Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. november 2. A fiú szeme elé ernyőzte tenyerét a délelőtti napban, úgy nézett föl a domboldali kis nyaralóépületre. Nyitva az ablakok. Maga sem értette, mi izgatja ezen a vityillón, mért állt meg itt a földút közepén, valahányszor visz- szafele jött a boltból a tejjel, zsömlével, hogy egy pillantással fölmérje a látnivalón- kihalt házat. Nekivágott a szelíd lejtőnek, ötven lépéssel elérte a telek szélét. Kerítése sem volt még, néhány cövek jelezte csupán, egyszerűen besétált közöttük, s benézett az ablakon. A szoba közepén fiatal lány térdelt a nyitott útitáska előtt, szedegette belőle a női ruhákat, pulóvereket. Karjára kapott egy kötegre valót, s mielőtt elindulna a hátsó ajtó felé, a fiú közvetlenül beszólt: — Ne segítsek? A lány meglepetten pillantott föl. Keskeny arcában két nagy mandulaszem, de vonásai bizonytalanul tétováztak még körülötte gyerekkor és nővé válás határán. — Nem. Miért? — Semmi, csak úgy... — zavartan, épp, hogy mondjon valamit, hozzátette: — és a barátnőd ? — Ö már igen. Ö aztán... leérettségizett. — És... és milyen? — A barátnőm? — Mintha gondolkodna egy pillanatig. — Hát 'tudod... izgalmasabb nálam. Százszor, milliószor! András kedvtelve nézegette: — Akkor érdemes megvárnom. — Elkésel a barátaidtól. — Épp az ő érdekükben maradok. — Maga alá húzott egy zsámolyt. — Bár sok bizalmam nincs az ügyhöz. Azok a nők, akikért a barátnőik lelkesednek... — legyintett. — Tudod, mi az igazi? Akinek nincs barátnője, mert mindenki más csak lehervadhat mellette. Akit a többiek csak lőtávolon kívül lepráznak! Juditot elkapta a boldog lánynevetés, áradón kacagott. A fiú csak bámulta értetlenül, talán egy picit sértetten is. VIDOR MIKLÓS: FELESELŐK — Tessék? — Derékig látta csak a fiút, rövid ujjú sportingben, jóképű magabiztosságában, amint a párkányra könyököl. — Csakhogy megnyílt a titkok háza! Már azt hittem lakatlan marad. Egy hete várlak. Érezte, hogy elönti arcát a vér, dühös volt magára: — Azt sem tudtad, hogy a világon vagyok! — Miért, te tudtad, hogy várnak? Még mindig a táska előtt kuporgott, « most hirtelen fölegyenesedve megtalálta a hangját: — Elképzeltem. Más dolgotok úgysincs nyáron. Ezért jöttök le. A fiú nevetett, kicsit tán erőltette is: — És ti mért hoztok öt pulcsit meg három bikinit? Ennyi cuccal is csak egy nő utazhat! — Kettő — vágta rá. — A barátnőddel jöttél? Remek! Szólok a srácoknak! — Tudod mit? Ne patronálj... — Értem. El vagytok látva. A fiúitok utánatok jönnek. A lány egy fél másodpercnyi késéssel vonta meg a vállát: — És ha igen, akkor se lenne hozzá senkinek semmi köze. — Ha lenne, akkor nincsenek fiúk! Egy néma pillanatig farkasszemet néztek. A távolból kiáltás hallatszott: — András! András! Mi lesz már...? A fiú kicsit oldalt fordulva visszakiáltotta : — Jó, jó, menjetek csak! Ebédnél találkozunk! — Aztán a lánynak mondta: — A srácok, akikkel vagyok. Az, mintha megenyhülne: — András a neved? — Aha. És téged hogy hívnak? — Juditnak. — Leguggolt, a táska zárjával bajlódott. A fiú fölpattant a párkányra s beugrott. A lány még föl sem ocsúdhatott, már mellé kuporodott, s kivette kezéből a táskát, becsattantotta a zárat, s körülnézett: — Nem is rossz ez a bungaló belülről sem — mondta elismerően. — A tiétek? Judit kicsit arrébb húzódott: — A miénk. Miért? — Van benne fantázia... — Ez még csak négy fal. — Majd belakjátok. — Nyújtózott kicsit, aztán megkérdezte: — Te még nem érettségiztél, ugye?---------------------------------------------------1----Korának kiváló felkészültségű agrárközgazdájára, a megyénkben született dr. Gesztelyi Nagy Lászlóra emlékezünk halálának 25, évfordulóján, 1975. november 2-án. Zökkenve megnyílt az ajtó és belépett rajta egy nő, akitől beléállt a lélegzet. Sudár villódzás a kitáruló bejáratban, nyúlánk, felszökkenő láng. Igen, igazi nő volt, felnőtt és magabiztos, aki megszokta már, hogy elhallgatnak, ha belép egy szobába. Sportszoknyát, antilopzekét viselt, kezében mellékesen lógázott hálószatyorban paprika, paradicsom, kenyér, gyümölcs. Csodálkozva fordult a* kacagó Judithoz, látta a vadidegen fiút, amint lassan fölemelkedik ültéből. — Már azt hittem megbolondultál, hogy magadban nevetgélsz! Juditnak végre sikerült megszólalnia: — Ez András az ablakból. Beugrott segíteni. Barátságosan kezet nyújtott a fiúnak. — Ha segíteni akar, itt aztán válogathat! Valahogy egyszeriben a lány is magabiztosabb lett. — Te összeütsz valamit a konyhán, mi meg rendet rakunk idebenn Andrással, jó? — Persze, szívesen! — a fiú csupa készség volt. — Hát akkor essetek neki! — s szatyrával jókedvűen eltűnt a hátulsó ajtóban. Súlyos, teli csöndet hagyott maga mögött. — No? Megmondtam? — Judit hangja csupa diadal volt. A fiú önkénytelenül fél- suttogóra fogta: — Ö... ő a... barátnőd? — Ö. — Fura... inkább a nővéred lehetne. Judit fölcsillant: — Hasonlítunk? — Nem is az, csak... fene tudja... — Klassz, mi? — hunyorított rá. — Olyan, akit a többiek csak távolból mernek leprázni! András még egyre az ajtóra meredt, nem válaszolt. Arra kapta csak vissza a fejét, hogy Juditból megint kitör az előbbi hosszú, idegesítő kacagás. — Hagyd már abba! — toppantott indulatosan. — Még mindig nem találod ki? Anna az anyám. Persze érezte, csak nem merte kimondani. sszenéztek némán, vallatón. A fi- f ^ únak arra kellett gondolnia, hogy l y ha a másik nőt pillantja meg íde- benn félórával előbb, valószínűleg torkában dobogó szívvel továbbmegy... den igyekezetével azon volt, hogy a nép művészetéből táplálkozó háziipari szövetkezetek mind eredményesebben működjenek. A népfőiskolái mozgalmat a szakmai és az általános műveltségi színt emelésére orientálta. Létrehozásában aktívan közreműködött és támogatta a homok- és szíkkí- sérleti gazdaságot. Gesztelyi Nagy arra is hamar rájött, hogy a kívánatos termesztési eljárások széles körű elterjesztése csak megfelelően képzett szakemberekkel lehetséges. Ennek érdekében tervet dolgozott ki a mezőgazdasági szakmunkáskérdés és a szakoktatás megoldására. A homoki gazdálkodás egyik legjobban jövedelmező ágának a szőlőtermesztést tartotta, ezért szorgalmazta a nagyobb dimenziójú homoki szőlőtelepítést. Az egyéni érdekeket képviselő árvízmentesítő társulatok államosítását sürgette a közös érdekek összehangolása érdekében. Az akkori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tanyai lakossága szellemi szintjének felemelése érdekében igen hasznos tevékenységet fejtett ki, nemcsak a mezőgazdasági kultúrák iránti mind fokozottabb érdeklődés felkeltésével, hanem a tanyai ember szellemi tudatának önmagára ébresztésével is. Ez utóbbi küldetés érdekében jól műGesztelyi Nagy László a kisvárdai já- ■ rás kicsinyke falujában, Lövőpetriben született 1890. november 12-én. Alap- és középiskolai tanulmányainak befejeztével jogásznak tanult, Kolozsvárott szerzett államtudományi doktorátust 1916-ban. A háborús éveket élő országban igen nehéz volt elhelyezkednie, csak hosszas keresgélés után talált állást az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál, ahonnan a Magyar Gazda- szövetséghez került. Az első világháborút követően Kecskeméten vállalt állást, ahol a mezőgazdasági kamara igazgatója feladatkörét látta el. Szakmai munkássága ettől kezdve számít olyan súllyal, amit érdemes megjegyeznünk. Ettől kezdve foglalkozott behatóan a mezőgazdasági termesztés törvényszerűségeinek tanulmányozásával és terjesztésével, a mezőgazdaság különböző ágainak fejlesztési kérdéseivel, a korszerű termelési módszerek elterjesztésének problémáival. Ilyen és hasonló kérdéskörök előbbrevitele érdekében szervezte meg, és fejlesztette naggyá a Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kamarát. Nevéhez fűződik a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó törvény kidolgozása. Az adott lehetőségeken belül segélyezte a munkásköröket, és minMunkaalkalom és munkába állók megyénkben „FOGOM A KALAPOM, ELMEGYEK másik vállalathoz, ott több pénzt adnak” — mondják sokan. S ha valóra váltják, akkor valóban így is történik. A jó szakembert tárt karokkal várják a szomszédos gyárban, s rögtön többet fizetnek neki. Ám ugyanez vonatkozik a segédmunkásra, nemegyszer a „vándormadárra” is. A szomszéd rálicitál, csakhogy legyen elég munkása. Vagy szemet húny a gyáron belüli lazaságokon, nehogy a megszorítás után többen otthagyják. Mindez a munkaerő-gazdálkodás gyengeségeire utal. írásban, szóban, néhol tettekben harcolnak ellene. Az elszigetelt fellépéseknek viszont nincs ereje. Az ok az országos ellentmondásból fakad: jóval több a munkaalkalom, mint amennyi a munkaképes korú népesség. S bár ez így igaz országosan, mégis vannak területek — köztük Szabolcs-Szatmár megye —, ahol a helyi szervek azzal küszködnek, hogyan lehetne még több embert munkába állítani. A megyei felmérések 60—70 ezer, nem dolgozó, munkaképes korú emberrel számolnak. Közülük 20—22 ezer — megfelelő körülmények mellett — azonnal munkába állítható lenne. Mégis az országos jelenségek igen sokszor ismétlődnek a megyében, hiszen például Nyíregyháza munkaerőhelyzete nem azonos az ipar nélküli szatmári kisközségek helyzetével. Ha egy nyíregyházi vállalat felvételt hirdet, akkor nem biztos, hogy könnyen talál embert. Különösen a több műszakos termelésben, a nehéz fizikai munkát kívánó munkakörökben, vagy a nagyobb szakképzettséget kívánó fizikai, vagy alkalmazotti munkánál nem tolonganak a jelentkezők. Vagyis itt hasonló a helyzet, mint az országos állapot, a következő évek feladata éppen az említett munkakörök jobb megbecsülése mind anyagilag, mind erkölcsileg, ahogy azt Buda István munkaügyi államtitkár a közelmúltködő falusi és tanyasi iskolákat építtetett, amelyek sorában a páhi és a császártöltési sokáig a maga nemében egyedülálló volt. Szakmai érdeklődése a huszas évek második felétől kezdődően csaknem teljes egészében az Alföld gazdasági életének jövője és a korabeli fejlesztési kérdések megoldása felé fordult. Ilyen irányú szakmunkái közül megemlítjük Az Alföld gazdasági jövője, Az Alföld, A magyar tanya, A tanyavilág élete és A homok hősei című, ma is nagyértékű könyveit. Gesztelyi Nagy munkássága, szakmai törekvései egyértelműen csak 1945 után, a megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények között teljesedhettek ki, és annak a nagy folyamatnak, amely a magyar mezőgazdaságban a felszabadulással megindult, sok vonatkozásban harcos szellemű előfutára volt. Harminc évi aktív munka után, 1946-ban vonult nyugalomba, de azt követően sem adta át magát valamiféle megelégedett enyészetnek, élénken érdeklődött továbbra is hazánk agrárközgazdaságának fejlődése iránt. Hatvanadik életévének betöltése előtt néhány nappal halt meg Budapesten, 1950. november 2-án, 25 évvel ezelőtt. Dr. Bátyai Jenő ban Nyíregyházán tartott előadásában is hangsúlyozta. A VÁLTOZTATÁSNAK TÖBB MÓDJA LEHET. A gumigyárban például a kempingcikkek gyártásánál a két műszakos termelést vezették be, s azóta nincs munkaerőgondjuk. Másutt, ahol nagyértékű berendezések folyamatos üzemeltetése szükséges, 30—40 százalékos műszakos pótlékkal teszik vonzóbbá az éjszaka végzett munkát. A nehéz fizikai munka könnyítésére a legjobban járható út a nagyarányú gépesítés. Az ÉRDÉRT mátészalkai és tuzséri telepein ma már össze sem lehet hasonlítani a munkakörülményeket a néhány évvel ezelőttivel. A legnagyobb gond talán a magasan képzett szakemberek hiánya. A megyei szakmunkásképzés egyelőre nincs olyan szinten, hogy az általános iskolát végzettek mindegyikének szakmát adjon a kezébe. Aki elmegy más megyébe, vagy a fővárosba, az nem biztos, hogy visszajön a megyébe dolgozni. A lányoknál pedig sokszor a feltételek sincsenek meg a szakma megszerzésére. Éppen ezért legalább annyira vállalati feladat is a meglévő munkásgárda továbbképzése, ahogy tették ezt a MEZÖGÉP-nél, a hajdani traktorszerelők átképzésével. A statisztikák azt mutatják, hogy Sza- bolcs-Szatmárban alacsonyabbak az átlag- keresetek, mint az ország más részein. A vizsgálatoknál mégis legtöbbször kiderül, hogy azonos tevékenységért, azonos teljesítményért azonos bért fizetnek a megyében, mint Budapesten. Csak éppen az a textilipari üzem, amelyik elavult gépeket hozott a megyébe, a fővárosban már nem talált munkást a régi gépekre, s valószínű, hogy ez lesz a sorsa néhány év múlva itt is. A cél ugyanis az, hogy az iparfejlesztés, az ipartelepítés csak magasabb hatékonyság, jobb gépesítettség mellett jöjjön létre. A KŐVETKEZŐ ÉVEKBEN MÉG ÜJABB EZREK találnak munkaalkalmat a megyében. Vannak épülő beruházások, amelyek ezt bizonyítják. így Mátészalkán elkészül a Budapesti Finomkötöttáru Gyár több száz nőt foglalkoztató konfekcióüzeme. Bővül az újfehértói, a nagykállói textilüzem, hasonló lesz a demecseri üzem is. Kisvárdán a város legnagyobb, legtöbb embert foglalkoztató üzeme lesz az Egyesült Izzó spirálgyára. Az ipar mellett pedig felsorakozik a szolgáltató ágazat, a közlekedés. A vasút például a munkaidő-csökkentéssel több száz új embert vett fel, ugyanakkor Záhonyban munkaerőhiánnyal küszködnek néhány kulcs- fontosságú helyen. , Mindez, az új munkahelyek teremtése, a szolgáltatás bővítése azért is szükséges, mert néhány év múlva várhatóan a mezőgazdaság is kevesebb embert foglalkoztat, mint napjainkban. A keresők 40 százaléka a megyében a mezőgazdaságból él. Országosan ennek a felénél, tartanak, tehát ez az irány megszabja a változást, egyben mutat egy olyan tényt is, amivel a következő években továbbra is számolni kell: az ingázók száma lényegesen nem csökkenhet. A FELTÉTELEK KÖZÉ TARTOZIK még a megyében és országosan is, hogy a munkába álláshoz jobb körülményeket kell teremteni. Mátészalkának például egyre jobban szorító gondja, hogy a környező községekből a több műszakos termeléshez nincs megfelelő bejárási lehetőség. Ugyanez vonatkozik a megye több részére. Márpedig népgazdasági szempontból előnyösebb a rövid távú — 20—30 kilométer távolságról való — bejárás, mint a városok túlzott mértékű építése. Lányi Botond Szovjet népművészek Ötvösök és remekek. (Fotó: TASZSZ —MTI—KS) 1—í / 1 .# 1 1/1 , .
