Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-24 / 250. szám

A KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 24. A HÓDIKÖT tiszalöki gyárában a tréningru­hák összevarrását vég­zi Gulyás Ibolya, a Pe­tőfi szocialista brigád tagja. (Elek Emil fel­vétele) 5J Fülesek“ Szabolcsban A rejtvényfejtés hasznos szórakozás. Kiváló agytor­na, mellyel az egyes pályá­zatokon értékes díjakat kap­hatnak a szerencsés megfej­tők. A Füles „Szabolcs-szat- mári tájakon” című pályáza­tának tíz győztese három­napos szabolcsi körutazást nyert. Valamennyien más korú és foglalkozású embe­rek, mégis egységes kis kö­zösséggé kovácsolódtak az — elmondásuk szerint nagysze­rű — három nap alatt. Ki így, ki úgy jött az uta­zásra. Tamás Mihály pél­dául kísérőként érkezett. Felesége, a pályázat egyik nyertese nem akart egyedül jönni. Németh Imre helyet­tesként vett, részt a körúton, mivel kolleganője nem jö­hetett — az esküvője miatt. Legtöbben keveset hallot­tak a megyéről. Főleg olvas­mányaikból, a „fekete vona­tok legendájából”, no meg a szabolcsi alma híréből is­merték. Egyedül Sterczer Ödön járt néhányszor Nyír­egyházán — de ő is csak fu­tólag. A 20 éves fiatalem­ber művezető, Komárom megyéből, Süttőről érkezett. A többiek a társaság léiké­ként emlegették. — Hét éve fejtek rend- , szeresen rejtvényt — mond­ja a fiatalember —, s eddig 136-szor nyertem. Utalvá­nyokat, inget, tollat, legtöbb­ször könyveket. Legnagyobb HOZZÁSZÓLÁS Pecsétvita „Pecsétvita egy vizsga körül” című 1975. július 18-án megjelent cikkükkel kapcsolatban, az alábbiakat kívánjuk szíves tudomásukra hozni. Egyrészt a központi fűtési kazá­nok kezelőinek képzéséről kívánunk tájékoztatást adni, a to­vábbiakban pedig az idézett cikk egyes kérdéseire válaszolunk. A kazánok és egyes nyomástartó berendezések hatósági felügyelet alá helyezéséről szóló rendelet alapján.csak a ha­tósági felügyelet alá tartozó nyomástartó berendezések keze­lőitől kell szakmai képesítést vagy szakmai gyakorlatot meg­követelni. A 0,5 att túlnyomásra engedélyezett központi fűté­si kazán a kazánbiztonsági szabályzatban foglaltak értelmé­ben nem tartozik hatósági felügyelet alá. A hatósági felügye­let alá nem tartozó központi fűtési kazánok kezelőire a szak­mai képzést az Országos Energiagazdálkodási Hatóság nem terjesztheti ki. Mindezekből következően sem az Országos Energiagazdálkodási Hatóság, sem felettes szerve, a Nehéz­ipari Minisztérium a központi fűtési kazánok kezelését nem kötötte szakmai képesítéshez. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a berendezések kezelőit munkájuk végzésére nem keli felkészíteni. Ez azonban a berendezés üzemben tartójának feladata, s ilyen tanfolya­mokat bármely vállalat, állami szerv vagy tudományos egye­sület (MTESZ-tagegyesület) felettes szervének engedélye alapján rendezhet. E tanfolyamok tehát csak akkor tartoznak a Nehézipari Minisztérium illetékességi körébe, ha azokat ne­hézipari vállalat rendezi, vagy külső szerv, nehézipari vál­lalat megbízása alapján, (a megbízó dolgodéinak: képzésére). A cikkben leírt tanfolyam esetében tehát sem a képzés, sem a képzést szervező intézmény, sem a képzésben részt vevő dolgozók nem tartoznak a NIM felügyelete alá .. . A MTESZ tanfolyami szabályzata feljogosítja tagegye­sületeit, hogy az általuk tartott tanfolyamon „látogatási iga­zolványt” adhatnak ki a résztvevőknek. Korábban említet­tük, hogy a központi fűtési kazánok kezelésére szakmai ké­pesítést a NIM nem írt elő, ezért írásban is javasoltuk a MTESZ nyíregyházi tagegyesületének, hogy tanfolyami részt­vevőinek „látogatási igazolást” adjon ki (ezt saját bélyeg­zőjével hitelesítheti), s ezzel dokumentálja, hogy a képzés­ben eredményesen részt vettek. E javaslatunkat a nyíregy­házi tagegyesületen kívül a MTESZ központi szerveinek is tudomására hoztuk. A „Pecsétvita egy vizsga körül” című cikk szándékával és céljával messzemenően egyetértünk. Régen vajúdó jogi vitát, rendezetlenséget hozott újra felszínre. Az eredendő probléma az, hogy a tudományos egyesületek a képzés jogá­val rendelkeznek, de bizonyítványok kiadását nem végzik, tanfolyami szabályzatában a MTESZ ezt tagegyesületeinek tiltja. A nyíregyházi és hasonló tanfolyamok esetében azon­ban vállalat, mint a tanfolyam Tnegrendelője gyakorlatilag nem létezett (úgyszólván minden résztvevő más-más vállalat dolgozója), hatóság, vagy minisztérium sem vállalhatta az illetékességet, így a tanfolyamnak nem volt „gazdája”. Illet­ve volt, a MTESZ, aki tagegyesületének a tanfolyam megtar­tását engedélyezte, de bizonyítványok kiadását nem vállalta. Mint azt remélhetőleg az előzőekben sikerült kifejtenünk, munkakör betöltésére jogosító bizonyítványra ebben az eset­ben nincs is szükség, a részvételt a „látogatási igazolás” is megfelelően dokumentálja. Változatlanul rendezetlen azonban a MTESZ-tanfolya- mok jövőbeni sorsa, hiszen magasabb szintű tanfolyamok tar­tására is jogosult, amelyeken viszont munkakör betöltésére jogosító bizonyítványt kell adni az eredményesen vizsgázot- taknak. Remélhetőleg a cikkben leírtak is hozzájárulnak ah­hoz, hogy ez a probléma is rendeződjön. A .......központi fűtési kazánok” kezelése „inkább férfi­aknak való” megállapítással nem érthetünk egyet. A korsze­rű, önműködő védelmi rendszerű olaj- és gáztüzelésű kazá­nok kezelésénél szükségtelenné válik a férfi nagyob fizikai ereje. Az országos munkaerő-gazdálkodási problémák miatt indokolt a nők bevonása a kazánkezelési feladatok ellátásába, és tegyük hozzá: a nők legalább olyan alkalmasak erre, mint a férfiak. Hevesi János osztályvezető, Nehézipari Minisztérium nyereményem — mint itt va­lamennyiünknek — ez a sza­bolcsi út. Jól éreztem ma­gam, kevés volt az itt töltött idő. Most módom nyílt Sza- bolcsot Komárommal össze­hasonlítani. Megítélésem sze­rint itt több a műemlék, vi­szont ott fejletteb az ipar. A csoport programját a Füles és a NYÍRTOURIST közösen szervezte. A nyerte­sek október 17-én a Taurus Gumigyárral és a konzerv­gyárral ismerkedtek, majd kirándultak Beregbe. Szom­baton szabolcsi körútra men­tek, vasárnap pedig Nyíregy­háza nevezetességeit látogat­ták meg. Márkus Gyula bácsi a leg­idősebb, Kunszentmártonról érkezett. A nyugdíjas fő­könyvelő szellemi frisses­sége megőrzéséért fejt évek óta rejtvényt. — Nehezen szántam rá ma­gam az útra — meséli —, hi­szen eddig szinte egyetlen napot sem töltöttem távol a feleségemtől. De nem bán­tam meg. Érdekes volt a program, melyből leginkább a gyárak tetszettek. Vendégeink Igricén ké­nyelmes faházakban alud­tak, s a Szabolcs-szállóban étkeztek. Napközben kis pi­ros autóbusz hozta-vitte őket, melyben végül alig fért el a sok csomag és ajándék, amit a gyárakban kaptak. A „fülesek” vasárnap dél­után utaztak haza. Tizüket nyolc felé vitte a vonat. A hét végi napos időt nedves szürkeség váltotta fel meg­könnyítve a búcsúzást. Vala­mennyien élményekkel tel­ten hagyták itt a megyét. Reméljük továbbviszik Sza­bolcs jó hírét* s betart­ják ígéretüket, hogy jövő­re ugyanitt újra találkoznak. (házi) NŐI SZAKMA LETT A KERESKEDELEM A gond: cipekednek, túlóráznak, takarítanak A kereskedőpálya megyénkben is elnőiese­dett. A hálózatban dolgozók 86 százaléka nő. Helyzetük egyáltalán nem irigylésre méltó. A természet rendje szerint ők is szülési, majd gyermekgondozási szabadságra mennek, a he­lyettesítést szintén nőkre bízzák, és a folyamat ismétlődik. Helyzetük megítéléséhez elöljáró­ban csak annyit, hogy az élelmiszer kiskeres­kedelmi vállalatnál jelenleg csaknem száz asz- szonyt nélkülöznek gyermekgondozási szabad­ság miatt, a kereskedő asszonyok egy része na­ponta több tonnát eipel, nagy részük naponta több mint tíz órát dolgozik, sok helyen záróra után a takarítónői teendőket is el kell látniuk. Kevés a szakképzett eladó Az üzlethálózat és a forga­lom örvendetes növekedése miatt még mindig kevés a szakképzett eladók száma. Persze a szakképzetlenek száma is kevés. Főleg a vi­déki egy-két személyes bol­tokban nehéz a helyettesíté­seket megoldani, ezért szép számmal vannak olyanok, akik már három, vagy négy éve nem vehették ki évi rendes szabadságukat. A létszámgondok miatt van az is, hogy sok kereskedőnek túlórázni kell, a KPVDSZ megállapítása szerint több­boltos asszony vidéken napi 10—12 órát dolgozik, a csa­pos asszonyok munkaideje napi 13—15 óra — még va­sárnap is. A szakszervezethez panasz érkezett a Nagykállói és az Ujfehértói ÁFÉSZ-től, mind­két panaszban az állt, hogy a szövetkezetben sorozato­san megsértik a munka- és Jó szándékú újításként kávé és szörp automa­tát állítottak fel a Taurus Gumigyár kemping­üzemében. Nos, lehet, hogy a gép máskor pon­tos, de a fényképezéskor megmakacsolta ma­gát. Sepi kávét, sem a pénzt nem volt hajlandó visszaadni. így a jó szándék bosszúságot okoz. (Hammel J. felv.) o pihenőidőre vonatkozó sza­bályokat. Valóban megsértik, részben a létszámhiány, rész­ben a rossz munkaszervezés miatt. A 44 órás munkahe­tet nem mindenütt sikerült megvalósítani. A kijelölt boltok vasárnap is nyitva tartanak, és ez további hát­rányos helyzetbe sodorja a' kereskedő asszonyokat. Sok vagy kevés a vasárnapi nyitvatartás? Nyíregyházán például va­sárnaponként 7 élelmiszer- bdlt, 5 tej bolt és 5 kenyér­bolt tart nyitva. A vásár­lók egy része az említett boltok számát kevesli, a szakemberek ezt a számot magasnak tartják. Egy fel­mérés szerint a szakembe­reknek van igazuk, mert a vasárnap megvásárolt áruk­nak csak a 6,2 százaléka az, ami feltétlenül szükséges a vasárnapi ebédhez. Sokan italt, mosóport és egyebeket vásárolnak vasárnap délelőtt. Ebből arra lehet következ­tetni, hogy a háztartások rendje nem elég tervszerű. A kereskedelem alkalmaz­kodik a vásárlók szokásai­hoz, de sokak szerint szük­séges az is, hogy a vásárlók is alkalmazkodjanak a ke­reskedelem helyzetéhez. A KPVDSZ-ben tervet dolgoz­nak ki, azt akarják, hogy a nyitvatartási idő csökkenjen, ugyanakkor a vásárlók se szenvedjenek hátrányt. Ha a terv valóra válik, valamit javul a kereskedők helyzete. Kilók ­minden mennyiségben Az előírások szerint ma­ximum 20 kilót emelhetnek a' kereskedelemben dolgozó lányok és asszonyok. A lá­dák és a zsákok súlya azon­ban 40—50 kiló. Azt már si­került elérni, hogy a cukor egy részét 20 kilós zsákokba csomagolják. Cipekedésre kényszerít az is, hogy a rak­tárak egy része távol van a kiszolgálótértől, több helyen pincét használnak raktárnak és a zsákolás, a lépcsőzés az egyik legveszélyesebb balese­ti forrássá vált. Számos bolt magántulajdonban van, s ezekben a boltokban még nagyobb a raktározási gond. A megyei tanács a közeljö­vőben vizsgálja az említett boltokat és igyekszik megol­dást találni. Mennyiért cipekednek, mennyiért túlóráznak? A ke­reskedők fizetése javult, de még mindig az átlag alatt van, vagy alig éri el az át­lagot. A MÉSZÖV egyik je­lentésében az olvasható, hogy 1974-ben a szövetkezeti dol­gozók jelentős béremelést kaptak és a béremelésben1 részesülők 64 százaléka nő. A túlmunkát sem fizetik kellően mindenütt. A Cse­mege Kereskedelmi Vállalat csak a szakszervezet köz­benjárására fizeti ki a túl­órát. Az anyagi elismerés továb­bi javulására lehet számíta­ni, a szakiskolák, a szak- tanfolyamok pár éven belül javítanak a káderhelyzeten, a vásárlók addig is számí­tanak a kereskedők helytál­lására, hivatásszeretetére. Nábrádi Lajos MEGKÉRDEZTÜK: Miért nincs újság a Bujtoson Nyíregyháza egyik legősibb kerületének, a bujtosiaknak ol­vasói panaszkodnak: már napok óta nem kapják meg idejében — vagy sehogyan sem — a Kelet- , Magyarországot. Az ügyben a nyíregyházi 1. számú Postahivatal vezetőhelyet­tesét, Halmi Lászlót kérdeztük meg. — A panaszosoknak igaza van — kezdi, — a lap kézbesítése egyre több nehézségbe ütközik. Nemcsak a bujtosi körzetben, hanem másik két nyíregyházi kézbesítőkörzetbon is hiányzik az állandó kézbesítő. Amikor a meglévők visszajönnek, néhá- nyukat megkérjük, szíveskedje­nek egy másik körzetet is ki­w Családi dráma liken Lazur István 34 éves ilki lakos alkalmi munkás eddig már két ízben volt elítélve, 13. év és 30 napot ült bör­tönben emberölés és súlyos testi sértés büntette miatt. Utoljára 1973 év november hó 1-én szabadult. A bünte­tés kiállása után Lazur visszament a szülői házhoz. Rövid ideig meghúzta ma­gát, de azután jöttek a ba­jok. Nem dolgozott, csak az özvegy édesanyján élőskö- dött, italozott. Rendszeresen pénzt követelt, ha nem ka­pott, gorombáskodott, üldöz­te az édesanyját. Az anya nem birta tovább, elhagy­ta fiát, vett egy másik sze­rény hajlékot, hogy kitér­jen a fia tartós zaklatásai elől. A bajt így is közel érez­te özv. Dévai Józsefné, ezért a Vásárosnaményi Járási Ügyészségen fia ellen pa­naszt tett. Az ügyészség alig, hogy nyomozást rendelt el, közveszélyes munkakerülés miatt, amitől tartani lehe­tett, sajnos bekövetkezett. Az történt ugyanis, hogy 1975. év augusztus 28-án özv. Dévainé felkereste fi­át Lazur Istvánt, szőlőt és körtét vitt neki ajándékba. Ez alkalommal Lazur behív­ta anyját a lakásba, nem tö­rődve semmivel, az ajtót rá­zárta és felelősségre vonta, amiért őt feljelentette. Ez­után magához vett Lazur egy görbebotot és azzal úgy elverte édesanyját, hogy az anyán testszerte zúzódásos sérülések, bordatörés, a jobb kezén szintén töréssel járó sérülés keletkezett. A szomszédok otthon lévő asszonyai hangos jajgatás­ra lettek figyelmesek és men­tek a szerencsétlen anya ki­szabadítására, Addig verték a zárt ajtót, míg végül is La­zur konyhakéssel kilépett és szúrkálással fenyegetőzött az ott lévők felé. Vérző sebek­kel az édesanya is előjött és őt az összegyűlt szomszédok nyomban segítették, mentőt hívtak, hogy gyors orvosi el­látásban részesüljön, Rémü­let és harag fogott el min­denkit a dolgok láttán. Az élet elleni szándékos bűncselekményeket elköve­tői, akik konokul szembe he­lyezkednek a törvényekkel csak szigorra számíthatnak. Lazur a napokban állt a Vá­sárosnaményi Járásbíróság előtt, és őt a bíróság vissza­esőként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt 3 év 6 hónapi szabadságvesz­tésre ítélte és 5 évre eltiltot­ta a közügyek gyakorlásától. A szigorú ítélet jogerős. Dr. Koplányi Mihály járási vezető ügyész kézbesíteni. Erre természetesen őket kötelezni nem lehet. Ha elvállalják, a nap folyamán a kézbesítő nélkül maradt körze­tek is megkapják újságjaikat, így történt ez több esetben a bujtosiakkal is. — Mit tett a nyíregyházi posta a probléma megoldására? — A lapban többször hirdetést adtunk fel. A postahivatalokban is ki van függesztve a hirdetés: napi négy órai munkára, havi ezerkétszáz—ezerötszáz forin­tos keresettel felveszünk kézbe­sítőket. — Mennyien jelentkeztek? — Senki. — Miben látja a posta ennek az értelmét? Kevés a pénz? Nincs olyan fiatal, aki ne keresne szí­vesén egy kis reggeli munkával, ami gyakorlatilag — kis ügyes­séggel —, három, három és fél óra alatt is elvégezhető, havi ezernégyszázat. Nincsenek diá­kok, akik ezzel a hajnali mun­kával kiegészíthetnék az ösztön­díjukat. Nem engedélyezi az is­kola? A szülők ellenzik? A postai vezetőhelyettes vála­sza meghökkentő: — A probléma nemcsak a fia­talokban, a diákokban van. Több szocialista. országban, és más nyugat-európai államban is a diákok gondoskodnak az újság- kézbesitésről, megköszönve a keresetet. Még Debrecenben is megoldható ez. Mert oda még a hajnali órákban megérkezik a postavonat. Nyíregyháza hátrá­nya az, hogy hozzánk — az ál­lomásra! — a postavonat reggel hétkor érkezik. Márpedig a leg­jobb szervezéssel sem lehet el­érni, hogy péjdául egy diák a Bujtoson ezt kihordja a sáros, — tehát nem népszerű — körzet­be, és ugyanakkor a reggel nyolckor kezdődő tanításra is odaérkezzen. — A bujtosiaknak tehát mi a válasz? — Egy dolgot tehetünk. Mivel a fiatal kézbesítőnő felmondott, igyekszünk rábirni a kerület ré­gi nyugdíjas, népszerű, közismert kézbesítőjét, hogy vállalja. Ta­lán ezzel megoldódnak a problé­mák. Hadd fűzzük hozzá az őszinte válaszhoz: a postavonat is ér­kezhetne korábban. (- iyi ->

Next

/
Thumbnails
Contents