Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
1975. október 19. KELÉT-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Megyénk tájain A változást, a fejlődést nagyszerűen illusztrálják a modern, két szoba- konyhás, fürdőszobás villák. A villany- hálózat, az útépítés, a háztartási gépek, a rádió, tv, újság mind azt bizonyítja, hogy Kocsord nagy léptekkel igyekszik behozni az évszázados elmaradást. A felszabadulás utáni gazdasági, társadalmi változás az anyagi viszonyok közt teremtett rendet. Mindenkinek megvan a nyugodt, kényelmes élethez szükséges pénze. A tudati viszonyokban, az erkölcsi normákban azonban már korántsem olyan nagy az előrelépés. A felfogás, a modern életforma eszközeinek elfogadása még konzervatív alapokon nyugszik. , Kocsord fejlődését jelentősen meghatározza, hogy mindössze hat kilométerre van Mátészalkától. így nem telepítenek ide semmilyen üzemet, vagy nagyobb létesítményt. Ugyanakkor sokan bejárnak dolgozni az ipari üzemekbe, s gyakran be is költöznek. A pezsgőbb élet, a kultúra, a művelődés iránti igény sokakat késztet Kocsord elhagyására Háromezer-kétszáznegyvenhárom lakója van. A fiatalok, a 14—30 év közöttiek száma 720. Tekintélyes részük — mintegy 65 százalék — jár be az ipari üzemekbe, elsősorban Mátészalkára! ;A1 közép- és főiskolára, egyetemre", valamint"-szákmunkáslcépzőbé járók száma 120. A helyi Üj Élet termelőszövetkezetben 54 fiatal dolgozik. Az iskolába járók már „fél lábbal” kint vannak a községből, gyakran nem is jönnek vissza. Az ittmaradók lesznek a hagyományok folytatói, az új dolgozók, Kocsord életének, fejlődésének irányítói. A fiatalok szemléletét, viselkedését mindig befolyásolják a divatirányzatok és az új nézetek. A falu, egy zárt közösség bíráló szemmel nézi ezeket az új törekvéseket. Ami nem felel meg a régóta megszokott hagyományoknak, azt támadja a szóbeszéd eszközeivel is. Mit tehetnek ilyenkor a „megszó- lottak”? „Csak azért is” ragaszkodnak az eredeti elgondoláshoz, vagy „megadják magukat” a konzervatív nézeteknek? Erre kerestünk választ Kocsordon. „Ragaszkodom a szülőföldhöz” A községi tanácson dolgozik, gazdálkodási előadó. Gulácsi Antalné itt született, itt laknak. Két és fél éves a kisfia, Levente. — De nehezen szokták meg a faluban ezt a nevet! Csak egy ilyen nevű gyerek van a fiamon kívül. A dédnagymama neheztelt is, hogy miféle nevet választottunk. Ma már megszokták. Még nyugodtan megmondhatja az életkorát, most múlt 21 éves. Fiatal, szereti a szépet, a modernet. — Nagyon szívesen öltöznék fiatalosabban, de megszólnak érte. Nemrég a férjem hozott egy farmert. Felvettem. A főnököm és az idősebbek azt mondják, ne vegyem fel, mert hogy nézek ki benne? Engem nagyon bánt, ha megszólnak, inkább letettem. A férjem szeret horgászni, el-elmegyünk kirándulni. Inkább olyankor hordom. Dolgozott egy ideig Mátészalkán, ipari üzemben. Nővére, bátyja Kecskeméten lakik. Ö azonban hazajött. — Vágyom a csendre. A rohanást, a nagy forgalmat nem bírom. Egy kis kertes házban szeretnék lakni. Nem messze a szülőházunktól építünk magunknak lakást. Hogy mi( köt mégis ide? A gyermekkor, a legszebb" ifjúkori emlékek, Itt maradok. A bálba—szülővel A községi tanács szomszéd szobájában, a könyvtárban fogad a 19 éves kultúrház- igazgató, könyvtáros, Acs Ilona. Délelőtt van, még kevés az olvasó. A kedvenc találkozási hely: a kút. Farmer Kocsordon wnsRRnnpi IVIeuékiet — Sok tervem van, amit meg akarok valósítani. A munkában nem ismerek korlátot, akadályt. Az ízlésben annál inkább. Nálunk még sok a begyepesedett szokás. Az idősebbek közt ;s szép számmal intézik el a kezelést otthon „kotyvasztott” szerekkel. Én is „megalkudtam” egy kicsit korábbi viselkedésemmel, öltözködésemmel. Azt azonban, hogy ki igazán fiatal, nem a farmer jelenti csupán. Az életritmus, a szabad idő eltöltése, a sport, kirándulás, a gondolkodás mutatja meg, hogy ki fiatal 40—50 éves korban is, vagy csak az életkorának megfelelően még „nem idős”. Nem törődnek a szóbeszéddel Régi és új Kocsordon. (Hammel József felételei) A könyvtárban: „Én ezt ajánlom!” „A fiúk jobb helyzetben vannak...” — Délután sem sokkal jobb a helyzet. Főként gyerekek és öregek járnak ide. Nemrég hallottam, hogy egy néni mondta az egyik fiatalnak, ne járjon ide, mert én „megrontom” őket. Megkérdeztem, honnan veszi? Azt válaszolta, hogy ő is csak hallotta. Hát, nagyon sok még mifelénk ez az „én is csak hallottam”. Senki nem vállalja a „hírforrás” szerepét, de a kispadon, a kútnál, egymásközt megtárgyalják a világ folyását, légióként pedig a fiatalok viselkedését, ruházatát. Például a legtöbb szülő elkíséri a lányát a bálba, mert sose lehet tudni... Én is alig tudtam lebeszélni anyut, hogy már ne kisérjen el, mert nekem ez a munkahelyem ... Az asztalon műszaki rajzlap, tus, színes ceruzák. A dekorálást is az igazgató végzi. — Tanár akartam lenni, A fehérgyarmati közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem. Szeretem a munkámat. Itt is emberekké! foglalkozom. Szeretném, ha a kultúrát, szórakozást, a könyvet is többen igényelnék. De megelégednek a tv-vel. A kul- túrHáz színpadán például felállítottak egy pinpongasztalt, azzal az indoklással, így legalább kihasználják mindkettőt... — Mindig városra vágytam. Elmegyek innen. Szeretnék fiatalosan élni, nem „adom meg magam”. Mi nem változtathatjuk meg a közízlést, alkalmazkodni pedig nem akarok hozzá. Nemrég például az unokabátyámmal mentem végig a főutcán, rögtön megszóltak, hogy na, már ez is kezdi... Itt csak az a jó kislány, aki meghúzza magát, nem mondhatnak rá semmit. Azt már nem nézik, hogy a falun kívül esetleg milyen erkölcstelenül él. Az „ellentábor” Kérdezzük meg az „ellentábort” is. Nem kell sokat keresgélnünk, hogy valaki idősebb beszéljen a fiatalokról. Éppen a kútra igyekszik egy néni. Meghúzza a vizet, kicsit kifújja magát. Szívesen beszél, biztosan nem először mondja el véleményét évről a témáról. — Hát, nézzék meg kérem, mibe járnak manapság a fiatalok! Olyan rongyos nadrágban, hogy én a világ minden kincséért fel nem vettem volna! Milyen lány a*, aki ezt hordja?! Na, és, hogy milyen korán kezdik, hát, hogy is mondjam, ma -együtt* járásnak mondják. Engem otthon agyonver-1 tek volna, ha 14 éves koromban este a ház előtt láttak volna egy fiúval. De ma már?! Hát, látja, kedveském, ilyenek nálunk a fiatalok. Hogy, hogy hívnak? Jaj, dehogy mondom. Még kiírnák az újságba. Adna is nekem az uram ... „Hol, mikor, miben” — Elvárják az emberek, hogy konzervatívak legyünk az öltözködésben — mondja a kedves, fiatal doktornő. — Hozzá kell szokni. Szamoskérep születtem, igy nem .idegen tőlem ez az életmód. Igaz, Debrecenben, az egyetemen én is megszerettem a várost, a művelődési intézmények, a lehetősége^, a társas összejövetelek hiányoznak. Nagyon „szem előtt” vagyok, vigyáznom kell, hol, mikor, miben jelenjek meg. Otthon, vagy kirándulásra szívesen hordom a farmeromat, pólóingemet. Előfordul, hogy váratlanul beteghez hívnak. Ilyenkor sietni kell, akár farmerban is elmegyek. A bizalom így is megvan, de nem szabad eljátszani. Rendelésen mindig „szolidabb” holmit viselek. A rendelőben, fogászati kezelés, vérképelemzés és még jó néhány nem feltétlen körzeti orvosi munka is folyik. Dr. Tóth Ilona igyekszik gyűjteni a berendezéseket, kisebb gépeket, anyagokat. A doktornő: „A bizalomra nagyon vigyázni kell.” Kocsordon kevés fiatalembert lehet találni. Legtöbben Mátészalka üzemeiben dolgoznak és csak este járnak haza. Akik nap közben is itt vannak, főként a tsz dolgozói. Gergely Lajos bérelszámoló, Bakos István beosztott agronómus. Mindketten itt születtek, itt laknak.* — A fiúk nem adnak annyira a pletykára — mondja Gergely Lajos. — Felőlem például nyugodtan beszélhetnek rólam, amit akarnak, nem érdekel. Tudom, hogy törvénybe ütközőt nem tettem, közfelháborodást nem okoztam, hát akkor beszélhetnek. Mindig van „kifogott”. — Először nekem is szóltak a hajam miatt — veszi át a szót Bakos István. — Akkor nem vágattam le, ma már rövidebb. Azért megszokták azt is. Merőben más itt a fiúk és a lányok megítélése. A fiúkat ritkábban szólják meg, az inkább „vagánynak” számít. Egy lány helyzete más. De a húgom pl. nyugodtan jár farmerban a gyógyszertárba is, ott dolgozik. Míg fiatal az ember, könnyebben elvisel mindent. De idővel, akarva-akaratla- nul is átvesz egy szokást, a hagyomány folytatója lesz. — A tsz-ben maradok, de élni, lakni, elmegyek Mátészalkára. Inkább városon te- lepszek meg — mondja Bakos István. Gergely Lajos éppen fordítva tervezi: — Még ha el is mennék innen dolgozni, bejáró lennék, itt maradok a faluban. A tanárnő Évszázadok óta a falun élő értelmiség első számú képviselője a tanító. Véleménye, nézete, ízlése mindig meghatározó jellegű volt. A* szép, emeletes általános iskolában fiatal igazgatónő, Szabó Katalin és a tavaly végzett tanár, Szekér Erzsébet fogad. — Nagyobb ma már az emberek kulturális igénye is. Nézzék csak meg, milyen újságokat járatnak! Több, jobb kulturális műsort is szeretnénk, de nincs. Vagy ha van, nem jó a propaganda. Februárban például itt is előadtak egy színdarabot, nem is tudtunk róla. De ha bál van, vagy klubest, az egész falu tudja. — Moziba sem nagyon járhatunk kulturálódási szándékkal — mondja a tanárnő. — Főként 14—16 évesek mennek és .azt hiszik, akkor „felnőttek”, ha megjegyzéseket tesznek, magot rágnak, kihívóan viselkednek, Akkor inkább már otthon nézek meg egy tv-filmet. — Mi is nagyon „porondon” vagyunk — folytatja az igazgatónő. — A szülők elvárják, hogy olyan pedagógus tanítsa gyermeküket, aki ellen nincs kifogásuk. Van még egy réteg, amelyik a 30-as évek ízlése szerint gondolkozik, a „bezzeg az én időmben” korában él, de a többség már modern életforma hatására szemléletben is szélesebb látókörű lesz... Tóth Kornélia Gulácsiné: „Az emlékek kötnek...”
