Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
8 KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. november 2. A FÉNY FORRÁSÁNÁL Ipartelepítés-munkásképzés Kisvárdán Egy kattintás a kapcsolón, s mi sem természetesebb, minthogy fény önti el a szobát. Arra a lekritkáhb esetben sem gondolunk, hogy a fény is születik. Szorgos kezek, éles szemek, okos gépek együttes erejével. Megyénk egyik legfiatalabb üzemében, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kisvárdai gyáregységében, a korábban, éveken át az ország legsötétebbnek nevezett sarkában, tehát a fény forrásánál járunk. F eherköpenyes nők hajolnak az asztal fölé, s nagy precizitást igénylő munkával készítik elő a lámpák összeszereléséhez a spirálokat. Ma négyszázharminc dolgozót foglalkoztatnak, akik a gépről lekerülő wolfram- és molibdénspirá- lokat minősítik, igazítják, osztályozzák, csomagolják: A dolgozók több, mint háromnegyed, része nő. Munkájukról, képzésükről és továbbképzésükről, a gyáregység fejlesztéséről, a beruházásokról, a profilbővítésről, tehát a következő évek terveiről az elmúlt héten tanácskoztak a gyár, a gyáregység, a kisvárdai városi és járási vezetők, valamint a megye iparának vezetői, szakemberei. A gyáregység vezetőjével, Csatári Zoltánnal tehát az ipartelepítésben legilletékesebbek döntéséről beszélgettünk. Hét hónap telt el az ipartelepítés kezdete óta. Vajon jól döntött-e az Izzó, amikor Kisvárdát választotta a spirálgyártás színhelyéül? — A döntést természetesen megelőzte a munkaerőtartalékok felmérése, s úgy látjuk, Kisvárda és környéke bőven ad annyi létszámot, mint amennyire a gyáregység fejlesztésénél számítunk. A távlatokban ez a munkahely lesz a fiatal város legnagyobb üzeme, 1978 végéig, 1979 elejéig ugyanis kétezer-kétszáz munkás felvételét tervezzük. Ennek a folyamatosan munkába álló létszámnak 70—80 százaléka nő. Hamarosan elkészül a két új csarnok, korszerű öltözőkkel, mosdókkal kiegészítve. A tervezett létszámhoz készülnek-e újabb beruházások? — Ugyanerre az időszakra, tehát 1978 végéig igen jelentős összeget fordít az Izzó a kisvárdai gyáregység fejlesztésére. A fényforráságazatra szánt 800 milliós beruházási keretből 250—300 milliót kapunk. Ebből új csarnokot tervezünk, 3—3 és fél ezer négyzetméteren, mintegy 2000 négyzetméteres szociális részleggel. 800 adagos konyhát és ebédlőt építünk, majd általános, később szakorvosi rendelőt. Uj iparitanuló-műhely épül. E Z A MUNKA MARIS KVALIFIKÁLT betanított munkásokat, továbbá mechanikai műszerész szakmunkásokat igényel. Lesz-e és hogyan, elegendő, jól képzett szakembenük? — Lesz, részben saját, részben gyári, később iskolai képzéssel. A telepet az Izzó a MEZÖGÉP-től vette át könyvjóváírással. A régi dolgozók közül mindenkit átvettünk, aki maradni akart. Jelenlegi létszámunkból száznál kevesebb á régi, MEZÖGÉP-es dolgozó, a többiek, főleg fiatal nők most ismerkednek a munkássá válással, legtöbbjüknek ez az első munkahelye. — Kezdetben a MEZÖGÉP-től átvett szakmunkásokat képezzük át saját profilunkra. A jövő év közepétől azonban, amikor az alkátrészgyártás mellett késztermékkel, a törpe lámpa családdal indulunk, szükségünk lesz még több mechanikai műszerészre. Először a megyéből eljáró, s hazavágyó szakmunkásokat keressük meg, továbbá olyan mechanikai műszerészeket, akik a megyében, de más munkakörben dolgoznak. Mivel a későbbiekben az lenne a jó arány, ha a dolgozók 30 százaléka szakmunkás lenne; a következő tanévtől megkezdjük az szakmunkásképzést. A kisvárdai 111. számú iskolában az első évben huszonöt ipari tanuló kezdi meg a tanulást. J ELENLEG IS SOKAN TANULNAK. Budapesten, illetve a vállalat hajdú- böszörményi gyárában csaknem százan ismerkednek a szakma fogásaival, többségük szintén nő. A tanulók több, mint fele szakmunkás lesz. A város központjában még működik betanuló műhelyük, ahol a szakma alapjait oktatják, ott is csupa fiatal lányt látni. Huszonöt érettségizett lány pedig két hónapja tanulja a lyukkártya rendszerű gépi adatfeldolgozás módszereit, ha hazajönnek, ők is két műszakban dolgoznak majd az irodákban. Már most, a kezdeteknél számolnak azzal, hogy a viszonylag egyhangú feladatok ne váljanak rutinmunkává, a betanításnál nem a gépies behangoltatás, hanem a folyamatok megértése a cél. így lesz lehetőségük arra, hogy teret adjanak az egyéni képességek kibontakoztatásának. A későbbiekben ugyanis a profilból következően erősen koncentrált műszaki irányításra lesz szükségük, s a tizenöt-húszas létszámú csoportok élére már saját képzésükben részt vett nőket szeretnének alkalmazni, azzal a pszichológiai indokkal, hogy mégis csak jobban értenek a női vezetők a nők nyelvén. J ÖL MEGALAPOZOTT TERVEIKBŐL "a korszerű munkafeltételek megteremtése és a kvalifikált munkához illő munkabérek mellett a harmadik szempontot sem hagyják ki, s ez a közlekedés. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyi időt töltenek el a munkahely megközelítésével a dolgozók, s itt is főleg a nőkre gondoltak. Ezért a Volán Vállalattal újra tárgyalnak; s kérik, hogy mint eddig, a továbbiakban is igazítsa járatait a két műszakos kezdés és befejezés időpontjához. S még egy lényeges döntés született; a pályaválasztás idején sorra felkeresik a környék általános iskoláit, üzemlátogatásokat szerveznek, hogy felhívják a lányok figyelmét Szabolcs egyik legfiatalabb ipari üzemére. Baraksó Erzsébet „Házastársakká nyilvánítom” Több mint ötezerszer mondta el 1961. óta ezeket a szavakat Bán Györgyné, a Nyíregyházi Városi Tanács anyakönyvvezetője. Minden fiatal pár szívét megdobogtatja ez a pár szó, az anyakönyvvezetőnek már megszokott. Mégis minden alkalommal valami új tartalommal kell telítődnie, hogy szép, emlékezetes legyen ez a néhány perces beszéd, amellyel a fiatalokat összeadja. Nem lehet-e ebbe belefáradni hösszú éveken keresztül ? — Ha az ember szívvel, lelkesedéssel csinálja, akkor mindig új ez a néhány perc is. A tanácsi munkából húsz éve aktívan kiveszi a részét. 1975. október 27-én az ünnepi tanácsülésen — ahol a tanácsok megalakulásának 25. és Nyíregyháza felszabadulásának 31. évfordulóját ünnepelték — a húszéves tanácsi munkáért aranykoszorús törzsgárda jelvényt és kitüntetést kapott, — Örülök ennek a megbecsülésnek. Mindig az az elvem, hogy minél jobban, szebben, emberségesebben dolgozzunk. Az anyakönyvi hivatal munkájában a házasságkötés az első helyen áll. Mind az adminisztratív tevékenységet, mind a fiatal párok házasságkötéséi: szeretettel kell végezni. Olyan poszton vagyok, ahol sorsok fonódnak egybe, és hosszú ideig emlékezni fognak arra, hogy mit és hogy mondtam. — Sok kedves párra emlékszem vissza. Volt köztük olyan, amelyik az esküvői fényképből is hozott nekem emlékbe, azóta is őrzöm. Vagy egy másik ifjú pár a nászúiról küldött üdvözlőlapot... Nagyon kedves találkozás az is, amikor már a névadó ünnepségen lehetek jelen egy-két év múlva. Megnyugtató, komoly, de rendkívül kedves, közvetlen egyénisége hamar belopja az emberek szívébe magát. Pedig sokszor nem is könnyű ez. Reggel 8-tól fél 5-ig dolgozik és délután vannak a házasságkötések. Előfordul, hogy még este 3-kor is a nemzetiszínű vállszalaggal lép be a házasságkötő terembe. Mindig frissnek, kedvesnek kell lennie. — Szép hivatás ez. Hogy miért lehet mindig újítani ebbben is? Ha az emberben belül van valami új mindig, akkor azt nem nehéz kifejezésre juttatni. Az anyakönyvvezetőnek legalább ilyen szép az is, amikor a névadó .ünnepségen a sok kis gyermeknek hivatalosan nevet ad. Az utóbbi években — a népesedéspolitikai határozat nyomán — megkétszereződött a születések száma, így az anyakönyvvezető is kétszer annyi munkát végez, mint korábban. — Nekem is örömet okoz, amikor a sok kis apróságnak a szülők, rokonok, barátok jelenlétében nevet adunk, hivatalosan is „állampolgári rangra” emeljük őket. Boldogság ezt a munkát végezni. Az viszont már nem öröm, amikor a válásokat jelentik be. Ezt is az anyakönyvi hivatal adminisztrálja. Egy kicsit én is sikertelenséget érzek olyankor. Hivatalosan megtettem a kötelességemet. Mégis. Közel érzem magamhoz őket és bánt, hogy meggondolatlanul, rosszul választottak. Ha mondhatnék valamit most az ezután házasságot kötőknek, azt javasolnám, hogy megfontoltan, okosan döntsenek életüknek eme legfontosabb kérdéséről. Én csak akkor érzem igazán teljesnek a munkámat, ha tartós kapcsolatot, boldog házasságot köthetek össze. Tóth Kornélia Siker a konzervgyárban A Nyíregyházi Konzervgyár megyénk egyik legjelentősebb élelmiszeripari üzeme. A gyár dinamikus fejlődését mi sem jellemzi jobban, mint az. hogy indulásakor 350« vagon konzerv előállítását tervezték, s ebben az évben — a gyár fennállása óta a tizedik esztendő — már több mint hatezer-ötszáz vagon termék kerül ki az üzemből. Készítményeik minősége is az élvonalban van: az idei BNV-n különböző díjakat nyertek, legutóbb az egyik új termékük speciális almabefőtt — a „Kiváló áru” címet is megkapta. A konzervgyár negyedik ötéves tervét — amely csaknem 29 ezer vagon áru gyártását irányozta elő — október 21- én teljesítették. Ebben nagy szerepe van az üzem 1600 nődolgozójának. Az év hátralévő részében még terven felül 1100 vagon konzervet gyártanak, ebből 800 vagon exportra készül. (Elek Emil képriportja) Az ötliteres almabefőtt gyűrűzését végzik. Üstökben főzik a dzsemet. A dobozüzem szocialista brigádjának egy csoportja munka közben. A „Kiváló áru” címet nyert almabefőtt, Ketten is alig győzik szedni a megtelt üvegeket.
