Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-04 / 233. szám
1975. október 4. KELET-MAGYARORSZAG 3 Vitafórumok Pártunk XI. kongresszusának határozatai, dokumentumai valójában úgy, s akkor válnak a nemzet programjává, ha a tömegek megismerik, cselekvő egyetértésükkel támogatják azokat. Ez politizáló légkört kíván, olyan közszellemet, amelyben a pár- tonkivüliek ezrei is bekapcsolódnak, elmondják véleményüket, eszmecserét folytatunk velük nagy és kis kérdésekről, s együtt alakítsuk ki a párt-, állami, gazdasági és a tömegszervezetekkel a helyi cselekvés .programjait. Jó ügyet szolgál ennek érdekében a népfrontmozgalom, amelynek keretében októberben tanfolyamok határozzák meg, hogy a XI. kongresszus anyagát, hogyan dolgozzák fel az őszi-téli estéken, a népfrontmozgalom által szervezett tanfolyamokon. Nem lebecsülendő eseménysorozat kezdődik ősszel-télen. Olyan fontos elméleti, gyakorlati kérdések kerülnek a vitafórumok elé, mint a szocialista társadalom jellemző vonásai és távlatai, a szocialista állam fejlődése, az állampolgári jogok és kötelességek, a szocialista kultúra, életmód kérdései, a szocialista építőmunka nemzetközi feltételei, a szocialista gazdaság tervszerű, kiegyensúlyozott fejlődésének követelmé- . nyei, s hogy milyen feladataink vannak a gazdasági építő munkában, a fegyelem megszilárdításában stb. Tapasztalatból tudjuk, hogy milyen népszerűek városban és falvakban, tanyákon a népfrontmozgalom által szervezett, politizáló téli esték. Ezekre most még nagyobb szükség van. Nyilván érthető, hogy nagyobb lesz az érdeklődés, hiszen minden dolgozót érdekel, aki elkötelezte magát a szocializmus oldalán, milyen lesz a jövő, s mit kell tenni érdekében. A népfrontmozgalomban párttagok és pár- tonkívüliek, vallásos és nem vallásos emberek, fiatalok, öregek, munkások, szövetkezeti parasztok és értelmiségiek együtt vitatják majd a sajátos a falupolitikából, a község, az üzem életéből adódó feladatokat. így alakítjuk azt a cselekvési egységet, amely a fejlett szocialista társadalom ügyét szolgálja. Ezért is fontos, hogy újabb ezrekhez jusson el a párt szava, a népfrontmozgalom jövőt formáló programja a politikai vitafórumokon is. F. K. Űjra festik a fényeslitkei olajállomás óriás tartályait. E munka a szokásos karbantartás egy része. Az M 62—018-as Diesel mozdony „nyergében" Varga István. (Hammel József felvételei.) Villanyszerelő az igazgatói tanácsban Mióta megválasztották, még egyszer sem indult úgy el az igazgatói tanács ülésére, hogy most „megváltom a világot”. Viszont minden egyes alkalommal vitte magával a vállalati szintű megbeszélésre tapasztalatait, társai, a brigád, a munkahelyek kollektíváinak véleményét, kérését, javaslatát, hozta vissza a műhelybe, a munkahelyekre a vállalatvezetés gondjait. A termelés agyközpontja Boros István az építő és szerelő vállalat villanyszerelője. Tíz éve, a szakmunkás- képző elvégzése óta dolgozik a vállalatnál. Két kisgyerek édesapja. Szakmáját nem csak jól ismeri, de igyekszik lépést tartani haladásával is. Ezt bizonyítja, hogy olvassa a szakkönyveket. Erről tanúskodik az is, hogy irányításával a műhelyben villa- moskapcsoló-berandezéseket más vállalatok részére is gyártanak. Az igazgatói tanácsba a múlt évben választották be. — Az automatika, a kapcsolótábla a termelés agyközpontja — mondja Boros István. — Valami ilyesfélét gyártunk mi is. Én itt csak részfeladatokat oldok meg, de közös munkánk nyomán összeáll a kapcsolótábla. így vagyok én az igazgatói tanáccsal is. Oda én csak részfeladatokat viszek, de hozzák a többiek is a megoldásra váró gondokat. A kollektív gondolkodás eredményeként összeáll a „végtermék”, a közös állásfoglalás. így volt ez legutóbb a brigádok munkájának az értékelésénél és a díjak odaítélésénél, a bérfejlesztés elosztásánál és még számos más esetben. Az üzemi demokrácia formája — Az igazgatói tanács nem a felelősséget veszi le a vállalatvezető vállairól — folytatja a megkezdett gondolatot. — Az üzemi demokrácia egyik formája, amelyik akkor működik eredményesen, ha minél több dolgozó javaslatát teszi le a vállalat- vezetés asztalára. Az igazgatói tanács tagjának a feladata, hogy azokat a javaslatokat, megoldásra váró gondokat vigye a tanács elé, amelyeket a dolgozók és a vállalat közös előremenetelét segítik, megalapozzák a helyes gazdasági vezetői döntést, a korszerűtlent pedig elvetik. Nemrégiben a vállalatvezetés abban kérte a segítséget, hogy határozzák meg a legszükségesebb nehéz fizikai munkák könnyítését szolgáló gépek vásárlásának a sorrendjét. Legfontosabbnak a vakológépek beszerzését tartották. Azóta a vakoló kőművesek munkája jóval könnyebb. De a dolgoknak ez csak az egyik oldala. Az igazgatói tanács tagjainak segítségével valamennyi dolgozó beleszól munkahelyének az irányításába. Közösen értelmezik a központi határozatokat és rajtuk keresztül az üzemben, á munkahelyen töltik meg tartalommal. Érdekközösség A kritikus szó is megfontoltabb. Tudjuk, a vállalati tevékenység megítélése nem egyszerű dolog. De akármilyen nehéz is, a munkahelyi kollektívák naponta mérik saját és környezetük, meg a vezetés tevékenységét. Éppen így kap társadalmi hátteret a vállalati tervteljesítés, a vállalati munkamorál. — Nálunk a szó rossz értelmében nincs lent és fent probléma, — halljuk a beszélgetés befejezésekor Boros Istvántól. — A munkások és a vezetők között érdek- és problémaközösség alakult ki. A munkahelyi demokrácia szélesedése ez is. Általa a kollektív bölcsesség és a munkásész-, szív is alakítja a vállalat dolgozóinak boldogulását. Sigér Imre LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, hogy mi az, amin változtatni keli. Ezért kérdeztük meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást, alkalmazottat: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Bíró Miklós, a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregységének igazgatója. Pár hete vettem át a gyáregység vezetését, de hamar megértettem, miért mondják itt az emberek, hogy az optikus szakmának lelke» van. Mert amíg egy esztergált darabot könnyen lehet minősíteni, addig az optikus kézzel mér és érzékel. Nincs olyan műszerünk, amellyel le lehetne mérni a pontos beállítást. Az emberek szaktudásától, begyakorlottságától, munkájuk értésétől és sokszor a munkahelyi közérzetüktől függ, hogy milyen minőségű munkát adnak ki a kezükből. Ezért fontos, hogy értsék amit csinálnak és zavartalan legyen a munkahelyi légkör. Ha a megértetés sikerül, akkor ez a fajta takarékosság már számokkal is lemérhető lesz. Az emberi munkakapcsolatok elmélyítésénél nagy a hiányosságunk, bár a teljesítőképességgel nincs probléma. Az már sokat mond minden vezetőnek, ha azt tapasztalja, a csoportvezetők inkább a munkaasztalok mellé állnak és dolgoznak, minthogy „csináltassák” a munkát és az is köztudott nálunk, hogy a pesti szakemberek sem dolgoznak többet a mieinknél. De előnyben vannak, mert értik a szakmát és régóta benne élnek. Erre nem számítottak a központiak sem terveink kidolgozásánál. Régi termékünknél a vízóragyártásnál folyamatosan VÁLASZOL, Bíró Miklós hozzák a tervezett mennyiséget és szép a fejlődés 'a szemüveglencse gyártásánál is. Kisebb erőfeszítéssel viszont még nagyobb eredményeket lehet produkálni, ha közelebb kerülnek dolgozóink a szakmához. Ez az egyik dolog, amit lehetne jobban csinálni. A másik, sok nálunk a fiatal, a gyáregységben az átlagéletkor 24 év. Az emberek tele vannak energiával, amit csak úgy tudnak lekötni, ha valaki irányítja érdeklődésüket. Ezért vonunk be a munkánkba egy népművelőt is. Lehetőségeink vannak, amelyeket jobban ki kell használnunk. Csak így érhetjük el azt, hogy munkásaink magukénak érezzék, otthonukként kezeljék fiatal gyáregységünket. A korszerű gyár életébe hirtelen cseppentek bele — sokak első munkahelye ez — ezért nem érzik át, mennyi küzdelemmel alakultak ki a jelenlegi feltételek. Ezért nem védik és nem óvják a sajátjukat. A tulajdonosi felelősséget kell a dolgozókkal megértetnünk, hiszen ez is jelenti munkássá válásukat. Sikerélményekre mindenkinek szüksége van, ez az, ami nincs korhoz kötve. A több, de elismert munka nagy lendületet ad ennek a munkásgárdának. Ha a munkássá válást meg tudjuk „gyorsítani” és munkájukat értő szakembereket nevelni, akkor véleményem szerint pár év múlva ez a kollektíva olyan eredményekre lesz képes, amelyekre ma még gondolni sem lehet. Szovjetunióból érkező farostlemezt rak magyar Czimbalmos András és Radóczi József. (H. J.) kocsira Á z almafára akasztva bömböl a táskarádió, Kovács Kati legújabb slágerét énekli. Az idősebb almaszedők közül többen rosszalóan csóválják fejüket. „Micsoda beszéd ez, dolgozunk vagy szórakozunk.” De ők is felfigyelnek, — Bizony sárgul, itt Sza- bolcsveresmarton is. Igaz, hogy nálunk nem a füge, hanem az almafa levele, de mindegy az, itt van az ősz — szól. le az egyik almafa tetejéről a tsz gyümölcsösében Gédra Ferencné. — Még szerencse, hogy nincs hideg, napközben néha olyan meleg van, hogy sorra lekerül az emberről a pen megérett. Már hatodik éve járok almát szedni, de nem emlékszem, hogy valamikor lett volna ilyen napsütéses ősz. Igyekszünk is kihasználni, naponta egy ember leszed 6—7 mázsa almát. Az egész évi kedvező időjárás meg is látszik az almán. A Tiszagyöngye Termelőszövetkezet 70 hektáros Szürete lök mikor a rádióban népdalok csendülnek fel: „Sárgul már a fige falevele, hideg akar lenni” dalolja az énekes. vastag ruha. Bár még vagy három hétig ilyen idő volna, inkább melegünk legyen, mint fázzunk. — Az időjárásról való elmélkedés közben Gédráné lejön a fáról, s a magával hozott vedérből gondosan pakolni kezdi a ládákba a jonatánt. — Nagyon szép lett idén az alma — szólal meg Magyar Györgyné, aki a fa alatt válogatja az almát. — Jó idő volt rá, hát szégyümölcsösében, amely a folyó árterében fekszik, már-már bordóba csap át a jonatán színe. A cukortartalom is jóval magasabb a megszokottnál, igaz, ezt már a tápanyagokban igen gazdag öntéstalaj is magyarázza. Az almaszüretelők között minden bizonnyal legidősebb a már nyugdíjas Nagy Ferenc bácsi. — Éppen ma álltam a szüretelők közé. Hallottam, kell a segítség, hiszen minden nap itt lehet a rossz idő, az alma nagy része pedig még a fán van. Hogyne jöttem volna szívesen, nem félek én a munkától. Ráadásul ez azért csak köny- nyebb, mint a kaszálás, vagy a kapálás. Otthon a kertemben nekem is van néhány almafa, arról már leszedtük, így rá is érek. Csak az a baj, ritkán hoznak az embereknek vizet, pedig ilyen melegben, mint a mai is, könnyen meg szomjazunk. Még az a szerencse, hogy itt a Tisza. Igaz, ma már vannak olyan emberek, akik nem isszák a Tisza vizét, pedig itthon a kutakban is ez a víz van. Na, de menjünk, hozzunk egy kis vizet — indul Ferenc bácsi a folyó felé. az üveget gyorsan megmeríti a zöldeskék vízben, átnéz a túloldalra, majd fordul vissza. Nem Időz sokáig. Rövidek már ilyenkor a nappalok. Balogh Géza
