Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 19. HÉTFŐ: Párizsban tíz allam küldöttei összeültek a to- késországok, a fejlődő országok és az olajter­melők konferenciájának előkészítésére — A tö­rökországi választások eredményét nyilvános­ságra hozták: előretörtek az ellenzéki pártok. KEDD: Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök Moszkvába érkezett — Szovjet—szíriai kül- és hadügyminiszteri megbeszélések a szovjet fő­városban. SZERDA: A portói tüzérezred politikai akciója sikerrel ért véget — A libanoni válságot vitatta meg kairói ülésén az Arab Liga rendkívüli tanács­ülése. de Szíria, Líbia és a Palesztinái Felsza- baditási Szervezet távollétében. CSÜTÖRTÖK: Befejezte tunéziai látogatását Todor Zsiv- kov bolgár államfő — Véget ért Lubomir Strou- gal csehszlovák miniszterelnök líbiai látogatá­sa — Provokatív izraeli hadgyakorlatok a li­banoni határ mentén. PÉNTEK: Gjabb letartóztatások Spanyolországban — Peron-emlékünnep Argentínában — Hasszán marokkói király mozgósítja tömegeit. SZOMBAT: Giscard d'Estaing befejezte látogatását és és hazautazott Moszkvából — Kissinger ame­rikai külügyminiszter útban Peking felé meg­állt Tokióban. A hét kiemelkedő esemé­nye a szovjet—francia csúcs- találkozó volt. 1966 nyara óta, amikor De Gaulle tá­bornok elsőként "látogatott el a Szovjetunióba a nyugati hatalmak vezetői közül, a két ország első embereinek talál­kozásai rendszeressé váltak. Leonyid Brezsnyev 1974. de­cemberében járt Franciaor­szágban, egy év sem telt el azóta, s most Giscard d’Es- taing kelt útra, hogy mint francia államfő először foly­tasson tárgyalásokat a szov­jet fővárosban. Ezeket a tárgyalásokat si­ker koronázta, bár közben a jobboldali francia sajtó meg­próbálkozott a zavarkeltéssel egy váratlan esemény kap­csán: a vendéglátó Leonyid Brezsnyev meghűlt, emiatt égi" tárgyalási nap kimaradt, Giscard d’Estaing az előze­tesen megállapított tervtől eltérően Kijevben töltötte a csütörtököt. Maga Brezsnyev cáfolta meg a párizsi lollfor- gatók híreszteléseit, amikor péntek reggel irodájában fo­gadta az AFP francia hírügy­nökség munkatársát és ba­rátságos beszélgetés közben mondotta el, miért is módo^, suit a program. Pénteken dél­után már sor kerülhetett a fontos dokumentumok aláírá­sára, amelyek továbblépést jelentenek a szovjet—francia együttműködésben. A szovjet—francia csúcs­találkozó azzal az eredmény­nyel járt, hogy kölcsönösen kifejezésre juttatták: Helsin­ki szellemében folytatják a kapcsolatok bővítését. A po­litikai konzultációkban és gazdasági területen egy­aránt. A héten döntés született Párizsban a tökésországok és a fejlődő országok gazdasági értekezletének összehívásáról. December 16-án ugyancsak a francia fővárosban találkozik majd 8 tőkésország és 19 fejlődő ország küldöttsége. Nem külön energiaértekezle­tet rendeznek decemberben, hanem összetett módon és egyszerre tárgyalják a nyers­anyag- és pénzügyi problé­mákat, az iparfejlesztés ügyét. Minden bizonnyal he­ves és sorsdöntő vitára szá­míthatunk két hónap múl­tán. A párizsi értekezlet kap­csán fontos politikai kérdések is fölvetődhetnek kétoldalú tárgyalásokon. A hét végén került nyilvánosságra az az amerikai terv, amely szerint éppen a párizsi konferenciá­val egyidőben jöjjön létre eszmecsere Szíria és az Egye­sült Államok vezetői között... Washington megpróbálná jobb belátásra bírni Damasz­kuszi: Szíria ugyanis eddig határozottan elítélte az ame­rikai közvetítéssel megkötött egyiptomi—izraeli csapatszét­választási megállapodási. Kairóban úgy ült össze az Arab Liga külügyminiszteri tanácsa, hogy Szíria képvise­lője távolmaradt. (Líbia és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet szintén.) Ugyan­akkor érkezett a hír, hogy Asszad szíriai elnök előző heti moszkvai látogatása után további tárgyalásokra még a szovjet fővárosban maradt Khaddam szíriai külügy- és Tiassz hadügyminiszter. Aligha reális az a washing­toni és Tel Aviv-i remény, amely Szíriát tekintve a bib­liai pálfordulás holnapi meg­ismétlődésére számít. Az arab világ nyugati vé­gén izgalmas, de nem min­dennapi akció körvonalai bontakoztak ki: Hasszán ma­rokkói király a Spanyol-Sza- hara felszabadítására óriási tömegmegmozdulást szerve::. Hivatalosan — fegyvertele­nül, sőt oly annyira erőszak- mentesen, hogy kihirdet­Kerekes Imre: vakáció iöriéncic 10. Ügy érzem magamat ille­tően most már kulcshelyzet­ben vagyok. Világos előttem a helyzet, a matekot nem szeretem, a történelmet sem díjazom. Mert mi a történe­lem? Utólag megírják, hogy így volt, vagy úgy volt. Csak­hogy utólag könnyű okos­nak lenni. Csak a művelteb­beknek mondom, a Hanni­bált néha összekeverem Hasdrubállal, de azonnal ja­vítok. Ha olvasok egy köny­vet, rögtön szeretném át­írni. Nem egy hátrány. De ha matekból meghúznák a titkárt, az rossz fényt vetne az egész társadalomra, nem szólva a nénémről. Az öreg olyan büsz­ke lesz, már előre hal­lom, ahogy dicsekszik, meg­mondtam, itthon maradsz a nyáron. Aztán hirtelen her­geli magát, itt állsz nyakig a technikai forradalomban és még az alapműveleteket sem ték: a Spanyol-Szahara ha­tárára felvonulni toborzott 350 000 marokkói akkor sem fog fegyveresen védekezni, ha történetesen a gyarmati terület spanyol katonái rá­juk lőnek... Spanyolország a Biztonsági Tanácshoz akai fordulni a marokkói „táma­dás” elleni védelemért. Persze ma a madridi kor­mány nem számíthat különö­sebb rokonszenvre és együtt­érzésre a gyarmatbirtokának megőrzése végett. Természe­tes, hogy világszerte elítéli» a fasiszta terrort, s különös aggodalmat kelt a hír, amely szerint 50-en várhatják, hogy hamarosan vérbíróság elé ál­lítják őket a rendőrgyilkos­ságokban való részvétel vád­jával. Az Ibériai-félsziget másik országában, Portugáliában továbbra is heves politikai viharok dúlnak. A jobbolda­li politikusok megpróbálnak támaszt találni a hadsereg egyes tábornokaiban, tiszt­jeiben. A „fegyelem helyre- állítása” címén szeretnék szétzilálni aZokat az egysé­geket, amelyekben kommu­nista vagy más baloldali tisz­tek és tiszthelyettesek teljes, elszánt egységben vannak a nép soraiból kikerült kiska- tonákkal. Néhány laktanya fölött ott leng a vörös zászló, ami aztán érthetően — vörös posztó a demokrata néppárti jobboldali politikusok sze­mében. A küzdelem minden­nap újabb fordulatokat hoz. A Távol-Keleten a figye­lem most Kissinger amerikai külügyminiszter pekingi út­jára irányul. Ford elnök no­vember végi kínai hivatalos látogatását kell előkészítenie. Érdekes, hogy Kissinger oda- menet is. hazatérőben is megáll Tokióban, mert tájé­koztatni kívánja a japán kor­mányt tárgyalási elképzelé­seiről, illetve a végén az eredményekről. Ezzel is ki­fejezésre akarja juttatni, hogy a Kínával meginduló alkudozásokban a japán ér­dekeket figyelembe veszi... Pálfy József ismered. Jól van már, mond­ja majd az anyám, a nyáron majd megtanulja, azért ma­rad itt, mi is volt veled az érettségin... Erre nagy csend. Ez így lesz. Közben megjött a Kun Vili is. Magyarázza a tételt, amit az öreglány dél­előtt levezetett a táblán. Érti Várai, mondta, maga is érti? Lehet olyan negyvenes, a legszebb férfikor. Hallottam a karóra ketyegését, de abból amit magyarázott, egy szót sem. Ki nem hívott. Meg­vadít a csend. Ezt megúsz­tam. A Kun Vili viszont úgy született, hogy egy-két'napig maga előtt látja a táblát, ha nem is érti, olvassa. A tanár­nő szövegét nem értem, ahogy ö mondja, értem. Be­gurultam, most, hogy vala­mit értettem, elhatároztam, nem adom magam olcsón. Másnap jön á tanárnő, be­írja az osztálykönyvet, la­poz a noteszben, már a név­sor végén van. Az asztalra dobja, elhúz a padok előtt, ringatja magát, rámnéz, de nem ismer. Rövid a hajam. Azon gondolkozom, illene bemutatkozni. Jöjjön ki a táblához. Várai, vezesse le nekem azt a tételt, amit a múlt órán felírtam. A Ke­lemenre nézek, a Kun Vili behúzza a nyakát, a Lakin­ger a homlokát törli. El­indulok, de semmit nem lá­tok. A magam részéről egye­lőre nem nyilatkozom. Nézze kérem, ott kezdtük el, hogy adva van magának. És fel- írja.^ Eddig stimmel, gondo­Arab külügyminiszteri értekezlet Minimális maximum Kairóban csütörtök este fejezte be munkáját az arab külügyminiszte­rek zárt ajtók mögött megtartott rendkívüli értekezlete. Napirend­jén egyetlen téma, az egyre mélyülő libanoni belső válság szerepelt. Az értekezlet által jóvá­hagyott vérszegény nyilat­kozat azonban arról tanús­kodik, hogy érdemben nem foglalkoztak a problémával és megoldására semmiféie konkrét intézkedésben, ja­vaslatban nem állapodtak meg. Az említett nyilatkozat „mérsékletre és józanságra"’ inti a libanoni konfliktusban érdekelt feleket, akik éppen a kairói értekezlet idején újították fel fegyveres össze­csapásaikat Bejrút sikátorai­ban. A külügyminiszterek le­szögezik: minden, Libanon ellen elkövetett agressziót valamennyi arab állam elle­ni agressziónak tekintenek, s azzal egységesen szembe- szállnak. A kairói konferencia ele­ve kudarcra volt ítélve: már csak azért is, mert az egyik legközvetlenebbül érdekelt fél, a Palesztinái Felszaba­dítási Szervezet, továbbá a Libanonnal szomszédos Szí­ria, valamint a velük szoli­daritást vállalt Líbia képvi­selői nem voltak jelen a ta­nácskozáson. Szíria és a PFSZ a távollétét a konfe­rencia napirendjével való egyet nem értésével indokol­ta. Ök ugyanis előzetesen azt javasolták, hogy a jelenlegi közel-keleti helyzet átfogó vizsgálatával foglalkozzék a tanácskozás, s ennek része­ként azzal is, milyen hatást gyakorolt a legutóbbi egyip­tomi—izraeli csapatszátvá- lasztási megállapodás a liba­noni belpolitikai események­re. Ebben azonban Kairó — attól tartván, hogy az e kér­désekben kibontakozó vitá­ban alulmarad — nem volt hajlandó belemenni, s ezért csak csonka értekezletet si­került összehozni. Az egyiptomi kormánynak jó oka van arra, hogy ne vigye az összarab plénum elé az Izraellel amerikai közve­títéssel kötött legutóbbi csa- pafszétválasztási megállapo­dásának ügyét. A konzerva­tív arab monarchiákon kívül ugyanis alig akad olyan test­vérország, amely helyesli ezt a lépését. A többség azon a véleményen van, hogy Kairó a Sinai-félszigeten visszaka­pott újabb területsávért meg­engedhetetlenül mágas poli­tikai árat fizetett. Az alku első számú vesz­tese a PFSZ. A vele teljes szolidaritást vállaló Szíria és más arab országok is elítél­ték, illetve folyamatos bírá­latban részesítik Kairó kapi - tuláns politikai irányvona­lát. Asszad szíriai elnök, aki nemrég Moszkvában folyta­tott fontos tárgyalásokat, azt is követelte egy nyilatkozatá­ban, hogy Egyiptom mondja fel az összarab ügy szem­pontjából előnytelen megál­lapodást. Damaszkuszba n ugyanakkor leszögezték: Szí­Szíria csak akkor hajlandó tárgyalni a megszállt terüle­tek kérdéséről, ha a PFSZ delegációja a szíriai küldött­ség mellett helyet kap a meg­beszéléseken — jelentette ki Asszad szíriai elnök az A1 Rai A1 Amm című kuvaiti lapnak adott nyilatkozatában. A szíriai államfő ezzel kap­csolatban elutasította, hogy a sínai megállapodáshoz ha­sonlóan „alkudozásokba bo­csátkozzék” a megszállt terü­letek sorsa felett, s leszögez­te, hogy Damaszkusz elzár­kózik az egyiptomi—izraeli megállapodáshoz hasonló egyezmény megkötésétől. A sokat vitatott sínai meg­állapodást a szíriai államfő a történelemben példátlan egyezménynek minősítette, rámutatva, hogy ebben az esetben két egymással hadi­állapotban lévő ország olyan megállapodást hozott tető alá, melynek értelmében az ag- resszor az agresszió áldozatá­nak területén keresztül szál­líthatja áruit, miközben to­vábbra is fenntartja általa jogtalanul elfoglalt területek megszállását. A továbbiakban sajnálatosnak minősítette, hogy az arab világ „hallga­tásba” burkolózik a Szadat egyiptomi elnök által támo­gatott részleges megoldások ria nem érdekelt semmiféle olyan megállapodásban, amely nem szavatolja az iz­raeli csapatok teljes kivoná­sát a megszállt arab terüle­tekről és a palesztin nép jo­gainak helyreállítását. A kairói külügyminiszteri értekezlet végeztével azt kér­dezték az újságírók Mahmud Riadtól, az Arab Liga főtit­kárától, hogy elegendőnek ta­lálja-e a tanácskozás határo­zatát. A tapasztalt diplomata így válaszolt: „Ez a maxi­mum, ami a jelen körülmé­nyek között elérhető...” Olyan minimális azonban ez a „maximum”, hogy egy tapodtával sem viszi előbb­re a libanoni kibontakozást és az arab egység ügyének sem használt. Pálfi Viktor felett, s keményen bírálta Egyiptomot azokért a kísér­letekért, melyekkel el akarja terelni a figyelmet a megálla­podással kapcsolatos problé­mákról. A szíriai államfő elítélte Egyiptom bizonyos szovjetel­lenes megnyilatkozásait is, s ezzel kapcsolatban emlé­keztetett arra, hogy legutóbbi moszkvai látogatása idején a szovjet vezetők nyilvánvaló­vá tették: készek támogatni Szíria igazságos és törvényes harcát a megszállt területek felszabadításáért. Az elnök szerint a szovjet és szíriai fél egyaránt elutasította az egyiptomi—izraeli csapat­szétválasztási megállapodást. „Szíria sosem fog tudomást venni erről a megállapodás­ról, hisz a-mák célja a közel- keleti kéi ués felszámolása, Egyiptom katonai elszigetelé­se az arab—izraeli konflik­tustól” — mondotta. A to­vábbiakban leszögezte, hogy Szíria békére törekszik, ugyanakkor azonban nem mond le területei felszabadí­tásának jogáról, s arra az ál­láspontra helyezkedik, hogy ha a politikai akciók nem biztosítják a célok megvaló­sításának lehetőségét, Szíria felkészül más eszközök alkal­mazására is. A sínai megállapodásról — az egyiptomi magatartásról lom. Na innen már egyenesen az következik... Nézem az indulást, pont ezt a részt va­cakolta tegnap a Kun Vili. Ha tegnap értettem, ma is értem. Világos, mondom, ha ez az indulás, ebből következik, hogy... Mint a villámcsapás, ott a táblán az utolsó betűig az egész levezetés. Megtörli a szemüvegét, a fejemre néz, aztán a táblára, megigazítja a háriját, hátradobja a kon- tyát, kinéz az ablakon. Men­jen a helyére, mondja, ez így van, ahogy felírta. A noteszt felveszi az asztalról, valamit belejegyez. Hallom ketyeg a karóra. Nem az életnek, az iskolának tanu­lunk. Állatian szép az idő. Dél­után a Lakingerrel és a Weisszel elvonulunk egy ki­állításra. Oda vagyok vala­hányszor meglátom ezeket a festményeket. Otthon magam is hozzákezdek, folyik a festék, a néném bezsong. Kitelepítenek a konyhába. Egy ablaka van, meg egy 30-as égő. Akármilyen tehet­ség vagyok, de ilyen világí­tásnál frankón nem lehet művészi színvonalon feste­ni. Mit húzzam, ahogy előrelát­tam, eljött a nyár. A Vida és a Kelemen mír kézhez kap­ták az útlevelüket. A Lakin­ger, a Táltos, a Kun Vili, a Ba­latonhoz veszi az irányt. A Bánicki és a Gábriel elugra- nak Jugóba. Ezek is jól ösz- szeálltak, egyikre se lehet rá­fogni, hogy na ez egy szalon galeri, amelyik zsivenzsivel locsolja magát. A Bánicki - nek Újvidékről az Adriáig mindenhol van rokonsága. Az öregjét még Berkovics- nak hívták, jó név ez akár­hol a nagyvilágban, nem is értem, minek kell ezt zama- tosítani. A magánügyektől egyébként távoltartom ma­gam, inkább adom tovább a nyári programot. A Mazura és a Lehel lecsurognak a Dunán. A Mezei pedig Af­rikába készül a bátyja egy törzsfőnök sofőrje, méghoz­zá Chevroleten. A Mandel mellékfoglalkozását tekint­ve mázlista, sorsjegyen egy moszkvai utat nyert TU— 134-en utazik és egy teljes hétig rontja majd ott a leve­gőt. Mostanában már annyi bagót szív, hogy szerintem ni­kotinmérgezéssel fog össze­esni a GUM áruház előtt. Most is ontja a szivarfüstöt, olyan köd száll fel, mintha nem is ülnénk itt, hanem egy minigyárat telepítet­tek volna a nagy fa alá. Ma­gam programját illetően már szóltam, nem harapok abba a kézbe, amelyik etet, nem vitakozom az öreggel. Ha őt megnyugtatja, hogy én vigyázok egész nyáron a vá­ros rendjére, legyen neki. Felelősséget semmiért nem vállalok. A Livi a kedvemért bármikor velém marad. Több buli nincs, szóval a tár­saság úton lesz. Még csak annyit, hogy a Vidát és a Kelement illetően, hivatal­ból kötelességem felhívni Itália hatóságainak figyel­mét, vigyázzanak a bejára­tokra, ezek nagy menők az osonásban. Strandon és mú­zeumban eszükbe sincs fizet­ni, a sör árát, ha egy mód van rá, leszállítják, a villa­most saját járműnek tekin­tik. Egyszóval be van fűtve mindenki, mint a gumivul­kanizáló kazán. A srácok már izegnek-mozognak, a lá­bukkal pumpálnak, fütyö- résznek. Oda se figyelnek, amikor a Livi bejelentti, hogy házibulit ad. Nem vi­tás, hogy az én kedvemért. Kettőnk helyzete ugyanis már olyan átlátszó, mint az üveg­ipar fejlődése. Egyszóval így az út előtt a hangulat magas, én pedig állok közöttük, mint bennszülött az idegen- forgalmi fesztiválon. Mozog rajtam minden izom. Tájé­koztatom a népet, szerintem olcsóbb, ha lehangolódnak, cserébe elmondom, mint a szerénység példáját, hogyan utasítottam vissza egy aján­latot, amikor a madridi egye­tem díszdoktorává akartak választani. Csak röhögnek, annyit ér, amit mondok, mint holdszonda az aluljá­róban. Felszállunk egy troli­ra, nő vezeti, de háromszor is leáll, mert a Gábriel nyom neki valami egészen reprezentatív szöveget. Az utasok csak bámulnak. Az utas mindig bámul. (Folytatjuk) Asszad szíriai elnök nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents