Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 1. Ülésezik az ENSZ-társaságok Világszövetsége Október elsejétől hato- dikáig Moszkvában tartják meg az ENSZ-társaságok Világszövetségének 25. plenáris közgyűlését. Perera, a szövetség főtitkára az APN tudósítójának adott nyilatkozatában a többi között elmondotta, hogy a közgyűlésre olyan időben kerül sor, amikor világszerte a nemzetközi feszültség enyhülése tapasztalható és amikor az ENSZ fennállásának harmincadik évfordulójáról emlékeznek meg. A szövetség munkájának formái és módszerei különbözőek. Kereteiben működik például 27 nemzetközi pedagógus szeminárium. A szövetség felszólalhat és okmányokat terjeszthet be az ENSZ- nél korunk fontos problémáiról. Genfi és New York-i állandó képviselete révén a különféle kormányok tudomására hozhatja az ENSZ-társaságok véleményét bizonyos kérdésekben. A helsinki fórum záróokmányáról szólván a főtitkár kijelentette: elismerésem a sökéves f áradozr ' rt a szövőjét vezetőknek, „soknak az országoknak, ahol megszületett a konferencia eszméje. A főtitkár azonban hangsúlyozta, hogy az okmány csupán papíros marad, ha a benne rögzített elveket nem valósítják meg. A moszkvai fórum részvevőinek tehát konkrétan meg kell vitatniok, hogyan mozgósítsák a közvéleményt a helsinki okmány tételeinek valóra váltására. — Európa értékes tapasztalatokat adhat más kontinenseknek is— mondotta Perera. — Én, mint Sri Lanka (Ceylon) képviselője, úgy vélem, hogy az indokínai háború befejezése megteremtette a feltételeket az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozásához. Az ázsiai országok — eltérően Afrikától és Latin- Amerikától, ahol az amerikai államok szervezetéhez és az afrikai egységszervezethez hasonló szervezetek működnek — elkülönültek egymástól. Az ázsiai biztonsági rendszer tehát mindannyiunk érdekeit szolgálná. Az ENSZ-társaságok Világ- szövetsége plenáris közgyűlésének napirendjén időszerű kérdések állnak, amelyek azzal függnek ?c«ze, miként szilárdítsák a nemzetközi enyhülést és a békét. A részvevők megvizsgálják a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődésének problémáit, a nemzetközi konfliktusok megoldásának új stratégiáját, továbbá a nemzetközi megértés szellemében a művelődés kérdéseit. Lázár György távirata Csou En-lajnak Csou En-laj elvtársnak, tanácsa elnökének a Kínai Népköztársaság állam- Peking. A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén, megalakulásának 26. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai népeink érdekeinek megfelelően a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában fejlődjenek. Budapest, 1975. október 1. LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. — Magdeburgi mozaik ______ '______ Barátaink életéből IFJÚ KÖZLEKEDÉSRENDÉSZEK A magdeburgi területen jelenleg 258 „ifjú közlekedés- rendész” őrs segíti a megnövekedett közúti forgalom irányítását. Több mint 2400 iskolás kapcsolódik ebbe a munkába. A 686 különleges járőr a város utcáit járja, és segítenek mindazoknak, akiknek nehézséget okoz az úttest egyik oldaláról a másikra az átjutás. Az „Arany egyes” elnevezésű szünidei akció igen sokat segített abban, hogy a fiatalok jól megismerjék a közlekedés rendjét. Ebbe az akcióba több mint 70 ezer iskolás kapcsolódott be. VAROSTÖRTÉNET Magdeburg város történetét — marxista—leninista történelemszemlélettől vezetve — történészek közreműködésével készítették el, és hamarosan a könyvesboltokban is megjelenik. Ez az első olyan mű, mely az NDK egy nagyvárosának teljes múltját ilyen módszerrel dolgozza és tárja fel. Tizenhét kiválóan képzett történész végezte el a kutatómunkát, mind magdeburgiak. Különösen érdekesek és nagy jelentőségűek azok a fejezetek, amelyek az 1945 utáni időket mutatják be, azt a kort, amely az Elba-parti város gazdasági fellendülésének nagy időszaka. EGYÜTT JOBBAN MEGY Az úgynevezett területi köz- pontosítás keretében, amely az egyes üzemek jobb együttműködésén alapul, és az anyagi erők ésszerűbb kihasználását célozza, 1973 második felétől 1975-ig több mint 250 millió márkát ruháztak be együttesen az üzemek, gyárak. Üzemi konyhák, étkezdék és más közösen kihasználható létesítmények épültek ez idő alatt. A mozgalom keretében a közös tevékenység eredményeként 827 lakás is épült. Ezenkívül sikerrel járt a gyermekintézmények fejlesztése is, 770 új bölcsődés és 1140 óvodás elhelyezésére nyílt lehetőség. A gyermekintézményeket a vállalatok és az állam közösen tartják fenn. KÖNYVTÁR KERÉKEN Magdeburg utcáit rendszeresen járják a mozgó könyvtárak, amelyek egy év alatt több mint 26 ezer kötetet kölcsönöztek. A könyvet házhoz jelszóval mozgó kocsikat a városi és kerületi könyvtárosok működtetik, és a cél áz, hogy elsősorban az új lakótelepeket lássák el. A kocsik mind szép-, mind szakirodaimát szállítanak. A mozgókönyvtárban 4500 kötet talál65. — Csak azért jöttem ide, hogy közöljem: ajánlatukat fontolóra vették parancsnokaim. Holnap kettőkor, tehát huszonnégy óra múlva választ adnak. Pénzt, kocsit, határnyitást nem lehet percek alatt eldönteni. Mindazonáltal újólag felszólítom önöket, a Népköztársaság nevében. Engedjék szabadon Lőrincz Istvánná leshegyi lakost. — Mit gondol, kibírjuk még holnapig? Nincs vizünk, élelmünk sincs. Nem tudunk ható a polcokon, ezekből 250-et hetenként újakra cserélnek az anyakönyvtárból. Az autókból rendszeresen kölcsönzők száma meghaladja a kétezret. ŰJ KÄLIÜZEM AZ NDK-BAN A Német Demokratikus Köztársaság káliüzemeinek ebben az évben 3,18 millió tonna nyerskálit kell szállíta- niok. A megkívánt növekedés 95 százalékát — ez 300 ezer tonna — a Magdeburgtói északra fekvő Zeitlitzből nyerik, amely az NDK legújabb és egyben legmodernebb ilyen üzeme. holnapig várni. Nekünk ma kell a kocsi, a pénz. — Uraim, sajnálom, nekem csak ezeknek közlésére van felhatalmazásom. Az önök ellátása nem az én gondom. Aki hosszú kalandra ipdul, az rakja meg a tarisznyáját. Nem álmosak? Aludtak valamit? Holnap kettőkor itt vagyok. Apropó, figyelmeztetnem kell önöket, ne szökjenek meg az éjjel, a környéket lezártuk. — Ön nem tartja be a szavát, őrnagy ! — kiált az egyik fickó az ablakon át. — Ma délután kettőre ígért választ. — Hoztam is. A felsőbb szerveink fontolóra veszik, és holnap kettőkor tiszteletemet teszem. — Agyonlőjük ezt az asz- szonyt! — Akkor én felhatalmazásom és jogaim alapján parancsot adok száz fegyveresnek, hogy lőjék porrá a pincét, benne magukat is. Egyelőre csak tíz év körüli börtön gyűlt össze a számlájukra. Az akasztófánál lényegesen kevesebb! — Nem lehetne estére? — Nem kofa vagyok, hanem határőr parancsnok. Uraim, holnap kettőkor zavarom önöket. Vigyázzanak az életükre. De Lőrincz Istvánná életére különösen. Csillag felágaskodik és TELEX... MOSZKVA _____:_______________:__ Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben fogadta Helmut Kohlt, a nyugatnémet CDU elnökét, Raj- na-Pfalz tartomány miniszterelnökét, aki az oroszországi föderáció kormányának meghívására tartózkodik a Szovjetunióban. A beszélgetés során érintették a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok egyes kérdéseit, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémákat. PÁRIZS Grande Motte-ban szeptember 22-től 30-ig megtartották a világűr békés célú kutatásával és felhasználásával foglalkozó szovjet és francia tudósok 12. évi együttműködési értekezletét. A szovjet és francia tudósok megállapították, hogy a Molnyija és a Symphonie hírközlő szputnyi- kok segítségével együttesen kitűnő minőségű színes televíziós közvetítést adhattak Leonyid Brezsnyev 1974. decemberi franciaországi látogatásáról és a Szojuz—19 szovjet űrhajó rajtjáról. Azt tervezik, hogy Valery Gis- card d’Estaing francia elnök októberben esedékes szovjetunióbeli látogatása kapcsán megismétlik ezeket az adásokat. Miután már hétfőn eldőlt egy fontos gazdaságpolitikai szavazás a kormány javára, a Brit Munkás Párt blackpooli országos kongresszusán kedden délelőtt felszólaló Harold Wilson már győztesen lépett a szónoki emelvényre. Szónoki fogásokban bővelkedő, egyórás felszólalása a gazdasági helyzet vitájában a zaklatott belpolitika legkülönbözőbb gondjait érintette. Hangoztatta, hogy a kormányzat a szakszervezeti mozgalommal egyetértésben hozza meg dörí téseit, nem feledkezvén meg a nagytőke véleményéről sem, egy olyan időszakban, amikor a kormány továbbra sem engedheti ki a nadrágszíjat. „Ez végzetes lenné” — mondotta. A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatot -tett közzé az esedékes ség előtt kiírt parlamenti választások eredményéről. A párt vezetősége ebben megállapítja, hogy a népi demokratikus mozgalomnak a választásokon elért sikere világosan tükrözi a dolgozóknak az előző kormány belpolitikájával szembeni elégedetlenségét és azt az egyre határozottabb követelésüket, hogy az ország politikai vezetése változtasson ezen az irányvonalon. eltűnik az ablak előtt. A délután csendes. Szinte hangtalanul töltik idejüket a banditák. Lőrinczné sem szól. Néha jajgat, sóhajt, de nem szól. Kemény, fegyelmezett asszony. Esteledik. A sötétség hamar lehúzza redőnyeit. Négyen ismét a helyükön vannak. A különleges lámpák kigyulladnak. A magnószalag pörög, az őrnagy még mindig fáradhatatlannak látszik. Az ezredes nem mozdul. Takács már kővé meredt. — Bagócs alig bírja tartani a fejét. Pedig délelőtt aludtak egy kicsit. Néhány órára a pokrócok között, a fegyver tusára dűlve. Addig a rendőr mesterlövészek álltak készenlétben. Most újból rajtuk a sor. Ennyit még soha nem tartottak célra. Pokolnak tűnik ez az idő. Szemeik előtt lidércek, árnyalakok, óriások táncolnak. A furcsa szemüveg is zavarja őket. De kell, azt mondják fontos. Nem lehet letenni. Megszólalnak a pincében. Az őrnagy már talpon van. Az ezredes közelebb hajol az erősítőhöz. — Nem bírom. Kimegyek vízért. Viszem a fegyvert is. Nem látnak meg. Kúszva megyek. Az asszonyt vidd •hátra. Ha megtámadnak, kinyírom magamat — Csík, készüljetek! Emeld Tőkés gazdaság —1975 3. Gordiusi csomó A JELENLEGI GAZDASÁGI HELYZETBEN az „infláció vagy konjunktúra” dilemma megoldása is szinte megoldhatatlan problémát jelent a tőkésországok gazdasági vezetői számára. Még jobban bonyolítja, még nehezebben feloldhatóvá teszi ezt az ellentmondást a munkanélküliség helyzete. Ha a jelenlegi gazdasági visszaesés a régi „hagyományos” válságok képét mutatná, a munkanélküliség egy okkal több lenne arra, hogy gazdaságélénkítő programokat vezessenek be. Hiszen már ez év elején körülbelül 15 millió volt a munkanélküliek száma a tizenkét legfejlettebb tőkésországban. Ebből több, mint hétmillió az Egyesült Államokra, további ötmillió pedig a Közös Piac országaira jutott. Egészen mostanáig — nyár derekáig — a vezető tőkésországok mégis az inflációt tekintették a „főveszélynek”. Vázlatosan kifejezve, az alapvető gazdasági érvelés az volt, hogy a munkanélküliség általában a dolgozó lakosság 3—8 százalékát érinti, viszont az infláció a társadalom egészét. Ügy vélték, hogy az előbbi jobban bomlasztja a tőkés társadalom szerkezetét, mint a munkanélküliség. Július—augusztusban azonban bizonyos szemléletváltozás következett be, mert néhány vezető tőkésországban a munkanélküliség arányszáma kezdte elérni vagy túlhaladni azt a határt, amelyet a politikusok és szociológusok társadalmilag robbanékonynak tekintenek!, Az Egyesült Államokban például kiszámították, hogy miután a konjunkturális élénkülés bizonyos jeleinek hatására május és július között 9,2 százalékról 8,4-re csökkent a munkanélküliek arányszáma, augusztusban ismét 8,6 százalékra emelkedett! Az amerikai közgazdászok persze ma már messze túl vannak azon, hogy — mint valamikor — az 5 százalékos munkanélküliséget tekintsék a „tűrhetőség határának”. Az viszont az ország politikai és gazdasági vezetőit erősen elgondolkodtatta, hogy 1975 végére 8,5 százalék lesz a munkanélküliek aránya. 1976 tavaszán, amikor az elnökválasztási hadjárat megkezdődik, még mindig 7,6—8 százalék körüli munkanélküliséget várnak. Ennek politikai jelentőségét egy elnök- választási évben aligha kell külön magyarázni. Ezért jelenleg úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok kormánya inkább hajlamos az infláció bizonyos korlátozott növekedésének elfogadására, hogy ennek ellentéteképpen némileg megerősítse a konjunktúrát és valamennyire leszorítsa a munkanélküliséget. IGEN SÚLYOS A MUNKANÉLKÜLI HELYZET az NSZK-ban, a gazdaságilag legszilárdabb nyugat-európai tőkésországban is. Egy évvel ezelőtt az NSZK-ban 500 ezer munkanélküli volt és 950 ezren dolgoztak úgynevezett „rövidített munkaidőben” — ami a részleges munkanélküliség finom kifejezése. Jelenleg egymillió a munkanélküliek száma és 650 ezer a részleges munkanélküli. Hivatalos becslések szerint ez a szám az év végéig másfél millióra, illetve 550 ezerre változik. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 1,6 százalék helyett csaknem 4 százalék lesz a munkanélküliek arányszáma. A különösen súlyos gazdasági helyzetben levő Angliában ugyancsak több, mint egymillió munkanélküli van, amire 35 éve nem volt példa, a téli hónapokra pedig másfél millió munkanélkülit várnak. Az arányszám itt jelenleg 5,6 százalék. Ami Franciaországot illeti, itt a kormány 900 ezer munkanélkülit vall be. A szakszervezeti tanács, a CGT azonban a maga szigorúbb és reálisabb feltételei alapján 1,2 millió munkanélküliről beszél. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt csaknem megkétszereződött a munkanélküliek arányszáma: 2,6 százalékról 4,9 százalékra. Olaszországban a rejtett mezőgazdasági munkanélküliség miatt mindig nehéz volt a munkanélküliek tényleges számának feltárása. Annyi tény, hogy jelenleg kétmillió embernek fizetnek némi munkanélküli segélyt. A mezőgazdasági munka- nélküliséggel együtt úgy számolják, hogy 3 millió a munka- nélküliek teljes száma, ami az ország munkaerő-állományának nem kevesebb, mint 15 százaléka. A helyzetet súlyosbítja, hogy Nyugat-Európa legfejlettebb országaiban több, mint ötmillió vendégmunkás dolgozik, s ezeknek a körében a munkanélküliség természetesen jóval nagyobb arányú. JELENLEG TEHÄT VOLTAKÉPPEN szinte kibogozhatatlan gazdasági gordiusi csomó jellemzi a vezető tőkésországok gazdasági helyzetét. A feladat: gazdaságélénkítés és a munkanélküliség leszorítása, de úgy, hogy az infláció ne gyorsuljon tovább. Egyelőre még egyetlen sikeres kísérletező sem akadt. fel a balkezed, ha érted! Lassan, kísérteiként nyílik a pinceajtó. Csikorog, nyikorog, mintha ezeréves kriptaajtó tárulna fel. A kisebbik, a csupaszkópű néz ki az ajtón. Ä. feje már Takács célkeresztjén ül. A másikat nem látni. — Figyeljen őrnagy! Csak akkor tüzelünk, ha a másikat is látják a mesterlövészek. Takács, rajta van? — Igen ... igen ... — hallatszik. — Bal kettes, rajta van? — Igen, követem. — Bal egyes ... Jobb kettes, jobb egyes. A másikat várják. Csak parancsra tüzelnek. A fiúkra nagyon vigyázzanak. Pokolian nehéz percek. De már a döntés, a megoldás pillanatai lesznek. Egy lépés, kettő. Takácsi követi a célt. A másik mesterlövésznek már hátat fordított. Nagy, tiszta célfelület. Csík és Suhajda kap munkát. A két fiú féltérden várja őt. Szinte beleolvadnak a falba, aztán Suhajda kihúzódik a mező felé. A bandita ostoba. Lefekszik a földre, sután, gyakor- latlanul kúszik előre. A feje a földön fekszik, a fenekét feltartja. Inkább mászik. Most. — Most! — ordít az ezredes. — Ugorj, fiam! Subaj da ugrik, mint egy tigris, üt... Csík sújt a pisztolyaggyal. Egy hangot nem hallott 6enki. A másik, a szakállas kiszól az ablakon. — Oké? — Igen! — suttogja Suhaj- da és nyomja a földre ellenfelét. Mohát, füvet, zsebkendőt töm a szájába. Tóth Mihály már ott van. Mintha vattába csavarva vinnék, mintha vajjal kent deszkalapon csúsztatnák a patak felé a fickót. A másik oldal is él már. Golubics kúszik elöl. Utána Ángyás. A másik oldalról Csík és Suhajda. Kezükben lámpák, fegyverek. A pinceajtó nyitva áll. Már belátnak. Koromsötét. Recs- csenés. Valami megroppant a szakállas talpa alatt. Pici fény villant, felparázslik egy cigaretta. Csík tüzel. A parázsra célzott. Kattannak a villanylámpák, de nyomban válasz érkezik bentről is. Csak egyetlen lövés dörren, nagy puffanás, sikoltás. A szakállas a földön fekszik, arccal a föld felé. Mellette a fegyver. Suhajda az asszonyhoz ugrik. Abban annyi erő sincs, hogy feláll- jon. Suhajda ölbe kapja. Csík vérzik. Elvágódik A combját lőtte át a bandita. Estében, véletlenül, utolsó reflexével tüzelt. A domb felől mindenki lefelé rohan. (Folytatjuk) ^^Azenyhülé^megszilárcHtásáér^^H
