Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-01 / 230. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 1. Ülésezik az ENSZ-társaságok Világszövetsége Október elsejétől hato- dikáig Moszkvában tart­ják meg az ENSZ-társasá­gok Világszövetségének 25. plenáris közgyűlését. Perera, a szövetség főtitká­ra az APN tudósítójának adott nyilatkozatában a többi között elmondotta, hogy a közgyűlésre olyan időben ke­rül sor, amikor világszerte a nemzetközi feszültség enyhü­lése tapasztalható és amikor az ENSZ fennállásának har­mincadik évfordulójáról em­lékeznek meg. A szövetség munkájának formái és módszerei különbö­zőek. Kereteiben működik például 27 nemzetközi peda­gógus szeminárium. A szövet­ség felszólalhat és okmányo­kat terjeszthet be az ENSZ- nél korunk fontos problémái­ról. Genfi és New York-i ál­landó képviselete révén a kü­lönféle kormányok tudomásá­ra hozhatja az ENSZ-társasá­gok véleményét bizonyos kér­désekben. A helsinki fórum záróok­mányáról szólván a főtitkár kijelentette: elismerésem a sökéves f áradozr ' rt a szöv­őjét vezetőknek, „soknak az országoknak, ahol megszüle­tett a konferencia eszméje. A főtitkár azonban hangsúlyoz­ta, hogy az okmány csupán papíros marad, ha a benne rögzített elveket nem valósít­ják meg. A moszkvai fórum részvevőinek tehát konkrétan meg kell vitatniok, hogyan mozgósítsák a közvéleményt a helsinki okmány tételeinek valóra váltására. — Európa értékes tapasz­talatokat adhat más kontinen­seknek is— mondotta Perera. — Én, mint Sri Lanka (Cey­lon) képviselője, úgy vélem, hogy az indokínai háború be­fejezése megteremtette a fel­tételeket az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozá­sához. Az ázsiai országok — eltérően Afrikától és Latin- Amerikától, ahol az amerikai államok szervezetéhez és az afrikai egységszervezethez ha­sonló szervezetek működnek — elkülönültek egymástól. Az ázsiai biztonsági rendszer te­hát mindannyiunk érdekeit szolgálná. Az ENSZ-társaságok Világ- szövetsége plenáris közgyűlé­sének napirendjén időszerű kérdések állnak, amelyek az­zal függnek ?c«ze, miként szi­lárdítsák a nemzetközi eny­hülést és a békét. A részvevők megvizsgálják a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlő­désének problémáit, a nem­zetközi konfliktusok megoldá­sának új stratégiáját, továbbá a nemzetközi megértés szel­lemében a művelődés kérdé­seit. Lázár György távirata Csou En-lajnak Csou En-laj elvtársnak, tanácsa elnökének a Kínai Népköztársaság állam- Peking. A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén, megalakulásá­nak 26. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kor­mánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai népeink érdekeinek megfelelően a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában fejlődjenek. Budapest, 1975. október 1. LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. — Magdeburgi mozaik ______ '______ Barátaink életéből IFJÚ KÖZLEKEDÉS­RENDÉSZEK A magdeburgi területen je­lenleg 258 „ifjú közlekedés- rendész” őrs segíti a megnö­vekedett közúti forgalom irá­nyítását. Több mint 2400 is­kolás kapcsolódik ebbe a munkába. A 686 különleges járőr a város utcáit járja, és segítenek mindazoknak, akik­nek nehézséget okoz az út­test egyik oldaláról a másikra az átjutás. Az „Arany egyes” elnevezésű szünidei akció igen sokat segített abban, hogy a fiatalok jól megismerjék a közlekedés rendjét. Ebbe az akcióba több mint 70 ezer is­kolás kapcsolódott be. VAROSTÖRTÉNET Magdeburg város történetét — marxista—leninista törté­nelemszemlélettől vezetve — történészek közreműködésé­vel készítették el, és hamaro­san a könyvesboltokban is megjelenik. Ez az első olyan mű, mely az NDK egy nagy­városának teljes múltját ilyen módszerrel dolgozza és tárja fel. Tizenhét kiválóan képzett történész végezte el a kutató­munkát, mind magdeburgiak. Különösen érdekesek és nagy jelentőségűek azok a fejeze­tek, amelyek az 1945 utáni időket mutatják be, azt a kort, amely az Elba-parti város gazdasági fellendülésének nagy időszaka. EGYÜTT JOBBAN MEGY Az úgynevezett területi köz- pontosítás keretében, amely az egyes üzemek jobb együtt­működésén alapul, és az anya­gi erők ésszerűbb kihasználá­sát célozza, 1973 második fe­létől 1975-ig több mint 250 millió márkát ruháztak be együttesen az üzemek, gyá­rak. Üzemi konyhák, étkez­dék és más közösen kihasz­nálható létesítmények épültek ez idő alatt. A mozgalom ke­retében a közös tevékenység eredményeként 827 lakás is épült. Ezenkívül sikerrel járt a gyermekintézmények fej­lesztése is, 770 új bölcsődés és 1140 óvodás elhelyezésére nyílt lehetőség. A gyermekin­tézményeket a vállalatok és az állam közösen tartják fenn. KÖNYVTÁR KERÉKEN Magdeburg utcáit rendsze­resen járják a mozgó könyv­tárak, amelyek egy év alatt több mint 26 ezer kötetet köl­csönöztek. A könyvet házhoz jelszóval mozgó kocsikat a városi és kerületi könyvtáro­sok működtetik, és a cél áz, hogy elsősorban az új lakóte­lepeket lássák el. A kocsik mind szép-, mind szakirodai­mát szállítanak. A mozgó­könyvtárban 4500 kötet talál­65. — Csak azért jöttem ide, hogy közöljem: ajánlatukat fontolóra vették parancsno­kaim. Holnap kettőkor, tehát huszonnégy óra múlva vá­laszt adnak. Pénzt, kocsit, határnyitást nem lehet per­cek alatt eldönteni. Mind­azonáltal újólag felszólítom önöket, a Népköztársaság ne­vében. Engedjék szabadon Lőrincz Istvánná leshegyi la­kost. — Mit gondol, kibírjuk még holnapig? Nincs vizünk, élelmünk sincs. Nem tudunk ható a polcokon, ezekből 250-et hetenként újakra cse­rélnek az anyakönyvtárból. Az autókból rendszeresen köl­csönzők száma meghaladja a kétezret. ŰJ KÄLIÜZEM AZ NDK-BAN A Német Demokratikus Köztársaság káliüzemeinek ebben az évben 3,18 millió tonna nyerskálit kell szállíta- niok. A megkívánt növekedés 95 százalékát — ez 300 ezer tonna — a Magdeburgtói északra fekvő Zeitlitzből nye­rik, amely az NDK legújabb és egyben legmodernebb ilyen üzeme. holnapig várni. Nekünk ma kell a kocsi, a pénz. — Uraim, sajnálom, ne­kem csak ezeknek közlésére van felhatalmazásom. Az önök ellátása nem az én gondom. Aki hosszú kaland­ra ipdul, az rakja meg a ta­risznyáját. Nem álmosak? Aludtak valamit? Holnap kettőkor itt vagyok. Apropó, figyelmeztetnem kell önöket, ne szökjenek meg az éjjel, a környéket lezártuk. — Ön nem tartja be a sza­vát, őrnagy ! — kiált az egyik fickó az ablakon át. — Ma délután kettőre ígért választ. — Hoztam is. A felsőbb szerveink fontolóra veszik, és holnap kettőkor tisztelete­met teszem. — Agyonlőjük ezt az asz- szonyt! — Akkor én felhatalmazá­som és jogaim alapján pa­rancsot adok száz fegyveres­nek, hogy lőjék porrá a pin­cét, benne magukat is. Egye­lőre csak tíz év körüli bör­tön gyűlt össze a számlájuk­ra. Az akasztófánál lényege­sen kevesebb! — Nem lehetne estére? — Nem kofa vagyok, ha­nem határőr parancsnok. Uraim, holnap kettőkor za­varom önöket. Vigyázza­nak az életükre. De Lőrincz Istvánná életére különösen. Csillag felágaskodik és TELEX... MOSZKVA _____:_______________:__ Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben fogadta Helmut Kohlt, a nyu­gatnémet CDU elnökét, Raj- na-Pfalz tartomány minisz­terelnökét, aki az oroszorszá­gi föderáció kormányának meghívására tartózkodik a Szovjetunióban. A beszélgetés során érintették a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsola­tok egyes kérdéseit, valamint a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó nemzetközi problé­mákat. PÁRIZS Grande Motte-ban szep­tember 22-től 30-ig megtartot­ták a világűr békés célú ku­tatásával és felhasználásával foglalkozó szovjet és francia tudósok 12. évi együttműkö­dési értekezletét. A szovjet és francia tudósok megállapítot­ták, hogy a Molnyija és a Symphonie hírközlő szputnyi- kok segítségével együttesen kitűnő minőségű színes tele­víziós közvetítést adhattak Leonyid Brezsnyev 1974. de­cemberi franciaországi láto­gatásáról és a Szojuz—19 szovjet űrhajó rajtjáról. Azt tervezik, hogy Valery Gis- card d’Estaing francia elnök októberben esedékes szovjet­unióbeli látogatása kapcsán megismétlik ezeket az adáso­kat. Miután már hétfőn eldőlt egy fontos gazdaságpolitikai szavazás a kormány javára, a Brit Munkás Párt blackpooli országos kongresszusán ked­den délelőtt felszólaló Harold Wilson már győztesen lépett a szónoki emelvényre. Szóno­ki fogásokban bővelkedő, egy­órás felszólalása a gazdasági helyzet vitájában a zaklatott belpolitika legkülönbözőbb gondjait érintette. Hangoztat­ta, hogy a kormányzat a szakszervezeti mozgalommal egyetértésben hozza meg dörí téseit, nem feledkezvén meg a nagytőke véleményéről sem, egy olyan időszakban, amikor a kormány továbbra sem en­gedheti ki a nadrágszíjat. „Ez végzetes lenné” — mondotta. A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatko­zatot -tett közzé az esedékes ség előtt kiírt parlamenti vá­lasztások eredményéről. A párt vezetősége ebben megál­lapítja, hogy a népi demokra­tikus mozgalomnak a választá­sokon elért sikere világosan tükrözi a dolgozóknak az elő­ző kormány belpolitikájával szembeni elégedetlenségét és azt az egyre határozottabb követelésüket, hogy az ország politikai vezetése változtasson ezen az irányvonalon. eltűnik az ablak előtt. A délután csendes. Szinte hangtalanul töltik idejüket a banditák. Lőrinczné sem szól. Néha jajgat, sóhajt, de nem szól. Kemény, fegyelme­zett asszony. Esteledik. A sötétség hamar lehúzza re­dőnyeit. Négyen ismét a helyükön vannak. A különleges lám­pák kigyulladnak. A magnó­szalag pörög, az őrnagy még mindig fáradhatatlannak lát­szik. Az ezredes nem mozdul. Takács már kővé meredt. — Bagócs alig bírja tartani a fejét. Pedig délelőtt aludtak egy kicsit. Néhány órára a pokrócok között, a fegyver tusára dűlve. Addig a rendőr mesterlövészek álltak ké­szenlétben. Most újból rajtuk a sor. Ennyit még soha nem tartottak célra. Pokolnak tű­nik ez az idő. Szemeik előtt lidércek, árnyalakok, óriások táncolnak. A furcsa szem­üveg is zavarja őket. De kell, azt mondják fontos. Nem le­het letenni. Megszólalnak a pincében. Az őrnagy már talpon van. Az ezredes közelebb hajol az erősítőhöz. — Nem bírom. Kimegyek vízért. Viszem a fegyvert is. Nem látnak meg. Kúszva megyek. Az asszonyt vidd •hátra. Ha megtámadnak, ki­nyírom magamat — Csík, készüljetek! Emeld Tőkés gazdaság —1975 3. Gordiusi csomó A JELENLEGI GAZDASÁGI HELYZETBEN az „infláció vagy konjunktúra” dilemma megoldása is szinte megoldhatat­lan problémát jelent a tőkésországok gazdasági vezetői szá­mára. Még jobban bonyolítja, még nehezebben feloldhatóvá teszi ezt az ellentmondást a munkanélküliség helyzete. Ha a jelenlegi gazdasági visszaesés a régi „hagyományos” válságok képét mutatná, a munkanélküliség egy okkal több lenne arra, hogy gazdaságélénkítő programokat vezessenek be. Hiszen már ez év elején körülbelül 15 millió volt a munkanélküliek száma a tizenkét legfejlettebb tőkésországban. Ebből több, mint hétmillió az Egyesült Államokra, további ötmillió pedig a Közös Piac országaira jutott. Egészen mostanáig — nyár derekáig — a vezető tőkés­országok mégis az inflációt tekintették a „főveszélynek”. Vázlatosan kifejezve, az alapvető gazdasági érvelés az volt, hogy a munkanélküliség általában a dolgozó lakosság 3—8 százalékát érinti, viszont az infláció a társadalom egészét. Ügy vélték, hogy az előbbi jobban bomlasztja a tőkés társa­dalom szerkezetét, mint a munkanélküliség. Július—augusz­tusban azonban bizonyos szemléletváltozás következett be, mert néhány vezető tőkésországban a munkanélküliség arány­száma kezdte elérni vagy túlhaladni azt a határt, amelyet a politikusok és szociológusok társadalmilag robbanékonynak tekintenek!, Az Egyesült Államokban például kiszámították, hogy mi­után a konjunkturális élénkülés bizonyos jeleinek hatására május és július között 9,2 százalékról 8,4-re csökkent a mun­kanélküliek arányszáma, augusztusban ismét 8,6 százalékra emelkedett! Az amerikai közgazdászok persze ma már messze túl vannak azon, hogy — mint valamikor — az 5 százalékos munkanélküliséget tekintsék a „tűrhetőség határának”. Az viszont az ország politikai és gazdasági vezetőit erősen elgon­dolkodtatta, hogy 1975 végére 8,5 százalék lesz a munkanél­küliek aránya. 1976 tavaszán, amikor az elnökválasztási had­járat megkezdődik, még mindig 7,6—8 százalék körüli mun­kanélküliséget várnak. Ennek politikai jelentőségét egy elnök- választási évben aligha kell külön magyarázni. Ezért jelenleg úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok kormánya inkább haj­lamos az infláció bizonyos korlátozott növekedésének elfoga­dására, hogy ennek ellentéteképpen némileg megerősítse a konjunktúrát és valamennyire leszorítsa a munkanélküli­séget. IGEN SÚLYOS A MUNKANÉLKÜLI HELYZET az NSZK-ban, a gazdaságilag legszilárdabb nyugat-európai tőkés­országban is. Egy évvel ezelőtt az NSZK-ban 500 ezer mun­kanélküli volt és 950 ezren dolgoztak úgynevezett „rövidített munkaidőben” — ami a részleges munkanélküliség finom ki­fejezése. Jelenleg egymillió a munkanélküliek száma és 650 ezer a részleges munkanélküli. Hivatalos becslések szerint ez a szám az év végéig másfél millióra, illetve 550 ezerre válto­zik. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 1,6 százalék helyett csaknem 4 százalék lesz a munkanélküliek arányszáma. A különösen súlyos gazdasági helyzetben levő Angliában ugyancsak több, mint egymillió munkanélküli van, amire 35 éve nem volt példa, a téli hónapokra pedig másfél millió mun­kanélkülit várnak. Az arányszám itt jelenleg 5,6 százalék. Ami Franciaországot illeti, itt a kormány 900 ezer mun­kanélkülit vall be. A szakszervezeti tanács, a CGT azonban a maga szigorúbb és reálisabb feltételei alapján 1,2 millió mun­kanélküliről beszél. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt csaknem megkétszereződött a munkanélküliek arányszáma: 2,6 száza­lékról 4,9 százalékra. Olaszországban a rejtett mezőgazdasági munkanélküliség miatt mindig nehéz volt a munkanélküliek tényleges számá­nak feltárása. Annyi tény, hogy jelenleg kétmillió embernek fizetnek némi munkanélküli segélyt. A mezőgazdasági munka- nélküliséggel együtt úgy számolják, hogy 3 millió a munka- nélküliek teljes száma, ami az ország munkaerő-állományá­nak nem kevesebb, mint 15 százaléka. A helyzetet súlyosbítja, hogy Nyugat-Európa legfejlettebb országaiban több, mint ötmillió vendégmunkás dolgozik, s ezeknek a körében a munkanélküliség természetesen jóval nagyobb arányú. JELENLEG TEHÄT VOLTAKÉPPEN szinte kibogozha­tatlan gazdasági gordiusi csomó jellemzi a vezető tőkésorszá­gok gazdasági helyzetét. A feladat: gazdaságélénkítés és a munkanélküliség leszorítása, de úgy, hogy az infláció ne gyor­suljon tovább. Egyelőre még egyetlen sikeres kísérletező sem akadt. fel a balkezed, ha érted! Lassan, kísérteiként nyílik a pinceajtó. Csikorog, nyiko­rog, mintha ezeréves kripta­ajtó tárulna fel. A kisebbik, a csupaszkópű néz ki az aj­tón. Ä. feje már Takács cél­keresztjén ül. A másikat nem látni. — Figyeljen őrnagy! Csak akkor tüzelünk, ha a másikat is látják a mesterlövészek. Takács, rajta van? — Igen ... igen ... — hal­latszik. — Bal kettes, rajta van? — Igen, követem. — Bal egyes ... Jobb ket­tes, jobb egyes. A másikat várják. Csak parancsra tü­zelnek. A fiúkra nagyon vi­gyázzanak. Pokolian nehéz percek. De már a döntés, a megoldás pillanatai lesznek. Egy lépés, kettő. Takácsi követi a célt. A másik mesterlövésznek már hátat fordított. Nagy, tiszta célfelület. Csík és Su­hajda kap munkát. A két fiú féltérden várja őt. Szinte be­leolvadnak a falba, aztán Su­hajda kihúzódik a mező fe­lé. A bandita ostoba. Lefek­szik a földre, sután, gyakor- latlanul kúszik előre. A feje a földön fekszik, a fenekét feltartja. Inkább mászik. Most. — Most! — ordít az ezre­des. — Ugorj, fiam! Subaj da ugrik, mint egy tigris, üt... Csík sújt a pisztolyaggyal. Egy hangot nem hallott 6enki. A másik, a szakállas kiszól az abla­kon. — Oké? — Igen! — suttogja Suhaj- da és nyomja a földre ellen­felét. Mohát, füvet, zsebken­dőt töm a szájába. Tóth Mi­hály már ott van. Mintha vattába csavarva vinnék, mintha vajjal kent deszkala­pon csúsztatnák a patak felé a fickót. A másik oldal is él már. Golubics kúszik elöl. Utána Ángyás. A másik ol­dalról Csík és Suhajda. Ke­zükben lámpák, fegyverek. A pinceajtó nyitva áll. Már belátnak. Koromsötét. Recs- csenés. Valami megroppant a szakállas talpa alatt. Pici fény villant, felparázslik egy cigaretta. Csík tüzel. A pa­rázsra célzott. Kattannak a villanylámpák, de nyomban válasz érkezik bentről is. Csak egyetlen lövés dörren, nagy puffanás, sikoltás. A szakállas a földön fek­szik, arccal a föld felé. Mel­lette a fegyver. Suhajda az asszonyhoz ugrik. Abban annyi erő sincs, hogy feláll- jon. Suhajda ölbe kapja. Csík vérzik. Elvágódik A combját lőtte át a bandita. Estében, véletlenül, utolsó reflexével tüzelt. A domb fe­lől mindenki lefelé rohan. (Folytatjuk) ^^Azenyhülé^megszilárcHtásáér^^H

Next

/
Thumbnails
Contents