Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-26 / 252. szám

19-75. október 20.---------------­KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI BBÍU Korrekcióval az általános iskolában A második osztályba léphet Nyíregyháza altalános is­koláiban több mint ezerhá­romszáz első osztályos kezd­te meg az új tanévet. Leg-- többjüknek nem idegen már a fegyelem, a foglalkozások rendszeressége, hiszen az óvoda elsősorban iskola- előkészítő szerepet tölt be. Akik nem jártak óvodába, egyéves, vagy 72' órás előké­szítőkön ismerkednek meg a hatévesekre váró nagyon is komoly feladatokkal. Az is­kola fogalma tehát egyikük­nek sem idegen a beiratást követő iskolaérettségi vizs­gálaton. A bizottságok elsősorban azt döntik, el, -hogy' a kis­gyermekek testi »és jzeMerru képességei alkafmasö!k-,e; . a nágy figyelmet ■; követelő rendszeres munkára. Bizo­nyos esetekben -azonban ar­ról is döntenek, hogy a tes­tileg,- vagy szellemileg gyen­gébben fejletteknek az első iskolai évben milyen okta­tási formát javasoljanak. A kisegítő iskola a maga sajá­tos képzési formáival az el­terjedtebb és ismertebb. Négy éve a megyeszékhe­lyen, majd Kisvárdán újabb csoportokat is indítottak, a korrekciós osztályokat. Nyír­egyházán, a 2. számú iskolá­ban ezt az első osztályt lá­togattuk meg.­.Tizenöt gyereket utalt eb- fa^ az osztályba a bizottság. A> szülők egy része ezt ne­hezen vette tudomásul, má- sdk kifejezetten ezt a for­mát kérik. Két ilyen osztály indítására azonban sem le­hetőség, sem nagy szükség nincs. -Az okok között első­sorban családi környezeti ár­talmak, esetleg idegrendszeri károsodás, gátlásosság, szo- rdngásra való hajlam, vagy olyan öröklött betegségek szerepelne^. ^m^lyeket ké- ■ son vették‘eszre. - ° - •­[I mritsP fiífr cffMHétf‘ ‘.tál* pasztalatai azt igazolják, hogy érdemes volt bevezet­ni ezt az oktatási formát. Két pedagógus oktatja-ne- veli a tizenöt gyereket, az egyéni foglalkozásokra tehát módjuk van. L. Nagy Lász- lóné és Fenyvesvölgyi Fe- rencné azt vallja, hogy ren­delkezniük kell a jó tanító, a jó szülő, a jó pszichológus erényeivel, de ez mind ke­vés lenne, ha hiányozna az a pluszszeretet, amelyet a gyerekek annyira igényelnek és meghálálnak. t%a — Minden egyes gyerme­kért „harcolunk” — szól ösz- szefoglalt véleményük. — Már a bizottság döntése ide­jén, hogy fölöslegesen ne mentsenek fel egyetlen gye­reket sem, mert egy-két évet elvesetekének, -s. hogy akit megmelífRwTOilBpHW^iwrüljön a kisegítő iskolába. A szü­lőkkel naponta találkozunk, gyakran járunk családláto­gatásra. Esetenként pszicho­lógiai vizsgálatot is kérünk. A legszebb eredményt akkor érjük el, ha a gyereket al­kalmassá tesszük arra, hogy tanítható legyen. Az általános iskolai tan­terv elvégzése ugyanis kö­telező, a módszereket azon­ban a pedagógusok döntik el. ötperces tornával, dél­utáni alvással, énektanulás­sal, -játékkal, sétával, s még; á‘z eílaraíiás előtt'''beiktatott szünetekkel igyekeznek a fi­gyelmet ébren tartani. S mindezt úgy, hogy szinte minden gyerekhez külön-kü- lön út vézet. Van, aki fé­lénken elhúzódik, még a ta­nító nénivel sem beszél. Máskor ugyanez a gyerek közlékeny, bemutatja az új kabátját, vagy azt, hogy kell a villával enni. Van, aki nem mer egyedül kimenni az udvarra. Egy széparcú kis­lány órákig nem vesz részt a közös foglalkozásokon, szo­morúan néz egy kiszemelt pontra. Valamennyien sé­rültek kisebb-nagyobb mér­tékben, ám személyiségvizs­gálatuk. azt mutatja: érde­mesek a külön törődésre. Ennek az osztálynak kez­detben meg kellett küzdenie az elítélő 'megjegyzésekkel, s amíg funkciói nem tisztá zódtak, szellemi fogyatéko­sok csoportjának tekintet­ték. Pedig erről szó sincs. Egyévi eredményes munka után ugyanis a gyerekek a körzet szerinti általános is­kola második osztályába lép­hetnek, s folytathatják ta­nulmányaikat. A második osztályos tanítók is arra tö­rekszenek, hogy sem a gye­rek, sem a közösség többi t agja ne érezze a megkülön- löztetést. Sorsukat általá­ban később is figyelemmel kísérik. Vajon mit mutatnak az eddig elért eredmények? Azt, hogy évente egy-két gyerek kényszerül évismétlésre, vagy áthelyezésre a kisegítő isko­lába, a többiek beilleszked­nek hasonló korú társaik körébe. Nyíregyházán és Kis­várdán évente harminc, az országban mintegy ötezer gyermeknek segítenek ezt a közösségbe vezető utat meg­találni. (BE) Szinte valamennyi az anyja lehetne, akiket ez a lány, mint főcsoportvezető irá­nyít. Zádor Ágnesnek ők szavaztak bizal­mat. Ezek a munkásasszonyok küldik a kongresszusra. Áginak az élete immár há­rom esztendeje valóságos körforgás. Heti. váltásban, három műszakban él, dolgozik. Egyik héten délelőttös aztán délutános majd éjszakás. Ö úgy mondja bírja, fiatal, a „szü­lők”, az idősebb munkásasszonyok, akik kö­zül sokan ugyanezt csinálják már hét-nyolc éve, figyelmeztették már. Vigyázzon magá­ra. Csodálja ezeket a munkásasszonyokat, akiknek bírniok kell a három műszakot, emellett gyereket nevelnek, ellátják a csa­ládot, s vidékről fáradnak, utaznak s az otthon és a gyár között morzsolják életüket. Ági a nyírszőlősi Jókai Tsz-ben volt gyakor­nok. innen került a Nyíregyházi Konzerv­gyárba. Végzettsége mezőgazdasági techni­kus, így lett gyártásközi ellenőr, majd mun­kája revén főcsoportvezető. Alig huszonkét éves. Erre a posztra ez év februárjában nevezték ki. Igyekszik helytállni. Nem panaszként említi, nem is a munka . sok, s nehéz, hanem a pluszok hozzá. Voít szocialista brigádvezető. Most „csak” helyettes. Ellátta a KISZ-ben a kui- túrosi teendőket, most szb-tagként ugyan­ezt csinálja a szakszervezel ben. Ha éjszakás s a köz javá­ellop a nappali pihenőidőbe, rá fordítja, Szervez, segít.' Ezekben nőna­pokban munkásdalárdát szervezik. Ug5r hallottam a főmérnök is tagja lesz. Először csodálkozott, hogyan lehetséges ezt, három műszak mellett. .Példákat említettek neki, máshol is így termelnek, mégis megszerve­zik S meglehet ott fog énekelni a többiek­kel s talán Ágival egy kórusban. Ilyenkor az aimaléüzem egyik „főnöke” Ági. Nyár idején, a paradicsomszezonban meg ott irányít. Hozzá tartoznak a munkás­nők, a targoncák irányítása, ő ellenőrzi mun­kájukat és ossza el, hová mennyi kell. Óha­Igaz, sokszor apró dolgokat javasolnak, de abból haszna lehet a gyárnak, a kollek­tívának. És erre Ági sokat ad. „Főleg azok a munkásnők érdemelnek meg minden elis­merést, akik préselnek. El tudja képzelni, hogy milyen} nehéz munka?! Egy prés kb. 23 kiló. Erre jön a préskendő. Ez is legalább 6—7 kiló. S ezt két asszony emeli, rakja föl vagy le.” Ebben a présben van az almazú­zalék, s erre rakják rá a rácsokat. "Vajon mennyit emelhetnek egy műszak­ban?! Számolta Ági a napokban, de nem mondja. Az ő bizalmukat élvezi az ÉDOSZ- kongresszus küldötte, Zádor Ágnes. „Nagyon meglepett ez a megtiszteltetés. Pontosan én, a legfiatalabb képviselem- őket. Úgy gondo­lom ez a kongresszus tapasztalatgyűjtés lesz a számomra, figyelni fogok nagyon, mert itthon elvárják, hogy beszámoljak minden­ről. Mit hallottam, láttam, tapasztaltam.” Ági a harmadik nemzedék tagja. Bár -oportvezető, mégis munkásállományban , oigozik. Órabéré 14,50. „Havonta 2900— .jítOO-re jön ki. Hamarosan a szabad szomba­tok'-miatt kevesebb lesz. Hasonlóan keresnek csoportbeliek is. Néha többet, mert. cél- : . émium is jár, ha a műszak a 350 hekto­liter almalényerést eléri. Ez személyenként avonta 300—400 forintra rúg. Ebben a hó­napban 11 alkalommal érték el, s még nincs vége -októbernek}” Záííor Ágnes képviseli a konzervgyária­kat. ö. az egyik küldött. Szeretne tanulni, üzemmérnök lenni. Arra vár, hogy a főisko­lán megkezdődjön levelező formában a ker­tészmérnökképzés Azonnal jelentkezni fog. „Nem, nem akarok elmenni. Itt akarok dol­gozni tovább.” Az üzemben. Ott érzi jól magát az övéi, © munkásasszonyok között, akik mindig sze­retettel fogadják ha megjelenik a műszak­ban a kedves, fiatal, mosolygós, arcú Ági. Az üzemcsarnok belső látképe. ' Kinőtte önmagát a fe­hérgyarmati HODIKÖT- üzem. A vásártéri ócs­ka barakkból immár harmadik éve elköltöz­tek. Szép, új üzemet kaptak, ahol. több mint- 400 fő dolgozik. Az üzem bővül, s a nagycsarnok­ban újabb munkaszalag felállításával, mintegy háromszáz új dolgozót tudnak majd foglalkoz­tatni. Nemcsak az építkezés hozott újat, modern automata, vagy félauto­mata gépek könnyítik és növelik a termelé­kenységet. Különösen büszkék az új, 100 fejes szovjet gyártmányú csé­vélőgépre. Az itt dolgozó fiata­lok keresete is szépen alakul. Átlag 2000 fo­rint körül van havonta. Elújságolták, hogy a fér­fi, női és gyermek felső- ruházati kötöttárucikk minősége is megfelel a követelményeknek. Képeink a fiatal gyár néhány ifjú munkását mutatják be. F. K. Az utánpótlás fiataljait nagy szeretettel tanít­ják. Papp Lászlóné, Csáky Erika I. éves tanuló­nak mutatja a gép kezelését. A szakmunkástanulókkal Varga Ilona, Juhász Anna és Szarvas Erzsébet ismerteti az ügyes gépek kezelését. A Szovjetunióból érkezett 100 fejes csévélő egyik szorgalmas kezelője Biró Erzsébet. (Hammel József felvételei) ügyes kézzel dolgozik a csévélőgép mellett. 8 Fehérgyarmat, HÓDIKÖT Újabb munkale­hetőségek fiataloknak Zádor Ágnes tatlan, hogy miniden, mindig flottul történ­jen. Ági azonban tisztelet hangján beszél az idősebbekkel. „Némelyikük a nagymamám is lehetne. Előfordult már, amikor nekem volt igazam, de inkább nekik van igazuk. Nagy gyakorlattal rendelkeznek, s ha vala­mit javasolnak oda kell figyelni, mert ab­ból csak jó származhat. Hét-nyolc év sok idő. Jobban ismerik a présgépeket, zúzókat, derítőket, szűrő- j&^űritőbei;andezések^t.’’ • »'v' H D

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents