Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
1975. október 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A brigád iskolája GONDOS ELŐKÉSZÍTÉS, BRIGÁD- VIZSGÁLAT és 217 kérdőíves felmérésre adott 35 válasz után másfél óráig tartott annak a napirendnek a fárgyalása, amely a szocialista brigádok tevékenységét elemezte a párt közművelődési határozatának végrehajtásában a nagykállói járási-párt- vb ülésén. Két évvel ezelőtt már tárgyalta a járási párt-vb e kérdést. Most azt határozták el, hogy a járási hivatal illetékes osztályával együtt közös feladattervet készítenek, s 1976 januárjáig összehívják tanácskozásra a járás üzemeiből a szocialista brigádvezetőket. Ennek az eszmecserének lesz témája a feladatterv — az ott elhangzóit javaslatok, és észrevételek alapján — elfogadása, a közművelődési párthatározat végrehajtásából eredő feladatok meghatározása. A reprezentatív felmérésben több fontos tényező mellett olyan kérdések szerepeltek, mint az; hogyan mérik, értékelik a szocialista brigádok teljesítményét? Kik, hogyan kerülnek a brigádban felvélelre? Hogyan segítik egymás munkáját? Milyen a szakmai, politikai képzettségük, életmódjuk, keresetük, anyagi-erkölcsi megbecsülésük?-Van-e közéleti tevékenységük? Milyen -a kapcsolatuk a művelődési intézményekkel, megkapják-e tőlük, amit várnak? KÉT ÉVVEL EZELŐTT a járás üzemeiben 139 szocialista brigád volt, most 152 van. Ezekben több mint másfél ezer ember él, dolgozik a hármas jelszó szellemében. Mi az, amit a válaszokból ki kell olvasni? Egyik: a megkérdezett szocialista brigádtagok többsége szükségét érzi az általános műveltség növelésének, a szakmai felkészültség fokozásának, s a kulturált körülmények közötti életmódnak. Gond, — s ezt nehéz megoldani! — hogy a szocialista’ brigádtagok több éven át együtt legyenek, együtt dolgozzanak. így az induláskor vállalt feladatokat sokszor más összetételű brigád teUésíÜj'.ríiiht..amelyik a'felajánlást tette. Ezért a minősítési fokozatok (bronz, ezüst, arany) plakettek, amelyek 4—6, s 8 évi helytállás után ítélhetők oda, emiatt elmaradnak. KIEMELKEDŐ SZEREPÜK VOLT a szocialista brigádoknak a XI. pártkongresz- szus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójára kezdeményezett munkaversenyben. Ebben 42 millió forint termelési értéket állítottak elő. Talán még több is lehetett volna, ha a feladatok, vállalások a község, az üzem terveire épülnek. A járási párt-vb erre most fokozottan hívta fel az illetékes párt-, állami, gazdasági szervezetek vezetőinek a figyelmét. Nyomatékosan szóltak- arról is, ne „tűzoltó munkára” használják a szocialista brigádokat, amikor a terv veszélybe kerül, túlórázni kell, „megmenteni” a vállalat becsületét. így a brigád a rang-, ját veszítheti el, s veszélyeztetik azt — a vezetők,is. Fontos is, hogy ne csupán és elsősorban alkalmi rendezvényeken való szereplésük után értékeljék a szocialista brigádot. Kísérjék figyelemmel egész évben a termelő, nevelő, a közösséget formáló-alakító munkájukat. Ez legyen az értékmérő. Hiba, hogy nem értékelik rendszeresen a gazdasági vezetők a szocialista brigádok munkáját. Ugyanakkor a pártszervezetek egy része is megfeledkezik erről. Van egy olyan szemlélet: kötelessége a gazdasági, a párt- és a szakszervezeti szerveknek, s ugyanakkor egyik a másikra vár. Hátrányát természetesen a szocialista brigádok látják és érzik. Különösen vonatkozik ez a közművelődési teendőkre. Ott, ahol céltudatos tevékenység folyik, a párt-, s a gazdasági vezetők segítik e brigádokban dolgozó emberek művelődését, az eredmények sem maradnak el... Például a Bal- kányi Állami Gazdaságban és a MEZO- GÉP-nél egy-egy szocialista brigád önálló általános iskolai osztályt szervezett. Teljes létszámú brigádok tanulnak. Bár javult a művelődési intézményekkel való kapcsolatuk is, a lehetőségeket koránt sem használják ki. Akad már olyan brigád, amely egy-egy művelődési intézmény szerződést köt a brigád patronálására, sajnos, ez meg nagyon ritka. TÜKRÖZŐDÖTT EZEKBŐL A KÉRDŐÍVEKBŐL az is, hogy sok a javítani való a helyi információ terén. Nem kapnak időtlen és megfelelő tájékoztatást a szocialista brigádok év közben az üzem, a vállalat munkájáról, gondjairól, s nem kérdezik meg tőlük: miben kérnek segítséget? Igényelnék a munkások, hogy a mind fej- letebb technika elsajátításához megfelelő képzettséget is szerezzenek. Csak így dolgozhat termelékenyen a gép, növelhető a gazdálkodás hatékonysága. Sajnos erről kevésbé gondoskodnak. Történt haladás az általános iskolai képzésben, de a szakmaiban legalább olyan fontos lenne, ha nem sürgetőbb! Szerveznek néhol szakmai képesítést nyújtó tanfolyamokat. Csakhogy céltudatosabban, koncentráltabban kellene végezni ezt a munkát. A megkérdezett szocialista brigádtagok a formálisan teljesíthető programok helyett olyanok szervezését kérik, amelyek felkeltik érdeklődésüket, közel állnak hozzájuk, munkájukhoz, életükhöz, segítik látókörük bővülését, politikai, szakmai, általános műveltségüket. S ezeket a művelődési intézményeknek a programok elkészítésekor jobban figyelembe kellene venniük! FIGYELEMRE ÉRDEMES, hogy a válaszokban nem szóltak baráti kapcsolataikról, az egymás közötti viszonyról. S ez már a brigádok vezetésének a pedagógiai, nevelési gondját tükrözi. Sajnos a szocialista brigádvezetők alig kaptak, s kapnak megfelelő módszereket ahhoz, hogyan is kell egy kollektívát kialakítani, az emberekkel úgy foglalkozni, hogy a maximális alkotó energiát nyújtsa a közösség javára. Olyan égető, izgalmas kérdések ezek, amelyekre a készülő feladattervben feltétlenül gondolni kell. F. K. Lakás, Drágák a házgyári lakások. Hovatovább a félmillióhoz közelít egy-egy lakás ára. Ki tudja ezt megfizetni? Nos, a tanácsnak meg kell fizetni, ha azt akarja, hogy épüljenek a lakások, hogy Nyíregyházán legalábbis ne nőjjön a jogos lakásigénylők száma. Márpedig a következő ötéves időszakban legalább annyi lakásra van szükség a városban, mint amennyi 1970 és 1975. között épült. Ennyi lakást pedig a hagyományos módszerekkel nem lehet megépíteni. de milyen áron? A következő tervidőszakra — éppen azért, hogy lehetőleg a legtöbb lakás épüljön meg — országosan műszakigazdasági normákat dolgoztak ki. Ez olyan irányelv, amely lakásépítési fajtánként meghatározza azt a legmagasabb összeget, amennyibe egy házon belül a lakások kerülhetnek. A hagyományos, téglából épített házaknál, az öntött technológiánál, vagyis az alagútzsalus lakásoknál nincs is baj, a jelenlegi árak a normán belül vannak, viszont a debreceni házgyár termékei közül Nyíregyházán egy olyan lakás sincs, amelyik építési költsége ne haladná meg az előírt értéket. Típusonként változóan 40—60 ezer forinttal drágábbak a lakások. Ellentmondások Mi a megoldás, ha ugyanakkor 1975. január 1-től a tervező nem tervezhet, a kivitelező nem építhet, a beruházó nem rendelhet meg olyan házat, ahol túllépik a műszaki-gazdasági ípormát. Egyszerű lenne azt mondani, hogy akkor hagyjuk abba a házgyári építkezést, helyette jobban használjuk ki az alagútzsalus berendezéseket, s épüljön S9k ház téglából. Azonban ennek a megvalósítása több akadályba ütközik. Az első és legfontosabb, hogy se elég munkás nem lenne a hagyományos építkezéshez, se elég anyagot nem tudnának beszerezni. Ráadásul a már most megkezdett, vagy előkészített építkezéseknél — mint Jósavárosnál is — le kellene állni, mert az áttervezés is időt vesz igénybe. A házgyár árai A jelenlegi lakásépítési ütem mellett a megyeszékhelyen évente mintegy ezer lakás építésére van szükség. Az OTP-vel, a lakásépítő szövetkezettel megvalósuló építkezésekkel együtt is legfeljebb a lakások fele az, amit hagyóNyugdíjban S zép, kertes ház Kisvárdán, a Fürst Sándor utcában, A csengetésre mosolygó, ősz hajú néni jelenik meg az ajtóban. Bodnár Gyuláné nyugdíjas pedagógus kedvesen fogad. — Kicsit szorongva gondolok a holnapi napra. Egész életemben a csengőszó jelentette a kezdést, az újat. Most hiába szól, már nem engem hív a gyerekekhez. A városban az idősebbek is Margit néninek ismerik. Nemcsak a mostani hat—nyolc éveseket, hanem még a szüleiket is ő tanította. 35 év nevelői munka áll mögötte és ebből 29 évet tanított Kisvárdán. Pedagógus családból származik, három gyerek közül kettő is ezt a hivatást választotta. Férje a második világháborúból rokkantként jött haza, különben ő is pedagógus. A negyvenegy éves szolgálat alatt hosszú ideig volt igazgató tanító. Margit néni nehéz időkben szerezte diplomáját, 1939-beh a kisvárdai tanítóképzőben végzett. Amikor kitört a második világháború, akkor kezdett tanítani. Először otthon, Kisvárdán, majd Nagyvárad, Székelytamásfalva, Fényeslitke volt a következő tanévek színhelye. 1946-tól, idén júniusig tanított megszakítás nélkül Kisvárdán. — Küzdelmes, nehéz évek voltak — meséli Margit néni. — Különösen a felszabadulás után végeztem sok, „nem pedagógusmunkát” is. Az államosító bizottság tagjaként gyakran kellett a falvakba mennünk. A felekezeti iskolák államosításában — ahol a férjem is tanított — az egyháztanácstól és az iskolaszéktől sok támadás ért bennünket. Az emberek közt felvilágosító, agi- tációs munkát végeztünk férjemmel. Mint párttag a tsz-szer- vezésnél, a népnevelő és népművelő munkában is az elsők közt volt. Amikor másfajta tevékenységet igényelt a fejlődés, ott is helyt állt. Népi ülnöknek választották meg a járás- bíróságnál, hat évig a közügyek gyakorlásában vett részt. Csaknem harminc éve tagja a pedagógusok szakszervezetének. Elismerő oklevelei, kitüntetései mesélhetnének a munkájáról. Idén júniusban az „Oktatásügy kiváló dolgozója” lett. — Sokat beszélhetnék, hiszen 35 év tanítás alatt annyi minden történt velem. Például a felszabadulás után az iskolának szinte semmije sem volt. A szemléltetőeszközökhöz mi szereztük be az anyagot és mi is készítettük el azokat. Kevesen voltunk, magas óraszámban kellett tanítani. De a sok küzdelem megérte, a létbizonytalanság, az állandó rettegés után végre nyugodtan dolgozhattunk. Igaz, gyakran fáztunk télen, vagy nem reggeliztünk, de jöttek a gyerekek és tanultunk. Ha egy-egy hidegtől piros arcon felcsillant a szem magyarázat után, az mindenért kárpótolt. N emcsak ezek a gyerekek, hanem a későbbiek is gyakran megkeresik Margit nénit. A zsebpénzükből csokit, virágot hoznak neki. Most júniusban a pedagógusnapon a tanítványai kérték, hogy ne menjen még nyugdíjba. — Annyira megható a ragaszkodásuk — mondja könnyes szemmel az idős tanítónő. — Ilyenkor látom, hogy nem dolgoztam hiába. Akikért éltem, megértettek, és a fáradságomért sokszorosan kárpótoltak. Tóth Kornélia mányos, vagy alagútzsalus módszerrel fel lehet építeni. Tehát a debreceni házgyári elemekre mindenképpen szükség van. A házgyár árait ugyanaz az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium hagyja jóvá, amelyik a műszaki-gazdasági normákat állapította meg. Azonban a normáknál átlagos költségeket vettek alapul, míg a debreceni házgyárnál a tömeganyagok és az egyéb anyagok nagyobb szállítási távolsága miatt az árak már eleve magasabbak. Jelenleg a hat típus közül mindössze három az, amelynek az árai a normán belül vannak, azonban ezeket — az úgynevezett kövér házakat — Nyíregyházán nem építik. Ám nem is építhetik, mert ismét leszámítva az áttervezés, a városrendezési terv megváltoztatásának szükségességét a kövér házakból csak mintegy 30 százalékos kapacitást tud adni a házgyár, a többi olyan típus, ami ma is épül Jósa városban. Három év múlva már van megoldás. Ugyanis a debreceni házgyár addigra új elemek gyártására tér át. A programtervek az idén elkészülnek, immár figyelembe véve a „bűvös” műszaki-gazdasági normát, hogy csak olyan típusokat gyártsanak 1378-tól, amelyeknek az építési költsége nem haladja meg az előírtat. A tervezésnél elsősorban — mivel ez a meghatározó — abból kell kiindulni, hogy mennyi pénz áll rendelkezésére a tanácsnak az úgynevezett célcsoportos építkezésre, vagyis az állami és a szövetkezeti lakások építésére. Azonban még az átlagszemlélettel sem élhetnek, mert hiába építenének fel egy lakást hagyományos módszerekkel olcsóbban, mert a házgyári épületnél akkor sem léphetik túl a normát, mivel az minden építési módra és minden házra külön-külön vonatkozik. Külön elbírálás? Mit lehet még tenni? A házgyári lakásoknál a költségek azzal is csökkenthetők, ha kisebb felszereltségű lakásokat adnak át. Tehát a konyhafelszerelés, a beépített szekrény, a szőnyegpadló maradhat el, olcsóbb tapéta kerülhet a falakra. Azonban ez összegében még mindig nem éri el azt az értéket, hogy a műszaki-gazdasági normán belül legyen égy-egy ház. Bár az ötödik ötéves tervre való átmenet biztosítása érdekében a már megtervezett épületeknél nem kell figyelembe venni a normát — nem is lehet, hiszen az 1976-ban átadásra kerülő lakásoknak az építéséhez már most elő kellett készülni — azonban, ha a kívánt lakásmennyiséghez csak a normában megadott pénzt adják, már eleve biztos, hogy kevqgebb lakás épül fel a tervezettnél, mint ahogy a negyedik ötéves terv idején is a célcsoportos lakásépítés szenvedett csorbát a magas területelőkészítás és árak miatt. Megyén belül ezt a gondot nem lehet megoldani. A jelenlegi viszonyok mellett Nyíregyházának külön elbírálást kell kérni, mert a legnagyobb jóindulat mellett sem tudják a következő két évben az előírásokat tartani, csak úgy, ha a lakásépítés üteme csökken. Lányi Botond Közös összefogás Nyírtelekért Jelentős esemény színhelye volt az elmúlt hét végén Nyírteleken a közös ü^szefogással épített ifjúsági ház — írja Kovács János HNF-elnök. A pártbizottság és a tanács-vb kezdeményezésére a községben gazdálkodó szervek és intézmények tanácskozásra gyűltek össze. Beszámoltak a nagyközségben a IV. ötéves tervben elért eddigi eredményekről, valamint megbeszélték a következő ötéves terv fejlesztési feladatait. Elhatározták, hogy hozzájárulnak a nagyközség mintegy 23 millió forintos fejlesztési feladataihoz. A Nyíregyházi ÁFÉSZ ígéreten tett arra, hogy javítja kereskedelmi hálózatát, segíti a kulturális létesítmények — lemezjátszó, könyvtár — működését. A gabonafelvásárló egyik raktárhelyiségét ajánlotta fel kulturális célra (tornaterem, úttörő-foglalkozás stb.) A perlit- üzem is kilátásba helyezte a további támogatást. A honvédség a gyermekjóléti intézmények fenntartásához járul hozzá körülbelül félmillió forinttal évenként. A társadalmi munkaszervezésben a Hazafias Népfront tett ígéretet a következő öt esztendőre is.