Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-19 / 271. szám
1975. november 19. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Istencsapás ? J^iszámította-e már va- ** laki, hogy mibe kerül nálunk a munkaidő és a szabad idő határainak oly gyakori egybemosódása? Amikor munkaidőben tesz- szük azt, amire a szabad idő szolgálna, és rossz szervezés miatt viszont a szabad időből harap le a túlóra? Vannak ilyen számítások, de nem pontosak. Mert például ki tudná kiszámítani azt, hogy mennyi időt töltünk el „hiánycikkek” felkutatásával. Építkezik a család, meg van szabva, melyik napra kapunk fuvart, de hiányzik^ a szükséges méretű tégla,' a szükséges keménységű cement, nincs a boltban a megfelelő szög, amit az ács kér, most érkezett kupcserép a TÜZÉP-hez, és ha nem megyünk érte, máris elfogy. Mi történik ilyenkor? Aki olyan munkakörben dolgozik, hogy „csúsztathat", az belátást kér a főnöktől és elkéredzkedik. Ahol a munkakör megengedi, hogy „rövid időre ha- zaugorjon”, ott az illető gondot se csinál belőle, hanem megkér valakit: „tartsa helyette a frontot”... T ermészetesen, a mun* kásnak, aki blokkol jöéét-menet, kevésbé van rá lehetősége, hogy elhagyja a munkahelyét, mint például az alkalmazottnak, de tény, hogy a munkaidő alatti „elintézendők listája” mértéken felüli mindennapi életünkben. Mindenki tud ilyesmiről, szinte mindenki él is vele, ha nincs más lehetősége, vagy ha egyszerűen van rá lehetősége. És — sajnos — a tűrés e jelenséggel kapcsolatban a belátástól a felelőtlen elnézés legszélső határáig terjed. Megfigyelhetjük e jelenséget akkor is, amikor magunk vagyunk a szenvedő fél. Vagyis, akit keresünk, akinek intéznie kellene ügyünket, ki kellene adnia az árut, alá kellene írnia az aktát, nincs a helyén. Megfigyelhetjük, és még határozottabban vehetjük tudomásul, hogy a túlzott tolerancia milyen zökkenőket képes okozni a munkában, a szolgáltatásban, a hivatali apparátusban. Lemérhetjük magunk, mennyi időt vesztettünk el sorbaállással, ácsorgással, tájékoztatás hiánya miatti kerülőkkel, s elképzeljük, hogy népgazdasági méretekben milyen veszteségek forrása e helyzet. Valóban bele kell tehát ebbe nyugodnunk, mint valami istencsapásba? Tény, hogy vannak tárgyi okok, amelyeket nem lehet egykönnyen, hamarosan megváltoztatni. A hiányzó cikkek listáját pillanatnyilag legfeljebb szűkíteni lehet. Üzlethálózatunk, bármely látványosan fejlődik is, még sokára épül ki a városok és falvak nagy területein olyan arányokban és összetételben, hogy teljesen megszüntesse az ellátatlan körzeteket. Igazgatási-ügyviteli rendszerünk gépesítésének szinte csak a kezdetén vagyunk, az ügyviteli jogszabályok pedig még mindig nehézkesek és bonyolultak. Aki tehát csupán fegyelmi, szigorító intézkedésekkel képzeli megszüntetni az említett munkahelyi lazaságokat, az alaposan melléfog. A munka, a 'szolgál tatások, az ügyvitel, az áruelosztás jobb megszervezésével azonban rengeteget lehet javítani a helyzeten. Vannak például vállalatok, ahol nemcsak jogi tanácsadás folyik, hanem csekély térítés ellenében iratok, engedélyek stb beszerzését is elintézik, rengeteg időt takarítva meg ezáltal dolgozóiknak. Vannak más vállalatok, ahol az üzemrészekben- árubeszerző szolgálatot létesítettek, s amikorra a dolgozó befejezi napi munkáját, kézhez veheti a megrendelt cikkeket. Olykor már az együttműködés legegyszerűbb formái — például bizonyos üzletek nyitvatartási idejének rendezése — is sokat segítenek. Társadalmi méretű fel* adatról van itt szó: egyszerűbbé, gyakorlatia- sabbá, gyorsabbá kell tenni a szolgáltatást és az ügyintézést, arányosan kell fejleszteni a termelés és az ellátás kiszolgáló hátterét, amint ezt gazdaságpolitikai elveink is előírják. A tartalékokat azonban nem csupán a szűkén értelmezett termelési technológia javításában, a munkaerő ésszerű elosztásában, egyszóval a hagyományos üzemszervezésben kell keresni, hanem az üzemen kívüli feltételek javításában is. A lehetőség e tekintetben csaknem végtelen. R. L. A Nyíregyházi Konzervgyár készáruraktárában naponta 80—100 tonna árut mozgat fürge targoncájával Juhász Ferencné. A megyei könyvtár. MOSTOHAGYEREK-E A KULTÚRA: Közművelődési térkép- nagyüzemekből » Megyénk tíz ipari nagyüzemében és tizenöt mezőgazdasági termelőszövetkezetében végeztek a közelmúltban felméréseket a megyei közművelődési bizottság irányításával a munkahelyeken kialakult szervezett művelődési formákról. A vizsgálathoz kiváló alapot nyújtott a közművelődési párt- határozat egyik legfontosabb pontja; tartozzék az üzemekben a vezetéssel járó kötelezettségek közé a munkahelyi közművelődés támogatása. A vállalatok kétféle csoportba sorolhatók, az egyik típusba azok tartoznak, amelyek csupán tudomásul veszik, hogy a közművelődéssel is foglalkozniuk kell. A másikba viszont azok, ahol a munkahelyi vezetőség megérezte a szakmai és általános műveltség korszerűségének tartalmát, hasznos ötletekkel támogatja a kezdeményezéseket, sőt „elébemegy” a kulturális szokások kialakításának. Nem a pénz nagysága a döntő Lássunk néhány példát nagyüzemekből. Alapvető tényező az iskolázottság. Az Alkaloida dolgozóinak 20, a SZÁÉV munkásainak 15 százaléka nem végezte el a nyolc általánost, a KEMÉV- nél több mint hétszáz, a Vulkánban négyszáz munkásnak hiányzik az általános iskolai végzettsége. Ezzel szemben kihelyezett tagozatot elvétve indítanak, s a Vulkánban például a beiratkozottak közül is mindössze tizenketten maradtak. Ugyancsak alapvető, hogy milyen összeget szánnak, vagy fordíthatnak kulturális célokra. A gyáregységekben jóval szűkebb marokkal mérnek, mint az önálló vállalatoknál. Az ipari üzemek közül az egyik legbőkezűbb a SZÁÉV, ahol csaknem 300 ezer jut évente a kultúrára. Ugyanakkor a több mint ezer dolgozót foglalkoztató Vulkánban kevesebb jut erre a célra — 20 ezer —, mint a feleakkora nyírbátori növényolajipari vállalatnál. Az ösz- szehasonlított adatokból az is kiderül, hogy nem mindig az összeg nagysága határozza meg a tényleges megtérülő értéket. Kevésből — 20 ezerből — is jól gazdálkodik például a MOM mátészalkai gyáregysége, ugyanis a helyi közművelődési intézményekkel közösen tart fenn klubot, míg az Alkaloida a 60—80 ezret sem tudja az elavult helyiségek miatt megfelelően kamatoztatni. Sok a formális elem Sok esetben olyan helyre kerül ez az összeg, amelyet más forrásból is fedezni lehetett volna. Nőnapi ünnepségek, nyugdíjas találkozók, városi sportkör támogatása, televíziójavítás, értekezletek reprezentációs költségei fölöslegesen veszik el a kulturális alap amúgy is kevés összegét. A Vulkánból évente 40 ezer forint kerül a városi sportkör kasszájába, s a sportkör saját autóbuszát egyetlen kivételtől eltekintve csak teljes díjtétel mellett vehetik igénybe egy-egy vállalati kirándulásnál. A SZÁÉV ezt rugalmasan — 50 ezer forintos turistakerettel oldja meg, igaz, ez a kulturális alapot terheli, de hasznos, mert az elmúlt évben 50 százalékos kedvezménnyel több mint hatszázan jutottak el megyénk nevezetes helyeire, az ország legszebb műemlékeihez. Külön mérték fel a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítését. Bár erről a témáról viszonylag gyakran hallunk, fontossága azért vetődik fel újra és újra, mert a vizsgált üzemek több mint 17 ezer dolgozója közül csaknem tízezret, több mint 650 brigádot érint. A brigádok vállalásai az összesítés után sem mutatnak más képet, mint azt, hogy sok a formális elem, az iskolai tanulás, a könyvtári tagság és a politikai, vagy szakmai képzés mellett nem jelentkeznék a művelődés más korszerű formái. S ez nem véletlen, mert igen sok válLi agánügy, mégis el* * * mondom, hogy tegnap megpendült bennem egy húr. — Te vagy az? — kérdezte a telefonban egy nő, s én bizonyosan tudtam, hogy Erzsébet van a drót túlsó végénél. Ezer közül is megismerném a hangját, bár vagy tíz esztendeje hallottam utoljára. Nem szerelmem volt ő, csak amolyan puszipajtásom, jóban-rosszban haverom, noha sokan állítják, hogy ilyen kapcsolat nem létezik férfi és nő között. Mi együtt jártunk színházba, moziba, neki mutattam meg elsőnek bírálat céljából az írásaimat, olykor náluk vacsoráztam, a mamája talán reményeket is táplált velem kapcsolatban. — Te — mondta Erzsi, aki már régóta tisztességes családanya —, van egy problémám. Nem, nem telefontéma. Felugranék hozzád, személyesen. Különben is régen láttalak. Egy óra múlva ott leszek. , Mjg hatvanszor köröz az lalattól kapták azt a választ a felmérést készítő népművelők, hogy nincs igény közös érdeklődés alapján kisebb klubok, csoportok alakítására. Csak látványosan? Igénytelenségekre hivatkozni — a mindennapok cáfolják meg — ma már nem lehet. A közös érdeklődés úgyis megteremti a maga formáit, példa erre az Alkaloida, ahol szinte semmi számottevő közművelődési eredménnyel nem büszkélkedtek, — azt gondolva, hogy csak a nagy eredmények a látványosak — ugyanakkor csoportosan járnak országjáró túrákra, szfnházba, vagy a kémikusok szakklubjának összejöveteleire. Néhány nagyüzemben az utóbbi egy-két évben függetlenített népművelőt, vagy könyvtárost is alkalmaztak. Már statisztikai adatok bizonyítják, hogy emelkedett az olvasó munkások száma, s éppen ott, ahol a feltételeket megteremtették. Több üzemben eléri a 30 százalékot az olvasók száma, míg például a gumigyárban ez 'mindössze 3 százalék. A függetlenített népművelő alkalmazásától a legtöbb helyen egyelőre inkább idegenkednek. Ahol már alkalmaznak ilyen dolgozót, a jó ötletekért nem mennek a szomszédba. Csupán a legközelebbi művelődési házig, ahol a népművelők szintén azért dolgoznak, hogy közösen, hatékonyabban oldják meg hasonló céljaikat. Baraksó Erzsébet Egy húr óra percmutatója, sok minden megfordul az ember fejében. Én azt hánytam-ve- tettem magomban, ugyan miféle protekciót kérhet tőlem hajdani barátnőm? Régen, ifjúságunk idején szinte naponta elhalmozott teljesíthetetlen kérésekkel. Emlékszem: el kellett volna intéznem, hogy felvegyék a Szín- művészeti Főiskolára, megkért, hogy szerezzek neki öröklakást, nagybátyjának valami könnyű, jól fizetett állást, mert, úgymond, nekem messzire elér a kezem. A megbízásokat persze nem teljesítettem, mert sem akarattal, sem hatalommal nem rendelkeztem a többnyire ferde ügyek elintézéséhez. Erzsébet barátnőm percnyi pontossággal megjelent, s a_ késedelem nélküli érkezésből' azt.gyanítottam, hogy ez az ügy nem tűrhet halasztást. Mindenki ráfizet A kötbér, a bírság, a kocsiálláspénz ma már kalkulációs tétel a vállalatoknál, ha nem is mindig úgy, mint szeretnénk. Az önköltség- és jövedelemszámításokban ugyanis, elég sok helyen nem azt nézik, hogy a különféle büntetéspénzek csökkentésével nőhet-e a nyereség, hanem, hogy mekkora kötbért, vagy bírságot érdemes esetleg kockáztatni a vállalat pillanatnyi érdeke szerint. Az árbevételekhez viszonyítva a büntetésként kifizetett összegek elenyé- szőek. A termelési költségek 1—2 százalékát teszik ki. Különben sem azért lépik túl a határidőket az iparvállalatok, vagy az építők, mert tétlenkednek. Sőt: olykor éppen azért, mert annyi a munkájuk, hogy nem győzik, tehát válogathatnak is. A többet hozó, vagy kényelmesebben teljesíthető feladatot szívesebben veszik előre. 100 milliós nagyságrendű ma már a kocsiállás- pénzek évenkénti végösszege — mégsem csökken évek óta, mert továbbra is álldogálnak a vagonok, kirakatlanul a í vállalatoknál. Nem egy \ helyen raktárnak használ- { ják azokat. Tehát kifize- { tődőbb kocsiálláspénzt ; fizetni, mint raktárt építeni — ami más keretből megy, s építési kapacitás sincs elég. A népgazdaság, a társadalom bevételei egyértelműen csakis a valódi anyagi termelésből származhatnak és semmiképp sem a vállalatok közti alkudozásokból, jogi manőverezésekből. A vállalatok valódi jövedelme sem származhat egyébből. A büntetések tarifája mértéktelenül nem emelhető, dehát valóban csak a büntetés lehetősége tarthatja vissza a nagyvonalú magatartástól az arra hajlamos vállalatokat? Aligha. Lehetetlen nem belátni, hogy az esetleges szerződésszegések sorozata, még ha jóhiszemű is, vagy nem szándékos, akkor is aláássa a termelési fegyelmet, a kereskedelmi morált, gazdasági anarchiát szül. Nem lehet kifelé fegyelmezetlennek lenni, belül pedig fegyelmet tartani, miképpen ennek ellenkezője sem lehetséges. Ezt valamennyi vállalat vezetésének számításba kell vennie, amikor a korrekt üzletpolitika és tervteljesítés útjáról valamilyen körülmény csak egyszer is letéríteni igyekezne őket. G. F. Feszült érdeklődéssel vártam, hogy előhozakodjék a nagy kéréssel, ami annyira fontos, hogy nem telefdntéma. Ám, ő egészen lényegtelen témákról fecsegett. Vagy félórán át közös emlékeinket melegítette fel, majd határozottan, komoly arccal rátért a tárgyra. — Szóval olyan problémám van — mondta — amin csak te tudsz segíteni. Képzeld, volt egy csodálatosan okos pulikutyánk, aminek sajnos, tegnap nyomaveszett. Te talán el tudod intézni, hogy a hirdetés soron kívül megjelenjen az újságban... Felelet helyett nagyot nyeltem. Hirtelen összevetettem Erzsi tíz évvel ezelőtti kéréseit a mostanival, s keserűen állapítottam meg, hogy hatalmam, képességeim borzalmas inflációt szenvedtek Erzsi barátnőm előtt. De az is lehet, hogy ő öregedett a lehetőségek reális megítéléséhez. Tálán ezért pendüít meg bennem az a húr. Simoa-Lajos
