Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 19. HÉTFŐ: Párizsban tíz allam küldöttei összeültek a to- késországok, a fejlődő országok és az olajtermelők konferenciájának előkészítésére — A törökországi választások eredményét nyilvánosságra hozták: előretörtek az ellenzéki pártok. KEDD: Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök Moszkvába érkezett — Szovjet—szíriai kül- és hadügyminiszteri megbeszélések a szovjet fővárosban. SZERDA: A portói tüzérezred politikai akciója sikerrel ért véget — A libanoni válságot vitatta meg kairói ülésén az Arab Liga rendkívüli tanácsülése. de Szíria, Líbia és a Palesztinái Felsza- baditási Szervezet távollétében. CSÜTÖRTÖK: Befejezte tunéziai látogatását Todor Zsiv- kov bolgár államfő — Véget ért Lubomir Strou- gal csehszlovák miniszterelnök líbiai látogatása — Provokatív izraeli hadgyakorlatok a libanoni határ mentén. PÉNTEK: Gjabb letartóztatások Spanyolországban — Peron-emlékünnep Argentínában — Hasszán marokkói király mozgósítja tömegeit. SZOMBAT: Giscard d'Estaing befejezte látogatását és és hazautazott Moszkvából — Kissinger amerikai külügyminiszter útban Peking felé megállt Tokióban. A hét kiemelkedő eseménye a szovjet—francia csúcs- találkozó volt. 1966 nyara óta, amikor De Gaulle tábornok elsőként "látogatott el a Szovjetunióba a nyugati hatalmak vezetői közül, a két ország első embereinek találkozásai rendszeressé váltak. Leonyid Brezsnyev 1974. decemberében járt Franciaországban, egy év sem telt el azóta, s most Giscard d’Es- taing kelt útra, hogy mint francia államfő először folytasson tárgyalásokat a szovjet fővárosban. Ezeket a tárgyalásokat siker koronázta, bár közben a jobboldali francia sajtó megpróbálkozott a zavarkeltéssel egy váratlan esemény kapcsán: a vendéglátó Leonyid Brezsnyev meghűlt, emiatt égi" tárgyalási nap kimaradt, Giscard d’Estaing az előzetesen megállapított tervtől eltérően Kijevben töltötte a csütörtököt. Maga Brezsnyev cáfolta meg a párizsi lollfor- gatók híreszteléseit, amikor péntek reggel irodájában fogadta az AFP francia hírügynökség munkatársát és barátságos beszélgetés közben mondotta el, miért is módo^, suit a program. Pénteken délután már sor kerülhetett a fontos dokumentumok aláírására, amelyek továbblépést jelentenek a szovjet—francia együttműködésben. A szovjet—francia csúcstalálkozó azzal az eredménynyel járt, hogy kölcsönösen kifejezésre juttatták: Helsinki szellemében folytatják a kapcsolatok bővítését. A politikai konzultációkban és gazdasági területen egyaránt. A héten döntés született Párizsban a tökésországok és a fejlődő országok gazdasági értekezletének összehívásáról. December 16-án ugyancsak a francia fővárosban találkozik majd 8 tőkésország és 19 fejlődő ország küldöttsége. Nem külön energiaértekezletet rendeznek decemberben, hanem összetett módon és egyszerre tárgyalják a nyersanyag- és pénzügyi problémákat, az iparfejlesztés ügyét. Minden bizonnyal heves és sorsdöntő vitára számíthatunk két hónap múltán. A párizsi értekezlet kapcsán fontos politikai kérdések is fölvetődhetnek kétoldalú tárgyalásokon. A hét végén került nyilvánosságra az az amerikai terv, amely szerint éppen a párizsi konferenciával egyidőben jöjjön létre eszmecsere Szíria és az Egyesült Államok vezetői között... Washington megpróbálná jobb belátásra bírni Damaszkuszi: Szíria ugyanis eddig határozottan elítélte az amerikai közvetítéssel megkötött egyiptomi—izraeli csapatszétválasztási megállapodási. Kairóban úgy ült össze az Arab Liga külügyminiszteri tanácsa, hogy Szíria képviselője távolmaradt. (Líbia és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet szintén.) Ugyanakkor érkezett a hír, hogy Asszad szíriai elnök előző heti moszkvai látogatása után további tárgyalásokra még a szovjet fővárosban maradt Khaddam szíriai külügy- és Tiassz hadügyminiszter. Aligha reális az a washingtoni és Tel Aviv-i remény, amely Szíriát tekintve a bibliai pálfordulás holnapi megismétlődésére számít. Az arab világ nyugati végén izgalmas, de nem mindennapi akció körvonalai bontakoztak ki: Hasszán marokkói király a Spanyol-Sza- hara felszabadítására óriási tömegmegmozdulást szerve::. Hivatalosan — fegyvertelenül, sőt oly annyira erőszak- mentesen, hogy kihirdetKerekes Imre: vakáció iöriéncic 10. Ügy érzem magamat illetően most már kulcshelyzetben vagyok. Világos előttem a helyzet, a matekot nem szeretem, a történelmet sem díjazom. Mert mi a történelem? Utólag megírják, hogy így volt, vagy úgy volt. Csakhogy utólag könnyű okosnak lenni. Csak a műveltebbeknek mondom, a Hannibált néha összekeverem Hasdrubállal, de azonnal javítok. Ha olvasok egy könyvet, rögtön szeretném átírni. Nem egy hátrány. De ha matekból meghúznák a titkárt, az rossz fényt vetne az egész társadalomra, nem szólva a nénémről. Az öreg olyan büszke lesz, már előre hallom, ahogy dicsekszik, megmondtam, itthon maradsz a nyáron. Aztán hirtelen hergeli magát, itt állsz nyakig a technikai forradalomban és még az alapműveleteket sem ték: a Spanyol-Szahara határára felvonulni toborzott 350 000 marokkói akkor sem fog fegyveresen védekezni, ha történetesen a gyarmati terület spanyol katonái rájuk lőnek... Spanyolország a Biztonsági Tanácshoz akai fordulni a marokkói „támadás” elleni védelemért. Persze ma a madridi kormány nem számíthat különösebb rokonszenvre és együttérzésre a gyarmatbirtokának megőrzése végett. Természetes, hogy világszerte elítéli» a fasiszta terrort, s különös aggodalmat kelt a hír, amely szerint 50-en várhatják, hogy hamarosan vérbíróság elé állítják őket a rendőrgyilkosságokban való részvétel vádjával. Az Ibériai-félsziget másik országában, Portugáliában továbbra is heves politikai viharok dúlnak. A jobboldali politikusok megpróbálnak támaszt találni a hadsereg egyes tábornokaiban, tisztjeiben. A „fegyelem helyre- állítása” címén szeretnék szétzilálni aZokat az egységeket, amelyekben kommunista vagy más baloldali tisztek és tiszthelyettesek teljes, elszánt egységben vannak a nép soraiból kikerült kiska- tonákkal. Néhány laktanya fölött ott leng a vörös zászló, ami aztán érthetően — vörös posztó a demokrata néppárti jobboldali politikusok szemében. A küzdelem mindennap újabb fordulatokat hoz. A Távol-Keleten a figyelem most Kissinger amerikai külügyminiszter pekingi útjára irányul. Ford elnök november végi kínai hivatalos látogatását kell előkészítenie. Érdekes, hogy Kissinger oda- menet is. hazatérőben is megáll Tokióban, mert tájékoztatni kívánja a japán kormányt tárgyalási elképzeléseiről, illetve a végén az eredményekről. Ezzel is kifejezésre akarja juttatni, hogy a Kínával meginduló alkudozásokban a japán érdekeket figyelembe veszi... Pálfy József ismered. Jól van már, mondja majd az anyám, a nyáron majd megtanulja, azért marad itt, mi is volt veled az érettségin... Erre nagy csend. Ez így lesz. Közben megjött a Kun Vili is. Magyarázza a tételt, amit az öreglány délelőtt levezetett a táblán. Érti Várai, mondta, maga is érti? Lehet olyan negyvenes, a legszebb férfikor. Hallottam a karóra ketyegését, de abból amit magyarázott, egy szót sem. Ki nem hívott. Megvadít a csend. Ezt megúsztam. A Kun Vili viszont úgy született, hogy egy-két'napig maga előtt látja a táblát, ha nem is érti, olvassa. A tanárnő szövegét nem értem, ahogy ö mondja, értem. Begurultam, most, hogy valamit értettem, elhatároztam, nem adom magam olcsón. Másnap jön á tanárnő, beírja az osztálykönyvet, lapoz a noteszben, már a névsor végén van. Az asztalra dobja, elhúz a padok előtt, ringatja magát, rámnéz, de nem ismer. Rövid a hajam. Azon gondolkozom, illene bemutatkozni. Jöjjön ki a táblához. Várai, vezesse le nekem azt a tételt, amit a múlt órán felírtam. A Kelemenre nézek, a Kun Vili behúzza a nyakát, a Lakinger a homlokát törli. Elindulok, de semmit nem látok. A magam részéről egyelőre nem nyilatkozom. Nézze kérem, ott kezdtük el, hogy adva van magának. És fel- írja.^ Eddig stimmel, gondoArab külügyminiszteri értekezlet Minimális maximum Kairóban csütörtök este fejezte be munkáját az arab külügyminiszterek zárt ajtók mögött megtartott rendkívüli értekezlete. Napirendjén egyetlen téma, az egyre mélyülő libanoni belső válság szerepelt. Az értekezlet által jóváhagyott vérszegény nyilatkozat azonban arról tanúskodik, hogy érdemben nem foglalkoztak a problémával és megoldására semmiféie konkrét intézkedésben, javaslatban nem állapodtak meg. Az említett nyilatkozat „mérsékletre és józanságra"’ inti a libanoni konfliktusban érdekelt feleket, akik éppen a kairói értekezlet idején újították fel fegyveres összecsapásaikat Bejrút sikátoraiban. A külügyminiszterek leszögezik: minden, Libanon ellen elkövetett agressziót valamennyi arab állam elleni agressziónak tekintenek, s azzal egységesen szembe- szállnak. A kairói konferencia eleve kudarcra volt ítélve: már csak azért is, mert az egyik legközvetlenebbül érdekelt fél, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet, továbbá a Libanonnal szomszédos Szíria, valamint a velük szolidaritást vállalt Líbia képviselői nem voltak jelen a tanácskozáson. Szíria és a PFSZ a távollétét a konferencia napirendjével való egyet nem értésével indokolta. Ök ugyanis előzetesen azt javasolták, hogy a jelenlegi közel-keleti helyzet átfogó vizsgálatával foglalkozzék a tanácskozás, s ennek részeként azzal is, milyen hatást gyakorolt a legutóbbi egyiptomi—izraeli csapatszátvá- lasztási megállapodás a libanoni belpolitikai eseményekre. Ebben azonban Kairó — attól tartván, hogy az e kérdésekben kibontakozó vitában alulmarad — nem volt hajlandó belemenni, s ezért csak csonka értekezletet sikerült összehozni. Az egyiptomi kormánynak jó oka van arra, hogy ne vigye az összarab plénum elé az Izraellel amerikai közvetítéssel kötött legutóbbi csa- pafszétválasztási megállapodásának ügyét. A konzervatív arab monarchiákon kívül ugyanis alig akad olyan testvérország, amely helyesli ezt a lépését. A többség azon a véleményen van, hogy Kairó a Sinai-félszigeten visszakapott újabb területsávért megengedhetetlenül mágas politikai árat fizetett. Az alku első számú vesztese a PFSZ. A vele teljes szolidaritást vállaló Szíria és más arab országok is elítélték, illetve folyamatos bírálatban részesítik Kairó kapi - tuláns politikai irányvonalát. Asszad szíriai elnök, aki nemrég Moszkvában folytatott fontos tárgyalásokat, azt is követelte egy nyilatkozatában, hogy Egyiptom mondja fel az összarab ügy szempontjából előnytelen megállapodást. Damaszkuszba n ugyanakkor leszögezték: SzíSzíria csak akkor hajlandó tárgyalni a megszállt területek kérdéséről, ha a PFSZ delegációja a szíriai küldöttség mellett helyet kap a megbeszéléseken — jelentette ki Asszad szíriai elnök az A1 Rai A1 Amm című kuvaiti lapnak adott nyilatkozatában. A szíriai államfő ezzel kapcsolatban elutasította, hogy a sínai megállapodáshoz hasonlóan „alkudozásokba bocsátkozzék” a megszállt területek sorsa felett, s leszögezte, hogy Damaszkusz elzárkózik az egyiptomi—izraeli megállapodáshoz hasonló egyezmény megkötésétől. A sokat vitatott sínai megállapodást a szíriai államfő a történelemben példátlan egyezménynek minősítette, rámutatva, hogy ebben az esetben két egymással hadiállapotban lévő ország olyan megállapodást hozott tető alá, melynek értelmében az ag- resszor az agresszió áldozatának területén keresztül szállíthatja áruit, miközben továbbra is fenntartja általa jogtalanul elfoglalt területek megszállását. A továbbiakban sajnálatosnak minősítette, hogy az arab világ „hallgatásba” burkolózik a Szadat egyiptomi elnök által támogatott részleges megoldások ria nem érdekelt semmiféle olyan megállapodásban, amely nem szavatolja az izraeli csapatok teljes kivonását a megszállt arab területekről és a palesztin nép jogainak helyreállítását. A kairói külügyminiszteri értekezlet végeztével azt kérdezték az újságírók Mahmud Riadtól, az Arab Liga főtitkárától, hogy elegendőnek találja-e a tanácskozás határozatát. A tapasztalt diplomata így válaszolt: „Ez a maximum, ami a jelen körülmények között elérhető...” Olyan minimális azonban ez a „maximum”, hogy egy tapodtával sem viszi előbbre a libanoni kibontakozást és az arab egység ügyének sem használt. Pálfi Viktor felett, s keményen bírálta Egyiptomot azokért a kísérletekért, melyekkel el akarja terelni a figyelmet a megállapodással kapcsolatos problémákról. A szíriai államfő elítélte Egyiptom bizonyos szovjetellenes megnyilatkozásait is, s ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy legutóbbi moszkvai látogatása idején a szovjet vezetők nyilvánvalóvá tették: készek támogatni Szíria igazságos és törvényes harcát a megszállt területek felszabadításáért. Az elnök szerint a szovjet és szíriai fél egyaránt elutasította az egyiptomi—izraeli csapatszétválasztási megállapodást. „Szíria sosem fog tudomást venni erről a megállapodásról, hisz a-mák célja a közel- keleti kéi ués felszámolása, Egyiptom katonai elszigetelése az arab—izraeli konfliktustól” — mondotta. A továbbiakban leszögezte, hogy Szíria békére törekszik, ugyanakkor azonban nem mond le területei felszabadításának jogáról, s arra az álláspontra helyezkedik, hogy ha a politikai akciók nem biztosítják a célok megvalósításának lehetőségét, Szíria felkészül más eszközök alkalmazására is. A sínai megállapodásról — az egyiptomi magatartásról lom. Na innen már egyenesen az következik... Nézem az indulást, pont ezt a részt vacakolta tegnap a Kun Vili. Ha tegnap értettem, ma is értem. Világos, mondom, ha ez az indulás, ebből következik, hogy... Mint a villámcsapás, ott a táblán az utolsó betűig az egész levezetés. Megtörli a szemüvegét, a fejemre néz, aztán a táblára, megigazítja a háriját, hátradobja a kon- tyát, kinéz az ablakon. Menjen a helyére, mondja, ez így van, ahogy felírta. A noteszt felveszi az asztalról, valamit belejegyez. Hallom ketyeg a karóra. Nem az életnek, az iskolának tanulunk. Állatian szép az idő. Délután a Lakingerrel és a Weisszel elvonulunk egy kiállításra. Oda vagyok valahányszor meglátom ezeket a festményeket. Otthon magam is hozzákezdek, folyik a festék, a néném bezsong. Kitelepítenek a konyhába. Egy ablaka van, meg egy 30-as égő. Akármilyen tehetség vagyok, de ilyen világításnál frankón nem lehet művészi színvonalon festeni. Mit húzzam, ahogy előreláttam, eljött a nyár. A Vida és a Kelemen mír kézhez kapták az útlevelüket. A Lakinger, a Táltos, a Kun Vili, a Balatonhoz veszi az irányt. A Bánicki és a Gábriel elugra- nak Jugóba. Ezek is jól ösz- szeálltak, egyikre se lehet ráfogni, hogy na ez egy szalon galeri, amelyik zsivenzsivel locsolja magát. A Bánicki - nek Újvidékről az Adriáig mindenhol van rokonsága. Az öregjét még Berkovics- nak hívták, jó név ez akárhol a nagyvilágban, nem is értem, minek kell ezt zama- tosítani. A magánügyektől egyébként távoltartom magam, inkább adom tovább a nyári programot. A Mazura és a Lehel lecsurognak a Dunán. A Mezei pedig Afrikába készül a bátyja egy törzsfőnök sofőrje, méghozzá Chevroleten. A Mandel mellékfoglalkozását tekintve mázlista, sorsjegyen egy moszkvai utat nyert TU— 134-en utazik és egy teljes hétig rontja majd ott a levegőt. Mostanában már annyi bagót szív, hogy szerintem nikotinmérgezéssel fog összeesni a GUM áruház előtt. Most is ontja a szivarfüstöt, olyan köd száll fel, mintha nem is ülnénk itt, hanem egy minigyárat telepítettek volna a nagy fa alá. Magam programját illetően már szóltam, nem harapok abba a kézbe, amelyik etet, nem vitakozom az öreggel. Ha őt megnyugtatja, hogy én vigyázok egész nyáron a város rendjére, legyen neki. Felelősséget semmiért nem vállalok. A Livi a kedvemért bármikor velém marad. Több buli nincs, szóval a társaság úton lesz. Még csak annyit, hogy a Vidát és a Kelement illetően, hivatalból kötelességem felhívni Itália hatóságainak figyelmét, vigyázzanak a bejáratokra, ezek nagy menők az osonásban. Strandon és múzeumban eszükbe sincs fizetni, a sör árát, ha egy mód van rá, leszállítják, a villamost saját járműnek tekintik. Egyszóval be van fűtve mindenki, mint a gumivulkanizáló kazán. A srácok már izegnek-mozognak, a lábukkal pumpálnak, fütyö- résznek. Oda se figyelnek, amikor a Livi bejelentti, hogy házibulit ad. Nem vitás, hogy az én kedvemért. Kettőnk helyzete ugyanis már olyan átlátszó, mint az üvegipar fejlődése. Egyszóval így az út előtt a hangulat magas, én pedig állok közöttük, mint bennszülött az idegen- forgalmi fesztiválon. Mozog rajtam minden izom. Tájékoztatom a népet, szerintem olcsóbb, ha lehangolódnak, cserébe elmondom, mint a szerénység példáját, hogyan utasítottam vissza egy ajánlatot, amikor a madridi egyetem díszdoktorává akartak választani. Csak röhögnek, annyit ér, amit mondok, mint holdszonda az aluljáróban. Felszállunk egy trolira, nő vezeti, de háromszor is leáll, mert a Gábriel nyom neki valami egészen reprezentatív szöveget. Az utasok csak bámulnak. Az utas mindig bámul. (Folytatjuk) Asszad szíriai elnök nyilatkozata