasztani másfajta rend­szert is: mit szól egy esetle­ges változáshoz a fasiszta párt, a Falange és egyálta­lán ennék a mozgalomnak mekkora a tábora; a két nagy ellenzéki tömörülés, a demokratikus tanács és a konvergencia platformja mennyire juthat szóhoz, ugyanakkor pedig hogyan alakul ezeken belül a kom­munisták és a szocialisták viszonya, akcióegysége? Különösen Portugáliában figyelik feszülten a szom­szédban végbemenő ese­ménysort. Éppen a héten ke­rültek napvilágra újabb bi­zonyítékok arról, hogy a por­tugál fasiszták spanyol föl­dön szervezkedtek a franeó- isták leplezetlen támogatá­sát élvezve. Viszont az is nyilvánvaló, hogy a portugál baloldal harcának nagy se­gítséget jelentene, ha a szomszédban demokratikus fejlődés indulna meg. Természetesen Lisszabon­ban kell megvívni a harcot. Ezen a héten fontos esemé­nyek játszódtak le a portu­gál fővárosban. A jobboldali pártok ösztönzésére az Aze- vedo-kormány afféle „sztrájk­ba lépett”, s azon a címen, hogy a baloldali tömegek követelései a kormány mű­ködését akadályozzák, a ten­gernagy kabinetje felfüg­gesztette tevékenységét. A Fegyveres Erők Mozgalmának legfőbb szerve, a forradalmi tanács a hét végére azonban döntést hozott: kötelezte a kormányt munkájának foly­tatására, előírva a kabinet kisebb átalakítását is. Az események középpontjába került Carvalho tábornok, Ilyen sátrakban laktak a nomádok, jobb oldalt három törzsfőnök. aki eddig egyszerre volt az operatív hadműveleti cso­port főparancsnoka és Lisz- szabon katonai körzetének parancsnoka. Ez utóbbi tisz­tétől meg kellett válnia, er­re a posztra Antunes őrnagy úgynevezett „mérsékelt” cso­portjának egyik tagját, a dandártábornokká előlépte­tett Lourenco századost he­lyezték, a baloldali Carvalho viszont több hatalmat kapott az operatív csoport élén. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára budapesti látogatása után Varsóban és Berlinben járt, onnan — útite^ét megvál­toztatva — hazatért, hogy a válságos helyzetben a párt küzdelmét személyesen irá­nyítsa. Angola továbbra is polgár- háború jellegű harcok szín­helye. A héten sokasodtak a külföldi beavatkozásról szó­ló — természetesen csak ne­hezen ellenőrizhető — hírek, amelyek szerint belga és zairei, dél-afrikai és egyéb zsoldosok is feltűnnek a harcba vetett egységek kö­zött. A Közel-Kelet válhat a jövő hét eseményeinek kö­zéppontjává: a jóslat azzal indokolható, hogy közeleg a Golan-fennsíkon állomásozó ENSZ-erők megbízatásának lejárta, Waldheim ENSZ-fő­titkár ezért utazott Damasz­kuszba. A szovjet javaslat­ra, hogy tudniillik Genfben kezdjék újra a közel-keleti békekonferenciát, amerikai ejlenjavaslat született,-timely csak homályosan megfogal­mazott „többoldalú” eszme­cserére vonatkozik az érde­keltek bevonásával. Az ér­dekeltek közé az USA ma még aligha számítja a Pa­lesztin Felszabadítási Szer­vezetet, de érdekes, hogy Iz­raelben most egy washing­toni külügyi tanulmány kelt, nyugtalanságot, ebben a'Kis-' singer tudtával készült elem­zésben a palesztin problémát már új módon tárgyalják a washingtoni közel-keleti szakértők. A világ e feszült­séggel terhes térségében még a libanoni kérdés is megol­datlan, a héten francia köz­vetítési kísérlet kezdődött, amelynek esélyeit .azonban még Párizsban sem tartják bíztatónak. Pálfy József A lakosság 95 százaléka arab. Kevés hindu, eu­rópai él még itt. A férfiak vagy könnyű európai ruhá­ban, vagy fehér ingben, és kockás skót szoknyára emlé­keztető kis ruhadarabban járnak, ez a szoknyácska: a futa. A nők, ha nem európai öltözékben vannak, akkor tetőtől talpig beburkolják magukat egy fekete selyem­köpenybe, amelyből csak a szemük villan ki, vagy sok­szor még az sem, mert arcu­kat is eltakarják fátyollal. Ez a fekete selyemgöngyö­leg: a séder, vagy ahogy vi­déken hallottuk a szeider, nem csak a homoktól véd, de mindentől, hiszen vise’őjét teljesen személytelenné, fel- ismerhetetlenné teszi, még saját férje számára is. Fő táplálék a rizs és a hal, birkahús, sokféle zöld­ség és egy furcsa lepény: a hobsz, amit szinte minden utcasarkon sütnek. Aden komor fekete szikla­hegyek völgyeiben*épült vá­ros, egy-egy sziklahasadék egy-egy kerület. A hegyek tetején erődök, erődmarad­ványok, a brit kolonializmus emlékei. A kerületek között a két leghíresebb: a Kráter (összezsúfolt sűrű háztömb sorai között mindig öt-hat fokkal melegebb van, mint a város más pontjain, innen a neve) és a kikötői negyed. A városnak a szíve, életét, lüktetését szabályozó része volt a kikötő, fele úton az Európából Távol-Keletre ve­zető hajóúton. Itt tankoltak üzemanyagot, rakodtak ki- és be, javítottak hajót, s ez a forgalom meghatározta a város életét. A Szuezi-csatorna használ­hatatlanná válásával az egy­kor oly forgalmas kikötő szinte megbénult. Most kezd újra élénkülni, de a csatorna jelenlegi forgalma még csak 4. százaléka az egykorinak. Még sok időnek kell eltelnie, míg az adeni kikötő újra a nemzetközi víziforgalom egyik központja lesz. „Kereskedő nén voltunk, most majd földművelők le­szünk, fejlett . iparral” — mondja magyarul arab kí­sérőnk, egyike a hazánkban véglett jemeni diákoknak. Ennek jegyében vitték el vendéglátóink az Elnöki Ta­nács elnökét és kíséretét az Adentől ötven kilométerre északra fekvő másik kor­mányzóságba, a régi Lahed- zsi Szultanátusba. Ez az or­szág egyik legfontosabb me­zőgazdasági területe, fő ter­mékei a gyapot, a zöldség- és gyümölcsfélék. Itt, Al- Hautában hozták létre 1970- ben az állam legfontosabb mezőgazdasági főiskoláját: agronómusokat és mezőgaz­dasági szakmunkásokat ké­pez. Ellátogattunk Mogahed- be, egy olyan állami gazda­ságba, amelyik 50 hektár te­rületen 8 ezer méter csatorna felhasználásával termel ta­karmányt, paradicsomot, hagymát, paprikát, dinnyét, babot, burgonyát, gabonafé­léket, datolyát, citrusféléket. S amely rendszeresen képez szakmunkásokat más gazda­ságok, szövetkezetek részére. A Mogahedbe vezető út a sivatagon át visz. Vagyis: nincs út, csak a kőbe, ho­mokba vágott csapás, az au­tók nyomvonala, kétoldalt homok, néha egy-egy épület, * jellegzetes település, a há­zaknak csak oldala van, tete­je nincs (nincs rá szükség, mert sohasem esik az eső!), egy-egy kupolás mecset, pál­mafák, tevék. Éppen elka­punk egy pillanatot, frissen született, még nedves szürke kis tevefióka, egy öreg fellah nyakában. A víz. Hatalmas,- a legna­gyobb probléma. Az élet fel­tétele itt is, de nincs folyó, nincs Nílus, csak a roppant kiterjedésű sivatagi fennsíkok óriási törésvonulatai, homo­kos vádik vannak. Repülő­gépről, helikopterről holdbéli táj. Kihalt, kietlen, kőkomor. Élet csak a vádikban, a sza­kadékokba^ másutt cehol. Pedig valaha itt volt boldog Arábia. De hol? 600 kilomé­teres repülőút után a három nagy vádi egyikéből helikop­terrel megyünk tovább a klasszikus ókor Arábiájának egyik legfontosabb városába, Szejunba, a Hadramaut-völgy volt fővárosába, a régi szul­táni székhelyre, a legfantasz­tikusabb városija, ahol vala­ha jártunk. Következik: Homok felhő­karcolók. Szalontay Mihály Mongol ■ | mozaiK Virágzó nemzeti művészet A szocialista fejlődés évei alatt Mongóliában ki­terjedt színházi hálózat jött létre, sok tehetséges művésszel. Ulánbátorban ónéra- és balettszínházat, drámai, gyermek- és báb­színházát, valamint cir­kuszt találunk. Igen nép­szerű a mongol népi ének- és táncegyetüttes, a hadsereg ének- és tánc­kara, a szimfonikus zene­kar. A mongol fővárosban ezenkívül filmstúdió és művészeti főiskola is mű­ködik. Számos ajmagban (köz- igazgatási egység mongol elnevezése) zenei és drá­mai színházának reperto­árjában egyaránt megta­láljuk mongol szerzők da­rabjait és olyan orosz és szovjet írók műveit, mint Gogol, Csehov vagy Pogo- gyin. Úttörők háza Ulánbátorban fölépült az Ifjú Technikusok Háza. Szakköreiben és szekciói­ban 2500 gyerek dolgoz­hat. Az új létesítmény műszakilag minden igényt kielégít. A legkorszerűbb berendezésekkel szerelték fel az obszervatóriumot, a számítóközpontot, az űr­kutatási, az automatizálá­si és a telemechanikai ter­meket. A házban mozite­rem és fotólaboratórium is van. A mongol úttörők má­jus 8-án, szervezetük meg­alakulásának 50. évfordu­lóján vehették birtokukba új, szép otthonukat. Gyógyszerek -— exportra ötven évvel ezelőtt Mon­góliában mindössze egyet­len gyógyszertár volt, ma több mint 300 van. A tá­voli falusi körzetek lako­sainak gyógyszerellátását mozgópatikák segítik. Az Ulánbátori Gyógy­szergyár hazai alapanya­gokból-24 féle készítményt állít elő. Nemcsak a bel­földi keresletet elégíti ki, hanem exportál is. 1975­re külön kísérleti állami gazdaság létesítését irá­nyozták elő, ahol a gyógy­szergyártás alapanyagául szolgáló növényfélesége­ket termesztenek. Évszázadok üzenete Az Ulánbátori Képző­művészeti Múzeum ter­meiben bronz- és csont­tárgyakat, agyagedénye­ket, dísztárgyakat láthat­nak az érdeklődők. Az időszámításunk előtti VII —II. évszázadból szárma­zó kiállítási tárgyak nagy részét a Nyugat-Mongóliá- ban, valamint a Kara-Ko- rum ősi fővárosában vég­zett ásatásoknál találták. A múzeum egyre újabb le­letekkel gazdagodik, ame­lyek a mongol nép őstör­ténetét tárják elénk. Mongóliában jelenleg 27 múzeum van. A múzeu­mok nagy látogatottság- |, nak örvendenek. (KS) fani Tj TTw Trrniff rSrnrt rí WiiílP fT'i M —Ilii .. »wv—_ iir rl r f j» ?7Tít®] » « i r A V I ■ I I iT * 1 ___ I

Next

/
Thumbnails
Contents