Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-09 / 237. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 9. Szabadságot a chilei hazafiaknak A chilei demokratákkal valló Szovjet Szolidaritási Bizottság felhívással fordult Kurt Waldheimhez, hogy kö­vetelje a chilei hatóságoktól: nyilatkozzanak hivatalosan Luis Corvalán, Pedro Felippe Ramirez, Anibal Palma, Andres Sepulveda és Sergio Vuskovic állapotáról. A fel­hívás szerzői felkérték Wald- heimet, hogy ENSZ-főtitkári tekintélyét latbavetve járjon közbe a chilei hazafiak és demokraták elleni törvény­telen bírósági leszámolás megszüntetéséért, a foglyok haladéktalan szabadon bo­csátásáért. A Szovjet Szolidaritási Bi­zottság hasonló táviratot kül­dött Gaston Thornnak, az ENSZ-közgyűlés 30. üléssza­ka elnökének, és az ENSZ emberi jogok bizottságának. A Szovjet Szolidaritási Bi­zottság Moszkvában közzé­tett nyilatkozata megállapít­ja: „A sajtóban megjelent hí­rek szerint Chilében hadi­tengerészeti bíróság elé ál­lítják a népi egység kiemel­kedő párt- és állami veze­tőit; köztük Luis Corvalánt, Pedro Felippe Ramirezt, Anibál Pálmát, Andres Se- pulvedát, Sergio Vuskovicot és más chilei hazafiakat. A chilei katonai junta a titok­zatosság leplével övezi szán­dékait, de nem cáfolja, hogy Valparaisóban máris szerve­zik a bírósági eljárást. Mind­ez komoly aggodalmat kelt, hiszen a chilei katonai junta hasonló esetekben már nem egyszer kész tények elé ál­lította a nemzetközi közvé­leményt.” Chilében tovább folytató­dik a hazafiak utáni hajsza. Mint Santiagóban ismeretes­sé vált, a junta titkosszolgá­lata, a DINA, az észak­chilei Arica kikötővárosban 13 hazafit letartóztatott. San­tiagóban három ismert se­bészorvost vettek őrizetbe hazafias tevékenységük miatt. Köztük van dr. Beatriz Gila- bert professzor, a Chilei Ál­lami Egyetem docense — adta hírül a venezuelai fő­városból keltezett jelentésé­ben a Prensa Latina hírügy­nökség. ★ A Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívást adott ki Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt fő­titkárának megmentése ér­dekében. Corvalánt a közeli napokban a chilei junta vér­bírósága elé akarják állíta­ni. A felhívás megállapítja: a chilei kommunisták veze­tőjét. akit eddig is minden törvényes előírás megsérté­sével tartottak fogva, hogy titokban pusztítsák el, most halálos veszély fenyegeti. A junta a bírósági komédiá­val újabb bizonyítékát adja, hogy minden chilei haladó erő esküdt ellensége. A Belga KP Politikai Bi­zottsága leszögezi: a. Corva­lán megmentéséért vívott harc nemcsak a kommunis­ták, hanem minden haladó, demokratikus erő kötelessé­ge. Ez a küzdelem egyúttal a fasiszta rezsim által fenye­getett minden chilei demok­rata, hazafi védelmében is folyik. Elutazott Moszkvából az NDK-küldöttség Szerdán reggel elutazott Moszkvából az NDK párt­ós állami delegációja, mely Erich Honeckernek, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével két napot töltött a szovjet fő­városban. Kedden Leonyid Brezsnyev és Erich Honec- ker aláírta a két ország ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződését, amely újabb 25 évre rögzíti a Szovjetunió és az NDK testvéri viszonyának legfontosabb elveit., Moszkva vnukovói kor­mányrepülőterén az NDK küldöttségének búcsúztatá­sára megjelent Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor- nij és Alekszej Koszigin, va­lamint az SZKP Politikai Bizottságának több más tag­ja. A repülőtér felé tartó vendégeket a Lenin sugár­úton a moszkvaiak tízezrei búcsúztatták. A repülőtéren felsorakozott a moszkvai helyőrség három haderőnem­ből álló díszegysége. A moszkvai televízió helyszíni közvetítésben számolt be a delegáció elutazásáról. Az NDK párt- és állami küldöttségének szovjetunió­beli látogatása még nem fe­jeződött be. Erich Honecker és a delegáció tagjai Moszk­vából több napos Volga-vi- déki körútra indultak, mely­nek első állomása Lenin szü­lővárosa — Uljanovszk. A német vendégek ellátogatnak ezenkívül Volgográdba, Ka- zanyba és Naberezsnije Csel- nibe is, ahol Európa legna­gyobb tehergépkocsi-gyára a „Kamaz” épül. Kerekes Imre: vakáció iörténetc 2. A Lakinger miatt egy­szer még egy randira sem tudtam elmenni. Csak ült a pádon, és engem figyelt, mint titkosszolgálat a nyilvár^s próbán. Pofára esett, a hölgy eljött az iro­dámhoz. Éjfélig ültünk a pá­don, a Lakinger hülye po­fát vág, úgy fest ott, mint rendőrség a karneválon. Per­sze megunja és lelép. Semmi kedvem most írni erről az ügyről. Az illető hölgyet már rég hintára tettem. Remé­lem, értjük egymást. Egyál­talán rájöttem, hogy az írás egy nagy favágás. Már rég abba is hagytam volna, ha nem magamnak írom. Dehát magamnak írom, -az utókor­nak, úgyis mondhatnám, művelt családomnak. Nem aktualizálom a mát, az em­bernek hamar ki kell nyif- fanni, hogy gyorsan elismer­jék. A remekművek tehát nem akkor születnek, ami­kor lefirkantják őket. Csak később, amikor kitalálják, hogy ez meg itt egy remek­mű. Klasszikus ügy ez ké­rem. Süket népség ez a fel­nőtt társadalom. Csak sem­mi gondolat, nehogy megárt­son, bámulnak, mint űrhajós a tengeralattjárón. A Bánicki időnként meg­kapja a kocsit a bátyjától. Furikázunk. A Bánicki még hajtási engedélyt is szerzett. Arra már nem esküszöm, hogy ezt szabályosan kapta, vagy onnan, ahonnan a töb­bi úrvezető. Hanyagolom a kérdést, nem én vagyok a hatóság, ha van neki, van. Magyar—amerikai gazdasági tárgyalások Szerdán Budapestre érke­zett Rogers C. B. Morton, az Egyesült Államok kereskede­lemügyi minisztere és kísére­te. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter fogadta. Jelen volt Eugene V. Mc Auliffe, az Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövete. A Külkereskedelmi Minisz­tériumban folytatott tárgya­lások során a két miniszter áttekintette a magyar-ameri­kai gazdasági kapcsolatok aktuális kérdéseit. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke szerda dél­után hivatalában fogadta Ro­gers C. B. Mortont, az Egye­sült Államok kereskedelem­ügyi miniszterét. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter és Eugene V. Mc Auliffe, az Egyesült Államok budapesti nagykö­vete. Gáspár Sándor felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) szervezeti mozgalomnak és veszélyeztetné az internacio­nalista összefogásban rejlő cselekvés hatékonyságát. Ar­ra is rámutatott, hogy egyre növekszik az érdeklődés a szocialista országok szakszer-» vezeteinek munkája iránt. „A társadalmi viszonyaink iránti vonzalom, a szocializ­musért folyó harc annál erő­sebb és mélyebb lesz — mon­dotta — mennél jobban és hitelesebben tudjuk bizonyí­tani, hogy egyetlen más tár­sadalmi rendszerben sem, csak a szocialista társadalmi viszonyók között rendelkez­nek a szakszervezetek olyan lehetőségekkel, jogokkal, amelyek a legszélesebb érte­lemben szolgálhatják a dol­gozók általános és közvetlen érdekeit. A mi országainkban a pártok, a kormányok és a szakszervezetek ugyanazo­kért a célokért dolgoznak, de mindegyik másként, így a szakszervezetek is sajátos ar­culatuknak megfelelően. Ez a sajátos arculat most van ki­bontakozóban. A jövőt mi hordozzuk és ezért meg va­gyunk győződve róla, hogy a nemzetközi munkásosztály­nak még több örömet fogunk szerezni.” Gáspár Sándor végezetül hangsúlyozta: az élet megkö­veteli, hogy az SZVSZ gya­korlati munkáját új tenniva­lókkal egészítse ki és állan­dóan igazodjék a változó helyzet követelményeihez. „Ebben a szellemben dol­gozva újabb sikereket érhe­tünk el elveink megvalósítá­sában, a nemzetközi szak- szervezeti erők együttműkö­désében, a nemzetközi mun­kásosztály ügyének képvise­lésében” — mondotta. Nem állítom, hogy Mercedes ez a jármű, de tehertaxinak közepes. Estére 20 fokot mond a rá­dió. Valamennyien ott ülünk a pad körül, a vaskorláton. A srácok gitároznak. A vilá­gítást most tavasszal cserél­ték ki higanygőzre. Akár a fűbe is lehetne heverni. Ke­vés ember jár az utcán, a tv- ben krimi megy. Minket ez nem érdekel, tudunk mi ma­gunk is krimit csinálni, ha akarunk. Tíz óra körül szét­széled a nép, ilyenkor min­denki jár egyet a saját út­ján. Tizenegyre, kapuzárás­ra már miad alszik, vagy éppen vacsorázik a konyhá­ban. Paprikáskrumpli, virs­li, ebédmaradék. Általános­ságban ez a kaja. Zsíros- piritós teával, ahol kocsit vettek. Drága az élet. Ez az én állásom olyan, hogy tulajdonképpen semmi­vel nem jár csak melóval. Fizetés nincs, főnököm nem is lesz, ez minden pénzt meg­ér. Ezen kívül magám keze­lem a tagdíjat. Egy tizes egy hónapra. Harmadik éve mű­ködünk, revizor még soha nem járt nálunk. Mindenki elszámolt egy fillérig. Engem is azért választottak meg, mert tudták, hogy erre na­gyon alkalmas vagyok. Azt mondják, nekem nagyon jól áll, ahogy a klub ügyeivel foglalkozom. Persze azért is, mert szeretek csavarogni. Az a gyanúm, ez a legjobb aján­lás, ami mellettem szól. A mozi előtt azt mondja a Kelemen, el kellene ugrani a Juditért. Csak azt nem tu­dom, mi a hasznom nekem ebből? Végül is abba mara­dunk a Kelemennel, hogy ugorjon el a Juditért, ha már mindenképpen vele akar szórakozni. Én meg itt vá­rom őket a mozi előtt. A Ke­lemen eltűnik, én azonnal jegyet váltok és beülök a moziba; Valami piff-puff fil­met adnak, elég ez nekem. Nem szeretem a fölösleges izgalmakat. A lányokkal úgy vagyok, megjátszom ma­gam, mintha rájuk se figyel­nék. Nem tudom mi a fene jön az emberre, amikor egy­szer csak elkezdi bámulni „Goai megoldás” Timoron? A Reuter angol hírügynökség jelentése szerint Jósé Ramos Horta, a Timor függetlenségéért küzdő for­radalmi demokratikus front (portugál nevén Fretilin), egyik vezetője bejelentette: Indonézia nagyszabású hadműveletet indított az északi partvidéken lévő Ba- tugade város birtoklásáért. A hír nyomán világszerte felteszik a kérdést: indonéz invázió indult Portugál - Timor elfoglalására? Az előzmények és a körülmények ismerete nélkül maga a kérdés sem érthető. Az igazság az, hogy néhány hónappal ezelőtt a nemzetközi közvélemény jóformán azt sem tudta, hogy Timor a világon van. Ez a föld­rajzi név csak az idén nyáron jelent meg sűrűn a vi­lágsajtóban. Timor a Kis-Szunda szigetcsoport keleti végén, az ausztrál partoktól északra húzódó, mintegy félezer ki­lométer hosszú, száz kilométer átlagszélességű sziget. Területe 32 617 négyzetkilométer. A sziget keleti része, mintegy 19 ezer négyzetkilométernyi terület, úgyneve­zett portugál tengerentúli terület. Az első portugál te­lepesek 1586-ban szálltak partra itt. 1618-ban a hollan­dok meghódították a sziget nyugati részét és a mai In­donéziában lévő gyarmatukhoz csatolták. így Indonézia felszabadulása után Timor nyugati fele Dzsakarta közigazgatása alá került. A félmillió la­kosú Portugál-Timor 1974. április 25-ig, a nagy lissza­boni fordulatig az álmos, félreeső gyarmatok életét él­te. A lakosság 97 százalék indonéz-maláj származású, a hatalom a négyezer portugál kezében volt, a népesség kilencven (!) százaléka ma is írástudatlan. Az új por­tugál rendszer lehetővé tette pártok megalakulását. Az UDT (Timori Demokratikus Unió) a portugáliai refor­moktól félve — a reakció pártjaként — 1975. augusztus 11-én igyekezett magához ragadni a hatalmat. A haladó Fretilin fegyveresei felvették a harcot, míg a harmadik párt, az Indonéziához való csatlakozást hirdető Apodeti feszülten, de passzívan figyelte a fej­leményeket. Augusztus végén volt az első jele annak, hogy Dzsakarta aktívabban kíván fellépni a térségben: megakadályozta Lisszabon kiküldöttét, Antonio Soares őrnagyot abban, hogy eljusson Dilibe, Portugál-Timor fővárosába. Ezt egy indonéz hajóraj megjelenése kö­vette a timori vizeken, majd éles válasz a portugál til­takozó jegyzékre. 1961-ben Nehru indiai csapatai bevonultak Goába, az indiai területen lévő portugál gyarmatra. Lehet, bár ' még nem dőlt el, hogy Dzsakarta „goai megoldást” ter­vez. Ma csak annyi biztos, hogy katonailag az akció nem okozna problémát Indonéziának. A politikai kö­vetkezményekkel kapcsolatos prognózis már bonyolul­tabbnak tűnik... A PKP PB állásfoglalása a . , portugáliai politikai helyzetről A portugáliai politikai vál­ságot nem lehet megoldani sem a legfelső politikai ha­talmi szervek (MFA és kor­mány) jobboldali átszervezé­sével, sem a politikai vonal jobbratolásával — szögezték le a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának szerdán reggel Lisszabonban kiadott fontos nyilatkozatában. „A fegyveres erők válságát az MFA-nak, mint forradal­mi élcsapatnak a megerősíté­sével, nem pedig fölszámolá­sával, illetve jobboldali át­szervezésével lehet kiküszö­őket. A dolognak ez a része a legrosszabb, mert úgyv kell tenni, mintha az ember rá se rántana. Az apámat is figye­lem, néha ő is odasandít a csajok lábára. A miniszok­nyától bezsonganak az ilyen idősebb krapekok. Otthon azt szövegeli a nénémnek, hogy nincs miniszoknya, nincs maxi, nincs neki arra pénze, hogy a néném állan­dóan divatozzon. Én csak akkor borultam ki, mikor jön az anyám, és látom, hogy a térde kilóg a szoknyából. Nem szóltam egy szót se, úgyis hiába beszél ezeknek az ember. Kilenc óra, már mindenki itt nyüzsög a Klubban. A Táltos meg a Lehel arról du­málnak, hogy a nyáron majd biciklivel túrázunk a Bala­tonon, csak éppen az a baj, hogy a Táltosnak nincs brin­gája. A Bánicki azzal eteti a Vidát, hogy menjen vele Olaszba, van egy haverja, az elintézi az útlevelet, min­dent. Elképzelem, ha ezek ott ketten megjelennek. (Folytatjuk) bölni” — szögezi le a doku­mentum. „A PKP KB PB nyilatko­zatában javasolja: — Tartsák meg végre az MFA különféle irányzatai, valamint a PKP, a többi for­radalmi baloldali párt és a PSZP képviselőinek tanács­kozását a helyzet megvizsgá­lása és a súlyos gondok or­voslása érdekében, — a forradalomban érde­kelt minden erő törekedjék a súlyosabb válság leküzdésé­re, — növeljék a forradalmi erők pozícióját a forradalmi tanácsban és a kormányban, — szorosan működjenek együtt egymással a forradal­mi népi és katonai erők. A jelenlegi helyzetet ele­mezve a PKP KB hangsú­lyozza: alapjában hibás a demokratikus néppárt (PPD), a szocialista párt (PSZP) és néhány katonai csoportnak az a véleménye, amely sze­rint a forradalmi baloldal po­zícióinak radikális megnyir­bálásával stabilizálhatják a politikai, katonai, gazdasági és szociális helyzetet. A PSZP és a PPD 180 fokos poli­tikai jobbrafordulása miatt ki­éleződtek a konfliktusok és elmélyült a válság.” A hato­dik kormány működését kompromittálja a reakciót képviselő PPD részvétele és a PSZP vezetőségének jobb­oldali politikája. A PKP szerint a demokra­tikus rendet csak az ellen- forradalmi erők tevékenysé­gének felszámolásával lehet biztosítani, a társadalmi fe­gyelmet pedig csak olyan for­radalmi politika révén, amely megfelel a népi töme­gek óhajának és érdekeinek.

Next

/
Thumbnails
Contents