Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-07 / 235. szám
2 KELET-MAGYARORSZAG 1975. ^któber 8. Hosszabb nyitvatartás, új szolgáltatások Mikor nyit a megyei könyvtár? Július 1-én megszűnt a kölcsönzés a megyei könyvtárba.. s megkezdték az átköltözést a Lenin téren készülő. 30 millió forintos költségre tervezett új épületbe. Az .tadást augusztus 20-ra ígérték. A határidőre mégsem tudták átadni, sőt az október 20-ra ígért végső átadási határidőt is csak igen feszített tempóval tudják teljesíteni a belső szereléseket végző szakemberek. Egyre többen érdeklődnek, mikor nyit a könyvtár, mikor kezdődik a kölcsönzés? Ezt kérdeztük mi is Horváth Gabriellától, a könyvtár igazgatójától. Minden az átadási határidő betartásától függ, a teljes beköltözés ugyanis csak akkor fejeződik be, ha a szerelők elhagyják az épületet. Mi okozta ezt a késedelmet? Egy nem várt akadály, a Székesfehérvári Könnyűfémmű soron kívüli exportmunkája, amely miatt az álmennyezethez való burkolatot nem tudták elkészíteni. Erye a munkára .az ország másik végében, a dunántúli Pacsán találtak kivitelezőkre, ott készült el a hat tonnányi alurhíniumidom. A piskótáknak nevezett idomokból 56 ezer darabot szerelnek fel a pacsai szövetkezet dolgozói a világítás burkolására. Szép munkát végeznek, csakúgy, mint az épületet készítő SZÁÉV-dolgozók, bár az elo- xált alumíniumburkolat látványának megítélése ízlés dolga. Aki belülről is végigjárja a majdnem kész épületet, arról győződik meg, hogy még korszerűbb, mint kívülről. Nem csak az esztétikai követelményeknek felel meg, hanem funkcionálisan is jól alkalmazkodik a könyvtár feladataihoz. A könyvtár szakmailag irányítja a megye valameny- nyi közművelődési könyvtárát, gondoskodik a könyvtárosok szakmai-politikai képzéséről és továbbképzéséről. Másik, talán még fontosabb szerepe, hogy különböző szolgáltatokat nyújt a közönségnek. Legismertebb munkájuk a kölcsönzés, mintegy 10 ezer olvasó várja a 250 ezer kötetes könyvtár megnyitását. Az új épületben már új szolgáltatások bevezetésére is lehetőség lesz. A belépőt hírlapolvasó fogadja az előtérben, mellé büfét terveztek, itt lesz a ruhatár, .valamint egy százszemélyes előadóterem, s végül a gyermekek birodalma. A külön gyermekkönyvtár egy sarkában játszóhelyet alakítanak ki. Az épület szíve az első emeleti kölcsönző- és olvasóterem. A szabadpolcos rendszerben témák szerint csoportosítják a műveket. Mellette kapott helyet a tíz lehallgató boxból álló zenei „könyvtár”, ahol 5 hanglemez-, 2 magnó- és 2 nyelv- leckeprogram szólal meg egyszerre a csatornákon. Négy kutatószoba egészíti ki a közönségnek szóló részeket. Vállalnak fordítást, zenei anyag másolását, okmány-, okiratfényképezést, sokszorosítást, könyvkötést, könyvtárak közötti kölcsönzést. Foglalkoznak irodalom- és témakutatással, sőt azzal is, hogy az iskolát befejező gyerekek művelődési igényei a tanulás befejezésével ne szűnjenek meg. A könyvtári tagoknak — a reprográfiai munkát kivéve — valameny- nyi szolgáltatásuk továbbra is ingyenes. Rendszeres kapcsolatra törekszenek az üzemekkel, a szocialista brigádokkal, a nágyteremben íróolvasó találkozókat, filmvetítéseket rendeznek majd. Megváltozik a nyitvatartás rendje, hétfőn délelőtt csak a hírlapolvasó lesz nyitva, egyébként 9-kor kezdődik a kölcsönzés, s tart este hétig, illetve szombaton ötig. Már „csak” annyi“ hiányzik, hogy az építők idejére befejezzék a munkát. (B. E.) HOZZÁSZÓLÁSl\( b int a nyírtéti napközi ^ otthonos óvoda vezetője meglepődve olvastam a Kelet-Magyarország október elsejei számában óvodánkat, iskolánkat elmarasztaló cikket, amelyet egyik nyírtéti szülő által írt levél alapján tettek közzé. A levélíró állítása több vonatkozásban hibás, igazságtalan és sértő. Sértő, mert az óvoda gondjait, problémáit mindig elsődlegesnek tartottam és tartom, ezért fontosnak éreztem, hogy a levélre válaszoljak, a körülményeket a tisztánlátás érdekében feltárjam. Óvodánkat 1974. december 14-én adták át. A vízellátással valóban problémák voltak, de dolgozóink — nem az óvónők — ahogy a levélíró állította — mindig biztosították az A nyírtéti napköziről egészségügyi követelményeknek megfelelő víz- mennyiséget. Az óvoda beindulása után a megépített vízvezetékről körülbelül két hónapig volt vizünk. Ekkor kiderült, hogy a kút — amelyből a • vizet nyertük — nem bírja a terhelést. A községi tanács újabb 40 000 forint költségfedezettel segített ezen a gondunkon. Majd ezt követően pedig motorhiba, és egyeb műszaki probléma okozott fennakadást a vízellátásban, melyet csak sok-sok utá- navaló járással tudtunk elhárítani, a háVózat karbantartására hivatott kisiparos .hanyagsága, felelőtlensége miatt. Akivel egyébként a megállapodást felbontottuk és egy másik kisiparossal kötöttünk szerződést. Az ő munkájának eredményeképpen 1975. október elsejétől óvodánk vízellátása zavartalan. A levélíró állítása hogy — „víz nincs, s a mai napig semmilyen intézkedés nem törtéat” — tehát semmiképpen sem fedi á valóságot, mert csak én személyesen legalább ötven alkalommal mentem, intézkedtem. Illés Sándorné, napközi otthonos óvoda vezetője, Nyírtét | ENYHÜL, DE MÉG SOK A GOND Nyíregyháza egészségügyi ellátása „Higgye el, nem szabad betegnek lenni” — jegyezte meg egyik ismerősöm a. rendelőintézetből hazatérve, fáradtan, kimerültén, E megjegyzés jut eszébe az embernek, amikor a megyeszékhely lakosságának egészségügyi ellátásával foglalkozó elemzést olvassa. A talán legközérde" kűbb témát — éppen jelentősége miatt — a város lakóinak legszélesebb köreivel vitatták meg. A helyzetkép valóságos eredményeket, erőfeszítéseket és naponta szorító gondokat tár a közvélemény elé. Elmondja többek között, hogy Nyíregyházán 24 lakóhelyi orvosi körzet és egy üzemi körzet gondoskodik a felnőtt lakosság ellátásáról. Egy körzetre 2920 állandóan bejelentett nyíregyházi lakos jut. Ez a szám lényegesen magasabb az országos és a megyei átlagnál, de még ez sem teljes, mert az állandó lakosokon kívül a városban élő közép- és felsőfokú iskolák tanulói, hallgatói, az albérlők is a nyíregyházi körzeti orvosi rendelőket keresik fel. A számítások szerint így egy orvosi körzetre, mintegy 3300—3400 lakos jut. Ez a szám önmagában is magyarázza a zsúfoltságot, melyhez hozzájön, hogy a rendelők alapterülete kicsi. Az anyagi lehetőségek szerint a város tanácsi-egészségügyi szervei igyekeznek a lakótelepeken új, korszerű rendelőket létesíteni, hogy a betegek lakásukhoz közel kapják meg az orvosi ellátást. Ezek a beruházások — jósavárosi rendelő, gyermekszakrendelő, tanácsadó, — az építőipari kapacitás hiánya miatt elhúzódnak, lassan valósulnak meg. A gondokon jobb szervezéssel is próbálnak enyhíteni; bevezették a váltott, páros rendeléseket. Ez lehetőséget ad az elsősegélynyújtásra reggel 8-tól este 6 óráig, majd az este 7-től reggel 7-ig tartó ügyelet oldja meg a „nonstop” ellátást. A zsúfoltság enyhítésére ez év szeptember 1-től a megyei tanács egészségügyi osztálya a két új orvosi körzet szervezését tette lehetővé, amely egyszerre csökkenti a zsúfoltságot és az orvosok túlterhelését. Nagy biztonság az embereknek az éjszakai orvosi ügyelet, amely elsősegély- nyújtásra, életveszélyes állapotok megoldására hivatott. Hétköznapokon este 7 órától reggel 7 óráig, vasárnap ás ünnepnapokon az előző nap Esküszöm, hogy az én *■ boldogtalanságom fejlett szépérzékem függvénye. Mert én kompromisszumot aztán nem ismerek! Ha egyszer egy szomorú beszélgetésre van kilátás, akkor az csak természetes, hogy jersey zsebkendőt viszek magammal. A jersey roppant illik a szomorúsághoz! A vidámsághoz ellenben a kreppszatén! A mi házasságunk létrejötte például a zöld kreppszatén köpenyemnek köszönhető. Ebben a köpenyben annyira passzoltam Anionhoz, hogy az leírhatatlan. Es mégis... mindezek ellenére én kiábrándultam Anionból. Bizony! Hisz rögtön az esküvő után már másnap, ahogy felvette hétköznapi fahéjcsíkos öltönyét, rájöttem: hibát követtem el. Gyanúm beigazolódott. Első közös szabadságunkon az a frászos csík nekem újra szemet szúrt. Ám ehhez képest ezerszer nagyobb megrázkódtatást okozott az, amikor Antont megláttam a vörös Leokádia karjaiban. Úristen! Micsoda öltözéket viselt az a nő! Idomain piszkosszürke alapon sárgakockás flanelt pizsama feszült, melyre egy ízléstelen, mély dekoltázsú, lila köpenyt vett fel. Ah, micsoda színzagyvalék! Amikor megláttam őket, épp a fal mellett álltam ököi- bezárt kézzel és szívemben nagy-nagy szomorúsággal. Rettenetes dráma volt kialakulóban. Már-már majdnem kitört a botrány, amikor rádöbbentem: abban az öltözékben lehetetlen. Mert rózsaszín fürdőruhámban hogyan viszonyulhattam volna kellőképpen ahhoz a drámai jelenethez? Nem, azt nem tehettem. Pizsama, mély kivágású, olcsó konfekcióköpeny és az én rózsaszín fürdőruhám együtt!9 Isten őrizz! Egyetlen szó nélkül beszaladtam a szobámba, a fürdőruhát bevágtam a szekrénybe, előkerestem egy szolid — az efféle helyzethez illő — ruhát, amely a levegőben lógó tragédiához roppant passzolt. Tükörbe néztem: remek! Most már folyhat a vér! Rohantam a feljáróhoz, s mit gondolnak, mi történt? Az a piszok csirkefogó meglépett a Leokádiával együtt. Tudtam: a válás nem megy simán. Egész idő alatt az izgatott, hogy miben jelenjek meg a bíróságon? Fekete kosztüm nélkül például egy válás pusztába kiáltott szó. Anton, szokásához híven nem adott az eleganciára. En vásároltam meg az alkalomhoz illő ruhadarabjait. Persze, ahogy feltételeztem is, az egész válási procedura az ő fejletlen szépérzéke miatt hiúsult meg. Anionon ugyanis sötétcsíkos öltöny, rajtám pedig vörös csíkos ruha feszült. Hát, hogy megy ez a kettő együtt?. Később találkoztam Anionnal az utcán. Mustárszínű zakót viselt és a szeme kifejezetten szomorú volt. „Térj vissza hozzám” — mondta. Én a nyakába akartam ugrani, dehát nem tehettem. Tengerkék köpenyem abszolút elütött az ö mustárszínű zakójától. Szívemben kimondhatatlan fájdalommal, Karolinánál, a varrónőmnél kötöttem ki. „Drága Karolina, új életet akarok kezdeni — mondtam neki, — dehát miben tegyem?” Az eperszínű köpenyem szóba sem jöhet, vacak, abban nem találkozhatok a boldogsággal. Karolina azt mondta, hogy igazán sajnálja, de e találkozást csak két hónap múlva garantálhatja, mert rengeteg varrnivalója van. Mit tehettem? Vártam. Mire kész lett a köpenyem és mentem haza, hát mit látok? Anton és Leokádia egymást átölelve andalognak el mellettem. A rámszakadt bánattól vezéreltetve elhatároztam: meghalok... Meg én a hétszentségit! De miben? Jaj, arról teljesen megfeledkeztem, hogy nincs egy vacak rongyom erre a kivételes alkalomra. Varratnom kell! Csakhogy én előre tudom: itt a tavasz, s ha Karolina ilyenkor elkezd ásogatni a kertjében, az én ruhám mire elkészül — kimegy a divatból. Hiába, egy kifinomult, szépérzékkel bőven megáldott nőnek manapság semmi reménye nincs a nyugodt életre, sőt még a halálra sem. (Baraté Rozália fordítása) délután 3 órájától a munkanap reggel 7 órájáig az ügyeleti szolgálat látja el a sürgős eseteket. Ez év február 15- től már két ügyeletes orvos látja el a sürgős betegeket, az egyik a fekvő, a másik a járóbetegeket gyógyítja. Kevesebb a panasz, az ellátás biztonságosabbá vált. Sok még azonban az indokolatlan hívás, amely nemcsak az orvosnak ad pluszmunkái, hanem növeli az életveszélyt a valóban rászorulók esetében. S milyen változással találkozik a beteg, ha a szakrendelő intézetbe akar jutni? Nyíregyháza szakorvosi ellátását a megyei kórház rendelőintézete biztosítja, a fogorvosi ellátás kivételével. A rendelőintézet hosszú ideje jelentős szakorvoshiánnyal küzd, a szakrendeléseket háromnegyedrészben másod-, vagy mellékállásban foglalkoztatott orvosok végzik. A város lakosai részére a vidéki ellátással együtt tudnak szakellátást nyújtani a belgyógyászat, a sebészet, a nőgyógyászat kivételével. Ezért a szakrendelők, jelenleg csak körzeti orvosi beutalóval fogadnak betegeket, a körzeti orvosok pedig csak korlátozott számban utalhatnak be. Ez természetesen nem találkozik a lakosság megelégedésével, sokan a felesleges küldözgetésre panaszkodnak. A város egészségügyi osztályának vezetői szerint is az állapot hosszú ideig nem tartható fenn, de átmenetileg — a szakorvoshiány miatt — el kell, fogadni. Reméljük azonban a valóban rászorulók, minden esetben megkapják a szükséges gyógykezelést és időben eljutnak a magas szintű ellátást nyújtó szakrendelőbe. Még az átmeneti nehézségek ellenére is... (P. G.) A társadalomban helyüket kereső mai fiatalokról szól Marosi Gyula és Nemere László Egyezkedők című tévéfilmje. (Dramaturg: Katona Márta.) A nemzedékek közti nézetkülönbségek, a távlatlátásban meglévő nagy eltérések a szülő és a gyermek között egyidősek az emberrel, de bizonyosan egykorúak a társadalomba szerveződéssel. Közügynek feltétlenül ez időtől számítható. Ma, a mi társadalmunkban még nagyobb jelentősége van az egymást követő nemzedékek kapcsolatának, s az ebben uralkodó viszony minőségének. Marosi Gyula filmje a sokadik már azoknak az alkotásoknak a sorában, amelyek ezzel a témával foglalkoztak az utóbbi másfél—két évtizedben. Ettől még mondhatna újat, vagy boncolgathatná a témát mélyebben, de legalábbis meghökkentőbben, ha már újat nem tud mondani. Vannak ebben a filmben részigazságok, hangzanak el a társadalom életének visszásságait, hibáit érintő bíráló megjegyzések, de jócskán találni benne régi bevált fordulatot, agyoncsépelt gondolati sablont is. A kritikai megjegyzések közül a súlyosabbnak szánt észrevételek pedig csak tétel szinten maradnak, mert a néző nem találkozik az ostorozott életmód, felfogás élő, hús-vér képviselőjével, csupán sablonjával, jelzésével. Világosabban fogalmazva: Szanyi Jóskának „ellenfele”, vitapartnere az apja, akinek maradi életvitele, felfogása, világnézete a maga élő valóságában is jelen van, súlyt kap. tehát valósághitele erősebb a néző tudatában. Jóska barátjának, Gromeknek az apja, az egyperces beállítást nem számítva, csupán a róla szóló elbeszélésekben van jelen. A percnyi képsorból semmi lényegeset nem tudunk meg róla, Gromek róla ejtett szavaiból pedig alig valamivel többet, néhány sablont. Nem él tehát a néző számára az a környezet, az a filozófia, a konformizmus, amelytől óvni akarja magát Gromek. El viszont a család jobbik oldala, amely ellen nem kell küzdenie Gromeknek, él — ha halványan is — a munkásmozgalmi múltú anya figurája. Gromek azt szeretné, ha nem az apja miatt tisztelnék őt, hanem munkája révén érdemelné ki a megbecsülést, ezért nem viseli igazi nevét, ezért megy el újra ismeretlen környezetbe, nem alkuszik meg. Szanyi Jóskában szintén a meg nem alkuvást, a nehezen egyezkedő embert akar; ták az alkotók megformálni,' a záróképpel hangsúlyozva ezt a tulajdonságát. A főhőstől, a hősöktől, vagy fogalmazzak szerényebben: a központi figuráktól azt szoktuk elvárni, hogy példát mutassanak, jó példát. Marosi Gyula hősei nem a jóviseletre, nem a jómodorra, a szülők iránti tiszteletre mutatnak követendő példát, (erről az oldalról ellenpéldaként mutogathatók), hanem a bátorságra, a maradival, a visszatérő rosszal szembeni meg nem al- kuvásra. Kár, hogy nem eléggé mélyek az író ezekhez kapcsolódó gondolatai, s nem található bennük eredetiség. Seregi István ANNA LEHICKA ESZTÉTIKA Borbs János népszerű műsor^, a vasárnap délelőtti „Szivárvány” ezúttal az életben oly gyakran, néha elkerülhetetlenül bekövetkező „műsorváltozásokat” követte nyomon a fürge mikrofonnal, megszokottan színvonalas ösz- szekötő muzsikával. Miként alakul az élete valakinek, ha új körülmények közé kerül, ^ új dologba fog? — tették fel ' a kérdést a riporterek az el- fcőosztályos gyerekeknek, a frissen nyugdíjba vonult iskolaigazgató-nőnek, egy éppen új partnert talált férfinak, a boldog, új lakástulajdonos családnak, csakúgy mint a zeneszerzőnek, vagy az új eredményekre jutó tudös-ösrégész- nek. A válaszok sokfélesége valóban a szivárvány spektrumát tükrözte. Egy valami azonban közös volt bennünk: a továbbfolytatás, a feladatvállalás természetessége. A „Hogyan éltek elődeink a századokban” c. sorozat legfőbb- érdeme, hogy a készítői alig néhány, de rendkívül érzékletes összefoglaló adat kereteibe ágyazva a hétköznapi élet színtereinek bemutatásával, apró fényeinek egésszé illesztésével hozzák valóban életközeibe azt az egyes műsorok, amit pontosan kifejez a sorozat címe. A vasárnap elhangzott Vili. rész a 18. szd. végének magyar nemességét mutatta be, amely Széchenyi szerint . .senkinek sem engedelmeskedő maradi tétlenségével nem alkalmas nemzetalkotásra.” Feltárta a műsor a „nemesi idill” kevésbé idillikus vonásait, pl. a nemesség rétegeződését, vagy azt, hogy Szatmárban a lakosság 15%-át jelentették a nemesek azidőtájt (Márama- rossal együtt a legtöbbet az országban), s azért volt a köznemesi megmozdulások főfészke az északkeleti országrészben. Lakásuk, étkezésük, öltözködésük, kulturális igényeik (vagy igénytelenségük) bemutatása a korabeli dokumentumok megszólaltatásával és az újabb kutatási erdemé- nyek tükrében, s főleg érdekes, szórakoztató módon történt. A szocialista kultúra szerves részeként ápolt néphagyományainkból fűzött színes dalcsokrot riportjaival Rózsavölgyi Erzsébet és a zenei rendező Alföldy Borús István a „Daloló, muzsikáló tájak” legújabb műsorában, mely a Nyírség népdalairól, táncairól, ezeknek „az új hagyomány- őrző közösségekben” való' továbbéléséről szólt. Ezeket az új közösségeket (a bevezetőt mondott dr. Erdész Sándor kifejezése) mutatta be, dalosokat, táncosokat szólaltatott meg Rózsavölgyi Erzsébet, természetesen sok szép dallal és muzsikával példázva a műsor mondandóját: ezek az értékek méltók a továbbélésre, éltetésre. A legfigyelemreméltóbb az a tudatosság volt, amely- lyel dalolnak, táncolnak az iskolásoktól a paraszthegedűig, az élő nótafáktól a pávakörökig szerte a megyében, ,,... Azelőtt fájdalmunkban tettük, ma örömünkben énekelünk ...” — mondta a nagyhalászi Tóth Istvánné. A műsor - bizonyára sok szívbéli örömöt szerzett nemcsak a nyírségieknek is. Merkovszky Pál AlilUMMEmn
