Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-15 / 242. szám
1975. október 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kulcskérdés: a termékszerkezet (1[ Mindenki egyetért, de __ A PART KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 1974 decemberi és 1975 júliusi ülése — összhangban a XI. kongresszus határozatával — megkülönböztetett figyelmet szentelt a termékszerkezet változtatásának, mint a gazdasági növekedés kulcskérdésének. Németh Károly beszámolójában erről szólva megállapította: „Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a gazdaságos termékszerkezet kialakításának üteme a népgazdaság egészében lassúbb annál, mint apróié anyagi és szellemi erőink lehetőséget nyújtanak. A szükségletekkel nem indokolható gazdaságtalan termelés megszüntetésére sok esetben még akkor sem kerül sor, amikor annak feltételei adottak. Gátolja az előrehaladást, hogy a gazdaságtalan termelés megszüntetéséhez nem rendelkezünk mindenütt átgondolt műszaki-fejlesztési koncepciókon nyugvó, azokhoz szervesen kapcsolódó konkrét cselekvési programokkal.” A gazdasági, a termelési és a termékszerkezetet jelképesen úgy ábrázolhatjuk, mint szétágazó utak betorkollását egy- egy főútvonalba. Ez utóbbiak ismét azonosan kapcsolódnak, s persze, a „forgalom” kétirányú! A termékszerkezet befolyásolja az adott ágazat termelési szerkezetét, ez a gazdasági szerkezetet, ám fordított sorrendben ugyanez a helyzet. A kölcsönhatás azonban csak papíron zavartalan. A gyakorlatban gátak — többnyire restség, lassúság, érdektelenség' stb. szülte akadályok — magasodnak az utakon. Sűrűn beszélünk napjainkban a cserearányok romlásáról. Arról már kevesebb szó esik, hogy e romlás nemcsak azért következett be, mert emelkedtek az importárak, hanem azért is, mert a nehézkes, néhány területen örököltén merev termelési szerkezet nem volt képes a rugalmas igazodásra, a számunkra kedvező feltételek mellett exportálható áruk arányának gyors növelésére. Azaz hiába a felismerés, ha nincsenek meg az azonnali cselekvés alapjai. S az okok másik, szintén kiterjedt csoportja: ott is lassú a változás, ahol az alapok adottak hozzá. GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNKBEN döntő szerepet játszik a gépipar. Folyamatos korszerűsítése — mind a gyártást, mind a gyártmányt tekintve — elengedhetetlen tényezője az egész magyar népgazdaság haladásának. Ugyanakkor a belső piac — akár a felhalmozást, akár a fogyasztást nézzük is — viszonylag szűk, tehát a gazdaságos terméksorozatok csak úgy állíthatók elő, ha exportálni lehet az áru egy részét. Napjainkban a gépipar termelésének több, mint egyharmadát külföldön adják el. A távlati tervezés szerint ez az arány hatvan százalékig is bővülhet, ám egyre inkább csak azt lehet, azt szabad eladni, ami minden piacon árban, műszaki jellemzőkben, használati értékben versenyképes. Most pillantsunk a tények következő csoportjára. A gépipar termékeinek egyharmadát legalább kilenc éve — vagy még régebben — hozták újdonságként a piacra. A gyártott áruk további egynegyede 4—8 esztendős! Ezzel szemben a termelésből kivont, megszüntetett cikkek esztendőnként a teljes termelésnek mindössze néhány százalékát teszi ki. Érdekes tudakozódásra vállalkozott a Pénzügyminisztérium és a Gazdaságkutató Intézet. Vállalatvezetők széles körétől kérdezték meg, a gazdaságtalan termékeknél miben látják a veszteség okát? A válaszok többsége első helyen az árat jelölte meg... Ezek szerint az áremelés „gazdaságossá” varázsolná ma ráfizetéses cikkek sorát?! Ha a papíron múlna, gyorsan „rend” lehetne. A NAGYON IS IDÉZŐJELEK KÖZÉ KÍVÁNKOZÓ GONDOLKODASMÖD jól jellemzi az általános magatartást, s következményként a helyzetet, melyet szemléletesen fogalmazott meg Németh Károly elvtárs, a cikk bevezetőjében idézett szavaival. Az ár lényeges tényezője a termék megítélésének. Ennél semmivel sem kisebb mérce azonban a költség, az arra adandó válasz, miért kerül annyiba a vizsgálandó termék, amennyiért előállítják, amennyit kérnek érte? Szükséges-e minden ráfordítás, hol nyílik mód megtakarításra stb. Erre ma még a kelleténél, a lehetségesnél ritkábban hangzik el a felelet. M. O. A forgácslapgyár üzemcsarnoka. (Hammel József felvétele) FEJLESZTIK MEGYÉNK FAIPARÁT Hatszázmilliós beruházás Vásárosnaményban Új fűrészüzem Tuzséron, gépesítés Mátészalkán Már hírt adtunk arról, hogy a vásárösnaményi forgácslapgyár bővítésével, új berendezések üzembe helyezésével négyszeresére emelik az üzem termelését. A beruházásról, a szabolcsi fejlesztési tervekről érdeklődtünk az ÉRDÉRT Vállalat vezérigazgatójától, dr. Speer Norberttól. — Milyen jellemzői vannak az új beruházásnak? — Több, mint 600 millió forintos költséggel, állami támogatás nélkül, a vállalat saját forrásait és hitelt igénybe véve kezdtünk hozzá a beruházáshoz. Jelenleg ez a magyar faipar egyik legnagyobb beruházása. Olyan forgácslapgyártó üzemet építünk fel, ahol a legfejlettebb technológiát alkalmazzák, megkímélik a munkásokat a nehéz fizikai munkától. A régi hőprést és a hozzá tartozó berendezéseket felújítjuk, így ott évente 50—55 ezer köbméter, az új gyártó gépsorral pedig mintegy 70—75 ezer köbméter finomított felületű — tehát a mostaninál jobb minőségű — bútorlapot állítunk elő. A berendezéseket finn cég cállítja. A gépek döntő többsége már megérkezett, a többi szállítása is folyamatban van. Hogyan halad az építés, szerelés? — Lényegében az év elején hozzákezdtünk a munkákhoz. Már elkészült, műszakilag átadásra került egy új raktár- épület és iroda. A vállalat építésvezetősége a legtöbb új gépnek az alapjait elkészítette. A nagyobb munkához a következő hetekben fogunk hozzá. November 6-án leáll a gyár, a kivitelezők hozzákezdhetnek a szerelésekhez. A- szovjet szerelők október 15- én érkeznek, egy, az egész anyagteret befogadó daru szerelését kezdik el. A már elkészült, beszerelt berendezések próbaüzemelését szakaszosan kezdjük. Terveink szerint jövő nyárra elkészül a beruházás, a harmadik negyedévben megkezdődik a termelés. — Milyen segítséget kapnak az építkezéshez megyén belül, s az üzem munkásaitól? — Minden vállalat, amelyikkel kapcsolatban vagyunk, megérti a beruházás fontosságát. A vasút soron kívül építette meg az iparvágányt és a darupályát, a TITÁSZ új transzformátortelepet épít, a TIGÁZ készíti el a Testvériség gázvezeték megcsapolását — ezzel lehetőséget teremtünk a községnek is a vezetékes gáz kiépítésére —, az Elektromechanikai Vállalat beregi gyára átszerelésekben vész részt. A megyei tanács is segít a beruházásban. Az üzem kollektívája pedig teljés erejével segíti a beruházást. A szocialista brigádok felajánMegyek az utcán G. Sz. barátommal, a jeles humoristával. Jön velünk szemben V. A., aki arról ismert, hogy nő létére nem a férfiakat, hanem a nők dolgait szokta kritika és szellemes irónia tárgyává tenni népszerű karikatúráiban. Nők nem lévén a láthatáron, V. A. ezúttal kivételesen minket, férfiakat pécézett ki. — Magukat így együtt többet meg ne lássam! — pattogott. — Hiszen egyáltalán nem illenek össze. Kék a zölddel...?! Szólt pedig ez a megjegyzés a barátom élénkkék zakójának és az én haragoszöld pulóveremnek. Igen, a színek körül sok bonyodalom van. Nemrég vettem egy pár szép acélkék színű kreppnylon zoknit. És vettem egy pár gumitalpú, sötétbarna antilop (vagy nu- buk?) félcipőt. Csakhogy a kék zokni nem fér meg a barna cipővel. A két holmit tehát egyszerre már nem mertem felvenni. Ugyanígy sokszor okozott már gondot számomra a zöld pulóver és a pasztellkék tropikál nadrágom közötti színharmoniát- lanság is. vénák nevezett vegyüléket, jobban mondva azt, aki ezt a színösszeállítást megóhajtja és megrendeli. Namármost, ha ez a két ellentétes szín jól kijön egymással, miért szálka a kék és Színek rabságában A fehér és a fekete jól megférnek egymással. Példa rá a tehéntej és a feketekávé. Szerintem őbelőlük lesz a világ legtökéletesebb színkeveréke, kicsi és nagy, nő és férfi számára egyaránt. Kivéve talán csak a pincérek, akik isten tudja miért, valahogy irtóznak a tej és a kávé ösz- szetársítástól; az ő kasztjuk valósággal megveti a tejeskáa zöld egymás szemében? Azt hiszem, csak azért, mert mindnyájan a színek rabszolgái vagyunk. A rabszolgaságból pedig elege volt már a világnak. Kiásom a csatabárdot és hadat üzenek a rabszolgaság eme legutolsó csö- kevényének. Holnap felveszem az acélkék zoknihoz a barna antilop (vagy nubuk?) cipőmet, s a pasztellkék nadrághoz mélyzöld pulóvert húzok! Mi történhet? Legfeljebb azt mondják majd rám, hogy papagáj vagyok. Sértés ez? A papagáj a természet remeke. Minél tarkább a tollazata, annál szebb látványt nyújt. De különben is, nem vagyunk Dél- vagy Közép-Amerikában, nálunk a papagály nem a végtelen őserdőkben található, hanem a szűk kalitkák rabságában. Én pedig nem rab madár hanem szabad ember vagyok, aki mindörökre felszabadította magát a színek rab igája alól. Tehát a hasonlat a papagájjal nem stimmel. Csak G. Sz.-szel ne találkozzam így össze. Mert ugyebár barna cipőhöz kék zokni, kék nadrághoz zöld pulóver még csak elmegy valahogy, de mind e mellé még a G. Sz. kékítőkék zakója is, ez már azért sok lenne a jóból. Heves Ferenc lásokat tesznek, a régi berendezések rekonstrukciójában több millió forint értékű munkát végeznek. — A leállás után mi lesz a gyár háromszáz dolgozójával? — Mindenki helyben kap münkát. A szakmunkások a szerelésben segítenek, a nőket a gyár fagyapot- és ládaüzemében tudjuk foglalkoztatni. — A megnövekedett termeléshez honnan szerzik be az alapanyagot? — Elsősorban az ÉRDÉRT szabolcsi gyáregységei, a tu- zséri és a mátészalkai adják a gyártáshoz szükséges rost- fát, de vásárolunk a környékbeli gazdaságokból is. Mivel ipari, vagy más célra nem alkalmas hulladékfát dolgozunk fel, ezért népgazdasági szempontból is igen hasznos forgácsiapgyártás. — Mi lesz a késztermék útja? — A hazai iparnak ennyi forgácslapra jelenleg nincs szüksége. Éppen ezért igen jelentős mennyiségű exportot tervezünk mind a tőkés-, mind a szocialista országok ha. Számításaink szerint három év alatt megtérül az importgépek ára. A távlati elképzelés olyan együttműködés kialakítása a hazai felhasz nálókkal, mint amilyen már most is van a Szatmár Bútorgyárral, hogy méretre szabott bútorlapokat szállítunk nekik. Az egész technológiái erre alapoztuk. — A-vállalat két másik, szabolcsi gyáregysége, a tuzséri és mátészalkai milyen fejlesztésnek néz elébe? — Tuzséron hamarosan elkészül egy olyan fűrészüzem, amely Mátészalkán már né hány éve üzemel. A szerelést néhány nap múlva kezdik. Az üzem létrehozásának célja, hogy minél jobban feldolgozott állapotban szállítsuk tovább a beérkezett fenyőt. Mátészalkán jövőre áll munkába egy újabb szovjet daru, ami a nehéz fizikai munkát köny- nyíti meg, egyúttal növeli a termelékenységet is — fejezte be dr. Speer Norbert. L. B. TRAKTA Tisztelet az orvosoknak, * az egészségügyi propagandának, amiért agitálnak a mértéktelen kávéfogyasztás ellen. A kávé karrierjét azonban nem veszélyeztetik az intőszavak; kávét isznak ébredéskor, reggel, délben és délután, kávét iszik az esztergályos, az egyetemi tanár, a fejkendős falusi nénike. Csak vendégségben iszunk egyre kevesebb kávét. Ha igen, akkor is amúgy mellékesen kerül az asztalra, megszoktuk, ne hiányozzék. A csészék bőségesen megrakott asztalokon szerénykednek, eltűnnek a tálak, palackok, poharak tömkelegében. Egészségünknek az a kávé sem használ, amit ilyenkor elfogyasztunk, de orvosi vélemény ide vagy oda: közérzetünknek kifejezetten javára válnék, ha csupán kávéval kínálnának bennünket a bőségi szaru bontogatása helyett. A „gyertek el egy kávéra hozzánk” idején, amikor még komolyan vettük & mára puszta szóhasználattá kopott meghívási formulát, és mindenki csak kávét ivott látogatóban is, persze nehezebben éltünk. L/őst több a pénzünk, az ™ üzletekben sok a csábító étel- és italkülönlegesség. Vendégségben terülj asztalkámat varázsolnak elénk, illik viszonozni. Teli hassal is et- tünk-ittunk, mert a háziakat nem lehet megsérteni, érthető, hogy mindenfélét összevásárolunk, ha hozzánk jönnek látogatóba. Krteszünk magunkért, vi- * szonzásképpen, önérzetből, netán hivalkodásból — de mindenképpen felesleges bőkezűséggel. A sógorasz- szony háromfajta ételt főz a sógoréknak, sört, bort, pálinkát cipel haza, tortát a cukrászdából, mert őt is így fogadták. A munkatárs, a barát drága külföldi italt bont a látogatóknak, hiszen őt is azzal kínálták. A másik faluból érkezett, vasárnapi ebéddel megvendégelt rokon gondosan ügyel, hogy délután, amikor a vendéglőben ő állja a költségeket, ne maradjon alul. A vendégeskedés színvonalát a lapos pénztárca sem csorbíthatja, még mindig jobb szomszédtól, munkatárstól kölcsönkérni, mint szégyenben maradni. négi szokások porlad- ■* nak, újak alakulnak, de sokszor a régiek öltözködnek megtévesztően divatos ruhába. Mi pedig hagyjuk magunkat megtéveszteni. Behódolunk a külsőségeknek, igyekszünk lépést tartani, nehogy megszóljanak bennünket. Még akkor is „tartjuk a lépést", ha közben zihálunk a megerőltetéstől és titokban legszívesebben kiállnánk a sorból. A „magyaros vendéglátásnak” ezt a magunk között terjedő szokását kár újraéleszteni. Még akkor is, ha valóban telik rá, örüljünk, hogy egyszer megszabadultunk tőle. Pocsékolás helyett számtalan okosabb dologra költhet- jük a pénzünket. Az illendőségből, vagy hivalkodásból túlzsúfolt asztaloknál még egy csésze kávé is egészségesebb. V. E.
