Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 26. HÉTFŐ: Berlinben megkezdi tanácskozásait a nők világkongresszusa. — Kissinger Pekingbe érkezik — Marokkóból útnak indul a „szaharai menet”. KEDD: Miniszterelnökünk, Lázár György hivatalos, baráti látogatásra a Szovjetunióba utazik. — A Le Duan vezette vietnami küldöttség Prágában. — Az Arab Liga külügyminiszteri tanácsának záróülése. SZERDA: Szovjet—amerikai SALT-megbeszélés Genfben. — összehívják a latin-amerikai csúcskonferenciát, bejelentik a panamai elnök kubai útját. — Az egyiptomi—izraeli vegyesbizottság első összejövetele. CSÜTÖRTÖK: Az MSZMP Központi Bizottságának ülése, állásfoglalás a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. — A spanyol-szaharai probléma a Biztonsági Tanács előtt. — Nagyszabású baloldali tüntetés Lisszabonban. PÉNTEK: Riadókészültség Portugáliában a jobboldal pokolgépes merényletei nyomán. — Két nap leforgása alatt meggyilkolják Törökország bécsi, majd párizsi nagykövetét. — Előkészületek a svájci választásokra. SZOMBAT: összetűzések Beirutban. — Franco megrendült egészségi állapotáról szóló hírek fokozzák a spanyol belpolitikai bizonytalanságot. A heti összefoglaló élére ezúttal joggal kívánkoznak a magyar külpolitikával kapcsolatos események. Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága, amelynek során áttekintette a legfontosabb nemzetközi kérdéseket és állást foglalt az enyhülés folyamatának további erősítése érdekében. Kormányelnökünk szovjetunióbeli látogatása, a teljes nézetazonosság jegyében lezajlott tárgyalások, Lázár György találkozása Leonyid Brezs- nyevvel, Alekszej Koszi- ginnal és Nyikolaj Podgor- nijjal a magyar—szovjet kapcsolatok szüntelen fejlődéséről, töretlen íveléséről szolgáltattak újabb tanúbizonyságot. Külkereskedelmi miniszterünk tokiói útja, valamint a Losonczi Pál Szomáliái és dél-jemeni utazásáról szóló bejelentés azt a törekvésünket mutatják, hogy kölcsönösen előnyös együttműködést létesítünk a fejlett tőkésországokkal, s ápoljuk az immár hagyományos jóviszonyt a féjlődő világgal. A Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény a megtett út felmérése melleit nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a nemzetközi küzdőtéren folytatódik a harc az enyhülés hívei, illetve ellenfelei között. Az elemzés természetesen viszonylag hosz- szabb távot ölelt fel, de akár a hét bonyolult és ellentmondó eseménysorozata is érzékelteti ezt a vonulatot. Portugáliában a hét elején — mielőtt Costa Gomes elnök elindult volna olaszországi és jugoszláviai látogató kőrútjára — a Belem- palotában maratoni tanácskozásokat tartottak a politikai kibontakozás lehetőségeiről. (Figyelemre méltó lehetett, hogy a katonai vezetők mellett jelen voltak a kommunisták és szocialisták, de a jobboldali, polgári PPD távolmaradt.) A demokratikus fejlődés eredményeinek továbbvitelét, az elért vívmányok konszolidálását követelte az a százezres lisszaboni tüntetés, amelyet csütörtökön tartottak a fővárosban: ez volt az utóbbi idők legnagyobb baloldali megmozdulása. A következő reggel azonban már riadókészültségbe kellett helyezni a fegyveres erőket, mert pokolgépek robbantak s egy jobboldali puccskísérlettől tartottak. Riadóztatták a spanyol hadsereget is: az ibériai félsziget másik országában Franco megrendült egészségi állapota csak növelte a belső bizonytalanságot. (Három szívrohamról érkezett jelentés, az agg diktátor állítólag nincs eszméleténél, de halálhírét is költötték.) A Caudillo személye azért nyert különleges jelentőséget, mert az utóbbi hetekben maga állt a „semmit nem tanulók, de mindent elfelej- tők” élére, s a legkegyetlenebb módszerekkel igyekeztek elnyomni a változásért síkraszálló erőket. A területileg nagykiterjedésű, de alig nyolcvanezer ember lakta Spanyol-Szaha- ra helyzete is terebélyesíti Madrid gondlistáját: a marokkói király többszázezres menetet irányított a határra, s úgy tűnt, hogy „lesétálják” a gyarmatot. Csakhogy Marokkó lépései sem mentesek a belpolitikai vonatkozásoktól, s a szaharai területtel kapcsolatban Mauritániának, illetve Algériának is igényei vannak. Sőt jelentkezett több függetlenséget kívánó csoport is. Érthető, ha a Biztonsági Tanács, egyébként egyhangúlag elfogadott határozatával, mérsékletre szólított, s Waldheim ENSZ-főtitkár megkísérli a közvetítést. A viták hátterében mérhetetlen mennyiségű foszfátról is szó van — a szaharai terület kiaknázója a világ első műtrágya-exportőrjévé léphet elő... A megkésett, s annál nehezebb de- kolonializálást nemcsak a spanyolok, de a portugálok is érzik: Angolában, amely november 11-én nyeri el fügKerekes Imre: H i vakáció története 15. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fogyasztóimmal. Esznek engem. Érzem, ott helyben megfagyok a családi élet melegében. Két négyesem is van, de erről frankón úgy nem esik szó, mint az OTP-részletről, amit az öreg magánjellegű okokból általában csak késve tud befizetni. Lelombozódok. Míg rágják a bizonyítványom, az újságra sandítok, kiolvasom, hogy a Vénuszon nincs élet. Milyen jó az ott lakóknak. Na mindegy, ez is elmúlt, s ahogy kiszellőztetem a fegetlenségét, polgárháborús állapotok vannak. A haladó MPLA ellenőrzi az ország tizenkét tartományát, de a jobboldali FNLA a maradék négy megyét bázisul használva, külföldi segítséggel szeretne ellentámadást indítani. Genfben, a hét derekán, a szokott szűkszavúság jegyében került sor az újabb szovjet—amerikai SALT-tárgya- lásra. A tudósítók jelentései a borúlátástól a derűlátásig különböző hangulatokat tükröznek, de hitelt érdemlően senki nem tudott közülük véleményt mondani. így nehéz lenne eldönteni, hol áll és hogy áll a SALT—2 megállapodás ügye, amely természetszerűleg kapcsolódik a tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóhoz is. Az amerikai diplomácia vezetője, Kissinger közben Peking- ben hallgathatta végig, amint vendéglátói többek között a „szuperhatalmakat”, az enyhülést és a szovjet—amerikai viszonyt ostorozták. A következő vacsorán egy kínai közmondást szőtt pohárköszöntőjébe, miszerint nem elegendő bankettet rendezni, de jó házigazdának is kell lenni. A célzás félreérthetetlen volt, ráadásul Kissinger kínai nyelven mondta ezt az egyetlen mondatot. Igaz a kiejtési nehézségek miatt sürgősen visszafordította angolra... A Közel-Kelet a „politikai helyben járás” jegyeit mutatja. Beirutban meghiúsult a tizenegyedik tűzszünet is s az Arab Liga tanácsa meg sem kísérelhette a békéltetést, amikor az érdekeltek jórésze távolmaradt. A számos politikai csoportosulás részvételével ösz- szeült damaszkuszi összarab tanácskozás élesen bírálta Egyiptomot, s az elnök közelgő amerikai utazása, valamint Kairó egyesült államokbeli fegyvervásárlási tervei méginkább megronthatják az arabközi kapcsolatokat. S végül de nem utolsósorban Latin-Amerika: összehívják a kontinens csúcstalálkozóját, Kuba részvételével — az Egyesült Államok nélkül. A színhely Panamaváros lesz, s a panamai elnök nemsokára — két évtized óta először — Havanna felé veszi útját, hivatalos látogatás céljából. Réti Ervin jem, úgy döntök, itt az ideje, hogy rendbeszedjem a klub ügyeit. Azt a bizonyítványt meg majd csak lenyelik. Még a Napóleon fölött is napirendre tértek. Legalább is úgy emlékszem, valami hasonló szerepel a történelemben. Csak a néném tudná tartani a száját. Ha még egy szót szól, közlöm vele, hogy a kölnitől, amit használ olyan illatos, mint egy sertéskombinát. Ilyenkor legjobb beindítani a magnót. Hála istennek beállt a csend az egész vonalon. Senkinek nincs már egy ép gondolata, mint a megjelenteknek az író-olvasó találkozón. Ahogy a család nőtagjai kivonulnak, az öreg mindjárt megenyhül. Tőlem kér információt, miért bukott meg a Lakinger. Nem tudta bemutatni a bikinitervezést elektronikus számítógépen, mondom én. Az más, komoly pofát vág, de magában röhög. Az előbb már azt hittem csöngettek, most meg egyszerre megenyhült a helyzet. Egyből megette az ügyet, MUNKATÁRSUNK IRAKBAN (5.) A stratégiai olaj Amikor 1972-ben államosították Irakban az idegen érdekeltségű olajtársaságokat, kezdődött tulajdonképpen a nagy gazdasági fellendülés. A hatalmas vagyon, amely az ország minden pontján, északtól délig ott rejlik a földben, egy csapásra a legfontosabb arab országok közé emelte Irakot. Főhadiszállás a sivatagban Kilátástalan hosszúnak tűnik az út a sivatagon át a Rumaila körzetében lévő olajmezők felé. Az ország déli részén vagyunk, egy ugrásra Kuvaittól, a Szaud- Arábia melletti semleges zónától. Az asztalsima tájból messze kiugrik egy-egy fúrótorony, vagy eppen a nappal próbál konkurrálni egy gázfáklya. Hamarosan ba- rakkcsoporthöz érkezünk. Központ ez, a környék olajmezőinek főhadiszállása. Fadel Ali Authman főmérnök a kalauzunk, a kitermelés, az olajvezeték-rendszer irányítója. — Rumaila két részből áll. Az egyik a déli, ez már régebben termel, a másik az északi, amelyet éppen most, a forradalom évfordulóján helyeztünk teljes üzembe — mondotta a főmérnök. — Szovjet szakemberek segítségével folyt itt a feltárás is, és egy sor más országból jött szakértői csoport dolgozta ki a földgázhasznosítást, a vezeték- építést. Ebben a térségben kezdetben évi ötmillió, tavaly 18 millió, s mostantól 40—50 millió tonnát tudunk kitermelni. Huszonhárom hatalmas létesítmény segít ebben. Mondhatnám úgy — folytatja —, ez az olajmező az Arab-öbölbeli szállítások első frontvonala. Amikor a földgáztelepre, majd az irányítóközpontba lépünk, elveszik gyufánkat és az öngyújtónkat. A fényképezőgépek villanólámp’ai is az őrséghez kerülnek. Rendkívüliek a rendszabályok, de rendkívüli a hely is. Ott állunk egy nagy terem közepén, a 12« méter hosszú tábla előtt, amelyen percről percre látni, hói, merre, mennyi olaj folyik Irak területén. Ez a stratégiai olajvezeték irányítóközpontja. — Évi 100 millió tonna kőolajat termelünk Irakban — mondja Authman mérnök. — Ez a mennyiség 1980-ra elérheti a 240 millió tonnát. Az olajvezeték sémája itt látható. Ez itt észak, Kirkuk környéke, más néven Kur- disztán, az egyik nagy lelőhely. Itt a másik vég, Rumaila, ahol vagyunk. Középen az új feltárások, Bagdad környéke. Jelenleg az olaj útja a Szírián keresztül Libanonba vezető olajcsőhálózat. A másik Basra és Fao kikötője, illetve az épülő A1 Bakr kikötő. Van egy harmadik út is, az majd Törökországon át viszi az olajat. m Ésszerűen Irak e nagy olajgazdasága megkövetelte, hogy megoldják a gáz kiválasztását a nyersolajból, másrészt olyan szállítási módot dolgozzanak ki, amely érdekeiknek legjobban megfelel. így született a stratégiai olajvezeték, amelyben oda folyik az olaj és annyi, ahogy azt akarják. Ha Szírián át kockázatos a szállítás, akkor az egész termelést délre irányíthatják, ha az ázsiai igények nőnek, akkor is az Arab-öböl az irány. A ru- mailai olaj északon is mehet Törökország felé és növelhető a Földközi-tenger irányába szivattyúzott meny- nyiség is. Kivehető a beszélgetésekből, hogy az egyszerű gazdasági meggondolásokon kívül a politikának is döntő szerep jut. Különösen áll ez a Szíriái vezeték esetében, amelynek használati díját a szomszédos arab ország növelni akarja. Ahogy azt Tayeh Abdul Karim olaj ügyi miniszter megfogalmazza: „A stratégiai olajvezeték a legnagyobb rugalmasságot biztosítja Iraknak. Függetlenít bennünket — mondta — minden más országgal való esetleges konfrontáció következményeitől.” Olajeldorádó Errefelé az a mondás járja: itt még a csók is olaj- ízű. Jelzi, minden fölött ez a nyersanyag uralkodik. Irak á milliárdos bevételeket saját fejlesztésére fordítja, hihetetlen versengésben Iránnal és a többi „olajeldorá- dóval”. Emellett segítséget nyújt más arab országoknak is, azzal a jelszóval: az iraki olaj az arab nemzeté. Itt, a rumailai olajmezőn és' a stratégiai olajvezeték mellett érthető még, hogy miből telik a hihetetlen méretű behozatalra, a gigantikus beruházásokra, a hasznos otthoni elköltés gyakorlatára. Mi pénzt adunk — ez itt a jelszó, mások a technológiát, s emellé a szakembert, sőt, itt, Irakban a munkást is. Mert az olajhoz, az ebből fakadó nagy beruházásokhoz már nincs munkaerő; pakisztáni, indiai, afgán vendégmunkások bukkannak fel lépten-nyomon. Az olajkutak ontják a fekete aranyat, az ütőereken folyik három irányba, a konjunktúra még hat. De már óvatosak. A túlságosan szorossá vált kapcsolat a tőkés világgal máris fékezi az árakat, s az OPEC-ben dolgozó irakiak is megkockáztatják a véleményt: be kell rendezkedni a mérsékeltebb árakra. Mert az olaj fegyver volt, de visszafelé is elsülhet. Következik: Kikötők, hajók, cápák. Bürget Lajos csak bírjam szöveggel. Mit nem tud még a Lakinger? Miért zárják be a húsboltokat éjszaka. Klasszikus, 'mondja az apám, jár neki, hogy ezért meghúzzák. Még valami jó szöveg kellene, s az öreg a zsebemben. Mondom neki, azt hitte, hogy a Wartburgot a Heine-művek- ben gyártják. A néném közben ismét átmegy a szobán, jár-kel, mint aki bepörgött. Ringatja magát, mint egyki- szuperált sétahajó. Aztán leül, keresztbe rakja a lábát, a melle alatt átdöfi a könyökét. Eszi a kefét, amiért nyomom az öregnek a halandzsa szöveget, és úgy teszek, mintha semmi se történt volna. Szerencsém, hogy éreztem a helyzet izomzatút, és tudtam hova ‘kell nyúlni. Szóval, az a lényeg, hogy az öreg ért engem, a néném pedig any- nyit lát az egészből, mint a vak kefeárus a vevő szakál- lából. A Lakinger majdcsak megtanulja azt a rohadt helyesírást, az a fő, hogy magam kimásztam a bajból. A konyha felől érkező szagokból érzem, hogy az anyám már süti a rántottét, az öreg pedig helyezkedik a tv előtt, villanyfényes közvetítés következik a stadionból. Esti programunk városnézés. A Lakingeren nyoma sincs annak, hogy meghúzták. Bánickivel szinkronban egy hölggyel ismerkednek. Az erkölcsös társadalom nevében nem díjazom az ilyen nyilvános fordulatokat. Hallgatok. Mit lehet ilyenkor mondani, bízom az emberiség nevelő hatásában. Tudományosabban fogalmazhatnék, de remélem, így is megértenek. Erről a nevelő hatásról szövegelt nekem éppen tegnap a kedves néném. Ma meg kapóra jön. De hagyjuk a romantikát. A baba már be is melegedett, mint fűtőtesten a kelt tészta, amolyan szexi kis nő, aki minden ügyet válogatás nélkül a fenekével irányít. Ez már olyan világos, mint az új forgalmi rend. Rohanás előre-hátra, ■ csúcsforgalom a mellékutcán. Betérünk egy bisztróba, a csaj kísérőnek issza a rumot a konyakhoz. A szakma élvonalához tartozik. Megindul az eső, a helyzet egyre nedvesebb. Végül is a Ramazuriban kötünk ki, az a mi tanyánk. Ott persze minden csendes, a főnök a sarokban szunyái, két asztalnál ül csak vendég. A főnök felébred, jatt, miegymás, csipkedi magát, naphosszat aludna, minthogy esős idők járnak. Nóra kérem, hat kis konyak, két üveg sor az uraknak. A hölgyeknek vermut. Az új babát hirtelen elkapja a letargia, kávét rendel. Ezzel engem nem fűtsz, kisanyám, úgy számíthatsz a jó kritikára, mint egy modern festmény. A Kelemen nyomja a szöveget a Nórának, persze ez is csak amolyan konfekció duma, reggeltől estig ezt eszi. Hallgatjuk a Wurlitzert, a Dalida, meg a Gianni Morandi. Ennek ellenére tragikus a hangulat, a srácok is hallgatnak, mert az új babánál eltört a mécses. (Folytatjuk) IlíTWav^ 1 IT"Ta1 Vfe] I 1 I f I V I ■ I I iT * 1 _A A Az A1 Bakri kikötő — 56 kilométerre a parttól.
