Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-09 / 237. szám

1975. október 9. KELET-M AGY ARORSZÄG 3 PARTNERNAK TEKINTENI HA VALAMILYEN FÓ­RUMON — még párttitká­rok körében is! — szóba kerül a fiatalok magatartá­sa, viselkedése, helytállása, az üzemi, hivatali KISZ- szervezetek munkájának az értékelése, akkor még min­dig sok a „ha”. De ha csak ez, s ennyi lenne a gond. Több. Sokszor még azok is kívülről nézik a KlSZ-szer- vezetek munkáját, eredmé­nyeit vagy küszködéseit, akik a leginkább felelősek értük. Nem lekezelő hangra, ki­oktatásra, s valamiféle váll- veregetésre van szükségük a KISZ-szervezeteknek, az itt dolgozó fiatal kommu­nistáknak, hanem elvtársi segítségre. Ha a fiatalokat — mert felnőttek! — part­nernek tekintik, így tár­gyalnak velük, akkor való­ban sikeresen dolgozhat a KISZ-szervezet, szárnyakat kapnak. De, ha csak az ál­landó korholás, a fitymálás illeti munkájukat, akkor el­megy a kedvük, közömbös­sé válhatnak. Valamelyik nap találkoz­tam egyik iskolaigazgató­val. Nem győzte dicsérni „fiait”, akik már egy hete állnak helyt az almasze­désben. Egyik gyermekvá­rosunk igazgatója felkeres­te „gyerekeit” a termelő- szövetkezetben, s látni kel­lett volna azt a lelkesedést, ahogyan ezek a fiatalok fo­gadták. így fogadták, sze­retettel a szövetkezetek ve­zetői is sok helyen a diáko­kat. Meleg étellel, szíves szóval, megdolgozott mun­kájukért becsületesen meg­fizetve. Köszönet minden kis- és nagydiáknak azért, mert helytálltak és helyt­állnak az almaszedésben, a szabolcsi arany betakarítá­sában. Ha úgy tetszik ez politikai helytállás is. AZ EGYIK PÁRTTITKÁR PANASZOLTA, hogy újra őrségváltás volt náluk a KISZ-szervezetben. Mind­erről úgy szólt, mintha a pártszervezetnek ehhez a világon semmi köze nem lenne. Egy másik vállalat párttitkára elmondta, hogy 1971-től már a negyedik KISZ-titkárt „nyűtték” el. Vajon miért? Nem álltak volna helyt ezek a fiatalok? Vagy nem kaptak segítséget a munkájukhoz. Inkább az utóbbiról lehet szó. A pártszervezet közvetle­nül felelős a KlSZ-szerve- zetért. Sokszor ellentmon­dásosan ítélik meg őket. Hallottam, az egyik tanács­kozáson. „Nem áll közel hozzájuk a politika.” Mit tettek azért, hogy közeláll- jon? Erről már nem volt szó. Később kiderült, hogy ott ahol bírálatként szóltak arról, hogy a fiatalokhoz nem áll közel a politika, olyan politikai vetélkedőt tartott a KISZ, hogy a ve­zetők is elismerték. S ott vannak a KISZ-gyűlésen a „gyerekes” KISZ-tagok, a kismamák is. Részt vállal­nak a munkából. Volt aztán az egyik ta­nácskozáson egy ilyen meg­fogalmazás is. „Az állami vezetés nem akadályozza a fiatalok érvényesülését.” Ha úgy értelmezem, akkor ez azt is jelenti, hogy különö­sebben nem is segíti. Hol­ott ez lenne a feladata. Ké- sőb valóban kiderült, hogy ennél az intézménynél van bizonyos féltékenység az idősebbek részéről a fiata­lokra. Holott éppen úgy helytállnak — ha nem job­ban! — mint az „öregek”, felkészültségükre sem lehet panasz, s ha túlórázni kell — mert néha kell! — akkor nem zohorálnak. Sajnos, vannak munkahelyek, ahol nem a legkedvezőbbek a munkakörülmények. Ilyen helyen bizony már nem érzi jól magát a fiatal sem. S mint ők fogalmaznák, szí­vesen „megpattannak” vagy „megpattannának”, ha ... HA A FIATALOKNAK képességeikhez, erejükhöz mért feladatokat adnak, ak­kor azt becsülettel teljesítik is. Az Együtt Nyíregyházá­ért mozgalomban közülük ezrek vállaltak szabad szombaton, vasárnap mun­kát, a MOKÉP-es fiatalok szép kezdeményezése, hogy az óvodákat ellátják okta­tó-nevelő filmekkel, gon­doskodnak róluk. Ellenben való igaz, to­vább kell javítani a KISZ- szervezetek pártirányítá­sát. Ezt a XI. kongresszu­son megfogalmazottak szel­lemében tegyék. S, ha a pártvezetőségek napirendre tűzik egy-egy KlSZ-szerve- zet munkáját, akkor az le­gyen valóban alapos, elem­ző, segítő. Ne csak szóban valljuk, hogy a KISZ a párt utánpótlása, cselekedjünk ennek szellemében is. Farkas Kálmán A MEZŐGÉP nagykállói gyárában Erdőhegyi László brigádja 24 méter hosszú habosító gépsort készít a Jászberényi Hűtőgépgyárnak. (Elek Emil felv.) Mekkora a nyírbogátiak kenyere? Űjság a nyírbogáti határban, hogy a 32 soros vetőgépre rá­kapcsolták a fogast és a gyűrűshengert. Meny­nyi hasznot hgz ez a Rákóczi Termelőszö­vetkezetnek? Ezt szá­moltuk Orosz Mihály főagronómussal. — Ameddig a vetés utá­ni talajmunkát külön géppel végeztük, a költségek, üzem­anyag, munkabér és más a 700 hektáron 40 ezer forint­tal volt több. De nem ez a 40 ezer forint a sok, inkább hogy a vetésből felszabadul egy erőgép, és az más terü­leten, például az alma szállí­tásában gyorsítja a mun­kát. Kapcsolt géprendszer A kapcsolt géprendszer nem új dolog, nem nyír­bogáti találmány, hogy miért nem alkalmazták eddig, an­nak sok az összetevője. Első­sorban szemléletbeli okra vezethető vissza. Tíz éve a nyírbogátiak búzát se na­gyon akartak vetni, mert képtelen ötletnek tartották, hogy homokba vessék a ga­bonafélék legnemesebb faj­táját. — Néhány éve valóban előfordult, hogy elkészítet­tük az üzemtervet, de a bú­zatáblára kijelölt területen csak azért is rozsot vetettek tagjaink. Nehéz volt áttörni a szokás, a hagyomány front­ját. Sokan személyes sértés­nek vették, ha a tanult me­zőgazdász cselekedetei nem egyeztek a tapasztalati ala­pon nyugvó paraszti böl­csességgel. Ennek már jó ide­je vége. Ma már mindenki tudja, hogy az új technoló­giák, technikai eszközök al­kalmazása nem sértő szán­dékkal történt, hanem ellen­kezőleg. A búza termesztésben elért nyírbogáti sikerek nem­csak helyben, megyeszerte közismertek. Számon tart­ják, hogy ott a negyedik öt­éves terv éveiben 30 má­zsán felül volt a hektáron­kénti átlagtermés. Ennek igazolására Orosz Mihály a fejlődés egyes szakaszait em­líti. A fejlesztés kényszere — Kezdetben, 15 évvel ez­előtt a gabonatermő terület öt-tíz százalékán vetettünk Szakítottak az elavulttal búzát. 1966—70 között már a föld 25 százalékán és. a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban az arány 45 százalékra változott. A fejlődést nagy­részt a szegénység kénysze­rítette ki. Akkor a 10 millió forintos termelési érték egy- harmadát a gabona adta. tíogy élni tudjunk, mint az egyik legjelentősebb ágaza­tot, a gabonatermesztést mindenképpen fejleszteni kellett. A nyírbogáti termelőszö­vetkezetben az éves termelé­si érték most 50 millió fo­rint, a gabona részesedése ebből csak 8—10 százalék. Az almatermesztés, a juhte­nyésztés átvette ugyan az el­sőbbséget a jövedelemben, de a gabonatermesztés je­lentőségét ez nem csökken­tette. — Gabonárá, búzára min­dég nagy szükség volt és lesz. Ebből kiindulva min­dent megtettünk a gazdasá­gosabb termelésért, a hoza­mok növeléséért. A harma­dik ötéves terv éveiben bú­zából már 25, rozsból 14 mázsás termésátlagot ér­tünk el hektáronként. 1970- ben elkészítettük a genetikai talaj térképet, amelynek alap­ján nemcsak a műtrágya ter­mésfokozó hatékonyságát nö­veltük, de jelentős megtaka­rításokat is elértünk. Volt olyan tábla, amelyik csak három mázsa vegyes műtrá­gyát, volt amelyik húsz má­zsát igényelt ahhoz, hogy 30 mázsán felüli termést adjon. Hatóanyag talajtérkép szerint Mezőgazdasági üzemeink­ben ma még nem általános, hogy talajtérkép alapján adagolják a hatóanyagot, vagy más tudományos ered­ményeket adaptálva ter­messzenek gabonát és egyéb kultúrnövényeket. A nyírbo­gáti sikerekben a kezdemé­nyezőkészségnek, bátorság­nak nem kis része volt. — Azon mi már régen túl vagyunk, hogy csak a vetett búzafajta jelenti a bő ter­mést. Eddig túlnyomórészt Bezosztáját vetettünk, most martonvásári magyar fajtá­val is próbálkozunk, mert ellenállóbb a betegségek el­len. Nem tagadjuk, a fajta­kérdés is lényeges, de nem pótolja a megfelelő talaj­előkészítést, az időben tör­ténő vetést, a pontos és szük­ség szerinti műtrágyázást, a szervezett betakarítást. Bár­hol hiba van, csökken a hozam, növekszik a költség. Úgy hiszem, nem véletlen, hogy nálúnk búzánál 125 forint, rozsnál 131 forint má­zsánként a szűkített nyere­ség. Számolással kezdtük és az­zal is fejeztük be a beszélge­tést. Orosz Mihály megemlí­tette, hogy eddig a genetikai talajtérképhez Debrecenben készítették a laboratóriumi vizsgálatokat, most 160 ezer forintért saját laboratóriu­mot rendeznek be. A kör­nyékben ez lesz az első, va­jon megéri-e? — Nemcsak a rozsot, a bú­zát, mi mindent talajtérkép szerint műtrágyázunk. Ha nem többet, csak egy mázsa vegyes műtrágyát takarí­tunk meg hektáronként 200 forintjával, ez akkor is 600 ezer forintot jelent. Három­ezer hektáron gazdálko­dunk és egy félmillió forint, vagy attól több az önköltség csökkentésében nem lebecsü­lendő. Jövedelmező munka Ügy indultunk a nyírbogá­ti beszélgetéshez, hogy meg­kérdezzük: „mekkora ma a nyírbogátiak kenyere”? A búzatermesztésről volt szó, képletes a kérdés megfogal­mazása, de konkrét választ kaptunk. 1965-ben még mér­leghiánnyal gazdálkodtak, 1973-ban már 10 millió, fo­rint volt a nyereség. A ter­melőszövetkezeti tagoknak az első . években alig fizettek valamit, idén 12 millió forint a munkabér. Csodálni való hát, hogy a községben az év folyamán 140 új, vagy újjá­épített ház készült el? Seres Ernő H. Volfszon: Tapasztalatcsere A csengetésre Szvetlána Andréjevna nyitott ajtót. Meglátva az érkezőt csodál- kozón csapta össze a kezét. — Hozta isten! Vovka: Fo­gadd a vendéget! Vovka kifutott a szobából és Tatjána Alekszejevnával, az osztályfőnökével találta magát szemben. — Egy amolyan hivatalos ügyet kell megbeszélnünk! — Vetkezzen le Tatjána Alekszejevna, és kerüljön beljebb. Vovocska készíts teát a vendégnek. Amikor megitták a teát és Vovát kitessékelték a szobá­ból, a tanítónő a szülőkhöz fordult: — Kezdjük! És azt aján­lóm, vágjunk rögtön a dolgok közepébe... Vova az iskola egyik legjobb tanulója. Az önök nevelési módszerét fel­tétlenül meg kell ismertetni valamennyi szülővel. Elhatá­roztam, hogy a legközelebbi szülői értekezleten önök rész­letesen ismertetni fogják a nevelési módszerüket. A szülők összenéztek: — De hiszen nekünk nincs semmiféle különleges neve­lési módszerünk — szabad­kozott szinte meggyőzően az apa. — Vova magától nem vál­hatott olyan nagyszerű gyer­mekké — erősítgette a ma­gáét az osztályfőnöknő. — Mint önök is tudják, nekem is van egy Vovával egyidős fiam, aki már dohányozni is merészel... Nem tudjuk, le­szoktatni! A nadrágszíj sem segít! — Hogy ragadtathatják el annyira magukat, hogy szíj­jal verjék a gyereket?! — szörnyedt el Szvetlána And­réjevna. — A szülők saját követ­kezetes és okos cselekedete­ikkel, példaadással nevelik a gyereküket! — vetette ellen Vova édesapja. — Én fogom a fiacskám kezét és együtt megyek vele a piacra bevásárolni — mondja szerényen a ház asz- szonya. — A piacon aztán, mint felnőtt a felnőttel, egyenlő rangú partnerként megtanácskozzuk, hogy mi­ből és mennyit vásároljunk. Tudja, az erősíti benne a pénznek a tiszteletét, meg a takarékosságot. — Én pedig bevittem az üzembe, ahol dolgozom, hogy lássa a munkámat. Ez szin­tén. .. ahogy mondani szok­ták. .. serkentőleg hat. — Ez mind természetes és hasznos — Tatjána Aleksze­jevna szigorú tekintettel mérte végig a szülőket. — De a fiatalemberke, akiről már esett sző, aki bagózni merészel úton útfélen, szin­tén tapasztalhatja, hogy a szülei köztiszteletben álló személyek, akik szintén be­csületesen megdolgoznak a keresetükért. Ő pedig... De hagyjuk ezt... Az önök gyer­meke milyen könyveket szo­kott olvasni? — Hogy milyen könyve­ket? — kérdezett vissza az édesapa. — Az igazság az, hogy Vova elég sokféle köny vet szokott olvasni. De ha az igazat akarom mondani, ak­kor Tatjána Alekszejevna, el kell árulnom, hogy a mi Vo- vánk nagyon szereti bőn gészni a lexikonokat, szótá­rakat, szinte falja az útiraj zokat, kalendáriumokat. — Értem — suttogta hal­kan a vendég. — Ennek el­lenére én mégis ragaszko dóm a szülői értekezlet meg­tartásához. Kérem, készülje­nek fel rá. Hazatérve az osztályfőnök­nő magához hívta fiacskáját és komoran közölte vele: — Mától kezdve minden gyökeresen megváltozott. Holnaptól jársz velem a pi acra bevásárolni. Most pe­dig lehelj rám! Te ismét cl garettázni mertél!?! Te éle­tem szomorítója. Pokolra kínzol egyetlen ostobaságod­dal! Sokkal okosabb lenne, ha leülnél, és olvasnád a lexikont, meg a kalendáriu­mot. .. (Sigér Imre fordítása) Orosz tea, almás pirog ÍZ' özútjaink ezekben a napokban almaúttá változtak. Szabolcs ara­nyával, az érett almával rakott pótkocsis teherau­tók a megye valamennyi almáskertjéből egy cél fe- lé; Tuzsér, Mándok, Ko­moró almaátvevő helyei irányába repítik terhüket. A ládákba csomagolt al­mát széles nyomtávú szov­jet vagonokba rakják, hogy elvigyék a jonatán­nal együtt a Szovjetunió­ba a szabolcsi almater­mesztők hírét Nyírmegy- gyestől Moszkván át Kamcsatkáig, Balkánytól Leningrádon keresztül Murmanszkig. Az átvétel ez évi tapasztalatairól be­szélgettünk a Targovo- Promislennaja Paláta SZSZSZR (a Szovjet­unió Kereskedelmi és Iparkamarája) képvise­lőjével, Nyina Nyiko­lájevna Orehovával, a Szabolcsban működő ex­peditor csoport vezetőjé­vel. Nyina Nyikolájevna elő­ször 1968-ban dolgozott al­maátvevőként megyénk­ben. Az almatermesztés­ben az eddig átvett mint­egy 70 ezer tonna korai és téli alma minőségéből ar­ra következtet, hogy je­lentősei fejlődött az alma­termesztés kultúrája, a csomagolás technikája Szabolcs-Szatmár megyé­ben. Az átvételi lehetősé­gek is jelentősét változ­tak. Most harminchárom szovjet átvevő gondosko­dik arról, hogy a szerző­désben kikötött minőségű és csomagolású alma a legrövidebb időn belül át­vételre kerüljön. Ebben az évben 220 ezer tonna sza­bolcsi almát vesznek át és küldenek el a Szovjet­unióba. Körtéből 1500, őszibarackból 600 tonná­ra kötött a HUNGARO- FRUCT szállítási szerző­dést. Paprikából 500 ton­nát küldtünk el a szovjet piacra. Nyina Nyikolájevna a gazdaságoktól azt kéri, gondosabban válogassák az alma méretét és minő­ségét. Következetesek le­gyenek a szállítógazdasá­gok a csomagolási idő pontos feltüntetésében is. A MÁV-tól a vagonok időben történő kiállítása mellett a gondos mérlege­lést és a szállítási okmá­nyok pontos és határidő­re történő kitöltését kéri. Az alma kényes áru. Elő­fordul gyakran, hogy a szállításra betolt vagonok egy részét ürítés után nem tisztítják ki kellőképpen. Tuzséri tartózkodásunk idején az egyik átvevő ép­pen a Balkányi Állami Gazdaság almáját minő­sítette. A pótkocsis rako­mányból 16 ládát vizsgált meg a szovjet átvevő. Mindent rendben talált. Az alma a gépkocsiból a szovjet vagonokba került. A szovjet átvevők jól érzik magukat megyénk­ben. A HUNGAROFRUCT biztosítja számukra a szükséges munkafeltéte­leket. Az átvevők meglá­togatták megyénk több termelő gazdaságába ter­mékbemutató kiállítást és Szabolcs-Szatmár neve­zetességeit. Ismerve szál­lítási gondjainkat, szep­tember 28-án ^kommunista vasárnapot tartottak, hogy ezzel is segítsék a szállítás zavartalanságát. A beszél­getés befejeztével a házi­gazda, Nyina Nyikolájev­na orosz teával és almás piroggal — (kőttes tészta) — vendégelte meg a ri­portert. Sigér Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents