Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-04 / 233. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 4. Szovjet—portugál dokumentumokat írtak alá Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Francisco de Costa Gomes tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke pénteken a Kremlben közös szovjet—portugál dokumentumokat írt alá. Aláírták a szovjet—portugál nyilatkozatot, a kulturális és tudományos együttműködésre vonatkozó egyezményt, valamint a hosszú távú gazdasági-tudományos és műszaki együttműködésre vonatkozó megállapodást. A dokumentumok aláírásánál jelen volt Alekszej Koszi- gin, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnöke, Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint a portugál elnök kíséretében lévő hivatalos személyiségek is. A nap folyamán Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Kremlben fogadta Costa Gomes portugál köztársasági elnököt. A megbeszélésen részt vett Gromiko külügyminiszter is. A portugál államfő és kísérete pénteken az esti órákban elutazott Moszkvából. LÁNGOK Elbeszélés egy falu tragédiájáról és boldog jelenéről A második világháborúban a lángok martaléka lett Brusz- turi kárpátontúli falu, a mai Lopuhovo is, mely a tyacsevói kerületben van. E község és lakosai egykori tragédiájáról és boldog jelenéről szól elbeszélésünk. Ezerkilencszáznegyvennégy ősze. Kárpátontúl csücskében, a hegyek között lapuló Bruszturiban hemzsegnek a fasiszták. Le akarnak számolni végleg a faluval: elhatározták, hogy felgyújtják. Az emberek ezt még nem is sejtik. A fasiszták pedig már mindent előkészítettek: a benzines kannákat, fáklyákat. S a gyújtogatok készek elvégezni ezt az aljas munkát. Miért ez a gonoszság? Miért ez a kegyetlenség? Azért, mert a bruszturiak még 1924-ben, a vízgyűjtő építésekor sztrájkot szerveztek, a kommunistákra hallgattak. Azért, mert 1931-ben sztrájkoltak a favágók, de legfőképp azért, mert nem engedelmeskedtek a fasiszta leigázóknak, mert várták a felszabadulást, a megmentőket keletről. Közeledett a tragédia órája. Házról házra járt a hír: — El akarják pusztítani a falut! Az emberek a környező erdőkbe menekültek. Az asszonyok és a kisgyerekek a közeli falvakban kerestek menedéket. A fasiszták benzines kannákkal jártak háztól házig. Fáklyás gyújtogatok követték őket. S lángra lobbant az első parasztház. Majd a második, a harmadik... Ég a falu. A lángcsóvák Uszty-Csornáig, Krasznajáig, Dubovéig is ellátszanak... A környező falvak lakosai riadalommal nézték a tűzvészt. Együttéreztek szomszédaikkal. De nem siethettek segítségükre. A fasiszták senkit sem engedtek be a faluba. Pjíija Frigyes beszéde az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) Púja Frigyes a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a leszerelés területén is tapasztalható bizonyos előrehaladás az elmúlt évben. — Továbbra is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk — mondotta — a hadászati fegyverkezés korlátozását célzó szovjet—amerikai tárgyalásoknak. E megbeszélések eredményei nemcsak a két világhatalom érdekeit szolgálják, hanem az összes országét. Éppen ezért várakozással tekintünk az esetleges újabb megállapodás elé. —Nagy figyelemmel kísérjük — folytatta — a közép-európai haderők csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokat. A Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai olyan megállapodás létrehozását célozzák, amely szavatolja az összes érdekelt állam biztonságát, és kizárja annak lehetőségét, hogy valamelyik fél egyoldalú katonai előnyökre tehessen szert. Ideje, hogy a NATO- országok is hasonló meggondolásokból induljanak ki, s tekintetbe vegyék az egyenlő biztonság elvét. Púja Frigyes a magyar kormány lelkes, meleg támogatásáról biztosította a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltására vonatkozó, a jelenlegi ülésszakon benyújtott szovjet javaslatot, valamint a szovjet kormány másik nagyfontosságú javaslatát, amely a tömegpusztításra alkalmas új fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztésének és gyártásának megtiltásáról szól. Magyarország — hangoztatta — különösen nagy jelentőséget tulajdonít a leszerelési világértekezlet mielőbbi összehívásának. Külügyminiszterünk síkra szállt a Ciprusi Köztársaság teljes függetlensége, szuverenitása és területi egysége mellett, kifejezve a magyar kormánynak azt az óhaját, hogy a két ciprusi népközösség vezetőinek tárgyalásai — az ENSZ főtitkárának közvetítésével — mielőbb eredményre vezessenek. A Köziel-Keletről szólva elmondotta: — Kormányom véleménye továbbra is az, hogy a helyzet átfogó rendezésére van szükség. A legújabb egyiptomi—izraeli csapatszétválaSz- tási egyezménnyel kapcsolatban nem osztjuk létrehozóik derűlátását. Aggodalom tölt el bennünket, mert a megállapodás nem old meg egyetlen kulcsfontosságú problémát sem, nem irányozza elő az 1967-ben megszállt arab területek teljes kiürítését, a Palesztinái arab nép nemzeti jogainak elismerését, valamennyi közel-keleti ország biztonságának szavatolását. Megítélésünk szerint a közel- keleti konfliktus rendezésének lekalkalmasabb fóruma továbbra is a genfi békekonferencia lenne, az összes érdekelt fél részvételével. A magyar külügyminiszter ezután szólt arról, hogy hazánk kezdettől támogatta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az ország békés egyesítésére irányuló nemes törekvéseit és követeli az idegen csapatok Dél-Koreából való kivonását. Magyarország egyik társszerzője a kérdésről az ENSZ-ben benyújtott javaslatnak, s reméli, hogy azt a tagállamok nagy többsége támogatni fogja. Púja Frigyes megállapította, hogy az enyhülés térhódításával párhuzamosan javulnak az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának feltételei. Méltatta a fejlődő országok gazdasági fel- emelkedésének jelentőségét, fontos állomásként jelölve meg a közgyűlés hetedik rendkívüli ülésszakát, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozott. „Az elfogadott határozattal — mondotta — jelentős lépést tettünk előre a megoldáshoz vezető utak és módszerek kijelölésében.” A külügyminiszter emlékeztet arra, hogy bizonyos mo-r nopolkapitalista körök igyekeznek fékezni a gyarmati rendszer felszámolásának folyamatát. Angolában a neo- kolonialista érdekektől vezérelt hatalmak beavatkozása ellentéteket szít a felszabadító mozgalmak között. Hangoztatta, hogy kormányunk véleménye szerint az ENSZ alapokmánya most is alkalmas a világszervezet céljainak és elveinek érvényre- juttatására, ezért annak felülvizsgálására nincs szükség A lényeg, hogy a tagállamok olyan politikát folytassanak, amely összhangban van az alapokmány minden ENSZ- tag által elfogadott elveivel. — A magyar küldöttség a közgyűlés jelenlegi ülésszakán is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy tanácskozásunk sikeres és eredményes munkát végezzen — mondotta befejezésül Púja- Frigyes külügyminiszter. Dr. Bíró lózsef Bagdadba utazott Pénteken dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter vezetésével magyar delegáció utazott Bagdadba az iraki gazdasági miniszter meghívására. A delegáció meglátogatja a bagdadi nemzetközi váAz MSZMP Szolnok megyei Bizottsága ülést tartott. A pártbizottság időszerű kérdéseiről tárgyalt. Az ülésen dr. Gergely Istvánt, a megyei pártbizottság első titkárát — más fontos vezető beosztássárt, amelyen ezúttal 19 magyar külkereskedelmi vállalat állítja ki exporttermékeinket. A bagdadi vásáron ez az eddigi legszélesebb körű ma- gyár árubemutató. ba történt kinevezése miatt — érdemeinek elismerése mellett felmentette tisztségéből. Az ülésen részt vett és felszólalt Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. A Minisztertanács Dégen Imre államtitkárt, az Országos Vízügyi Hivatal elnöki tisztsége alól felmentette és egyidejűleg dr. Gergely 1st vánt az Országos Vízügyi Hi vatal elnökévé kinevezte. Ülést tartott az Elnöki Tanács , A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács hozzájárult, hogy a gyógypedagógiai tanárképző főiskola felvegye Bárczi Gusztávnak, a magyar gyógypedagógia kiemelkedő személyiségének a nevét, és a jövőben „Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola” néven folytassa működését. Az Elnöki Tanács — nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerésével — felmentette tisztségéből Dégen Imrét és dr. Gergely Istvánt az Országos Vízügyi Hivatal elnökét államtitkárrá kinevezte. Az Elnöki Tanács miután Simon István halálával a képviselői hely megüresedett. 1975. november 23-ra a Veszprém megyei 13-as számú országgyűlési választókerületben időközi országgyűlési képviselői választást tűzött ki. Az Elnöki Tanács végül bírákat mentett fel és választott meg. (MTI) Mátészalka és környékének fejlesztéséért Pénteken délelőtt az MSZMP mátészalkai székházában tartotta alakuló ülését a Magyar Közgazdasági Társaság városi-járási csoportja. Az ülésen részt vett dr. Cser- nők Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, dr. Forgács András, a városi pártbizottság első titkára, Danes József, a járási párt- bizottság első titkára, Farkas Ferenc, a társaság megyei szervezetének titkára. Az alakuló ülésen dr. Cser- nok Attila előadást tartott iparpolitikánk aktuális kérdéseiről, majd elfogadták a helyi csoport munkaprogramját, megválasztották tisztségviselőit. A következő év nyaráig vázolt program szerint a csoport feladata a közgazdasági munka eszközeivel támogatni Mátészalkának és környékének fejlesztését. így többek között feldolgozzák a városnak és vonzáskörzetének munkaerőhelyzetét, a közlekedés fejlesztését, a kereskedelmi hálózat és a mezőgazdaság középtávú fejlesztését. A csoport munkáját intéző bizottság irányítja, amelynek elnöke Ádám Miklós, a járási hivatal munkatársa, titkára Banda István, az MNB fiókjának munkatársa. Az ipari bizottságban Andorkó Zoltánt, a kereskedelmi bizottságban Meggyest Lászlót, a mezőgazdasági bizottságban dr. Takács Lajost választották vezetőül. — Itt vannak az oroszok, itt vannak a mieink! — kiáltozták az emberek. A hegyekből visszatértek mindazok, akik bujkáltak a fasiszták elől. Átölelték a vöröskatonákat, a felszabadítókat. És zokogtak. Az átélt borzalmaktól, a tegnapi tragédiától. Sírtak az örömtől: eljött a felszabadulás órája! A katonák mélyen lehajtották fejüket, kezük görcsösen markolta a fegyvereket, összeszorult a szívük. A falu lakosai, elsősorban a fiatalok, azon az őszi napon esküvel fogadták, hogy megbosszulják felszabadítójuk halálát, és szülőfalujuk felégetését. Elindultak az ifjak a frontra. Fabricij Iván is ment. Talán várnia kellett volna néhány hetet. Hogyan telelnek át a szabad ég alatt szülei és Anna. a feleségé? Legalább egy kunyhót kellett volna tákolni nekik. Mégsem akart várni. De útközben így szóltak hozzá: — Vigyázz magadra, öcskös. Kétszer is megsebesült Joszif. Am amint felgyógyult, ismét harcba indult. Amikor hazatért, szomorú hír fogadta: lengyel földön örök álmát alussza fivére. Dmitrij. Várták a legidősebbet, Ju- rijt. Jött a hír: nyomtalanul eltűnt. Pedig hogy várták: szüli, felesége, három gyermeke és ő, Joszif a legkisebb fiú, meg az összes falubeliek. * Nemrég összegyűltek a lopuhovói önkéntesek a községi könyvtár olvasótermében. Visszaemlékeztek a frontszolgálatra. Mennyi érdekes epizódot elevenítettek fel ezen az estén! Emlékeztek azokra, akik nem tértek vissza a háborúból. Az önkéntesek ma is csatasorban haladnak — az élvonalban. Kosztyak Juris vasutas, Fabricij Dmitrij az asztalosműhely munkása. A harci kitüntetések mellett Dmitrij mellén ott ragyog a jubileumi Lenin-érem. Kosztyak Anton a fakitermelők brigádvezetője. Három falubeli. Három dalia. Teljesen különböző egyéniségek: az egyik nagy könyvbarát, a másik a zenét, a harmadik a képzőművészetet kedveli. Van azonban egy közös vonás, amely egyesíti őket — a munkaszeretet, a kitartás és a bátorság. Fabricij Ivánnak hat kormánykitüntetése van, köztük a Honvédő Háború rendjel második fokozata. Amikor leszerelt a hadseregből, azonnal munkába állt a fakitermelőknél. Azokban az időkben nem lehetett ölbe tett kézzel ülni. Iván járta a falvakat, mozgósította az embereket; ne hagyják a fát az erdőben pusztulni. Szüntelenül folyt a munka. Éjjelnappal szállították a rönköket szekereken, gépkocsikon a kisvasú thoz. Ekkor kapta meg a harci kitüntetések mellé Fabricij Iván a legmagasabb és legbecsesebb kormánykitüntetést — a Le- nin-rendjelt. Teltek az évek. Kiújultak, sajogtak a háborús sebek. Kínozta az a 16 szilánk, melyet a háború óta hordozott testében. Átadta helyét tanítványának. Itt kezdődik elbeszélésünk a második lopuhovi daliáról — Csusza Ivánról. Életútja kanyargós és fordulatokban gazdag, akárcsak kortársaié, falubelijeié. A fasiszta rabság sötét éveiben apját koncentrációs táborba szállították. A hat gyermek az anya gondjaira maradt. Iván volt a legidősebb. Minden teher az ő vállára nehezedett. A háború után visszatért az édesapja. Ezt mondta: — Köszönöm fiam gondoskodásodat a családról, nehéz munkádat, most már pihenhetsz. De nem pihent. Apjával együtt az erdőbe ment. A brigád, melynek élére állt, a legjobbak közé tartozott. Csusza Iván a Szocialista munka hőse lett, megkapta a Lenin-rendjelt és több más kormánykitüntetést. Dolgozott és a huszti erdő- ipari technikumban tanult. Majd az egész világot elkáprfiz- tatta mesteri tudásával, a fakitermelők nemzetközi versenyén, a montreali EXPO—67 világkiállításon. Akkor az egész világ tudomást szerzett szülőfaluja, Lopuhovo egykori tragédiájáról és mostani boldogságáról, a verhovinaiak boldog sorsáról. Ma Csusza Iván Vasziljevics a turbati erdőgazdaság főnöke. A munkafront harcosainak sorában halad Bursza Dmitrij. Első pillantásra csöndes, túlságosan szerény. Igen szűkszavúan beszél magáról: fakitermelő volt, majd traktorra ült, s ma erdész. Megszerezte a középfokú végzettséget. A nyolcadik ötéves tervidőszak éveiben a tervezett 11 ezer köbméter helyett 18 ezer köbméter faanyagot szállított. Ez igazi munkahőstett volt. Kiérdemelte vele a legmagasabb kormánykitüntetést — a Lenin-rendjelt. Három életút, három boldog ember. Risko Mikola ■ 7; .; i$í' fiaiét '‘-t-'. • • / ' •• •' ■ v ••• B Szolnok megyei pártbizottság ülése Dr. Gergely István kinevezése
