Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-19 / 271. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 19. ANGOLA hírekben Ma ünnepük a Szovjetunióban a rakétacsapatok' < és a tüzérség napját. (Kelet-Magyarország tele- foto) Közös Piac Brüsszeli tanácskozás Brüsszelben kedden ta­nácskozásra ültek össze a kö­zös piaci tagállamok kormá­nyainak, munkáltatói szerve­zeteinek, illetve szakszerve­zeteinek képviselői, hogy megvitassák a jelenlegi sú­lyos gazdasági válság hatá­sának csökkentésére irányu­ló javaslataikat. A kilenc tagállam képviseletében az illetékes szakminiszterek — a munkaügyi, szociális ügyi, illetve pénzügyminiszterek vannak jelen és képviselteti magát az európai gazdasági közösségek bizottsága is. A munkáltatókat az úgyneve­zett UNICE, a közös piaci or­szágok gyáriparosainak csúcsszervezete képviseli, a szakszervezeti szövetségeket a CES, a közös piaci országok szakszervezeteinek túlnyomó részét egyesítő szervezet, amely körülbelül 37 millió szervezett munkást képvisel. A CES mind ez ideig megta­gadta a tagságot a legna­gyobb francia szakszervezeti szövetségtől, a CGT-től. Az olasz szakszervezetek viszont egységes képviselettel részt vesznek munkájában. A tanácskozást a szakszer­vezetek kezdeményezték. A maga nemében első megbe­szélés elé a CES négy főbb javaslatot terjesztett. A szakszervezetek követelik, hogy a Közös Piac tagállamai dolgozzanak ki egységes programot a jelenlegi gazda­sági válság következményeir nek elhárítására, megfelelő intézkedésekkel biztosítsák a foglalkoztatottságot, gondos­kodjanak arról, hogy a bér­ből és fizetésből élők jövedel­me ne veszítsen vásárlóere­jéből, és tegyenek lépéseket a meglévő munkalehetőségék egyenletes elosztására. A Kö­zös Piac kilenc tagállamában jelenleg már mintegy ötmil­lió munkanélküli van. A szakszervezetek a többi között azt követelik, hogy a munkaidő lerövidítésével, a nyugdíjkorhatár leszállításá­val teremtsenek munkaalkal­makat a munkanélküliek számára. A legfontosabb azonban az, hogy részint ál­lami beruházásokkal, részint más módon minél több uj munkahelyet nyissanak. Az EGK bizottsága részben támogatja á szákSzérvezfctek követelését, de azzal állt elő, hogy a válság terheit „egyen­letesen osszák meg”, vagyis e munkások vállaljanak ma­gukra önkéntes bérkorlátozá­sokat. Ez a munkáltatók szer­vezetének alapvető követe­lése is: a gyáriparosok közös piaci szervezete azzal érvel, hogy a gazdasági válságot nem lehet megoldani, ha a munkások újabb bérkövete­lésekkel állnak elő. Luanda: dr. Agostinho Neto államfő elnökletével hétfőn megtartotta első ülé­sét az Angolai Népi Köztár­saság minisztertanácsa. A kormány bel- és külpolitikai kérdéseket vitatott meg, va­lamint elemezte az ország gazdasági helyzetét. Részle­teket eddig nem közöltek. Majna Frankfurt: kétezer dél-afrikai zsoldosból álló katonai csoport arra készül, hogy az UNITA és az FNLA „előretolt ékjeként” Luanda felé nyomuljon előre — írja a Frankfurter Rundschau keddi tudósításában. Mint a Frankfurter Rundschau je­lenti, a dél-afrikai kormány szigorúan megtiltotta a saj­tónak, hogy az angolai har­cokba való dél-afrikai be­avatkozásról hírt adjon. En­nek megfelelően a cenzúra nyomait viselték magukon a vasárnapi johannesburgi la­pok. Djakarta: az Antara, fél- hivatalos indonéz hírügynök­ség jelentése szerint indo­nézbarát erők tűzharcba bo­csátkoztak Portugál-Timor fővárosától. Dilitől nyugatra és délre. A déli fronton a Fretilinnel rivalizáló ÜDT és az Apodeti egységei há­rom várost Tilomaar, Fatu- mela és Salere — foglaltak el 80 kilométerre a főváros­tól délre. Canberra: a portugál légi­erő 80 portugál katonát szál­lító Boeing 707-es gépe ked­den az észak-ausztráliai Dar­winban szállt le, úton a ke- let-timori szigeten, Atauro- ban lévő portugál garnizon- ba — közölte az ausztráliai külügyminisztérium szóvivő­je. PFSZ-küldöttség látogatása A Magyar Szolidaritási Bi­zottság meghívására novem­ber 13—18 között hivatalos látogatást tett hazánkban a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizott­ságának küldöttsége, élén Abdo Al Lattif Abu Hijllaa- val. a szervezet politikai osz­tályának helyettes vezetőjé­vel. A Palesztinái politikuso­kat fogadta Varga István, az MSZMP Központi Bizottsá­ga külügyi osztályának he­lyettes vezetője; megbeszélé­seket folytattak a vendégek Harmati Sándorral, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnö­kével és a Külügyminisztéri­um illetékes vezetőivel. A tárgyalásokon részt vett Ab­dul Rahim Abou Jayyab, a PFSZ budapesti állandó iro­dájának vezetője. A küldött­ség kedden elutazott hazánk­ból. A búcsúztatásra a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Harmati Sándor. Az Elnöki Tanács elnökével Szomáliában és Dél-Jemenben (2.) Villa Szomália Afrika szarva a Szomáli- félsziget. Afrika északkeleti részén, az Adeni-öböl és az Indiai-óceán partján elterü­lő, körülbelül 700 ezer négy­zetkilométer nagyságú terü­let. Egy része brit gyarmati uralom alatt volt, más része Francia-Szomália néven még ma is „tengeren túli terület”. A félsziget legnagyobb része azonban olasz gyarmat volt. A nemzeti felszabadító har­cok eredményeként az angol és olasz rész 1960 nyarán független lett. Váltakozó bel­politikai viták, csatározások, útkeresés után 1969. október 21-én a haladó erők egy cso­portja vette át a hatalmat Mohamed Sziad Barre vezér­őrnagy vezetésével. A Szo- máli Demokratikus Köztár­saságban a hatalom legfőbb szerve a Legfelső Forradalmi Tanács lett, amelynek tagjai haladó katonatisztek, az or­szágot a nem kapitalista fej­lődés útján, az antiimperia- lista elkötelezettség, a Szov­jetunió és a szocialista or­szágokkal való aktív baráti kapcsolatok irányába vezet­ték. A Szomáli Demokratikus Köztársaság tagja lett az Af­rikai Egységszervezetnek, az Arab Ligának és Afrikában a leghaladóbb bel- és külpo­litikát folytató államok közé tartozik. Fővárosa Mogadishu, az Indiai-óceán partján terül el, s már háromezer évvel ez­előtt is említették egyiptomi, mezopotámiai írott források. Ez a vidék a tömjén őshazá­ja, innen került északra, hogy füstjével illatosítsa a mediterráneum ősvallásainak templomait. Hérodotosz is említi, Punt néven, mint olyan országot, amelyet ma­gas növésű, bátor harcosok és deli, sudár nők laknak. Amikor Szudán, Francia­Szomália és. Etiópia átrepülé- se után megpillantjuk az In­diai-óceánt, nem is sejtjük, hogy Hérodotosz két évezre­des híradása milyen teljes érvényű ma is. • Az Elnöki Tanács elnöké­nek különgépe a tengerparti kifutóra emelkedvén sok ezer ember gyűrűjében száil le. Mintha mindenki itt len­ne a városból — hisszük, pe­dig akkor még nem is láttuk az út két oldalán álló tán­coló, éneklő tízezreket, akik összegyűltek a távolból érke­zett vendég köszöntésére. A férfiak, asszonyok, gyerekek tarka, könnyű — színharmó­niájában ízléses — ruhái kö­zött egy-egy csoport teljesen hófehérben, mások az ifjúsá­gi szervezet világoszöld egyenruhájában, piros nyak­kendővel, megint mások egy­forma sárga ingben, fehér nadrágban, "Vagy szoknyában. Nem tömeg ez, újjongó, ének­Az Elnöki Tanács elnöke kíséretével a karnaki templom kőrengetegében. lő embersokaság, egy népün­nepély résztvevői, ritka ese­mény ünneplői, a kíváncsi­ság, az érdeklődés kifejezői. A városban mindenütt transzparensek. Magyar, szo­máli és arab nyelven üdvöz­lő feliratok, s az újjongó, éneklő tömeg hangkáoszából is átüt egy futamnyi ritmus: „Dzsaale Pál Losonczi! Dzsa-ale Pál Lo-sonczi!” Mint valami ősi táncdal, bel­ső ritmusú zene kíséri elnö­künket és kíséretét szállás­helyéig. Mogadishu szép város. Ut­cái tiszták, alapszíne a fe­hér, az óceánra néző domb­oldalon fekszik. Egy szobor uralkodik a város felett; törékeny kisfiú követ dob. Dagathur, a kődobó fiú.' Egy­koron fegyver híján kővel harcoltak a gyarmatosítók ellen. Afrikai Dávid! Az_épü- letek tompán ragyognak a meredeken tűző egyenlítői napfényben, árnyék alig ta­golja a látványt, ezért hát nekünk talán még forróbban tűz, mint a valóságban. Pe­dig az ittenieknek most kel­lemes, alig 30—32 fok. Az első pillantás a tengeré volt, a második a környezeté, de ezzel együtt azonnal a kö­vetkező az embereké! Héro­dotosznak ma is igaza lenne. A férfiak magasak, széles vállúak, a nők sudárak, kar- csúak, szabályos arcúak. A Villa Szomália, az álla­mi vendégház, Losonczi Pál szálláshelye egy nagy park közepén, a város fölötti dombon, az óceán felőli ol­dalon terül el. Fontos, hogy a domb az óceán felőli olda­lán, mert onnan állandóan fúj a szél, s ez elviselhetővé teszi a tűző napot. A Villa Szomália növényvilága kó­kusz- és datolyapálma, ba­nánfa. Sok ismeretlen bo­kor, virág változik Európá­ban is honos — de itt látha­tóan kertészmunkával, mes­terségesen fenntartott nö­vénnyel. Sétálunk. Közben szembejön egy zsiráf. Mi is jöjjön, ha az ember -étái? „Nem kell megijedni — mondják, — még nagyon fia­tal.” Nem ijedünk meg, de kikerüljük. Másnap reggel felfedezzük, hogy szobánktól tíz méterre egy nőstény­oroszlán lakozik. Ketrecben. „Hatéves — szólt gondozója — nem állatkerti, féléve fog­ták be. De már szelíd.” El­hittük. (Különösen, — ami­kor horkant egyet. Sok ezer harapni készülő kutya ereje feszül benne. A fene tudja miért,, nem nagyon akartuk megsimogatni. Pedig gondo­zója ugyancsak biztatott rá.) Következik: Nomádok légi hídja. Szalontay Mihály----------------------------------­Ka liny in _______________________. 1875, november 19-én szü­letett Mihail Ivanovics Kali- nyin a bolsevik párt lenini vezető gárdájának egyik nagy és vonzó egyénisége. Amikor 1919 március 30-án az össz- oroszországi Központi Végre­hajtó Bizottság ülésén a bi­zottság elnöki tisztségére ja­vasolták, Lenin indokolásul.a következőket mondotta róla: „Ö olyan elvtárs, aki körül­belül húszéves pártmunkára tekint vissza. Tvor kormány­zósági paraszt, szoros kapcso­lata van a parasztgazdaság-* gal, és ezt a kapcsolatot ál­landóan felújítja, felfrissíti”. Kalinyin jelölésénél azt tartották szem előtt, hogy a szovjet állami gépezet élére olyan ember kerüljön, aki is­meri a dolgozó parasztok éle­tét és akinek a szavára hall­gat a falu népe. A jelölt be­váltotta a személyéhez fűzött reményeket, negyedszázados működésének súlyos betegsé­ge miatt történt lemondása vetett véget közvetlenül 1946. június 3-án bekövetkezett ha­lála előtt. Lenin méltán hivatkozha­tott Kalinyin kétévtizedes pártmunkájára. Már 1898- ban, megalakulásának évé­ben tagja lett az Oroszorszá­gi Szociál-Demokrata Mun­káspártnak. Ekkor már meg­ismerte a falusi uradalmi bé­res sorsát, a pétervári eszter­gályos tanonc és vasesztergá­lyos életét, részt vett a Lenin által alapított Harci Szövet­ség a Munkásosztály Felsza­badítására illegális forradal­mi tevékenységben. Osztozott az oroszországi bolsevikok sorsában: a munka, a tanu­lás, a börtön, a száműzetés, a munkások szervezése, tanítá­sa a lenini irányvonal győ­zelméért folytatott harc töl­tötte be életét. A pétervári bolsevikok választják be az 1905—1907-es oroszországi forradalom idején a városi pártbizottságba és küldik a párt 1906-ban tartott IV. kongresszusára. Újabb bör­tönbüntetése és száműzetése után 1911—1912-ben ismét Péterváron dolgozik, tagja lesz a pétervári pártbizott­ságnak. részt vesz a párt 1912-ben tartott prágai kon­ferenciáján és beválasztják a Központi Bizottságba. Ki­emelkedő szerepe volt a munkások háborúellenes harcának szervezésében,- a februári forradalom idején egyik vezetője a pétervári munkások és katonák harcá­nak és tevékenyen részt vett a Nagy - Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében. A fegyveres felkelés győzel­me után Pétervár polgármes­terévé választották s ebből a tisztségből emelték a szovjet állam elnöki székébe. Az elnök a szovjet állam' viszontagságos negyedszáza­da alatt mindvégig a lenini eszmék önfeláldozó és kiváló propagandistájának, a párt által kijelölt feladatok nép­szerű agitátorának, a nép és az ifjúság tisztelettel és sze­retettel övezett nevelőjének bizonyult. Az intervenció és polgárháború időszakában bejárta a Vörös Hadsereg frontszakaszait, teljes hatá­rozottsággal képviselte azt ä lenini álláspontot, amely sze­rint a Szovjetunióban fel le­het építeni a szocializmust, meg lehet valósítani az or­szág iparosítását és a mező­gazdaság kollektivizálását. Kalinyin magas állami és párttis'ztségével — 1925-től tagja volt a párt Központi Bizottsága Politikai Irodájá­nak — járó feladatainak el­látása mellett nagy gondot fordított arra, hogy agitációs és propagandamunkája során szerzett tapasztalatait rend­szerezze és átadja a párt ká­dereinek. Erről szóló előadá­sai ma is nagyon hasznos ol­vasmányok minden pártagi­tátor és propagandista szá­mára. Kalinyin írásaiban legtöb­bet a népnek, különösén az ifjúságnak a nevelésével fog­lalkozott. A nevelést a sze­mélyiség teljességének alakí­tásaként, fejlesztéseként fog­ta fel. „Szerintem a nevelés a- növendékek lelkivilágának határozott, céltudatos és rendszeres formálása...” ez a megfogalmazás nagy általá­nosságban felöleli mindazt, amit a nevelés fogalmán ér­tünk, úgy mint: meghatáro­zott világnézetnek, erkölcs­nek és az emberi együttélés szabályainak beoltását, a jel­lem és az akarat, a szokások és az ízlés meghatározott vo­násainak kialakítását, bizo­nyos fizikai tulajdonságok kifejlesztését, mondotta egyik beszédében.

Next

/
Thumbnails
Contents