Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-15 / 242. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 15. Sajtótájékoztató Azevedo a portugál gazdasági helyzetről A Spanyolországban működó demokratikus katonai szövetség céljait és feladatait ismertette párizsi sajtóértekezletén .Juan Ignacia Domingo, a spanyol légierők századosa, a szervezet ^szóvivője. A francia és külföldi újságírók előtt hangsúlyozta, hogy a francoista hatóságok a hadsereg segítségével megpróbálják fenntartani azt a rendszert, amely anakronizmussá vált. A demokratikus katonai szövetség véleménye szerint a fegyveres erőknek a népet kell szolgálniok. A szervezet — mondotta Domingo százados — körülbelül 1 évvel ezelőtt jött létre és jelenleg több száz tisztet foglal magában, főként századosokat és őrnagyokat. A szervezet sejtjei minden fegyvernemnél működnek, aktív tevékenységet folytatnak Spanyolország összes tartományában. Amint Domingo százados kijelentette, az a tény, hogy az utóbbi időben gyakorivá vált spanyol tisztek letartóztatása, a hadseregben tapasztalható növekvő elégedetlenségről tanúskodik. A francoista rezsim megpróbálja csökkenteni a katonák tiltakozási mozgalmának méreteit. A demokratikus katonai szövetség képviselői kapcsolatot létesítettek Spanyolország összes ellenzéki pártjaival — hangsúlyozta Domingo százados és közölte, hogy a szervezet állást foglal az összes Franco-ellenes erő egysége mellett és síkra- száll azért, hogy hozzanak létre az országban demokratikus egységfrontot. A portugál kormány a devizatartalékok kritikus csökkenése miatt kénytelen lekötni aranytartalékainak egy részét is a külföldön felvett kölcsönök biztosítékaként — tűnik ki abból a gazdasági helyzetelemzésből, amelyet Azevedo portugál miniszterelnök tárt az ország elé hétfő esti rádiós és tv-beszédében. A tengernagy szavaiból kitűnt, hogy a nyugati államok kormányai és pénzügyi intézményei nem tartják kielégítőnek a Portugáliában végbement jobbratolódást, ezért azt követelik Lisszabontól, hogy kölcsönök folyósítása fejében- zálogosítsa el aranytartalékainak egy részét. A portugál kormány, amelyben a gazdasági tárcák élén szocialista párti és demokratikus néppárti miniszterek állnak (a pénzügy- miniszter Salgado Zenha, a PSZP egyik vezetője), hajlandó teljesíteni a követelést, jóllehet a nemesfém világpiaci ára most csökken. AzeHenry Kissinger amerikai külügyminiszter kedden Washingtonban találkozott a Szojuz—Apollo űrkísérletben részt vett szovjet és amerikai űrhajósokkal. Hangsúlyozta: a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti 'kapcsolatok alapvető szerepet játszanak a világ békéjének biztosításában. Véleményünk szerint a szovjet—amerikai enyhülés döntő jelentőségű mindkét orvedo szerint kormánya nem számíthatott volna nyugati hitelekre, ha nem a „demokratikus szocializmus és a pluralizmus” útját járná. A fizetési mérleg hiánya főleg a deficites kereskedelmi mérlegből származik, illetve abból, hogy a behozatali többletet nem tudják fedezni a külföldön dolgozó portugálok hazautalt összegeiből és az idegenforgalmi bevételekből, mert mindkét forrás jelentősen csökkent. A kereskedelmi mérleg deficitje a tavalyihoz képest azért súlyosbodott, mert a kivitel jobbára olyan árukból tevődik össze, amelyeknek világpiaci ára sokkal kisebb ütemben emelkedett, mint a Portugália által importált cikkeké. A portugál miniszterelnök önmegtartóztatásra szólította fel a dolgozókat, takarékosságra a portugálokat. Azonnali „kemény áldozatok” vállalását sürgette a költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében. szág és az egész világ népei szempontjából — mutatott rá a külügyminiszter. — Az önök űrrepülése az országaink közötti együttműködés jelképe, lelkesítő példa. A Szojuz—Apollo-program résztvevői nevében Alekszej Leonov, a szovjet űrhajó parancsnoka köszönte meg Kissinger üdvözlő szavait, s a két űrhajót ábrázoló emlékérmet nyújtott át az amerikai külügyminiszternek. Több mint negyven éve, 1332-ben a Nemzetközi Munkássegély küldöttségének tagjaként területünkön járt Fáb- ry Zoltán. A csehszlovákiai magyar író Az éhség legendája című riportkönyvében számolt be megrázó élményeiről, melyekben az éhező, nyomorban tengődő Verhovinán részesült. Márkus Csaba felkutatta azokat a helyeket, ahol annak idején a nemzetközi küldöttség megfordult, s jelen könyvében a felszabadult vidékünkön bekövetkezett hatalmas szocialista átalakulásokról ír. A TEKINTÉLY összetevői Elegendö-e csupán az emberek életében végbement változásokról, az építkezésekről, statisztikai felmérésekről írni annak, aki Fábry Zoltánék útvonalát követi? Ez a kérdés már az anyag- gyűjtés első napjaiban felmerült bennem, s mint általában, az első kérdés után következett a második: — Kivel ismertetném ösz- sze legjobban Fábry Zoltánt annak a vidéknek az emberei közül, ahol 1932' ta vaszán járt? Természetesen Anna Kanyukkal, aki egyszerű munkáslányként kezdte pályafutását, s kongresz- szusi küldött lett. Anna azokat követi a sorban, a párt soraiban, akik Fábry szavai szerint „az éhség elleni harc, a kommunista társadalomért folyó harc” katonái voltak a fel- szabadulás előtt. Ő egyike azoknak a kár- pátontú baknak, akikre teljes egészében ráillenek a kommunista társadalom új emberének jellemvonásai. A bútorgyári munkásnő, aki az UKP kerületi bizottságának vezetőségi tagja, Az éhség legendájában említett Mihajlo Bodnár és Ivan Ke- gvulics kommunistához hasonlóan a dolgozók érdekeit képviselő, az új társadalom felépítéséért küzdő pártmunkás. Csakhogy Mihajlo Bodnárnak illegális úton kellett eljutnia Berlinbe a Nemzetközi Munkássegély kongresz- szusára, s Ivan Kegyulics szimeri kommunistára is ezer veszély leselkedett, amikor a Szovjetunióban tett látogatása után a falvakat járta és élményeiről beszóltok harcoltak a kizsákmányolás nélküli társadalomért. Anna Kanyuk és társai építik ezt a társadalmat... Nincs könnyű dolguk a hetvenes évek kommunistáinak sem. A népgazdasági feladatok egyre bonyolultabbak. Ki kell alakítani a termelési viszonyok új formáit. Fel kell számolni a múlt csökevényeit... S itt felvetődik egy újabb kérdés: — Hogyan harcolják ki a kommunisták azt a tekin- télyt, amely jogot biztosit számukra az élszerep betöltésére az élet minden területén? — . — Véleményem szerint e tekintély egyik legfontosabb összetevője a példamutatás — vélekedik Anna Kanyuk. — A másik tényező: nem szabad szótlanul elhaladni az élet jelenségei mellett, tevékenyen részt kell venni a társadalmi munkában. Anna nemrég végezte el a Huszti Erdőipari Technikumot, együtt tanult Irina Szkucskával, az Uzshorodi Borkanyuk Bútorkombinát munkásnőjével, az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsának képviselőjével. Diplomamunkájában a V. Berezniji Bútorkombinát furnérkészítő üzemrészének korszerűsítését körvonalazta. A munkásnő számításait, tervrajzait felhasználták a kombinát rekonstrukciójánál. Anna Kanyukkal a bútorkombinát üzemegységeit járjuk. A szerelőrészlegen hozzánk lép egy fiatalember: — Anna Mikolajivna, hibás zárszerkezeteket kaptunk. Intézkedni kellene... — Szóltatok az anyagellátási osztályon? — Szóltunk. De gondoltuk, nem árt, ha tud róla maga is. — Rendben van. Majd utánanézek. Vajon előfordult máskor is ilyen eset? Egyszer nem kapták meg idejében a poliészteres lakkot. Akkor Péter Borisz mester futott át hozzá a szomszédos üzemegységből a panasszal. Anna Kanyuk felvetette a kérdést a kerületi pártbizottságban. Telefonon kapcsolatba léptek a szállítókkal — az egyik lvo- vi lerakattak Jött is a lakk, nem lett jelentős kiesés a termelésben. Anna pártcsoportszervező. Tizennégy kommunista van a csoportjában. Nemrég elhatározták, hogy fokozott szocialista kötelezettségeket vállalnak. Nem ötven bútor- garnitúrát készítenek el terven felül, hanem hetvenet. Mindegyik részleg követte példájukat. — Mi foglalkoztatja jelenleg a pártcsoport tagjait? — kérdezem a szervezőtől. — A termék minősége. Ez igen fontos kérdés, hiszen hamarosan megkezdjük az új, 267. számú hálószobaberendezés sorozatgyártását. S szeretnék, ha ez a garnitúra már az elkövetkező években megkapná az Állami Minőségi Értékjelt. A FEJLŐDÉS ÜTJAN Este tíz óra van. Nyugovóra tér a Kanyuk család. Marika, a nagyobbik lány nincs otthon. A Szvaljávai Politechnikumban tanul. A hetedik osztályos Annuska éppen elkészült a házi feladattal, s most mamájának adja át a helyet az asztalnál. Anna Kanyuk egy levelet vesz elő. A területi lap szerkesztősége kérte fel, hogy írjon az ötéves terv irányelveinek teljesítéséről. BEJRÚTI „CSENDÉLET”. A hadsereg egyik buldózere homokzsákbarikádot szed szét, miközben fegyveresek ügyelnek arra, nehogy váratlan látogatók megzavarják a műveletet. (Kelet-Magyarország telefoto) Kissinger találkozója a szovjet űrhajósokkal Kerekes Imre: vakáció története 6. Mielőtt végleg elalszom, még van egy jó olvasnivalóm. Átböngészem a telefonkönyvet h-tól k-ig, Annyi' a Kovács, hogy a Lajosnál mélyen elalszom. Nem szándékozom a La- kinger-balhéval terhelni a társaságot, a srác ilyenkor meghúzza magát, ül a vaskorláton. A Weisz menti ki a szoaréból, kimutatja, hogy a fiú a napfoltnak esett áldozatul. Jó fej ez a Lakinger, mondja, vele is csak az történt, ami másokkal, mindannyian áldozatok vagyunk. A Gábriel csak legyint, nem lát ebben fantáziát, pedig ő annyira képzett az ilyen homályos bulikban, mint egy angliai vonatrabló. Engem csak az vigasztal, hogy van két mozijegyem, itt mellettünk működik egy 150 személyes filmszínház. Menetközben vettem, hogy jobb legyen az áruellátásom. Hátha vállalkozik az egyik lány, és velem jön, senkinek nem árt, ha megnézi a Méh- királynőt. Hiába a kínálat, ha kereslet nincs, ezért mégsem csődíthetem össze a kereskedelmi világkonferenciát. Belátom, nem vagyok versenyképes, gondoskodásom a tagságról annyit ér, mint a mezőgazdasági légiflotta az atomháborúban. Aktualizálom a helyzetet, egyébként jól kezelem a váltót a fejemben, a Mendel már egy hete unja a csajt, elfekvő áru, most is itt ül a nyakán. Nálam viszont ez a baba is jó, gondoltam átmenetileg megszerzem magamnak. A Mandel csak úgy mellékesen int a szivarral, hogy mehet. Van még egy tizes hazai valután. Ha a dolgok nagyon rosszra fordulnának és éjfélig felmennek az árak, ez akkor is két dupla. One borravaló. A többiek még maradnak, ezektől a napfoltoktól vagy feltámad az ember, vagy lelombozó- dik. A Bánicki, a Mazura, a Táltos nem járnak semmiféle suliba. Nem esetük. A Vida már átkeveredett az érettségin. Ilyenkor május környékén mi is inkább eljárnánk falat bontani. Szép mesterség. Volt már arról szó, hogy május egy menő hónap. Jó fej lehetett, aki ezt kezdte terjeszteni, megvonnám tőle á prémcsit. Idegroncs az egész banda, nem látunk a pipától. Két fronton folyik a harc, a suliban meg otthon. Ilyen helyzetben csak elbukni lehet, az biztos. Ránk is ez a sors vár. Volt már erre példa, néhányan közülünk be is kerültek a történelembe, rólunk csak otthon emlékeznek meg, családi körben. Könyv nélkül fújják minden évben a május végi szöveget. A Bánicki is szövegel, mit ültök itt, ennyi idő alatt meg lehet fejteni egy tízismeretlenes egyenletet. Szép ügy. Állandóan szövegel. Pont ő. Négykor lelép, másnap reggelig semmi meló. Én lelépek négykor, ötkor kezdhetem elölről. Nem kell számológépet importálni ahhoz, hogy kiszámítsam mennyi idő alatt nyiffan ki az ember. Szép a május. Közben senki nem veszi észre, a sulikban kikészül az egész krapek társadalom. Nem is baj. Majd megbánják még. Bírom azt a humoristát, jó fej lehetett, aki azt írta, röhög az osztály. Nálunk kérem, senki nem röhög. A tanár röhög. Feljegyzem fiam ezt a marhaságot. Megírom valamelyik lapnak, ezen röhög majd az egész ország. Hát csak röhögjenek. Itt a parkban összejött srácok közül nem röhög senki. Otthon megy a szöveg, miért nem eszel. Ez se nem eszik, se nem tanul, csak bámul. Mi volt az iskolában ? Nincs ezen mit röhögni. A Lakinger már bejelentette, az idén legalább kettőből meghúzzák. Megnyugtató, mint tájékoztatás az influenzajárványról. ügy ül a vaskorláton, mintha választania kellene a Nobel-díj és a Lenin- rend között. Viszont nagy igaztág, hogy ami a felvilágosítást illeti, a suli alaposan lemaradt. (Folytatjuk) Nem ez az első cikke, a toll mégis nehezen indul el a papíron. Közben bekukkant a férje. Traktoros a Lenin Kolhozban. Másnap ko.án indul munkába, ezt jött megmondani. — Ismét az újságnak írsz? — Igen Nem halogathatom tovább... Az asztalra teszi jegyzet- füzetét, melyet a kongresz- szuson kapott. Azokat az adatokat jegyzi fel benne, melyeket később pártgyűléseken, s általában az emberekkel folytatott beszélgetésein szokott felhasználni. Igen, ezekre az adatokra szükség van. „1971 és 1973 között a kerületben 7862 négyzetméter területű üzemcsarnok épült fel, 211 állami lakásba költöztek be 'az új lakók... A kereskedelmi áruforgalom növekedése 3 év alatt 1 millió 675 ezer rubel.” A következő lapon vannak az 1974. év feladatai. „Bútorkombinat — 5 millió 264 ezer rubel értékű bútor.” Ez mintegy negyedmillió rubellel több az 1973-as év teljesítményénél! „... 1974-ben átadják rendeltetésének a kerületi kórház új épületét, V. Berez- nijben egy óvodát, Uzsokon szolgáltatási pavilont, Vo- loszjankán egy nyolclakásos házat a pedagógusok számára...” A szocialista munkaversenyről sem feledkezett meg. Legutóbb a kerületi pártbizottság plénumán jegyezte fel: „118 kommunista munkabrigád dolgozik a kerületben, az élmunkások száma pedig meghaladja a hatszázat...” Még egyszer átgondolja a mondanivalóját. Először az újraegyesülés 30. évfordulója tiszteletére indított versenyről, aztán a 9. ötéves terv évei alatt elért sikerekről, végül pedig az újabb feladatokról fog írni. Röviden. Egyszerűen. Az óra fél tizenegyet mutat, mire felírja a tiszta papírlapra a leendő cikk címét: „A fejlődés útján.” TORONYHÁZ A SUGÁRÚTON Egyelőre csak a képzeletünkben van meg a karcsú csupa üveg-csupa beton épület. Tizenhat szintjével Uzs- horod legmagasabb épülete és a terület első toronyháza lesz. Érdekes hát közelebbről megismerkedni a há? születésének előzményeivel... ... 1973 októberében a területi tanács végrehajtó bizottsága négytagú küldöttséget delegált Kisinyovba, Viktor Gyacsenko, a Kárpá- tontúli terület főépítésze, Ivan Jankiv, a területi beruházási osztály vezetője, Valentyin Futyimszkij, Uzs- horod főépítésze és Vaszil Dulov, a Mukacsevói 98. számú Gépesített Építővállalat főnöke azért utazott a Moldovai SZSZK-ba, hogy tanulmányozza az élenjáró építőszervezetek munkáját, a városfejlesztési terveket. A kárpátontúli szakemberek a 12—14—16 szintes lakóházak iránt érdeklődtek. S nem véletlenül. Területünkön 1946-tól 1973-ig csaknem nyolcmillió négyzetméter lakterület épült. Csupán az 1951—1973- as időszakban 134 400 lakásba költöztek be a dolgozók. Ezek a házak azonban főleg 4—5 szintesek voltak. Az építőipar elégtelen fel- készültsége sajnos nem engedte meg, hogy magasabb lakóházak épüljenek. — Uzshorodon felépültek az Október 40. Évfordulója sugárút háztömbjei, új lakótelep létesült: a 2. számú mikronegyed. A hetvenes évek második felében sor kerül a Bohdan Hmelnickij tér rendezésére. Az építkezési munkálatok lassan áthelyeződnek a „régi Uzsho- rod” utcáira, tereire is.« (Folytatjuk)
