Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-05 / 234. szám
8 KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. október 5. Kezdeményez a tanács LÁNYOK A MŰHELYBEN Selejt nélkül dolgozik: Tamás Andrásné kiváló dolgozó, a Nyírség Ruházati Szövetkezet tiszavasvári üzemében. Nagy Ferencné, a Vörös Csillag szocialista brigád vezetője és Kecskedi Lászlóné szalagvezető a Nyírség Ruházati SzöA megye egyik legnagyobb települése Tiszavasvári. A nagyközségben 4200 keresőképes nő él, akiknek több mint fele a helyi, illetve a környéken lévő üzemekben, intézményekben dolgozik. A nagyközségi tanács még 1971-ben kidolgozta a nők gazdasági és társadalmi helyzetével foglalkozó feladattervet, melynek végrehajtását a napokban értékelték. A feladatterv többek között tartalmazta az egyenlő munkáért, egyenlő bért elv biztosítását, a megfelelő képességekkel rendelkező nők továbbképzését, s a vezetésben részt vevő nők számának növelését, a sokgyermekes anyák munkájának könnyítését. Az elmúlt ötéves időszakban a nagyközség mindens munkahelyén sor került a nők munkabérének rendezésére, emelésére. A legtöbb helyen a nők bérét jóval nagyobb százalékkal emelték, mint a férfiakét. Csak egy példa: egy évvel ezelőtt a helyi MEZŐGÉP Vállalatnál a férfi • szakmunkások bére 8,2 százalékkal, a nőké-14,8 százalék- l kai emelkedett. ' í -. 1 A hők képzése, továbbképzése terén Sokát tettek a nagyközség új üzemében, a Nyírség Ruházati Szövetkezet telepén. A szövetkezet -»kezdeményezésére, a helyi szakmunkásképző intézet szabó-varró szakmában is megkezdte a képzést. Az idén tizennyolcán szereztek szakmát, többségük azóta a szövetkezet dolgozója. A képzés ebben a tanévben is folytatódik, több mint ót- ven szakmunkástanuló kezdi a tanévet. A szövetkezet a már munkaviszonyban álló dolgozóira is gondolt, lehetővé tette, hogy szeptembertől kezdve huszonötén szgknmn- ‘ kásképző tanfolyami}kön 'vé- : gyenek részt. A szövetkezet telepén a vezetésben, irányításban részt vevő nők aránya is magas, az öt vezető közül négy nő. Nem mondható viszont ez el a helyi termelőszövetkezetről, ahol a nők foglalkoztatottsági arányukhoz képest kevesen vesznek részt a vezetésben. A feladatterv célul tűzte, hogy a gyermeküket egyedül nevelő, illetve a sokgyermekes anyáknak lehetővé kell tenni az éjszakai munkavégzés alóli felmentést. A ruházati szövetkezetnél a gyermekgondozási szabadságról visszajött kismamák három vetkezet tiszavasvári üzemében. évig egy műszakban dolgozhatnak. Az Alkaloidában éjszakai műszakban már csak . azokat a nőket foglalkoztatják, akik ezt kifejezetten kérik. A nők helyzetének további javítása érdekében a községben egy gyorstisztító és mosoda létrehozását tervezték. Ez a terv azonban nem valósult meg, a létesítményt csak a következő ötéves tervben építik fel. A kereskedelemben sok nő dolgozik. A munkaidő-csökkentés kedvezően érintette őket. A bevásárlási lehetőségeket javították azzal, hogy a fontosabb napi ellátási cilo- keket árusító boltok nyitvatartási idejét növelték, így a község három fontos pontján műszakba menet közben is vásárolhatnak a nők. B. G. Összeforrnak a vasak A beregi lányok többsége a mezőgazdaságban, vagy a vá- sárosnaményi ruhagyárban dolgozik. Az újságokban megjelenő képeken almaszedő, vagy varrógép fölé hajoló lányokat láthatunk. Ez a jellegzetes. Viszonylag kevesen tudják, hogy a MEZŐGÉP Vállalat tiszaszalkai gyáregységében több, mint három éve ügyes kezű vasas lányok dolgoznak, túl vannak már a munkássá válás első folyamatán. Hogyan birkóznak meg a vassal, az előítéletekkel, szólíthatják-e majd őket is mestereknek? íme a válaszuk. Elismerik a férfiak Margita Erika hegesztő. Azt mondja, különösebben nem kell cipekednie, mert a nehéz vasakat vagy a gépek, vagy a férfiak emelik. A kisebb cipekedésbe már megedződött. Szeme az erős fényhez, füle az erős zajhoz hozzászokott. Hangsúllyal teszi hozzá: nemcsak megszokta, meg is szerette ezt a munkát. Hogy miért? Mert látványosnak, szépnek tartja, hogy szikrázó fényben a hideg vasak felengednek, összeforrnak a keze alatt. Nemcsak látványosnak, de igen hasznosnak is tartja munkáját. A vasdarabok építkezésekhez való tetőszerkezetté válnak munkája nyomán, borsókombájnokhoz is készít különböző szerkezeteket. Nem titkolt büszkeség és öröm tölti el, ha egy-egy termékére felfigyelnek a férfiak a műhely sarkából. Előítéletekről nem beszél, mint mondja, bíznak fejlődő tudásában, akaratában. Tíz forintos órabért kap, annyit, mint a vele egykorú fiúk. Hírnevük van Röviden tekint vissza a kezdetre. Vásárosnaményban járt ipari iskolába, de ezen a helyen szerzett szakmai gyakorlatot. Az igaz, hogy Be- regben nincs nagy választék a tanulást és a munkát keresők előtt, mégsem kényszerből választotta ezt a szakmát. Választotta inkább azért, mert érdekesnek tartj és a tiszaszalkai vasasokna jó hírük van a környéken. Három évvel ezelőtt avatták szakmunkássá, nyomban utána a művezető az idősebb szakmunkásokkal a segítségére sietett. Itt ugyanis határozat van rá, hogy a kezdőket három hónapig istápolni kell. Szinte fogták a kezét, míg eljutott a „létra” első fokára. Ha további fontos, munkát és bíztatást kap, pár év múlva mestere lehet szakmájának. Réti Valéria marós. Vannak, akik kétértelműen hozzáteszik: ez a szakmája. A szakma nem cipekedést, inkább kézügyességet és technikai érzéket követel. Satuszerű ékbe szorítja a fényes, vékony csövet, néhány finom tekerés a karokon, egy gombnyomás és a félautomata marógép vágja, csiszolja a terméket. Érzékeny, mutatós termékeket gyárt különböző gépekbe. Felemeli az ujját, amikor ezt mondja: „Munkám során a századmilliméterekre is vigyáznom kell.” Vagyis a szak- szerűség mellett első a pontosság. Meós mér mindent szigorú szemmel és ő azzal dicsekedhet, hogy még egyetlen terméket sem kapott visz- sza korrigálásra. Hogyan lehet ez, kérdezhetik a hitet- lenkedők. Ügy, hogy elsősorban a minőséget tartja szem előtt és feszül benne egy kis „csak azért is megmutatom”. Meg is mutatta, bizonyította, hogy alkalmas a pályára, megbízható termékek kerülnek kt a keze alól, a „selejt” szót ritkán hallja a műhelyben, a férfiakkal egyenrangú képviselője akar lenni a szakmának. Az említett három hónap után külön nem foglalkoztak vele állandó jelleggel, nem babusgatták, ebből arra a következtetésre jut, hogy teljes értékű fiatalnak tartják. Órabére 9 forint 10 fillér, reméli később tovább emelik. Jó iskolát kapott a nyíregyházi 110-es szakmunkás- képzőben, a szakmai gyakorlatra is szívesen emlékszik vissza. Ebben a műhelyben Bacsó János marós állt a háta mögé, tőle tanulta a szakma abc-jét, A munka elosztásánál, a jutalmazásóknál, vagy az üzemi KISZ-klubban nem tapasztalt megkülönböztetést fiúk és lányok között. Hároméves gyakorlat áll a háta mögött, újabb három év elteltével ennél a gépnél „igazi” munkáslánynak (vagy -asz- szonynak) engedelmeskedik a vas. Október 1-én egy fővárosi vállalat veszi át az üzemet. A lányok jó munkájának híre túl jut a megye határain. Nábrádi Lajos Magkészítők Kisvárdán ASSZONYOK GONDJAI A VULKÁNBAN A magkészítőben mindig szürke félhomály van. Amikor az öntödei Vállalat kisvárdai öntödéjének nagycsarnokát építették, senki sem gondolt rá, hogy a magkészítőknek is jó lenne a napfény. Zömében asszonyok dolgoznak itt. Ketten állnak szembe egymással. Előttük erős lábakon hatalmas ládaasztal. Tele ipari homok, termo- fix és katalizátor keverékével. A levegőben szemet, orrot, torkot maró szag terjeng. A gyári munkaruha, a védőkesztyű és a speciális cipő viselése munka közben kötelező. Szemük a formázóra tapad, kezük az érdes homokszemcséket is óvón simogatja. Hajtanak, hogy meg legyen a norma, az átlagos háromezer forint. Tallózásunkkor a Márnán Kai ) szocialista brigád volt műszakban. Az első asztalnál a magkészítő üzem egyik legrégibb, legjobb dolgozója, Szabó Lőrincné és a brigádvezető, Tóth Györgyné szorgoskodott. Húsz éve a formázóban — A magkészítés nehéz munka. Váltják is itt az emberek egymást, szinte évente — halljuk a kétszeres kiváló dolgozótól, Szabó Lőrincnétől. — Én is úgy bírtam itt ki a húsz évet, hogy a nehéz munka teremtette kemény életformához idomítottam az egész család életét. Húsz év óta itt a munka- körülmények keveset változtak. Mindig formába kellett szorítani a homokot. A formák ma is változnak, a normák, a munkaművelet változatlan. Szeretem a szakmámat. Kéi évem van még nyugdíjig. Soha nem gttidoltam rá, hogy könnyebb, meg tisztább munka után nézzek. Dolgozni mindenütt kell. És ráadásul csak a kemény munka hozhat eredményt, elismerést. Mi nagyméretű radiátormagból is megcsináljuk a tizenhat csillével. Szerencsés vagyok. A karomat nem kezdi ki a szemcsés homok, nem marja fel a vegyi anyag. — Otthon kikiméli magát. Az ura a tenyerén hordja — mondja jóízű humorral a szintén húsz éve magkészítő, Csobai Pálné. — Te meg amilyen jó erőben vagy, az uradat hordod a tenyereden — szól vissza Szabóné. Kérelem: rövidíteni a csillék körpályáját A két asszony szeme jókedvűen összecsillan. Kezüket még Eürgébb munkára fogják. A pároknak a munkában együtt kell szinte lélegzeni is. Nem mindegy, hogy játszi könnyedséggel illesszék öszsze a két súlyos öntött magházat, vagy kicsavarják egymás csuklóját. Közben megteltek a vasgerendákon, görgőkön mozgó megrakva nyolc mázsát nyomó csillék. A párok a csilléket maguk tolják a szárító kemencéig. Testük úgy feszül a csillékre, mint a feszített ijj húrja. A napokban tartott termelési tanácskozáson kérték is, hogy rövidítsék a csillék körpályáját. A váltó állítása is nehéz, a görgők sem forognak köny. nyen. Itt is új megoldást sürgetnek. Elmondják, hogy „bejönnek túlórázni, mert a pluszpénz is jól jön, meg a gyár vezetői is görbe szemmel néznének rájuk, ha nem áldoznák fel a szabad szombatjukat. — Hét hónapja dolgozom itt — mondja Kotik Klára. — Megszerettem a magkészítést. Tudom is csinálni. Nyolc általánost végeztem. Tanulni tovább nincs kedven». Pénzben itt megtalálom a számításomat. — Meg az élettársat is — mondják egyszerre többen is. Kotik Klárának párja — most még csak a munkában — Hódosi István. A szerény, szorgalmas fiatalember itt a gyárban lett géplakatos. Amikor felszabadult, lakatosként nem tudták alkalmazni. Eljött magkészítőnek. Mióta Klárát megismerte, azóta el se lehetne küldeni. Kettőjük keresete közelíti a hatezret. Lakásra gyűjtenek, hogy egybekelésük után minél hamarabb saját otthonuk legyen. Egy cigánylány, akit befogadtak — Én bútorra gyűjtök — mondja szerényen a törékeny termetű, de munkában tréfát nem ismerő cigánylány, Pongó Valéria. — Tizenkilenc éves vagyok. Elvégeztem a nyolc általánost, öt hónapja dolgozok itt. öten járunk a családból az öntödébe. Ajakon lakunk. A nagyobbak férjhez mentek — mind 19—20 éves korban — elvitték a bútort. Én meg az üres szobában nem érzem jól magam. Itt kereshetek. Bírom is ezt a munkát. Szeretem az embereket is. Ök is elfogadtak. — Beiratkoztam a dolgozók gimnáziumába — mondja a szintén Ajakról bejáró Pulku Gizella. — A három műszóik ellenére biztosították számomra a délelőtti munkábajárást. Édesapám is itt dolgozik. Tisztelik itt az öntödében. Az ő példáját szeretném követni. Az elmondottakkal együtt más megoldatlan gondok is feszülnek az öntöde magkészítőjében. Az asz- szonyok itt a szakmában nem léphetnek előre. A magkészítés betanított munka. Női öntőszóíkmun- kást — Vámos Jánosné csoportvezető szerint — a történelem nem ismer. Azt sem hiszik el, hogy női kézre csak férfi nagyságú védőkesztyűket lehet kapni. Hogy ezek ellenére a magkészítő nők hangulata, közérzete jó, az a brigádban kialakult jó közösségi szellemnek köszönhető. Szabóné, miközben arcáról letörölte a verítéket, ezt mondta: — Tudja milyen hosszú nyolc óra? Négy <áznyolc~ van per\ Ezt ys ember gyötrő éí dl műszakban csak úgy bírja ki, ha vidám marad. Sigér Imre Túl a megyehatáron
