Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. november 16. „Nőnek lenni ma sem könnyű...” Beszélgetések Nagyhalászon Nagyhalász utolsó félévszázadának történelme sajátosan ivódik a megye történetébe. A pezsgő élet cselekvő részesei a község asszonyai is. A nők nemzetközi évének kapcsán velük beszélgetünk életükről, munkájukról, mindennapos gondjaikról, örömeikről. — Sokszor megmértük már a munkánkat. Mindig oda lyukadunk ki, hogy nőnek lenni ma sem könnyű... — állítja életbölcselettel Weisz Ferencné, az ÁFÉSZ tüzép- telepének árukiadója. — Sok okos gép segíti munkánkat — a munkahelyit, az otthonit is —, de az élet sója továbbra is az emberi munka. És ami csakis a mi társadalmunk vívmánya: több felelősséggel vigyázzuk egymás sorsát. Nagy ez a község, hat- ezer-hatszáz lélek. A gondok bokrosak, az örökség szűkös. Különösen szegényesek iskoláink. Gyermekáldásunk gazdag. Rajtunk már csak egy 16 tantermes iskola segítene. Erőnket mi nem kíméljük. Ebben az évben kétmillió 800 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk. A községben alig akad otthonülő asz- szony. Igaz, munkaalkalom is van. A zsákgyár állandó munkaerőhiánn. 1 küzd. Honnan Weisznt informáltsága? Nem csak lépést tart a világ eseményeivel, de elébe is megy a teendőknek. Tagja a községi pártbizottságnak, a tanácsnak, a Hazafias Népfront elnökségének, a családi és társadalmi eseményeket szervező bizottságnak. Hallatja szavát, minden olyan kérdésben, amely szebbé, gazdagabbá teszi a község életét. Amikor a 65 éves Hamvai Bertalanná után érdeklődünk, jellemzésére elmondják: „Nem ér oda egy húszéves sem, ahonnan ő már visszafelé jön.” Amikor rátaláltunk, a szövetkezet pincéjében burgonyát válogatott. — Világéletemben mindig alkalmi munkából éltem. Munkakönyvem soha sem volt, így aztán nyugdíjat sem fogok élvezni soha. De amíg mozogni bírok, addig baj nem lesz. A férjem tsz-nyug- díjas. A gyerekek — négyet neveltem fel — a szárnyukon. Nem tudom én itthagyni a munkát, az embereket. A nőmozgalomban az MNDSZ óta egyfolytában részt veszek. Az FMSZ majd az ÁFÉSZ-nél 19 éve egyfolytában felügyelőbizottsági tag vagyok. A tanácsi munkát mint tanácstagi aktivista segítem. Ha kell, akkor én is perelek. Most éppen az egészségház bővítéséért ütöm a vasat. Sok a terhes asszony, meg a gyermekes kismama, a váró, a rendelő meg szűkös. — Nagyhalász sokat fejlődött, de a gondok is szorítanak — mondja a zsákgyár munkásnője, a lassan már középkorú Szabó Imréné. — A nők nemzetközi évében én az alkoholizmus ellen agitálok többet. Kezdem azzal, hogy itt a községben a fiataloknak biztosítsunk több kulturált szórakozási lehetőséget. A tanácsban azt teszem még szóvá, hogy járjanak el szigorúbban az ittas embert kiszolgáló kocsmákban, és ne engedjék meg, hogy zugpálinkafőzdékben még hitelbe is kiszolgálják a szomjasabb torkú embereket. Van néhány családját iszákosán bántalmazó apa, azoknak pedig javasoljuk az intézeti gyógykezelést. Életünknek az egymásért való küzdelem ad értelmet. Szabó Imréné tagja a tanács végrehajtó bizottságának éppen úgy, mint az ÁFÉSZ ellenőrző bizottságának. Két gyerekük van és velük együtt a mama is tanul. Másodéves az esti marxista-leninista egyetemen. Hogy alakul az élete egy tsz-tagnak, ha nő Nagyhalászban? A feleletet Szent- péter Istvánnétól, a termelőszövetkezet tejkezelőjétől, a tanács-vb a termelőszövetkezet vezetősége és a nőtanács tagjától halljuk: — Harminchat éves vagyok és 23 éve tagja a termelő- szövetkezetnek. Mindennap négy órakor kelek, hogy a reggeli fejesre kint legyek a majorban. Delidőben szabad vagyok. Az esteli fejés után nyolc órakor kerülök haza. A férjem lakatos. A fiam is az lesz. A nyolc általánost a múlt évben végeztem el. Tanácsi körzetembe fúrott kutat, járdát, kövesutat szeretnék. A községbe, az üzletekbe nagyobb áruválasztékra lenne szükség — különösen olcsó gyermekholmikból. Óvodánk, bölcsődénk van elég. Iskoláink viszont szűkösek, tornatermünk nincs. A termelőszövetkezetben a takarékosság, meg a gépek jobb kihasználása terén vannak teendőink. — A budapesti anyagyárból küldtek le a nagyhalászi zsákgyárba. Megszerettem a községet, itt maradtam — sorolja élete történetét Naszádos Mária csévélő, a zsákgyár betanított munkása, a párt megyei bizottságának, községi párt-vb- nek a tagja, a gyári KISZ- alapszervezet szervező titkára. — Sok a fiatal — főleg lány — a gyárban, meg a faluban is. Közelebb kellene kerülnünk egymáshoz. Több közös rendezvényre lesz a jövőben szükségünk úgy az oktatás, mint a szórakozás területén. A mozi jelenlegi közönségét magunkhoz kell emelni, hogy a filmeket élvezni lehessen. A községhez négy tanyai település tartozik. A Mágán, a 45-ös körzetben Hegedűs Ferencné a tanácstag. — Kiesünk a község közösségi életéből. Persze, tennivaló itt is van. Kútunk van, vízelvezető árok nincs. Postaláda is jó lenne. A tanyán élő fiatalok este az utcára szorulnak. A boltban hűtőpolt nincs, így egy sor árut nem tud tartani. Ézekér emelek szót a tanácsüléseken. Sigér Imre Nemere István: KÍN pótlékot is. Amíg fiam iskolába járt, a szövetkezet minden iskolai év kezdetén segéllyel gondolt ránk. Üdülő- jegyet is kaptam volna már, de családi okok miatt mindig visszautasítottam. Bár a szövetkezetbe akkor megyek, ha kész munkát viszek, vagy hozok, de rendszeresen meghívnak a közgyűlésre, s más alkalmakkor sem feledkeznek meg rólam. Érzem, hogy egy közösséghez tartozom. Higgyék el nagyon jó érzés! „A házimunka nem elégített ki” Tömöri Ferencné újsághirdetés útján szerzett tudomást a bedolgozói munkaviszonyról : — Ha kislányom beteg volt, mindig nagy gondban voltam, kire bízzam. Munkahelyemen nem vették jónéven, hogy gyakran hiányoztam. Úgy döntöttem, itthon maradok. Csupán a házimunka nem elégített ki. Szabad időmben mindig arra gondoltam, milyen jó lenne hasznosan eltölteni, amivel egy kicsit a családi kasszát is gya- rapíthatnám. Az újsághirdetést olvasva jelentkeztem a cipőipari szövetkezetnél. Egy tapasztalt bedolgozótól sajátítottam el a munka fortélyát. Előbb mintát kellett készítenem, ez volt a vizsgadarabom. Azóta már minden hónapban maximális keresetem van. Jó érzés az is, hogy e munka által nyugdíjéveket is szerzek. Beszélgettünk olyanokkal, akik esti szakközép- iskolába járnak, s mellette bedolgozók. Volt, aki azt mondta: szorosabb kapcsolatot is el tudna képzelni a munkaadójával, ha például jobban bevonnák a bedolgozókat a közösségi életbe, vagy ha anyák-, és nők napján róluk sem feledkeznének meg. Megérdemelnék, hiszen igen értékes munkát végeznek. Soltész Ágnes A Nyíregyházi Konzervgyár október 21-én teljesítette 28 855 vagonos IV. ötéves tervét. A brigádok ezekben a hetekben a terv túlteljesítésén dolgoznak. Képünkön: a Benczúr Gyula szocialista brigád automata zárőgépsoron diabetikus meggybefőttet készít. J elentéktelen külsejű, fekete hajú nő volt. Sovány, ideges mozgású. A repülőtér teraszán ültünk barátommal, aki itt dolgozott az irányítótoronyban. Pár percre leszaladt hozzám. A nő felé intett: —- Látod? Furcsa egy teremtés. .. Itt van mindennap. Már ismeri az egész személyzet. Órákig elálldogál a korlátnál, nézi az érkező gépeket, mintha Beszélgettünk még, aztán órájára pillantva elrohant. Egyedül maradtam. A teraszról jól látszott az észak—déli kifutópálya. Egy hegyes orrú óriás éppen nekilendült, maga alá gyűrte a betoncsíkot.. Fejünk felett dongva körözött egy másik. Kiittam kávémat, szemem ismét látómezejébe fogadta a nőt. Lobogó hajjal fogózkodott a korlátba, meredten nézte a leszálláshoz készülődő gépet. A hangszóró recsegve megszólalt. Csillogóruhás, fiatal lányok, gyerekek zajosan tódultak előre, a motorok üvöltése belénk vágott. A nő szoborrá vált. A repülőgép végre megállt, melléje simult a lépcső, ajtó nyílott. Nem vártam senkire, inkább a nőt figyeltem. A vaskorlátot markolta. Mikor az utolsó utas is eltűnt, elemyedt, lehajtotta fejét, elfordulT. Valahol a magasban felbőgött egy másik érkező gép, erre felnézett, újra megmarkolta a korlátot... AT éhány nappal ké- ^ sőbb ezt elmeséltem egy társaságban. A házigazda, nyugalmazott pilóta, bólintott: — Ismerem... A férje kollégám volt. Lezuhantak az óceán felett, hét? .. .nem, nyolc évvel ezelőtt. Csak egy olajfolt maradt a vizen, egyetlen holttestet sem találtak. Az a szegény asszonyka nem hitte- el, hogy mindnyájan odavesztek. Ma sem hiszi. Visszavárja a férjét... mindennap várja. Sok ügyes szakmunkást képeztek ki rövid idő alatt a VSZM kisvárdai gyárában. Faragó Katalin kapcsolótárcsa sorjázását csinálja célgéppel. (Hammel József felv.) A nyíregyházi papírgyárban Petruska Irén karos tűzőgépen dolgozik. (Gaál Béla felv.) OTTHONUK A MUNKAHELYÜK BEDOLGOZÓK várna valakit. De soha nem jön senkije, egyedül szokott elmenni innen... Megyénk vállalatai, üzemei és szövetkezetei az elmúlt évben — villamosgépipari, cipő-, műanyag- és textilipari, valamint asztalos, bőrdíszműves, műanyag és fotós szakmákban — több mint másfél ezer bedolgozót foglalkoztattak. A munkavállalásnak ez a lehetősége különösen ott jelentős, ahol számottevő női munkaerőtartalék van (mint megyénk keleti részében Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Csenger térségében), valamint azokon a településeken, melyek kiesnek az ipari centrumok vonzáskörzetéből. Véletlenül hallottam meg... Sokakat a családi okok késztetik arra, hogy a munkavállalásnak ezt a formáját válasszák. Az asszonyok e munkát jól össze tudják egyeztetni a háztartási teendőkkel és a gyermekneveléssel. Bár otthon dolgoznak, mégis egy közösséghez tartozónak érezhetik magukat. Munkájuk révén különböző társadalombiztosítási jogokat élvezhetnek, mint azok, akik rendes munkaviszonyban állnak. Évente például 12 nap fizetett szabadság illeti meg őket. A bedolgozói munkát végző nők egyedül csak a gyermekgondozási segélyt nem kaphatják meg. Bedolgozói munkát vállaló asszonyokkal beszélgettünk. Idős Jaczina Mihályné a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetnek a tagja. Bedolgozóként cipőfelsőrész kézi varrását végzi. — Véletlenül hallottam meg, hogy van ilyen lehetőség. Nagyon örültem, mert egyébként nem tudnék munkát vállalni. Három unokámat nevelem, a fiatalok hagy dolgozzanak. Elvégzem a háztartási munkát, s mellette még egy kis forintot is keresek. Nem értettem ehhez a munkához, a szövetkezetben tanítottak meg. Eleinte nehezen ment, kevesebbet is kerestem, de most már minden hónapban megkeresem az 1900 forintot, s többet nem is lehet vállalni. (Ugyanis a rendelkezések szerint: a bedolgozónak negyedéves átlagban kiadható munka- mennyiség nem haladhatja meg az azonos, vagy hasonló munkakörben dolgozó által á törvényes munkaidő alatt elvégzendő munka értékét.) Jó időbeosztással Benkei Gyuláné férje nyomdokába lépett. — Férjem tizenöt évig dolgozott a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetben, de betegsége miatt leszázalékolták. Bedolgozói munkát vállaltam, hogy itthon lehessek vele, mert férjem egészségi állapota megkívánta. Nagyon be kell osztani az időmet, hiszen ez a munka is megköveteli a rendszerességet, a pre- cízséget, a pontosságot. Érdemes jól dolgozni, a szövetkezet értékeli és kifejezésre is juttatja ezt. Az idén például férjemmel egy kéthetes beutalót kaptunk.. Egyébként minden évben ki szoktam venni a szabadságot, kell az a kis pihenés. Móré Jánosné bedolgozóként kapta meg a tízéves törzsgárdatagsággal járó jelvényt, oklevelet és pénzjutalmat. Egyébként 14 éve dolgozik a nyíregyházi népművészeti és háziipari szövetkezetben. Meghívó a közgyűlésre — Beregi kézimunkákat készítek. Annyira megrögződött bennem minden motívum, hogy már minta sem szükséges. Sűrű szövésű vászonra varrom az igen gazdag mintát, s ha kell, négy nap alatt is elkészítek egy párnát. Nem mondom, igénybe veszi a szemet, de szeretem csinálni. Tulajdonképpen egészségi állapotom miatt vállaltam, mellette el tudom látni a gyerekeket is. Bár már nagy fiam van, de mindig vannak nálpm állami gondozott gyerekek. Most is nevelek hármat. Jelenleg táppénzen vagyok, ilyenkor tudom felmérni annak a jelentőségét, hogy munkaviszonyban állok, így én is kapok táppénzt és a családi
