Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 15. PILLANTÁS A PULT MÖGÉ Nyitvatartás, cipekedés, munkabér A KERESKEDELMI DOLGOZÓKRÓL A kereskedelemmel mindannyian kapcsolatban vagyunk, még a kereskedelemben dolgozók is, hiszen adott esetben ők is vásárlók. Talán ebből következik, hogy a kereskedelem oly gyakran áll a krr tíka középpontjában. Sok észrevétel, megjegyzés hangzik el pél­dául a kiszolgálásról. Gyakori kívánság, hogy az üzletek nyitvatar­tási idejét hosszabbítsák meg, jobban igazodjon a vásárlási csúcs­forgalomhoz. A kívánságok néha túlzottak, mintha megfeledkeznénk arról: a kereskedelemben dolgozóknak, a pult másik oldalán lévők­nek is ugyanolyan emberi problémáik, személyes gondjaik lehet­nek, mint másoknak. Általában a kiskereskedelemben dolgozók het­ven százaléka nő. Nekik is a gyermeket éppúgy el kell hozni este 6- ig a bölcsődéből és óvodából, mint másoknak. A túlzott elvárások talán abból is adódnak, hogy so­kan nem ismerik munkáju­kat, annak sokrétűségét. Pél­dául nem igen tudják, hogy egy vasboltban dolgozó ke­reskedő naponta 250—300 mázsa vasat mozgat meg a vállán és nem sokkal keve­sebbet cipekedik egy tejbolt­ban dolgozó nő sem. Kiszá­mították: egy egyszemélyes­boltban dolgozó kereskedő 15—20 kilométert is gyalo­gol a napi nyitvatartási idő alatt. Nemcsak vesz és el­ad a kereskedő, hanem ko­moly anyagi felelőssége van, meglehetősen nagy összegű társadalmi tulajdonnal kell elszámolnia. Mindemellett bizonyos készségeket is meg­kíván ez a munka: gyorsan kell tudni reagálni a vásár­lók kérésére, úgyszintén szá­molni, Jogosan vetődik fel a kérdés: ezek után vonzó-e a kereskedői szakma? Van-e munkaerőhiány a kereske­delemben? Ezekről a kérdé­sekről beszélgettünk a két megyei kiskereskedelmi vál­lalat vezetőivel. A munkaerő megtartásáért A Szabolcs-Szatmár me­gyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalatnál nincse­nek létszámgondok — tájé­koztatott bennünket Beck Jó­zsef főkönyvelő, de megje­gyezte: nagy erőfeszítéseket kell tenniük a munkaerő megszervezéséért, megtartá­sáért. Évente 80—90 ezer fo­rintot fordítanak oktatási célokra, az idén 35 tanuló végzett a Kereskedelmi Ok­tatási Központban, közülük 30-an kötöttek szerződést, öt az iparban helyezkedett el — mondván, ott jobbak a le­hetőségek. Vidékről bejáró dolgozóiknak a vállalat fi­zeti az utazási költségeket és éppen a közelmúltban ha­tározták el, hogy egy tizen­nyolc fős leányszállót léte­sítenek, ezzel is könnyíteni kívánnak a bejárók helyze­tén. A 44 órás munkaidő be­vezetése éppoly jogos volt a kereskedelemben, mint máshol. Ma már nem han- goítatja egyetlen dolgozó­juk sem, hogy elmegy az iparba, mert ott szabad szom­bat is van. Természetesen nem volt egyszerű ezt meg­oldani a meglévő létszám­mal, a nyitvatartási idő szűkítése nélkül. Az ipar­cikküzletek városunkban általában 6 óráig vannak nyitva, kivétel a Nyírfa Áru­ház, amely este fél 7-ig. El­hangzott olyan kívánság, hogy ezt hosszabbítsák meg fél 8-ig. Méréseket végzett a vállalat, hiszen minden eset­ben meg kell találni azt a reális nyitvatartási időt, amikor a vásárlók nem to­longanak az üzletben és a vállalat hatékonyságára néz­ve sem kedvezőtlen. Tehát nem ég hiába a villany, ennek figyelembevételét ta­karékossági szempontok is megkívánják. A mérések a kérést nem indokolták. Kiemelt bérért sem? Míg az iparcikkek nagyré­széről elmondható, hogy nem napicikkek, addig az élelmiszer-kereskedelemben forgalmazott áruk ezeknek Nőtt a tejtermékek forgalma Egy fél év alatt: 100 ezer hektó dal több, mint az elmúlt év első hat hónapjában volt. A kannás tejföl is emelkedő tendenciát mutat, bár nem vi­tás, ma már egyre többen a jól csomagolt árut keresik. Egyedülálló a kakaó pálya­futása is az év első felében. Itt újra csak a számokhoz kell nyúlni bizonyítékért: megyénkben a kedvelt ital­ból az 1974-es első félévihez hasonlítva <327 százalékos!!! volt az emelkedés. Pár hektó híján hatezer hektolitert it­tunk meg. Kiegyensúlyozott­nak tekinthető a sajt, túró fo­gyasztása is, ez a szezontól függően mutat pár százalékos emelkedést, illetve csökke­nést. És hogy egy édes hírrel fejeződjék be az információ: a Túró Rudi nevű gyermek­csemege változatlanul népsze­rű, és még a cukorkák és csokoládék dömpingjében is van ereje ahhoz, hogy fél­évenként egyharmaddal több fogyjon belőle. A tejipari vállalat kimuta­tásai szerint 1975 első felében a tej- és tejtermékek forgal­ma megyénkben 17 százalék­kal emelkedett. Az örvende­tes jelenség azt mutatja, hogy az egészséges táplálkozás ép­pen ott hódít tért, ahol ah­hoz a legtöbb tartalékunk van. Megyénk lakosságának részesedése a kereskedelmi forgalomba kerülő tej meny- nyiségéből 96 ezer 376 ezer hektoliter volt. Ez IS száza­lékkal több, mint 1974 első felében. Hozzá kell tenni, hogy amint a hűtőlánc javul, a tejfogyasztás további emel­kedése várható. Egyre na­gyobb a falusi fogyasztás ará­nya is. / A legnagyobb karriert a tejtermékek közül a poharas tejföl futja be, állandó ira­mot tartva. A nagyon jó mi­nőség — sűrűség, íz — bizto­sítja ezt. A mintegy nyolcezer hektós fogyasztás egyharmad­éppen ellenkezője. Amint Kiss János, a Szabolcs-Szat­már megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat igaz­gatója elmondta: emiatt is tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget a lakosság igé­nyeinek, észrevételeinek. Megoldásuk azonban ko­rántsem egyszerű. E szak­mában olyan nagymértékű a munkaerőhiány, hogy sok esetben kiemelt bérért sem ' kapnak szakképzett keres- ■ kedőt, különösen kisbolt­jaikba nehezen találnak" boltvezetőt. Ezekben a bol­tokban csak minimális szo­ciális körülményeket tudnak teremteni. A modern techni­kát, a fejlődést, az elavQlt épületekbe nem lehet, be­vinni- (különböző szállítóesz­közöket, konténereket, na­gyobb hűtőtárolókat), ami­vel a dolgozók munkáját lé­nyegesen meg lehet könnyí­teni. Nehéz fizikai munka, a sok cipekedés vár tehát az itt dolgozókra. Ezért szíve­sebben vállalnak munkát a korszerű modern ABC-áru­házakban és még kiemelt fi­zetésért sem szívesen men­nek a kisebb boltokba, ahol a munka fizikai részén túl anyagi felelősség is hárul rájuk. Cél: bevásárló- központok Az élelmiszerszakmában tapasztalható munkaerőhi­ányra vezethető vissza — jegyzi meg az igazgató, hogy a 44 órás munkahétre való áttérést pillanatnyilag is csak 70 százalékban tudták beve­zetni a vállalatnál. Szintén munkaerőhiányra vezethető vissza, amit olvasóink leve­lei alapján már többször mi is szóvá tettünk: a kisebb boltok korán, már délután 3 órakor is bezárnak... A kisboltok a vállalatnak sok gondot okoznak. Ezért most az a cél, — említi a vállalat igazgatója — hogy nagyobb távolságban, tehát ritkábban nagy ABC-áru- házakat kell építeni és a kis­boltokat fokozatosan fel kell számolni. Az elképzelés meg­valósításához természetesen szükséges a vásárlói szemlé­let megváltoztatása; a lakos­ság lehetőleg előre több napra, esetleg egy hétre vá­sároljon. Ennek egyébként napjainkban megvannak a feltételei, hiszen "az orszá­gos statisztika szerint ma már három család közül ket­tőnek hűtőszekrénye van. A nagy bevásárlóközpontok ezt a célt kívánják szolgál­ni és ez a jövő útja. Soltész Ágnes Noteszlapok ■ ■ ww TÜZELŐ Nem különleges az epizód, megtörténik sokszor, mégis jó elmondani. A Hímes Nyíregyháza egyik családias települése, itt sétáltak az Érpatak környékén a napokban a 2-es gyakorló- iskola gyermekei. Egyikük meglátta, hogy öreg néni és bácsi hordja az utcán leborított tüzelőt az udvarra. Nagy volt a facsomó és erőtlen, lassú a két öreg kéz... A kisdobosok megkérték a kísérő tanítónéniket, hogy segíthessenek. A kis kezek fürgén rakosgatták a téli tüzelőt, ami órágig eltartott volna a két öreg embernek, a gyermekek percek alatt, kézről kézre adogatták a meleget adó fát. Az anyóka sírva köszönte meg a nem várt segítséget és tíz forin­tot szorongatott a kezében, amit cukorkára szánt a gyerme­keknek. De nem tudta, illő dolog-e így fizetni az önzetlen se­gítséget. A gyermekek nem is fogadták el a pénzt, hanem megígérték, máskor is eljönnek. Most már tudják, melyik ház­ba kell kopogniuk... BARÁZDAPER A per nem bírósági tárgyalótermekben folyik, egyelőre csupán az idegpályák, az indulatok, érzelmek mezején. Ott vi­szont kiadósán. Két vikendtelek tulajdonosáról van szó, akik nem hajlandók belenyugodni a tanácsilag kicövekelt barázda „nyomvonalába”. Amíg az egyik alszik, a másik kihúzza és arrébb viszi a karót. Egyikük sem enged, hiába igyekszik jobb belátásra bírni őket a munkahelyi vezetőjük, ugyanis egy cégnél dolgoznak, szinte a szomszéd asztalnál... A tízcentik azonban elválaszt­ják őket a barázdáknál és a fejekben. NÁSZÚT ÉS ALMA Kicsit kapatos fiatalember ült mellém a Lillafüred ex- presszen, furcsán ejtette a szót. Könnyű volt megállapítani, hogy Nógrád környéki lehet. Nem is kellett kérdezősködni, mondja magáról, hogy „salgótarjáni”, de innen nősült Sza­bolcsból, Csegöldről. A felesége Tarjánban dolgozott, ott is­merkedtek meg. Hetvenben házasodtak össze... — A nászutunk ide vezetett Csegöldre — mesélte. — A két hét alatt felhúztuk az anyóséknál a nyári konyhát. Abba húzódtak meg, amíg felépült a nagy ház... A tarjáni bányász most almát szedni utazott Csegöldre, mert mint mondta, két „hazája” van, és mind a kettőben ott­hon kell lennie... (páll) Egyre több tévés lehető­séget és műfajt használ föl a nemes céljai és a néző szó­rakoztatása érdekében az „Antikvárium”, Bogáti Pé­ter — úgy látszik — meg­gyökeresedő műsora. Ez a változatosság azonban nem mindenben szolgált a múlt keddi adás előnyére. Vonat­kozik ez elsősorban a Stúdió „K” pantomin-együttes fel­léptetésére, amely sajátos — és másutt természetesen job­ban méltányolható — stílu­sával „kilógott” a produk­cióból, túl azon, hogy Clair Vilmos újkori, 19. kiadású Párbajkódexének a pa- rodizálása jobb (pl. szöve­ges) lehetőségeket kínált. Kár volt elmulasztani. Jó ötletnek bizonyult vi­szont a könyvakcióról szóló egy-két riport, interjú. El­sősorban az tetszett, hogy akadt, aki szabatosan meg­fogalmazta: ő ....nem köny­vet, hanem olvasmányt gyűjt.” Ám különleges ma­gyarázatra nemigen szorul, hogy miért adott 26 000 Ft- ot az OPKM a Tudományos Gyűjtemény 23, ma már rit­kaságszámba menő évfo­lyamáért. Miért kellett ezt agyonmagyarázni ? Ami maradéktalanul tet­szett: Arany János dalainak a bemutatása, (különöskép­pen a „Tintásüveg” Besse­nyei Ferenc előadásában). A „Magyar kertek” filmszkec ;- cse és a „Magyarság tán­caidból a HVDSZ Bihari­együttesének a bemutatója. A dramatizált anekdotikus, humoros miniatűrök közül pedig a kaszinozó táblabí- rák történetei, elsősorban a kitűnő színészek jóvoltából. És végül Várkonyi Zoltán személyében az „Antikvá­rium” igazi műsorvezető­gazdára talált, akinek a sza­vaiból, gesztusaiból sugár­zott a könyvek, az irodalom szeretete, s meghitt szellemi élményé tudta felforrósíta- ni a végeredményben ese­ménytelen összekötő jelene­teket. A „Falu a Hortobágy szé­lén” c. dokumentumfilm-so- rozat IV. része Balmazújvá­ros felszabadulás utáni meg­változott életét mutatta be. Ebben „A szabadság” c. részben a sorozat legfőbb erényei tárultak föl: a téma sokoldalú megközelítése, a felelősen őszinte hangnem a problémákkal való szembe­sülésekor, a felszíni je­lenségek mélyére hato­lás. Jó példája volt annak a közéleti aktivitás sok­szor fellelhető hiányait taglaló vita megszervezése és felvétele a helyi művelő­dési házban. Bárcsak minél több ilyen filmszociográfia születnék a magyar falvakról! Egyetlen kifogásunk a mai közműve­lődést bemutató képsoroza­tot illeti, mert mintha túlsá­gosan a múltba vitt volna vissza. A hagyományápolás bemutatása mellett az új közművelődési formákat és kifejezésmódokat is szemlél­tethette volna Major Sándor szerkesztő műsora. A ren­dezés Magyar Józsefet, a be­leérző operatőri munka Neuman Lászlót dicséri. Merkovszky Pál Rolf Schneider dokumen­tumjátéka Az eljárás megis­mételhető, melyet a harminc ívvel ezelőtt zajlott nürnber­gi per anyagából írt, nem egyszerű megemlékezésként hatott a hétfői adásban. Több volt, úgy éreztem, fi­gyelmeztetés és számonkérés egyszerre. A Hitler-fasiz- mus módszerei továbbélnek, sőt továbbfejlesztve élnek tovább, példa erre mindaz, amit a vietnami háborúban a polgári személyek ellen elkövetettek az amerikaiak és Thieu zsoldosai, példa a chilei hazafiak tízezreinek megkinzatása, megöletése, a Palesztinái menekülttáborok ellen intézett bombatáma­dások, s még több minden, ami a nürnbergi per óta a világ közvéleményében há­borús bűnnek számít. Ezekkel a gondolattársítá­sokkal figyelmeztet ez az iz­galmas dokumentumjáték. S egyben számonkéri azt, hogy elmaradt a nürnbergi per óta elkövetett háborús bűnök számonkérése. Nem a háborús bűnösök lelkiis­meretére hivatkozik, ilyen nincs, mint a nürnbergi per is megmutatta. A világ bé­keszerető embereinek tuda­tára és aktivitására számít, azt sokkolja. A magyar fel­dolgozás sikerrel szolgálta e célokat. A héten két hangjáték is szólt azokról a bajokról, amelyek abból származnak, hogy némely termelőszövet­kezetben egy némely vezető magánjellegű gazdálkodást folytat. Magyarán mondva annyira magáénak érzi a közös tulajdont az ilyen ve­zető, hogy teljesen kisajá­títja nemcsak a vezetést, ha­nem a közös vagyon neki tetsző részét is. Mocsár Gábor hangjáté­ka, a Riasztólövés, a vígjá­téki helyzeteket a szavak mögé, a szituációkban és a jellemrajzba rejtett szatiri­kus gondolatokkal mélyíti el. Ebben az állatfelvásárló­nak „hangot kölcsönző” La- tinovits Zoltán adott igen sokat játékával Mocsár Gá­bor szövegéhez. A szerző el­ső rádiós vígjátékában a közösből szabadon potyázga- tókat teszi nem nevetséges­sé, hanem utálni valóvá, s a szereplők rendszerével, a „felállással”, kimondja azt is: a bűnözőkkel egy „rang­sorba” helyezi őket. Igaza van. Bár az ilyen esetekben nemcsak a potyalesők, a dézsmálok hibásak, hanem a dézsmát felkínálók is. Azonban ez már nem vígjá­téki téma. Keményebb hangszerelésű a Nyári gyakorlat című hangjáték. írója, Galgóczi Erzsébet, egy a sikerektől elromlott tsz-enök leváltásá­nak okait indokolja meg: felelőtlen gazdálkodás, kor­rumpálás, hatalommal való visszaélés, a közös vagyon herdálása, erkölcstelen élet­mód és még több más, ami szocialista vezetőkhöz mél­tatlan. Egyoldalúan fekete ember ez az elnök, semati­kus. A vezetésre alkalmat­lan és méltatlan ember el­rettentő, kórtani mintapél­dánya. Ez az árnyalás nélküli jel­lemrajz rontja az alak hite­lét, pedig valóban az élet­ből valók a benne sűrített rossz, visszataszító vonások. Azt gondolom, egyórás hangjátékban meg lehet ta­lálni a módját az árnyalt jellemzésnek. S még vala­mit, ami ide tartozik: az elnök felháborító tulajdon­ságai, magatartása, cseleke­detei — kettőt kivéve — csak más szereplők elbeszé­léseiből jutnak a hallgatók tudomására, s ez így csök­kenti a hallgatók felháboro­dásának hőfokát. Seregi István JképermyoEEE A rrfTTil MELLETT

Next

/
Thumbnails
Contents